Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

6 7mÉPÜJSÁG

1983. május 28.

■

Jantner Jósesef szék szárd-szőlőhegyi tanácstaggá t- Jantner elvtárs. tudom, hogy a címben való bemutatás nem teljes. Éppen ezért megkérem, legyen szives elmondani, miféle „rangokat'' is visel a szekszárdi Szőlőhegyen?

— Az itteni népfrontbizottság elnöke vagyok. Meg tanácstag. Meg a Vöröskeresztnek is. vezetője. Aztán környezetvédelmi megbízott és a helyi pártszervezetnek is vezetőségi tagja.

I- Hát nem mondom, ad ez elég munkát.

— A munka őzért van. hogy elvégezzük.

(Rendhagyó a hétvégi beszélgetések ilyetén való vezetése, azért elnézést kérek az olvasótól, de hadd mondjak el egy esetet.

Amikor a szerkesztőségben létrejött a találkozó, Jantner József szőlőhegyi népfrontelnök az ajtóban összetalálkozott Jantner Jánossal, lapunk főmunkatársával. Illően bemutattam őket egymásnak, sőt, azt is konstatáltuk, hogy akad még az országban Jantner nem is kevés, egészen miniszter- helyettesig bezárólag.

Ekkor beszélgető partnerem, a szőlőhegyi Jantner József azt mondta: Valahonnan az ősidőkből mi rokonok lehetünk. Tudják-e honnan származnak a lant- nerok? Nem? Akkor megmondom. Franciaországból. A tatárjárás után jöttek ide onnan ilyen nevű szerzetesek. Aztán elszaporodtak, és itt vagyunk mi, a mostani utódok. így igaz, nem igaz - az újságíró ugyan nem vállalkozik az igazságtevésre, pláne több mint fél évezred távlatában.)

I- De hát maga ugyancsak nem maradt pap ...

— Nem én. De még mennyire hogy nem. Hanem a feleségem, az az. Pa-pp Mária.

I

. - Ha már ilyen személyes dolgoknál tartunk, mondjon még valamit.

— Két gyermekem van és öt unokáim.

(Az újságíró most elárul egy 'titkot. A fénykép előbb készült, mint a beszélgetés. Az előbbi kinn o Szőlőhegyen, az utóbbi itt benn, a szerkesztőségben..

No, ennek csalk azért van jelentősége, mert noha Jantner József mindjárt közölte, hogy akkor, ott nem ér rá, olyan ismertetésébe k e zde 11 b e I e ai sz ő - lőheqyi MADISZ, EPOSZ és így tovább, mozgalmi munkának, hogy alig tudtuk útjára engedni, hiszen ez a beszélgetés ráér várni még fél napot.)

— Jantner elvtárs, amikor beinvitáltuk az autóba, akkor is valami ügyet intézett. Nem kérdezem én, hogy micsodát, látszott, hogy személyes ügyről van szó.- Ne is kérdezze, azt hiszem, Sikerült valamit megint e'lin- • téznem.

I- Sokszor kell hasonló ügyekben eljárni?

— Sokszor.

I

— A beszélgetés elején, pontosabban méa a Szőlőhegyen azt mondta: ,,Magammal nem vagyok megelégedve". Ez így föltűnően hangzik, hiszen az itteni társadalmi életről annyi szépet és jót hallani, hogy egy nagyközségnek is elég len— Akkor is azt mondom, hogy nem vagyok elégedett magammal. Hatalmas lépést tettünk, de még mindig sokkal több a csináfnivaló. Ha csak az emberi életformát nézzük, akikor is azt mondom, hogy az egyik réteg nagyon messzire elment a. má- lsik rétegtől!.- Lehet, hogy vannak ellentmondások, de azért próbáljuk meg a jó irányú fejlődés oldaláról nézni a dolgot.- Beszéljünk csak a Szőlőhegyről. A háború előtt, meg a felszabadulás után is egy ideig Öcsényhez tartoztunk. Általában őcsényi gazdáké volt az itteni birtok. Azok pedig megkövetelték; hogy a szőlőhegyi vincellérek gazsuláfjanaik nekik. „Kódisoknak" tartották az itt- lakókat. Sőt, így is hívták őket.- No, de most már...

