Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

1983. május 28. NÉPÚJSÁG 7 Végig a vágósoron Bányászjárat HL így sem jártam még. Végig­mentem egy üzemen, és nem beszélgettem senkivel. Mert nem volt rá idő, s a zaj miatt nem 'is értettük volna meg egy­mást. Nem tudljük most, hogy azok, akik a; Szekszárdi Hús­kombinátban nyolc őrá* állnak a szalag mellett, elégedettek-e az életükkel, a m unkájukkal', mi a legnagyobb gondjuk, fá'nad- tdk-e nagyon, ha haziamennek, s mit csinálnak, ha nem dol­goznak. Talán egyszer... - Majd ha abban a nyolc percben érünk oda, amikor leáll a szalag, két- óránként, azaz műszakonként háromszor. Ennyi idő alatt kell elvégezni mindenkinek az „em­beri szükségleteit", amibe nyil­ván a beszélgetés is- tartozik. Gáspár Imre technológiai osztályvezetővé1! először fehér köpenyt és sapkát vételezünk. Ez itt kötelező, . és mindenki mindennap 'tisztát kap. Hátul kezdjük, 'ahol 'beérkez­nek az üzemekből az álfáitok. A hatalmas udvaron jobbra a1 marhákat, bálnái ai sertéseket terelik. A sertések nyomába szegődünk, s mert másképp nem értjük egymást, ordítozunk egy­más fűiébe. Egyszerre 3000 sertést tudnak fogadni, ai napi kapacitás 2000 körüli. Az áfiatok egy nappal korábban érkeznek, s ezután már csak inni kapnak. A rako­dó rámpán „sétálnak" le a ser- téssz állásra, egy állatorvos fi­gyeli állandóan őket. A beteg­nek 'látszó sertések külön kerül­nek, de szúrópróbaszerűen egyet-egyet alaposabban is átvizsgálnak. 'Az á-Kótszáflős tulajdonkép­pen egy óriási sertésistálló re­keszekkel, tere lő utakkal, gon­dozókkal. A magasban zuhany­rózsából ömlik a víz, az állatok ettől megnyugszanak, és tisz­tulnak is. A gondozók egy egye­nes útra terelik őket, itt sora­koznak a fölhajtóhoz. A sor vé­gén, vagy 2 méter magasan gumibevonatú, állandóan forgó, „V’-atakú szalag van, ide szo­rul be az állat. A mögötte álló dolgozó kezében egy, a végén szétnyíló, fűrészfogos o'llószerű- ség: 8-10 másodpercig tártjai az állat fején. Ez az elektromos kábító, egyenáramú, és 110 volttal működik. Szemben állunk az állatokkal, márameg sem mukkannak, a. szemüket szép lassan behuny­ják, szabályosan látszik, aihogy elernyednek az izmaik. Ennek egyébként káros hatása nincs, amennyiben nem szúrják le az állatot, 5-6 perc alatt felébred. De leszúrják. A fiatalember ke­zében óriási kés, s csupán egy csuklómozdulat az egész. A vágóvonc! kapacitása óránként 200, és 15 másodpercenként jön egy állat. A sertés a jobb oldalán fek­szik, a szíve balról, a véreztetés miatt. A jobb hátsó lábára' lán­cot, kötnek, s egy darabig ai mennyezet alatt forog az állat egy hatalmas tállfco fölött. Ez­után egy zárt testmosóberende- zésből a forrázókádba kerül, ami 21 méter hosszú, és benne A fejet és a hajlatokat két fiatal lány gázTángszóróva! per­zseli. A gumilapátos polírozó­ban. újabb tisztítás, csak itt már függőlegesen forog az álfáit. Közvetlenül mellette a> perzselő: 900 Celsius-fokon -8-10 másod­percig meg-y át rajta a sertés. Ismét polírozógép, víz mossa az állatot. Ebben a. teremben állandóan 30 fok felett van a; hőmérséklet. A bontás, „a- késes munka” csak ezután kezdődik. Minde­nekelőtt kiveszik az állat sze­mét és a> fülgombát. A sorrend hagyományos: széthasítják a •has-reszt, kiveszik a beleket, majd a belsőségeket. Mindket­tő külön-'külön szalagon haliad a sertéssel párhuzamosain. Itt is van egy állatorvosi „pont”, négy szaksegé'dde! dolgozik. Keresem az állatorvost, az osz­tályvezető egy fiatalemberre mutat. Fönn van, elérhetetlen messzeségben. Zuhanyoznak itt is állandóan, tisztaság, mindenütt. A faltai hosszú nyelű kefével mossák, a> padlóburkolaton folyik a víz, zsírfoilt, vérfolt sehol. Még a disznóölések nehéz, émelyítő szagát sem érezni. Csak hát a zaj. S különösen ott, ahol a rozsdamentes acélcsövek, fényes kék csempék, dudáló targon­cák, átlátszó mű anyag aj tök kö­zött sok az egyformán tiszta fe­hérbe öltözött ember — furcsa, és a kívülállónak