Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-07 / 107. szám

Városaink és a fejlődés

1970. április' 1. előtt Tolna megye neve mellett nemcsak az „egyik legkisebb" jelző állt, azt is nevezetességeként emlegették, hogy mindössze egy városa van, Szekszárd. S az is olyan, hogy tökéletesen ráillik költőfiának a szava: kis város, nagy falu. Mindahányon tudjuk, hogy nem maradtunk any- nyíban. A megye városainak száma egy évtized alatt - 1970 és 1980 között - négyre emelkedett. Elsőként Dombóvár állt Szekszárd .mellé városként 1970. április 1-én, majd Bony- hád következett 1977-ben, Paks, amit :már ennek előtte is álomvárosként emlegettünk, 1979. január 1-én nyerte el a városi rangot.

Kell erről beszélni? Kell is, érdemes is, mert a városhálózat kialakulásával, a városok számának mértéktartó növekedésével a népességmozgás nálunk az országos átlagot meghaladó mértéket öltött. Míg a jelzett évtized alatt országoson 17 százalékkal nőtt a városok népessége addig megyénkben 31 százalékkal'. Ma; városi népességünk száma 96 ezer. A tervidőszak végén mérsékelt növekedés mellett már 100 ezer városlakóval számolhatunk. Szekszárd lakóinak száma 1986-ban megközelíti a 39 ezret, Pakson 25 ezer, Dombóváron 21,2 ezer és Bonyhádon 15,5 ezer fő él majd.

Hogyan, minek alapján történhettek — és folytatódhatnak — ezek a megye életében kimagasló eredményeket jelző változások? A városok már ismert és előrejelzett növekedése a foglalkoztatottság lehetőségeinek bővülésével áll kapcsolatban. Az elmúlt tíz esztendőben felgyorsult az ipari fejlődés. Az ipartelepítési politika eredményeképpen több új ipari létesítmény épült fel Dombóváron, Szekszárdon és Pakson, így az országos átlagnál nagyobb ütemben növekedett az iparban foglalkoztatottak aránya abban a megyében, amelyet korábban csak mezőgazdasági megyeként tarthattak számon.

Ma. a' négy város nemcsak ipari központ, ezekben zajlik a kiskereskedelmi forgalom 52 százaléka, Szekszárdon találhatók a megyei székhelyű építőipar bázisai, az egészség- ügyi a kulturális, a kommunális szolgáltatás, a közigazgatás központjai és a tanítóképző főiskola mellett a középfokú iskolák többsége is.

A városok megmövekedett népessége vetette föl és sürgetőként az alapellátó intézmények dinamikusabb fejlesztését a hetvenes évek küszöbén. A fejlesztés' eredményeként jelentősen javult az ellátottság, de mert az elhatározott fejlesztések jórészt a korábban fölhalmozódott 'szükségletek kielégítését szolgálták, a városok úgynevezett infrastrukturális ellátásában - elsősorban alapellátás! területen - feszültségek is fennmaradtak.

Ismeretes, hogy városainkban nagy lendülettel folyt az elmúlt évtizedben a lakásépítés. Ha metán lenne, aki kételkedik ebben: a lakások 36 százaléka épült 1970. és 1980. között. Az elmúlt tervidőszak megyei összTakásépítésénék 60 százaléka (5920 lakás) valósult meg a városokban.

A kiemelt fejlesztés ellenére mennyiségi lakáshiány a jellemző városainkra. A 100 lakásra. jutó népesség ennek ellenére csőkként 348-ról 319-re.