I

— Most már persze, hogy más a helyzet. Negyvenöt után óriásit változott a világ itt, a. Szőlőhegyen is. Az emberek földet koptak, aztán a' munkájuk után meglett a1 tekintélyük is. Ezután már nem volt lábaik apcálj a. senki se az őcsényi nagygazdának.

I- Azért ez csak az indulás volt. Már a mostanihoz képest.

— Indulás igen', de enélkül nem lett volna semmi, ötvenhat után új fordulat következett. Meglett nemsokára’ a. téesz- szervezés. Megtalálták a hegyiek a munkalehetőséget. Nem kellett napszámba járni, vagy az erdőre - fillérekért.

I- Sok szép házat látok, Jantner elvtárs. Sok újat, de a régiekre is oda lehet néz— No, ez is akkor kezdődött, az ellenforradalom, mleg az átszervezés Után. Akikor kezdték az új házaktau építeni.

I- Ez a település már tulajdonképpen község. Egy új község.

— így igaz. Kezd községgé alakúin,i. Több mint ezer lakosunk van. Több mint Szálkának. Ebesen megkezdődik a Szőlőhegy, aztán tart egészen’ Gurovicáig. Mivelhogy Ebesen, a tsz-major méllett megindult az építkezés.- Jó, akkor viszont közellépett egymáshoz Csatár, meg a Szőlőhegy. Hiszen Csatáron az újtelep szintén egy közepes falu lesz lassan.

— Erről van szó. Ha a kilenc- venkét házhely ki lesz sajátítva a csatári újtelep után, már pedig ki lesz, akkor összeépülünk.- Mondhatom, hogy akkor majd Szekszárd Rózsamájnál kezdődik és Gurovicá- nál fejeződik be, vagy fordítva?

— Ig.y bizony. Sőt még hozzáteszem, hogy Gubacoron keresztül egészen Görögsz óig.

(Elnézést a megint csak zárójelért, de ezeket a dűlőneveket

az itteniek tudják, ismerik, az idegeneknek el szeretném

azonban mondani, hogy dűlőnevek, viszont laknak erre nem iis kevesen, sőt Gubacorra

hovatovább a vizet Is elvezetik, műhelyt elég pénze tesz a szekszárdi tanácsnak.)

— Megígérték a város vezetői és — ezt nem udvarlásképpen mondom — amit eddig még megígértek, azt m'eg is tartották.

I- Szurkolok maguknak, hogy így legyen most is.- Ha már a szurkolása áll tartunk, szurkoljon a TÁÉV íuitball- dstaipatáinlalk is.- Az meg hogy jön ide?

— Hát most odomegyiek. Ott is működök.

(Zárójelben: Hát kérem, egy újaíbb „funkció". Hogy lehet ezt bírni. Úgy látszik Jantner József rokkantnyugdíjas tűzoltó bírja.)

I- Menjünk vissza Szőlőhegyre. Közellátás, kultúra ... ?

— Van egy boltunk. Nem valóim! nagy. Van egy presszó. Van kultúrház, mieg ifjúsági klub, a kuV.’úrbázbaa mozi, hetedként IkétsZer.

I- Ne haragudjon, hogy közbeszólok, nem valami nagy lelkesedéssel beszél a kulturális ügyekről.

— Nem is. És úgy gondolom,. hogy a kulltiúrhá'z nem tölti be funkcióját. De az ifjúsági klub

| - Miért?

— A Idültúrházban kevés a rendezvény. Nincs kövesútja, így a „Babits” nem vette át. Most aztán működgietnek, aibogy tudnak.

| — És az ifjúsági klub?

— Nincs akii igazgassa a fia- tdl okát. Az ivászait, meg a' szex nem minden.

— Megint csak kénytelen vagyok közbevágni. Az utóbbi megállapításhoz nem akarok hozzászólni, átengedem más laptársaimnak, hogy ebbéli ügyekben felvilágosítsanak, esetenként Ítélkezzenek, az előbbiekre kérdezek inkább rá. Eszerint sokat isznak Szőlőhegyen?