szokatlan fan­tasztikus ez a; világ. A sertésvágás egyébként két műszakban történik. A techno- lógifai sorrend pedig megy to­vább: automata gép haisitj'ai ketté az állatot. Ezt mérlegelik, majd a szalonnázóba viszik: le­veszik a hajad és a teljes sza- Jormát Külsőleg, 'belsőleg tisz­títják, azaz csinosítják, A szalonnát külön konvejor viszi a; szalonnoiizembe: itt vagy zsírt készítenek belőle, vagy bedolgozzák valamelyik termék­be, de valamilyen szalonnafélé- séget is készíthetnek belőle. A félsertés a folyamatos elő- hűtőbe kerül, ahol három órán át mínusz 14 fokos levegővel fúvatják. Utána. a 0 Celsius-fo- kos hűtőbe viszik, másnap pe­dig vagy az üzletbe, vagy o feldofgozósorrai. A sertésvágó soron összesen negyvenketten dolgoznak, illet­ve o kiszolgáló személyzettel e'gyütt hatvanon. S még két adat: szúrás után két órával o megtisztított bél le van sózva, a> félsertés pedig pontosan ötven perc alatt ér az elö'h ütőbe. Hát így néz ki 1983-ba.n a> nagyüzemi disznóölés. D. VARGA MÁRTA a. víz 60-61 Celsius-fokos. A kádból a ko pásztó gépbe jut az állat, ah ol vízszintesen, nagy Se­bességgel, kaparőlapok között forog. A tisztítóasztal követke­zik: négy dolgozó kolompszerű kaparót húz végig az álltait tes­tén, itt húzzák 'le ai körmét, és akasztják fel a szabályos „váll­fára". Még mindig tisztítás: o tisz­títók omvejorbaa. Kint állunk még a busz eJőtt. Többen a 'bülfé felé inézgielőd- nek. De hiába. Nincs nyitva. Padiig kilfündés utóm — a leg­kedvesebb báinyászfoglaUtatos- ság — íjől esett volna egy üveg s'ör. A büfé szerződéses üzlet volt — mondják többen —, de befuccsoltak... ■Lássam megérkezik mindenki. Utoljára szállunk fel. Praktikus okokból... így senkinek a helyét sémi tudjuk elfoglalni. Azt a szégyent meg már nem alkarjuk megérni, hogy valaki figyelmez­tessen bennünket: rossz helyen ülülnk. ■Be szóig etőpar tn er rögtön alktad. De előtte Iha! Iga tóz zunk! Este közvetítette o televízió a Léktai bíborossal készített be­szélgetést, most ez a téma. Tet­szett a fim, a bíboros őszinte és szép beszéde. (Ebből is meg állapíthatjuk, hogy a bá­nyászok néznek televíziót és nemcsak ö .szórakoztató .filme­ket kedveik.) Szentes bajos ad helyet ma­ga mellett. Szentes Lajos meki- dől az ablaküvegnek. Fáradt. . Az arca nyúzott. A silh't után a bányászok nyúzottak, fáradtak. Szeretnék, ha ez nem látszana, d'e hiába, io sok száz tonna szén ezen a déleíőttön is a felszínre került. Szentes Lajos rokkant vájár, most gépkezelő. Gerincre mű­tötték. Kereseti kiegészítést köp. A mindenkori vájarkereset ki­lencven százalékát. HOL VAN A HÚZÓERŐ? Még ideieké panaszkodtak a fiatalabbak, 'hegy manapság egy-egy csapatban több az öreg bányász, mint a harminc­éves. Ez nem is fenne baj. A bányászszaliidaritás azt kívánja;, hogy a harmincéves legyen a húzóerő, az ötvenes pedig a jó szakember és a kisebb fizi­kai erővel bíró. De, egymást kiegészítve, jó pénzeket tudja­nak keresni. Amennyiben ez az egyensúly .felbomlik és több Bodai István gépkocsivezető már messziről integet. Itt va­gyunk. IRá bíztak bennünket, nehogy 'eltévedjünk. Hatvam- hetvein faluba utaznak innét az emberek. Ez annyit is jelent, hogy legalább .15 busz kell. A miénk a 47-es járat, melyet Be­dőli István már 4 2 léve vezet. Reggel fél né_ykor'az elsőt és éjfélkor, hazafelé, az utolsót. Természetszerű, hogy Ismeri az embereket. A jót és a rosz- sz'at is. Szeret o Ibányászjára- ton dolgozni. Kicsit maga is. bányásznak hiszi .magát. Ha­bár a többiek csak azt tartják bányásznak, aki a föld alatt dolgozik. ílgy erre a rangra Scheífet János nem tarthat igényt, pe­dig imár 25 éve utazik és dol­gozik a bányánál.. IDe föld alatt talán ;hla kétszer volt. Az egyik­re emlékezik is, valamiféle menitőkészüféket kellett kipró­bálni, Imert a föld feletti em­bernek iis kell ismerni a bizton­sági berendezéseket. 