S beszéljünk a városi lét kereteinek tágulásáról is. Vegyük elsőként a kulturális ellátás 1975-80. közötti alakulását. A fejlődés jelentős. Az ötödik ötéves terv időszaka alatt 1500-zal gyarapodott az óvodai helyek száma. A zsúfoltság mégsem csökkent, a városi óvodák kihasználtsága 120 százalék felett van. A jelen tervidőszakiban 641 férőhelyfejlesztés valósul meg. Ezzel már közel teljessé válik az óvodai ellátottság. Az általános iskolai osztálytermek száma 111-gyel nőtt, ennek ellenére 1980-bain e területen je- - fentikeztek a legnagyobb gondok, bár javított a helyzeten a szükségtantermek igénybevétele. Kiemelt helyire kellett tehát kerülnie a tanteremhiány mérséklésének. Az 1981—82. évi fejlesztésekkel megoldódott Dombóvár és Paks gondja. Szekszárdon és Bonyhádon folyamatban van az általános iskolák építése. Ennek elkészültéig — 1983 és 1984 szeptembere - az általános iskolai ellátást csak váltakozó oktatással lehet megoldani.

Újdonság erejével hatnak vajon ezek a dolgok, a városok fejlődésének számiba vehető eredményei és a fejlesztés soros, vagy majd sorra kerülő feladatai? Nem. Párt-, állami, társadalmi fórumok egész sora foglalkozik rendszeresen a városfejlesztés időszerű kérdéseivel. Következésképpen lapunk hasábjain is sokszor talál az olvasó információkat mind az eltervezett, mind a megvalósított fejlesztésekről. Itt és most csak a városokról beszélni mégsem fölösleges vállalkozás. Megjegyezzük, az se ártalmas, ha a nem városlakók tudják, hogy a városokban sem fenékig tejföl az élet. A fejlődés eredményei ott is növelik az igényeket. A letudott fejlesztési feladatok helyébe ott is újabbak lépnek. Örömök és gorjdok járnak együtt, akár az egészségügyi, akár a kereskedelmi ellátás, vagy éppen a közlekedés, továbbá a kommunális ellátás területéről van szó.

Nézzük csak... Bár teljesültek az V. ötéves terv egészség- ügyi ellátásra vonatkozó céljai, a városokban meglévő feszültségek nem szűntek meg teljesen. A bölcsődei helyek száma 441-gyei nőtt. Ebben a tervidőszakban további 155 férőhely bővülésre számíthatunk. E fejlesztéssel már lehetséges a megfelelő ellátás. Ismeretes, hogy a rendelőintézeti hálózat a városokban kiépült, de sok kívánnivalót hagy maga után. A bonyhádi rendelőintézet-fejlesztés tavaly 'megvalósult, a szekszárdi 14 milliós bővítése — igen élénk közérdéklődés kíséretében - most van folyamatban. A fejlesztések eredménye, hogy városainkban 29 általános orvosi és 14 gyermekorvosi körzet működik, biztosítva az ellátást. Problémát jelent ugyanakkor, hogy a körzeti orvosi rendelők egy része nem a célnők megfelelő helyen működik.

A zsúfoltság a megyeszékhely felnőtt- és gyermekkörzeteire jellemző.

Ami a közlekedési feltételeket illeti, a városok helyzete összességében megfelelő, a kiépített belterületi utak aránya pedig meghaladja az azonos nagyságú települések országos átlagát.

Szükség lenne ugyanakkor a városkörnyéki és helyi forgalom zs úf o Itsá g ónak csőkké n tésére,

csuklós buszok beállítására; a vasút fokozott ütemű korszerűsítésére, az utazási idő lerövidítésére.

Jelentős alapte rül et - nö ve ke dést eredményeztek az ötödik ötéves tervidőszakban a kereskedelmi fejlesztések is. Ezek megvalósulásával • magasabb színvonalú ellátást lehetett már biztosítani a városok és a vbn- záskörzetiülkiben lévő települések lakosságának. Akinek jó a memóriája és fel tudja idézni, milyen volt 10-15 évvel ezelőtt kereskedeími bolthálózatunk, az tudja igazán értékelni, hogy a kereskedelem 1000 főre jutó alapterületen az 1980. évi 562 négyzetméterről 1985 végére 610 négyzetméterre növekszik.

Igen jelentős fejlődés következett be városaink kommunális ellátottságában annak ellenére, hogy néhány területen azért feszültségek is tapasztalhatók. Növekedett a rendszeres szemétgyűjtésbe kapcsolt lakások száma, de ez a szolgáltatás a családi házas városrészekben csak szerényen bővült.

Nem végeztünk még a hulladék- lerakó és -ártalmatlanító helyek igényekhez méltó fejlesztésének feladatával. Szekszárd és Paks zöldterületeinek kiemelt fejlesztése mellett is csökken a városokban az egy tokosra jutó lakótelepi parkok nagysága. A

városi népesség növekedése teszi szükségessé új temetők nyitását Szekszárdon, Bonyhádon és Pakson.

Bőven bizonyára nem szükséges fejtegetni Szekszárd és Bonyhád városok bekapcsolásának jelentőségét az országos földgázhálózatba’. A 83-84-re tervezett I. ütemben a nagynyomású távvezeték kiépítése mellett várható a városok legnagyobb olajfelhasznáfóinak bekapcsolása. Különben a megye mind a négy városában működik fűtőmű. Szekszárdon a fűtőmű kapacitása előreláthatóan 1988-1990-ig képes az igények kielégítésére. Bonyhádon az ideiglenes fűtőmű el tudja látni a többszintes lakások és intézmények hőigényét. Dombóváron viszont már 1984-ben is szükséges az ideiglenes kazántelep bővítése. Pakson az atomerőmű lakótelepét ellátó távvezeték a jelenlegi igényeket még kielégíti, de a VII. ötéves tervben épülő lakások ellátására már nem lesz elegendő.

A közelmúlt napokban egy megyei fórum résztvevői azt állapították meg, hogy városaink városfejlesztő tevékenysége tervszerűnek és eredményesnek minősíthető, ezért városaink évről évre mind jobban megfelelnek a településhálózatban elfoglalt szerepkörüknek. A jövő egyik legnagyobb tennivalója a harmonikus fejlődés lehetőségeinek biztosítása lesz, számolva azzal, hogy a; városokba áramlás szükségképpen is mérséklődni fog.-laVégh Mihály könyvet írt

Nem vagyok bűbájos, sem állatorvos”

ff1

Negyvenhat év juhásztudomány

Hortobágytól - Hortobágyig- 'Ritka egy família a miénk, szentigaz. Évszázadokra visszatekintve mind juhászok voltak a férfiak. Hajdúszoboszlói vagyok, ott Is nőttem fel édesapám mellett, aki számadó- juihász volt a Hortobágyon. A harmaduk huszárezredhez vonultam be, ahol hivatásos Ihuszárőrmester lettem. A fronton kétszer is megfordultam. Feleségem '45 márciusában egy másik őrmester feleségével együtt eljött hozzám Bánhidá- ra, ahol az arcvonaiban voltam. Három nap múlva megléptem egy szakasszal.- Pásztoriba mentem a feleségemhez. Nappal a közeli tölgy-erdőben voltam, csak az éjszakát töltöttem a házban. Bejöttek -az oroszok. Tudtam, ihogy mit jelent a felszabadítás. Én „daraboltam" a nyelvüket. Jött egyszer egy parancsnoki kocsi, zsebkendőmmel integettem felé. Az ezredes parancsnok erre nálunk vett szállást. Mindig velünk ebédezett, vacsoráit, megsze- re'tgette a gyerekeket. Jól érezte magát nálunk, majd egy hét múltán 'Hegyeshalomnak vették az 'irányt. Én május

18- án szereztem egy társzeke- ret, meg egy szamarat. Echot tettem rá sátorponyvából1, feleségemmel meg két gyerekemmel elindultam haza. Nagyon nehezen haladtunk, mert fáradt volt a szamár, meg hasas is. Később egy cigánnyal lóra cseréltem. Ismertem azt az orosz Jófajtát, igazán kiváló volt. Sók inéhézség, akadály és nem 'kis szerencse által jutottunk keresztül 'Budapesten, öt nap alatt értünk haza1.- Hajdúszoboszlón otthon volt apóm, anyám. Jelentkeznem kellett a rendőrségen. Mondta apám: tudod ki a parancsnok, a Oede Lajos bácsi,

19- es vöröskatona. Rendőr ezredesi ruha volt rajta. Letelepedtem. Valami munka után

kellett néznem. Behívót kaptam, /hogy létszámfölvétel végett jelenjek meg a kiegészítőn. Akkor a demokratikus magyar hadseregbe toborozták a katonákat.

A határ és az , állami gazdaság

— Apósom 15 holdján, arattam éppen, amikor 46-ban behívót kaptam. Kötegyánra irányítottak 'ha tó rőrspa roncsa oknak. Fél év imúl'va sok társammal együtt bélistáztak. Bántott, pokolian bántott. Akkor alakult meg a Hortobágyi Állami Gazdaság, ahová felvettek mén- telepvezetőnek, aztán egyszeresek mondja a vezetőm; a Földművelési Minisztériumból kaptunk egy uikázt: a Horto- bágynak 10 ezer birkát fel kell vásárolni. Kellett a törzsállomány. Vettem a megbízást és másnap 'lóra ültem. Felmértem a Hortobágy befogadóképességét. Hát a kívánalmat nem, de 8776 darabot el tudunk helyezni. 'Ez ‘időben még egy utasítást is kaptunk. Jönni fog a textilipartól meg a minisztériumból egy küldöttség, addigra össze kell toborozni azokat az emberekét, akik a múlt- bon jubászattal foglalkoztak. Harmincnyolcán g y ülőke zt ü nk

össze a 'hortobágyi csárdában, •ami a gazdaság központja lett. 'Egyenként bikáitok be bennünket, Asztalos Petit és engem választottak 'kii. Annak rendjén és módján, ahogyan a nagykönyvben meg Vagyon írva, lebonyolítottuk a felvásárlást. Brigádvezetőként működtem itt tovább, aztán 49*re ébredőén azt mondják nékem: „Akarjuk, hogy te vedd ót az összes juhokat a Hortobágyon", ösz- sze is gyűlt io konferencia' és beszállítanak. 'Elmondják, hogy ö párt nem járul hozzá, hogy én irányítsam a juihiásra'tot, mert nem vagyok párttag és buszárőnmester voltaim. Rettenetes sérelem ért engeimet Én semmi gyalázatost nem csináltam soha. ötvenkettőben átmentem a Horvátkiméri Állami Gazdasághoz. A három és fél ezer birka 'közül rengeteg volt 'a sánta- Lebetyárosodatt az állomány. 'Éjjel-nappal dolgoztam, de meggyógyítottam őket. Az itteni dolgaimról sokat, több könyvet lehetne írni. Rengeteg nehézség szakadt rám. Még egykori úri csemeték iis okítgat- ni próbáltak. iNem vették He rólam a szájukat. Hát neim maradtam tovább. Azt mondtam magamnak, megpróbálom a juhásza tat magam. Vettem 120 darabot és neki kezdtem. Min deközben gazdasági számítást is végeztem és író kellett jönnöm, 'hogy nem tudunk kijönni.

Tolna megyében...

— Itt volt Ismeretségem. í rtam dr, 'Dombos Kálmánnak, aki, sajnos, nemrégiben meghalt. Az lett a nóta vége, hogy 1958-ban elhelyezett ‘brigád- vezetőnek a Szekszárdi Álfáimi Gazdaságiba'. Átaljöttem ide, Báta'szék alatt vettem tanyáit, öt év múltán onnan jöttem a iWözépIhií'dVégi Állami Gazdaságba. Akkori bán borzalllmOs 'állapotban volt ott >a birka'. Az ablakiig ért a trágya, és sok volt a' sánta. 'Elimoindtamn a 'nézetemet iSzapá-ri 'Lászlónak: miszerint, 'ami kérelemmel jövök, az ne a-z ígéret földije Hegyen, hanem tartsák is be. Az összes sántái birkát kiválasztottam, ami nem volt sánta', azokat ‘lékönmöl’tem. Mindennap [meglátogatott az Igazgató és 'kérdezte, 'hogy mikor fesz lóba 'ai birkának- Nyolc-tíz nap alatt IkiigiyágyStottam őket o báliból.

— Őszintén kell, hogy beszéljek. Az li'tt töltött tizenöt év múltán két (kitüntetéssel és bét kivédő dolgozó 'jelvénnyel'mentem nyugdíjba'. Voltaik olyan gondolataim, hogy nem kellek én mór ennék a társadalomnak. iDe, 'ahogy jött ez o gondolat, úgy el is apadt. Szerettem a 'gazdaságban lenni. Sok ember megbecsült, sok szakember és küldöttség látogatott hozzánk. Annyira' tiszteletben tartottak engem, hogy a küldöttség', d'e még. az- igazgató sem ment a- birkák közé, amíg nem Szaila'jtott Valakit érettem. 'Beszéltem én Losonczi 'Pállal, Fehér Lajossal!...

— 1975 augusztusában 'mentem nyugdíjba és 1976. május 3-án 'léptem ide be a Szekszárdi Költségvetési üzemhez, ■mint portás és telefonos. Idejöttem, gondolkodni 'kezdtem, 'hogy mivel üssem agyon az időt. 'Elhatároztam, 'hogy 'könyvet fogok írni. 'Engem nagyon Sok 'helyre hívtak előadást tartani. 'Negyvenhat év juhászat után szaktudósomat és ju'h- sz ere te térné t kötelessége mne k érzem étaladníi. A sántasággal foglalkoztam. 'Nem vagyok bűbájos, seim állatorvos. Tartottam előadást 'Hortobágyon is 178 ember előtt. Persze, hogy o sántaságról- Gazdasági számítást 'is végeztem, hogy hetvenötezer 'juhnál 15—16 millió 'forint 'a sántaságból számítódott gazdasági veszteség. -Megírtam a 227 kérdést tar talma- z'ó könyvemben, hogy hogyan lehet ezt a fertőzést gyógyítani. 'Ezen 'törtem és töröm ma- goimat. Gs-ak -sokszor kicsi embernek érzem 'magiamat.

— NéZem egyszer a tévét. Úgy vágyók én bármi dologgal, hogy minden- érdekéi. Mindenből elmairkolok valamit, amin gondolkodhatok. Szóval nézem a televíziót. Az egyik állami gazdaságról szól a 'híradás. Látom a képernyőn keresztül', hogy bizony Sánták a birkáik. Másnap fölhívom az 'igazgatót, tisztelettel bemutatkozom és kérdem, vain-e 'ideje széimam- ira1. Volt. 'Fölajánlottam, hogy minden pénz nélkül elküldöm

„Őszintén kell, hogy beszéljek"

neki a könyvemet. Két hélt múlva felhívott az 'igazgató, hogy az 'állatorvosok átnézték ai könyvet, ide a juhászok nem érteinek vele 'egyet. Azt mondták,- hogy a szabó szövetkezetiben zacskót kell' varratni és azt kell ráhúzni a juhok lábára'. Hát kérem, nem így van az. A julháiszáthoz nemcsak szív, dé ész lis kell.

— Mit kell tudni egy magyar juhásznak — ez O' 'könyveim címe. Először beadtam felülvizsgálatra a könyvemet Márta Sándorhoz, majd elvitték a minisztériumiba- Úgy tudom, a

„Nem vették le rólam a szájukat"

szakmai engedélyezésen már átalment. A 'kérdésekre adott válaszokban 'mindennel foglalkozom. Az önköltségcsökkentéssel, a tefe'ltetőssel1, a- gyapjú karbantartásával, az fizetéssel. iDe a sántaság gyógyítása benne a legfontosabb. Becsülettel szolgáltaim 'minidig-. A könyvemmel 5s szolgálni alkarok. Hagy 'megismerjék és megtanulják a mostani juhászaik, azt a tudományt, á'mit én, V'égh Mihály negyvenhat esztendőn- át szereztem.

Lejegyezte: Szűcs László János