— így van. A boltunknak o havi forgalllmo csupán- hatvan- ezerrel’ több mint o presszóé. Ebből lehet számolni.

(Zárójelben: Hát igen. Ha még azt is hozzáveszem, hogy „szőlő” hegyiről van szó, akkor érdemes gondolkodni az ügyön. És hozzáveszem még azt -is, tudom, hogy nagyon jó borok teremnek ezeken a> domboldalaikon.)- Posta van?

— Volt. Nincs. De nemcsak a postáról van szó. Jobban ránk figyelhetnének a városiak. Olyan gyönyörű vidék ez, hogy minden pénzt megér. Látszik, hiszen jönnek ide kifelé. Legalább százötven szekszárdinak van már kertje a szőlőhegyen. A várost ellátó zöldség’ és gyümölcs nagy része tőlünk kerül o boltokba. Hát ezért va'áirrtit vissza is szeretnénk kapni.- Például.

— Pé'dául... A boltban a tejet tudják hűteni, de hűtőpult,

az nincs. Az áruellátáson is lenne javítanivaló. A presszó- bán is elkelne egy televízió, okikor tailátn kevesebbet innának az emberek, m'eg nem ordítoznának, mert nem illik zavarni a másikát.- - Jantner elvtárs, azt hiszem, eddig sokkal több szó esett a gondokról, mint az eredményekről. No, ez nem baj. Én is ismerem azt a közmondást, hogy aki dicsekszik, annak adni kell, aki sír, attól el kell venni. Azért mondom ezt, mert Szőlőhegyről sokszor hallottunk, sokszor irtunk is, és mindig az elismerés hangján. Vannak itt eredmények, mégpedig szépek . . .

— Mit mondjak? Nem cserélnénk Öcsénnyel. Vezetékes vizünk van. Járdánk van. A település kilencven százalékán. Villany persze, hogy van. Mindennek nagyobbik része társadalmi munkáiból lett meg. Én nem csalódtam a szőlőhegyiekben. Igazi faluközösség ez.

— Érdekes fogalmazás. Nem új, de újabban ritkán hallani, pedig szép szó, és még szebb, amit takar. Faluközösség. Valóban az Szőlőhegy?

— Azt his'zem, igen. Rendezvényeinket negyven-ötvenen részt vesznek. A társadé Imi munkákban még többen. Mire kíváncsiak az itteni emberek? Szőlőhegy fejlődésére. Valamikor hogy beszéltek rólunk? „A szőlőhegyiek". Most? No, most már egészen másként. Mintha kezdene rangunk lenni. Lassan Gubacorra is kimegy a víz. Meg hát egyáltalán nézzenek körül. Nincs szégyenkeznivalónk.

I

_, - Ha igy fejlődnek, lassan összeépülnek Várdombbal.

— Azért az még odébb van. Hanem egyszer az Erős sógorom, még r égés-'rég, azt mondta: Akkor lesz itt valami, ha a Szőlőhegyet a várossal villamossal kötik össze. No, villamos nem lett, hanem autóbusz az igen. Sajnos, igen zsúfolt. Itt is kell valamit csinálni. Csuklós buszt járatni, vagy több /járatot, nem tudom, annyit tudok csak, hogy így már kevés.

— Említettem már előbb, hogy sok szépet, jót hallottunk, írtunk Szőlőhegyről. Sok és eredményes a társadalmi munka. Valakik szervezik is ezt. Legyen szives, mutassa be erről az oldaláról is Szőlőhegyet.

— önálló pártalapszerveze- tünk van. Népfrontbizottságunk, és ketten vagyunk tanácstagok, Tóbiás Jánosáé meg én. De itt hadd mondjam el, hogy előttünk is dolgoztak ezeken a posztokon emberek. Az ő munkájukat is tneg kell becsülni, hiszen ők kezdték el az egészet. Mindenki mozgolódott itt azelőtt is, mozgolódunk mi is.- Még a beszélgetés elején mondott egy érdekes mondatot: Igaz, hogy az ember alakítja a környezetet, de a környezet is alakítja az embert.

— Ezt én Szőlőhegyre is értem. De azt hiszem, véges-végig erről beszéltünk.

I- Valóban igy van. Akkor ezzel fejezzük is be beszélgetésünket, amelyet ezennel megköszönök.

LETENYEI GYÖRGY

Múltunkból

1944-ben egymást követték a háborús intézkedések a hivatalos szervek részéről. Különösen akkor szaporodtak meg, amikor már közel volt a front az ország határához. Ezek között találjuk azt az intézkedést, amely a dunai járművek védelmét volt hivatva biztosítani. Tekintettel arra, hogy megyénk egész keleti határát a Duna alkotja, kissé részletesebben idézzük az idevonatkozó rendelkezést.

A megye főispánja 1944. szeptember 16-án adta ki a rendeletét Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Paks, Gerj'en, Bo- gyisziló és Báta község elöljáróságainak, valamint a szekszárdi és a bátaszéki közalapítványi erdőhivatalnak, a kalocsai érseki uradalom erdőgondnokságának; a szekszárdi erdőfelügyelőségnek és dr. Sza- kách Ernő földbirtokos, kormán yf ő taná cső sn ak Bölcskére. Az intézkedés mindjárt indokolással kezdődik:

„...minthogy az ellenséges berepülések és bombatámadások folytán a Duna folyam magyarországi szakaszán hajózó, vagy a szakaszon leállított dunai járművek, különösen tankhajók (olajat szállító uszályokról van szó - a szerk.) fokozottabb biztonsága érdekében szükségessé vált azoknak gályákká! és lombbal való álcázása, (felhívom) hogy a kezelése alatt álló s a Duna mentén fekvő erdőkben, fentem1 í- tett járművek álcázása céljából, e rendkívül fontos honvédelmi követelmény biztosítása céljából, a aally és lombszedést adott esetekben lehetővé kell tenni”.

Az látszana logikusnak, ha egy hajó veszélyben van, akkor annbk legénysége félretéve minden hivatalos intézkedést, meg ^ sem keresve semmiféle hatóságot, intézkedik. A főispán azonban pontosan körülírta, mikor mit kell tenni, de bár- mit_ is kíván a helyzet, a hatóság ki nem hagyható.

„...a hajós társaságnak a gally- és lombszedés engedélyezéséért minden esetben az erdőbirtokoshoz, vagy megbízottjához (erdőhivatal, védke- rületi erdőőr) kell fordulnia és a szedés csak ezek jelenlétében történhet. Amennyiben báron oknál fogva, a hajóstársa- ság az erdőbirtokosnál vagy megbízottjával közvetlenül érintkezésbe lépni nem tudna, az illetékes érdőfel ügye1 őség hez, végső esetben a községi elöljárósághoz kell fordulnia, amely a szedéshez a megfelelő helyet kijelöli" S hogy addig mi történik a hajóval - a főispánt már kevésbé sem érdekelte. Potyoghatták volna miatta a bombák, lényeg a hivatal...

A főispán figyelme arra is kiterjed, hogy a gallyakért ki mit fizet. Idézzük rendelkezésének idevonatkozó részét:

„A szedett golly, illetve lomb értékét a hajós-társaságok hatóságilag megállapított árban az erdőtulajdonosnak megtéríteni kötelesek. Ha az értékben a felék egymás közt megállapodni nem tudnak, azt az erdőfelügyelőség állapítja meg.”

A főispán végül arról is rendelkezik, hogy a bajba jutott hajók elsősorban a füzesekben keressenek megfelelő gallyat, s csak ha az nincs akkor használjanak nyár- illetve égerfát. Az egyéb fafajok (tölgy, kőris, szil, stb.) lombjának mellőzését kéri.

A Dunán nem sok hajót ért bombatámadás 1944-ben. Annál nagyobb volt az aknásítás veszélye. A Duna sodrásába qyalkran szórtak a szövetséges hatalmak repülői éjszaka víziaknákat. S ezek ellen gyakorlatilag nem volt védekezési lehetőség. A paksi alsó Duna-ka- nyarban eqymás után robbantak fel a hajók. A Harta—Bölcske magasságában felrobbant ha.já Budapest irányában török gyufát szállított. A katasztrófa után a Duna felszínét elárasztotta a sok gyufa. Paks lakói ladikokkal mentették az akkor igen értékesnek számító rakományt (a gyufa hiánycikk volt a háború alatt).

Egy másik intézkedés is figyelmet érdemel. Ezt is a főispán adta ki. 1944 november 17- én. Nagyon elégedetlen volt a dombóvári adóhivatali kerülethez tartozó községek adófizetésével. Úgy vélte, hogy a községi bírók és a községi jegyzők, vagy főjegyzők a felelősek a rossz adófizetési morálért. Éppen ezért a hivatkozott rendeletében kimondotta anyagi felelősségüket. Lápafő, Vá- rong, Szakcs volt a lemöradó község. Márpedig a pénzre a megyének is nagy szüksége volt. Nőttek a kiadások, s egyre nagyobb volt az infláció üteme is... Lápafő 1944 október hó végéig esedékes adónak mindössze 51,23, Várong- 55,07 és Szakcs 55,94 százalékát fizette be. A felelősség kimondásában a főispán a következőképpen indokolt:

„Minthogy a hátralékban nincs nagy adózót terhelő nagyobb összegű tartozás, amely a végrehajtás felfüggesztése, vagy érvényes fizetési kedvezmény miatt behajtható nem volt, ezért a hátralék indokoltnak nem mondható, a községi elöljáróság mulasztása kétségtelenül megállapítható, s azért a rendelkező részben kellett határozni”.

A főispán, annak rendje és módja szerint biztosította a 15 napi fellebbezési lehetőséget. Erre azonban már egyik községnek sem volt szüksége, mert a hozott határozatot követő két héten belül megtörtént a községek felszabadulása, s ekkor már nem az adó behajtása volt a községi elöljáróságok legfőbb teendője.

*

Tolnavármegye Közigazgatási Bizottsága 1911. március 8- án tartott szekszárdi ülésén foglalkozott az alsószintű népoktatás helyzetével, s megállapította, hogy néhány községben indokolatlanul magas a be nem iratkozott tankötelesek száma. A beterjesztett kimutatás szerint Bátaszéken összesen 65 tanköteles egyáltalán nem jár iskolába. Közülük mindösz- sze 9 gyerek kapott felmentést, a többi minden indok nélkül távol marad az iskolától. Bálán sem volt túl nagy az iskoláztatási fegyelem, ott 12 gyerek nem járt iskolába. Ger- jenben 19 az olyan kötelesek száma, akik nem látogatják az előadásokat, s nem ismerkedtek a betűvetéssel. Gyünkön is rossz volt a helyzet. Ott számuk elérte a 46-ot. Feltűnő Nagyimáhyok helyzete, ahol 34 tanköteles nem járt iskolába. Öcsényben 63 gyermek nem részesült oktatásban. Szemcséden 70, Szekszárdon pedig 92 gyermek nem járt iskolába. A fentiekhez képest ragyogóan jó volt az iskolai fegyelem Pakson, ott mindössze 5 tanköteles maradt távol az iskolától.

A bizottság határozatot fogadott el:

„A közigazgatási bizottság felhívja a felsorolt községek elöljáróit, hogy közvetlenül a vm. kir. tanfelügyelőjének 15 nap alatt jelentsék, hogy ezen tankötelesek miért nem járnak iskolába, és azoknak beiskolázása iránt történt-e intézkedés? továbbá, hogy a táblás kimutatásba névszerínt vegyék fel a be nem iskolázott tanköteleseket, s egyenként mutassák ki, hoqy azok hol, s ha nem a községben, úgy a községtől hány kilométernyi távolságira laknak ?"

Arról is kért feljegyzést a közigazgatási bizottság, hogy miként lehetne a távol lakó fiatalokat valahol a község központjában úgy elhelyezni, hogy iskolai kötelezettségüknek eleget tehessenek.

Nincsenek adatok, hagy a tanítók milyen javaslattal éltek a megyei közigazgatási bizottság hozott-e ennek alapján valamilyen határozatot. Tény viszont hogy évtizedeken át még mindig gond volt a távol lakó gyermekek beiskolázása. Sok volt a mulasztás és sok volt a be nem írtak' száma.

K. BALOG JÁNOS