'Szávai Soheffer János kubikos 1957-ben szegődött el az erdé­szettől a bányáihoz. Mutatja a kezeit és indulatos. — Mii is sokait dolgozunk itt o föld felett — mondja. — A sok gyűrödést le s^m lehet mosni a kezemről'. iMi építettük — öt éviig építettük — a drágánál ak­nát, amit most becsuktak. iEzen az újabb aknán szintén, ö't évig. fogunk dolgozni. lesz az öreg, mint a fiatal, ak­kor a teljesítménnyel egyre több lesz a baj. Ebből egyenesen arra követ­keztetünk, hogy .manapság már kevés a jó bányászcsapa't. Mert arról 'i's is z ó e sett, hogy vannak csaptatok, akiket „futtatnak". Ezt nem .tartja' ig'az megál­lapításnak a závodii bányász - nevét kérésünkre sem mondja meg, az nem is érdekes —, aki manapság jó csapatot tud ki­alakítani, az .megérdemli az el­ismerést i's. — Van egy jó csapat, akik ■mindem felsorolásban benne vannak. Nagyon sok pénzt is keresnek — mondja —, d'e ezek az emberek olyan melegben dolgoznak, hogy a szemüket égeti a forróság. A legendákra 'tereltük a be­szélgetést. 'Akikor mindjárt a helyzet ismertetésére a ‘követ­kezők 'hangzanak el: — Tudja mi .változott a bá­nyában 25 év alatt? — Öszlinfén 'be kell vallanom: azt sem tudom, hogy tegnap óta mi változott. — iHlát csak annyi: amikor m'i voltunk fiatalok, akkor a kocsmában mi llestük: a csa­patvezető hogy áll a sörrel. Ha kifogyott a poharából, ak­kor ugrottunk és vittük neki az újalbbaí. — Tán csak nem az ai baj, hogy most nincs elég sör, vagy csapatvezető? — Erről szó sincs... — Manapság már a csapat- vezető fizetne egy jól dolgozó és karakán legénynek. — Hát ez komoly vá'tozás — ■mondom, de eszembe jut en­nél vaskosabb kifejezés, amit ídeffel'é hallottam: — Ma ha a csapatvezetőt megveri egy újonc (ezt már akkor sem hittem), okkor az hamar elhívja' a fiút egy sörre, hogy ne hagyjta ott. iPersze, félviilágosíitának, hogy 1958-ban a mázai bányaikapu- ra kiírták, hogy felvétel nincs, ma meg a bánya súlyos ezre­ket fizet hirdetésre, hogy jön­nének már azok, akik szeretné­nek bányászok lenni. Ebből a témáiból azonnal ki- ug.ruink lés Szerencsés Ferenc­ről, a Zobák-akna vezetőjé­ről esik szó. — A Szerencsés egy ti'p-top gyerek! — Ehhez megint nincs mit hozzátenni.- A 'Szerencsés azt mondta, hogy: „Mii akkor tudunk fizet­ni magúknak, emberek, ha szén Van!” — Ehhez megint szavunk sincs. Őszinte a szó. Szeren­csés Ferenc megérdemli, hogy „itip-ltop gyereknek" n'evezzék! LASSAN FOGYUNK A BUSZBÓL... A hátsó üléseken kártya- csalta dúl. Középen alszanak az emberek. Elöli beszélgetünk. Már Tolna megyében járunk. Szentes Lajos az ablakon néz- gelödiilk kifelé. -A látvány vala­hogy más, .mint eddig. Beszél­tünk a múltról, és a mában, a virágzó faluk között húzunk el. Szembetűnő a látvány. Minde­nütt építkeznek. A határ már bujazöld.. Szentes Lajos rok­kant vájárt ez megnyugvással tölti el. A különbséget le tudja miérni. Erre járt 25 évvel ez­előtt is... ‘Kiisvejiklén 'száll ;k:i. — iMast jó ez a tsz - rnond- j'a, pedig akkor nem is volt iszó erről. Hogy honnét jutott eszé­be? Talán arról, hogy a na­pokban vették át a Kiváló szö­vetkezet kitüntetést. Lassan fagyunk a buszból. Ez igaz a valóságban is, meg 'jelképesen .is. Egy-egy faluból évente 2—3 o lemaradó, tatá­nak inem jön senki. A nyugdíj megtizedeli a kísvejlkei, a závo- d'i, a boaylhádvarasd! és a le­veli bányászokat. ‘ Cseresznyefák mellett húzunk el. Csupaszaik az ágaik, — A mai gyerekeknek jó ©le- ' tűk van — mondja valaki —, nyugodtan cseresznyézihetnek. Senki sem szedi .le, pedig o KFM-é a Cseresznye. Hát így változik a viliág. Tévéién megállunk ismét a kisvendéglő előltt. 'Egy jó erős kávé segít a fá­rasztó utazás után... 'Az egyik 'úMtársiunk lép hoz­zánk. — M'it kiérnek, sört? — Köszönjük, csak 'kávét. 'Megrendeli, illik - elfogadni. A kávé kitűnő. A bányászijárat meg érkezett. fészeren ősét! HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly n. Y Gyülekezünk Sertésvágás - állatorvosi vizsgálattal Scheffer János Bodai István Fáradtan, kártyázva és nevetve...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents