Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. május 1.

^fePOJSÁG 3

Éljen május elseje!

Dombóvár, MÁV építési főnökség

A kitüntetés és a pártszervezetek munkája

A mai dombóvári felvonuláson a vasutasok menetét az építési főnökség dolgozói nyitják meg. Nem első ízben érdemelték ki, hiszen az elmúlt tizenegy évből csak kettő volt olyan, amikor nem részesültek május elseje előtt kitüntetésben, kilencszer igen. Három esetben a - minisztérium és a szakszervezet, hat alkalommal

— mint most is - a MÁV vezér- igazgatósága és a szakszervezet adományozta számukra a ,,Kiváló Főnökség" kitüntetést.

Már megszokott, hogy az ünnepségen szó esik a főnökség kommunistáinak jó munkájáról, arról, hogy nemcsak személyes példamutatással, hanem felvilágosító munkával, a pártszervezetek ellenőrző és irányító tevékenységével segítik évről évre a kiemelkedő eredmények elérését. Pedig nem könnyű ösz- szefogni, irányítani ezt a nagy építő szervezetet. Amióta - 3 évvel ezelőtt — a főnökség közvetlenül a vezérigazgatóság irányítása alá került, bekövetkezett a nagyarányú gépesítés, tevékenysége fokozatosan túlnőtt a pécsi igazgatóság területén. Az egyik felépítménycsoport a múlt héten még Mosonmagyaróváron dolgozott, most Debrecen környékén cseréli ki a vágányokat. Tavaly dolgoztak többek között Miskolcon, Gyulán, Békéscsabán, Egerben, sőt egy esetben még az országhatárt is átlépték: a GYESEV közös magyar—osztrák vasútvonal ausztriai szakaszán végeztek pályakorszerűsítési munkákat. Szerte az országban dolgoznak a többi csoportok, brigádok is, ahol építenivaló akad a vasútvonalon, vagy éppen a MÁV- kórházban. De maga a központ sem a^ egyedüli bázisa a sok brigádnak, részlegnek, van telepük Kaposvárott, Barcson, Simontornyán, Vásárosdom- bón ...

E nehézségek ellenére rendszeres szervezeti életet él a két pártalapszervezet és az őket „összefogó" pártvezetőség. A központban dolgozó vezetőik sokat utaznak — köztük a pártvezetőség és az alapszervezeti vezetőségek titkárai, tagjai is- és ily alkalmakkor mindig megkeresik a „kint" dolgozó kommunistákat, pár'tcsoport- taizal'míakat. Informálódnak a különféle problémákról, amiben lehet, helyben adnak tanácsot, intézkednek.

— Három évvel ezelőtt — amikor vezérigazgatósági hatáskörbe kerültünk - mondja Salamon Mihály, a központi alapszervezet titkára - és tevékenységünk fokozatosan kiterjedt az egész ország területére, ez azt is jelentette, hogy az emberekkel meg kell értetni: szükség van arra, hogy hetekig is az otthonuktól távol legyenek, dolgozzanak. Emellett természetesen fokozottabban

ügyeltünk a dolgozók ellátására. A szakszervezet feladatként kapta hogy rendszeresen ellenőrizze a kint dolgoíák szociális körülményeit. Ahol nincs a MÁV-szervezeten belül étkeztetés, ott a helybeli áfésszel állapodott meg a főnökség a meleg étel szállítására. A meggyőzésben elsősorban a kom- - munisták példamutatására, helytállására, felvilágosító munkájára építettünk, eredményesen.

Gombos Dénes pártvezetőségi titkár fiókjából előkerül a vezérigazgatóság és a szakszervezet munkavexseny-szabályza- ta. Meglehetősen gyűrött a tucatnyi lapból álló sokszorosított iromány, látszik, hogy gyakran forgatják. Nem feleslegesen, hiszen ebben van pontokba szedve - és az egyes, fejezetekben körülírva, hogy milyen területen milyenek a követelmények, miért mennyi plusz, vagy ha lemaradás van, mennyi mínusz pont jár. Mert a levonást is kilátásba helyezi a szabályzat. Például a minőségnél: ha a vágánymérő gép egy kilométernyi ■ átépített, megerősített pályán hat hibapontnál többet jelez, ezért „mínusz pont” jár. Hasonlóképpen alakul - pluszban vagy mínuszban - az értékelés az eredményhányadnál, a termelékenységnél a termelési terv teljesítésénél (anyagmentes termelést számolnak), a befejezett beruházások tervének teljesítésénél, az ütemességnél, az anyag- és energiatakarékosságnál, a kapacitáskihasználásnál. Nos, a dombóvári főnökség tavaly a maximálisam - tehát az elméletileg — elérhető 55 pontból 48-at „szerzett", így lett az ország tíz — e területen „érdekelt" főnökségei közt a második, tehát a „Kiváló" cím ismételt tulajdonosa.

Gyűrött ez a versenyszabályzat, mert csaknem mindannyiszor kézbe veszik, amikor a pártvezetőség ülésezik, hogy

év közben is figyelemmel kísérhessék hol tartanak a versenyben.

Bevált az a gyakorlat, hogy a pártvezetőségi, alapszervezeti vezetőségi ülésen — a tervezett napirenden kívül - egy-egy közvetlen termelésirányítóval elbeszélgetnek. Mondja el az illető, milyen problémákkal találkozik munkaterületén, a vezetőség is elmondja, milyen információi vannak akár a szakvezetés, akár az ott dolgozó párttagok jelzéseiből.

Egy alkalommal például a 2-, es felépítmény-építésvezetőség munkavezető pályamesterével beszélgettek. A „felépítménye- sek"-nek rendszeresen adódnak kritikus helyzetei. A vágánycsere időtartamára vágányzárat rendelnek el, ilyenkor mondja be a rádió a MÁV közleményét, hogy egy-egy szakaszon ettől eddig vágányzár lesz, tartama alatt vonatpótló autóbuszok szállítják az utasokat.

Az említett elbeszélgetést az tette szükségessé, hogy többször előfordult kritikus helyzet, alig-alig sikerült az engedélyben megszabott időpontra átadni a kész, korszerűsített vonalszakaszt.

Kiderült, hogy nnics meg a kellő összhang az egyes - egymást követő, egymás „kezére dolgozó" csoportok, brigádok között, nem törődnek kellően egymás munkájával. A vezetőség taggyűlés elé vitte a problémát, ott született meg a döntés, hogy az építésvezetőségen pártcsoportot kell alakítani, ily módon összefogva, a kommunisták jobban tudnak dolgozni, politizálni, agitálni Megkapták feladataikat a termelésirányítók is. A helyzet ezt követően nagymértékben megváltozott, ma már napirendre került az illető munkavezető pályamester párttagfelvétele.

Ez csak egy példa, de lehetne idézni a többit is, amikor egy-egy ilyen beszélgetés a vezetőségi ülésen nyíltan feltárja a problémákat és megszületik a megoldás.

A MÁV-építők felvonuló menetében ott haladnak a kommunisták is, azzal a jóleső érzéssel, hogy a magas kitüntetés elnyerésében nagy részük van.

J.

A több évtizedes munka beérett

Elismerés a dalmandi gazdaság dolgozóinak

A dalmandi gazdaság dolgozói pénteken délután tartották ünnepségüket abból az alkalomból, hogy a MÉM és a MEDOSZ elnöksége által adományozott kitüntető címet elnyerték. A május elsejei ünnepséget egybekötötték ezzel is, így kettős volt az ünnepség, amelyet a kultúrotthonban tartottak. Részt vett a DÁG dolgozóinak ünnepi gyűlésén dr. Pa- pócsi László MÉM-miniszterhe- lyettes, dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára, Borsi Mihály, a megyei tanács osztályvezetője, Kovács József, a MEDOSZ megyei titkára.

Vas István igazgató ismertette az elmúlt évi munkát, s közölte, hogy idén tizenharmadik alkalommal vehetik át a kitüntető címet, immár sorozatban érnek el kiváló termelési eredményeket, s ezt az illetékes szakminisztérium, 'a párt megyei szerve és a szakszervezet elismeri. Erről beszélt dr. Péter Szigfrid is, hangsúlyozta, hogy a Dalmandon több évtizede folytatott következetes gazdasági és politikai munka eredménye e kitüntetés, éppen úgy, mint a többi. Hazánk belpolitikai, gazdasági kérdéseiről is szólott a megyei titkár. Külön kitért a közelmúltban nyilvánosságra hozott párthatározatra, amely továbbra is következetes irányt mutat, s kap támogatást a dolgozóktól a XII. kongreszDr. Péter Szigfrid köszöntötte az ünneplőket a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében.

szus által meghatározott feladatok megvalósításához.

A miniszterhelyettes, miután átadta a díszes oklevelet, szólt arról a korszerű gazdaságirányítási munkáról, amely Dalmandon évtizedek óta folyik, s ennek gyümölcse úgy is beérik, hogy mások követik a

példát és ugyancsak felzárkóznak az élenjáró mögé.

Az ünnepség második részén, amikor a harminckét szocialista brigád munkaversenyét értékelték, részt vett K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, s elismeréssel szólt a dalmandi munkások, vezetők eredményeiről.

Politikai fordulat Tolna megyében 1948-ban- t un

NEMZETI FllBfiETLENStGI FRONIBIN

egyesült demokratikus pártok elhatározták, hogy országszerte megünnepllk

a munka ünnepét.

Az országos megmozdulásban Szekszárd várót közönsége It rém kíván venni t ezért

ttnneosMet rendez az alábbi sorrendben:

1 Heggel 6 órakor zent* ébresztő » vara* különböze

Az ünnepség t&tiohdyén • Sri. István téren

reszem m

icliliitoii orosz bAsí emlékműnél:

2 Reggel 8 orakor istentisztelet a templomokban.

X 9 órakor gyülekezés az újvárosi templomnál innen

6 Internationale es magyar Himnusz

felvonulás » Rákóczi é« Széchenyi nccán át * Garav

7 Az orosz hús emlékmű megkoszorúznia

8 A főispán megnyitó beszede

4 Garay térén *z orosz hósók sáriénak megkoszorúzása

9 A demokratikus partok kiküldötteinek felszólalnia

S. A magyar hősi etnJekmu megkoszorúzása.

10 Rolginnester záróbeszédé

11 intern.K tanaié es Szózat

krrjMi » varo- kOiftmrcÓ. Iwss mm* a Wwnola-on. miiül ■'/ iinmp-ieiii 1111:1,1 ..Mmhau vonni r*m*. mrl k jnumsí Méjraerr. Nouy ■mrrtrtlr as »j MtrHrmtl.

Házainkat lobogózzuk Jel.

Nemzeti Front.

FQSSetlens&i

sz*k»£ár<l. Í9ÍS ápriií- 2<V

hasvar

1948 tavaszán a magyar politikai élet vezető köreiben egyre gyakrabban került szóba a politikai pártok jövője. A kérdés úgy fogalmazódott meg, hogy a politikai fordulat végrehajtása után maradjon-e pártkoalíció, vagy egypártrendszert valósítsanak meg. Az egy pártra épülő politikai* hatalom kiépítése tehát 1948 elején csak mipt alternatív lehetőség vetődött fel. Az 1947 augusztusában lezajlott országgyűlési választások egyértelműen azt bizonyították, hogy a különböző pártok tényleges politikai erőt képviselnek, jelentős tömegbázisuk van. Úgy tűnt, hogy az egypárt- rendszer bevezetésével szemben járhatóbb útnak sokkal inkább a jobboldali pártok mozgásterének korlátozása, a baloldali pártok egységfrontjának .megteremtése látszott. A két munkáspárt egyesülésével párhuzamosan már ennek az új politikai struktúrának a körvonalai is kirajzolódtak. A jobboldali politikai pártokról egyre inkább kiderült, hogy nem tudnak gyökeret verni, tömegbázisuk egyre szűkül. A magyar társadalom szociális szerkezete olyan volt, amelyben a polgári társadalom létrehozásahak programja csak szűk réteget vonzott. Az ellenzéki pártok így szükségszerűen elszigetelődtek, vezetőik disszidáltak, alapszervezeteik szétestek. (A közeljövőben kerül a könyvesboltokba Izsák Lajosnak a „Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944—1949-ben" c. könyve, melyben ezt a folyamatot érzékelteti.)

Az új erőviszonyok szükségessé tették a koalícióban részt vevő pártok kapcsolatainak újrafogalmazását. Egyre sűrűbben hangzott el a népfrontmozgalom újjászervezésének szükségessége. A IJ. világháború alatt életre hívott Magyar Front, majd az 1944 őszén zászlót bontott Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Tontos szerepet töltött be a nemzet progresszív erőinek összefogásában, a fasizmus maradványainak felszámolásában, az újjáépítés sikeres végrehajtásában. Ezek a kedvező tapasztalatok vezették a munkáspártok országos vezetését, amikor 1948 márciusában felhívást tettek közzé. „Meg kell kezdeni a Népfront kiépítésének munkáját. Frontnapokat kell tartani mind a négy párt bevonásával."

A munkáspártok felhívásához országszerte csatlakoztak a demokratikus pártok. Tolna megyében a négy párt (a kommunista, a szociáldemokrata, a kisgazda- és a parasztpárt) áprilisban pártközi értekezleten határozta el az egységfront újjászervezését. A tanácskozáson közös nyilatkozatot írtak alá, amely kimondta a szorosabb együttműködést a községpolitikában, a képviselőtestületekben, a nemzeti ünnepek szervezésében, a reakció elleni harcban. Minden településen akcióbizottságot hoztak létre, amelynek feladatul adták a termelési versenyek szervezését, a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósítását, a politikai akciók, rendezvények összehangolását. Az életre hívott akcióbizottságok első közös tevékenysége a május 1-i ünnepség megszervezése volt. Az ünnepségsorozat - amelybe a megye legkisebb települései is bekapcsolódtak - hangulatában és ötletességében minden korábbit felülmúlt. Munkás-paraszt találkozók, majálisok, tréfás vetélkedők, fáklyás felvonulások, kirakatversenyek, kulturális szemlék, stb. a „fényes szellők" önfeledt, bizakodó légkörét árasztották.

Az egységfront új alapokra helyezését tehát a demokratikus pártok Tolna megyében megelégedéssel vették tudomásul. Az 1947-es választások után megromlott kapcsolataik rendezését, pozícióik erősítését remélték tőle. Az az elképzelés tehát, amely a jobboldali elemektől megtisztított demokratikus pártokat továbbra is a politikai rendszer részének fogta fel, 1948 első felében még reális lehetőségnek látszott, összhangban volt ez a felfogás a kisgazdapárt és a parasztpárt országos vezetőinek elképzeléseivel is. Dobi István, Erdei Ferenc, Veres Péter nyilatkozataiban elismerték a munkásosztály vezető szerepét, elkötelezték magukat és pártjaikat a szocialista építés programja mellett. Tudomásul, vették, hogy a Magyar Dolgozók Pártja nemcsak létszáma és szervezettsége miatt vált meghatározó tényezővé. A magyar társadalom széles rétegei szemében ekkor még örököse és megtestesítője volt azoknak a progresszív törekvéseknek, amelyek az országot a háború pusztításából a demokratikus fejlődés irányába vezették.

A koalíciós partnerek vállalták, hogy pártjaikat megtisztítják a jobboldali, a polgári társadalom illúzióját dédelgető tagjaiktól. egyetértettek az MDP szövetkezetpolitikai és társadalompolitikai célkitűzéseivel.

Mivel magyarázható akkor, hogy az MDP mégis az egypárt- rendszer bevezetését, a demokratikus pártok elsorvasztását határozta el?

Látnunk kell, hogy a két munkáspárt egyesülése után a sorait rendezgető Magyar Dolgozók Pártjában olyan folyamatok bontakoztak ki, amelyek nem kedveztek az osztályszövetség erősítésének. Gyakorlati politikájában egyre inkább jelentkeznek azok a tévedések, amelyek a proletárdiktatúra egyoldalú értelmezésén, az osztályharc állandó éleződésén alapultak. A személyi kultusz eluralkodása, az ellenség párton belüli keresése részben nemzetközi gyökerekből táplálkozott. Az osztályharc éleződésének sztálini dogmája alapján a demokratikus pártokat egyenesen o reakció lehetséges búvóhelyeinek fogták fel. A szovjet példa másolása szintén az egypárt- rendszer bevezetését sugallta. Vonzónak látszott ekkor még az a jugoszláv politikai gyakorlat is, amelyben a Jugoszláv Kommunista Párt mögött a széles népi tömegek nem a pártokban, hanem a tömegszervezetekben sorakoztak fel. Végül az éleződő nemzetközi helyzet, az Amerikai Egyesült Államok hidegháborús politikája szintén a centralizált politikai hatalom bevezetésének szükségességét erősítette. Ezek a külső tényezők mintegy igazolni látszottak azokat a Magyar Kommunista Pártban is jelenlévő elképzeléseket, amelyek a

népi demokratikus forradalom politikai rendszerét bizalmatlanul nézték. Egyre inkább az a felfogás vált elfogadottá, amely nem tartotta lehetségesnek, hogy a népi-nemzeti bizottságokra, baloldali pártokra támaszkodva valósítsák meg a szocializmusba való átmenetet.

Tudnunk kell, hogy a népi demokratikus és a szocialista forradalom összekapcsolódásának elméleti szintézise ekkor még kidolgozatlan volt. A gyakorlati lépések nem erősítettek és nem cáfoltak meg semmilyen korábbi elméletet és gyakorlatot. Az elmondott körülmények miatt az MDP programnyilatkozatába a következő megfogalmazás került: „Az egymással versenyző

pártok laza koalíciójának rendszere a népellenes erőknek kedvez, amelyek a pártversengést az egyes demokratikus pártokba való behatolásra használják fel és ezzel hátráltatják a demokratikus együttműködést, az építő munkát. Ezért van szükség a pártok laza együttműködése helyett a demokratikus erők ösz- szefogásáro a Függetlenségi Front egységes tömegszervezetében."

Az MDP vezetése a népfront újjászervezéséhez tehát úgy fogott hozzá, hogy egyrészt a baloldali pártokat a reakciós tagjaik kizárásával „koalícióképessé" akarja tenni, másrészt elhatározta megszüntetésüket, illetve nem jelölte ki a helyüket a? új politikai rendszerben. A feladat végrehajtása - annak ellentmondásos jellege miatt - nehéz helyzet elé állította az MDP megyei vezetését.

A koalíciós pártharcok során a kommunistákat a megyében sok támadás érte. Láttuk, hogy az 1947-es választások után mind a kisgazdapártban, mind a parasztpártban kommunistaelle- nesség és jobbratolódás volt tapasztalható. Ennek ismeretében természetesnek tűnik, hogy 1948 nyarán, amikor az új politikai, hatalmi viszonyok lehetőséget kínáltak o pártharcok lokalizálására, az MDP megyei vezetése örömmel élt az alkalommal. Arra törekedett, hogy a politikai pártok mozgásterét korlátozza, polarizálódásukat elősegítse. Az MDP megyebizottsága 1948 június közepén összekötő bizottságot jelölt ki. Vezetője Mosonyi Jenő megyei titkár, tagjai pedig Mohácsi Károly és Prantner József lettek. A bizottság azt a feladatot kapta. hogy az új helyzetnek megfelelően kezdjen tárgyalást a koalíciós pártok vezetőivel.

(Folytatjuk)

LÁSZLÓ PÉTER