Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
a Képújság 1983. május 1. Miért ünnep az ünnep? A négyszeres aranykoszorús brigád Életünkben sok ünnep adódik. De jó is! Az élet szokott rendjétől eltérő napok emlékezetesek maradnak hosszú időn át. És megfigyelték-e már? Az ünnepnapokon mintha kicserélődne az ember. Elfogódott, esetleg vidám... szóval az ünnep .hangulatától. jellegétől függően. Az ünnep hangulata pedig az előtte levő, majd az azt követő napokra is rányomja bélyegét. Milyen ünnepekre' gondolok? Sokfélére. A nemzet életében fontos történelmi eseményekre, a nemzetközi /jelentőségűekre, a nagy közösségi eszme tiszteletének szentelt alkalmakra, a kisebb kollektívák szempontjából örvendetes események megünneplésére, a meqhitt családi összeiövetelekre... De mindezen eltűnődve, csöppet sem csökkentve az ünnepek jelentőségét, az ünnepek sorában eszünkbe juthat egy-egy szép hanaverseny, egy vasárnapi családi kirándulás, vagy bármi olvan szép élmény, ami ünneppé tett egv-egy napot. Tett? Mi tettük azzá magunknak és szeretteinknek, azok pediq nekünk. És változatlanul ünnepnek számíthatnának a vasárnapok, sőt tán a szabad szombatok is. Ha képesek vagyunk azzá tenni. Ha nem sajnáljuk rá a fáradságot. A minap egy kétgyerekes asszonnyal beszélgettem, aki így fogalmazott: — Akkor érezhetné az ember a régi vasárnapok ízét, ha volna ideje, ereje, energiája, hogy a hét öt napjában a hét végére szánt munkákat is folyamatosan elvégezze. De hát ez képtelenség. A nagyobb házi munkák maradnak szombatra. Vasárnap meg jó, ha egy-két órányit pihenhetünk, aztán délután meglátogatjuk a nagyszülőket... Megváltoztak a vasárnapok. A nyugalom, a csend régi ünnepei. Persze, ma más az életritmus, más a rend. A szekszárdi Zrínyi utcai általános iskolában nemrég olyan felmérést végeztek, hogy kik azok a családok, akik igényelnék, hogy az iskola biztosítson gyermekük, vagy gyermekeik számára programot a szabad szombatokra. — A beérkezett ötszáz felmérőlap közül mindössze három tartalmazott kívánságot a hétvégi programot illetően - mondja Szultos Jánosné, az iskoal igazgatója. — Az a tapasztalatunk, hogy a családok általában szívesen töltik együtt - még ha munkával is — a hét két utolsó napját. A legtöbbjüknél rendszeresen 'szerveznek közös programot is. Két hatodik T (tagozatos) osztályos kislány ül velem szemben. Hutb Andrea és Keszthelyi Vanda. Nekik vajon mi jut eszükbe az ünnep szó hallatán? — A felvonulás és az éneklés — Trezdi Vanda. — Május elsején nem az iskolával, hanem az úttörőházzal vonulok fel, ugyanis oda járok modern gimnasztikára... Szeretek felvonulni, mert akkor érzem, hogy igazán ünnepelek. — És a dalolás? — Amikor eqvütt énekelünk, mert én is énnekkaros vaayok. Valahogy olyan ünnepélyes. Mármint amikor szerepelünk. A próbált kicsit fárasztóak, mert elég sok az elfoglaltságunk. — Nekem a virág és az ajándék jut eszembe — folvtatja Andrea. — Akkor szép az ünnep, ha sok virág van a szobában. Édesanvámna'k anyák napiára norherát veszek... De a legszebb ünnep szerintem a karácsony, mert akkor eavütt van a család, adunk egymásnak ajándékot. — A társadalmi ünnepeket az iskolában mindig más-más osztály szervezi és rendezi — mondja Morhauser Ádámné, az úttörőcsapat vezetője. — A rajok pedig külön is tartanak megemlékezést. Színvonalas, Keszthelyi Vanda ügyes műsorokat állítanak ösz- sze. Egyébként Szekszárd fel- szabadulása megünneplésének szervezésével Andreáék osztályát bíztuk meg.- Riportot csináltunk, amit az iskolarádió közvetített... Az ünnepre való készülődés során sokat olvasunk és sok olyan dolgot tudunk- és tanulunk meg, amiről egyébként lehet, hogy nem is hallottunk volna. Mi a jellemzője még az ünnepeknek? A jó magyar szokás szerint eszem-iszom, dínom- dánom. Statisztikai adatok bizonyítják, hagy ünnepek táján mindig nő az üzletek forgalma. Garmadával és nagyvonalúan vásároljuk az enni- és innivalókat, sütünk, főzünk, hogy kellően megterheljük gyomrunkat; vendégeket fogadunk, hogy ezzel is megadjuk a módját az ünnepnek. És érdekes... Nemcsak -az ajándékozás ünnepeit meaelőzően emelkedik az iparcikk üzletek forgalma, hanem testem azt, április 4-e, vagy május 1-e -előtt is. Sokan vásárolnak ilyenkor hűtőszekrényt, televíziót, vagy más egyéb tartós fogyasztási cikket. Ez jelzi, hogy immár vásárlásainkkal is emlékezetessé tesz- szük ünnepeinket, a naayobb összeaek összeqyűjtésének határidejét a jeles dátumokhoz kapcsoljuk. Dátumokhoz, ame- Ivéket tudatosan, vagy tudat alatt, de fontosnak tartunk.- Vállalatunk egyik legjobb szocialista brigádja a négyszeHuth Andrea résén aranykoszorús Zrínyi Ilona brigád — mondta beszélgetésünkkor Kiss Sándor, a Szekszárdi Húsipari Vállalat igazgatója. — Amibe belefognak, azt nagyon komolyan csinálják. A brigád 1972-ben alakult, természetesen a vállalat akkori jogelődjének — a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat - funkcionálása idején. Tagjai a pénzügyi osztály 28 dolgozója közül 23-an. (öten nemrég kerültek a vállalathoz.) Tíz éven át Bíró Istvánná volt a brigádvezető, egy éve pedig Mátyás Ignácné.- Úgy éreztem, hogy kicsit elfáradtam. S fáradtan társadalmi megbízást nem érdemes vállalni. Négy esztendőn át tanultam munka és a két gyerekem mellett. Persze, az igazság az is, hogy tíz esztendő múltán az ember már nehezen tud újítani egy témakörön belül — így a volt brigádvezető. Az új pedig így folytatja:- Az elmúlt négy - egymást követő - év eredményeiért kaptuk meg az aronykoszorút. Megpályáztuk, és mondhatni, szinte biztosra mentünk. Vállalásainkat tudtuk teljesíteni, sőt, túl is teljesítettük... Idén a vállalat kiváló brigádja címet szeretnénk elnyerni - teszi hozzá. Az ünnepekről így vélekednek:- Nemcsak a dátumhoz kötött ünnepék az ünnepek — így Pusztai Istvánné. — Egy jó kirándulás is lehet ünnep. Alkalma válogatja - hallom miközben a 21 nő és két férfi elmúlt esztendeinek brigádéletét dokumentáló napló lapozgatása közben megakad egy címen a szemem: „Nemcsak dolgozunk, hanem ünnepelünk is. Természetesen együtt!” Aztán fotók következnek és rövid beszámoló egy saját ünnepről.- A 4. számú Általános Iskola 2/f osztályát patronáljuk — folytatja Tesényi Vendelné. — A brigád nőnapi megemlékezésén kedves műsort, a gyerekek készítette bőrkitűzőket és könyvjelzőket kaptunk. A lényeg viszont az, hogy varázsolni sem lehet jobb, ünnepibb hangulatot annál. A gyerekek egyszerűen nem akartak hazamenni. Én az ünnepek összehozó erejét figyeltem meg — említi Fekete Sándor, az osztályvezető, aki brigádtag. — Mi mindannyian pontosan tudjuk egymásról, hogy kit milyen öröm ért, mi bántja, mi a gondja, így segíteni is tudunk egymáson. És ne gondolja, hogy a munkaidőn kívüli barátságok az íróasztalok mellett szövődtek. — Hanem 'a közös összejöveteleken, kirándulásokon, családi programokon — mondja Bíró Istvánné, akiről most mesélték, hogy egyedülálló kismama kolleganőjükhöz eljár, segít neki a házi munkában... Kismama... Kismamák! Milyen ünnepi érzés is a szívük alatt hordani a magzatot. Hasunkra tett tenyerünkkel érezni apró szívhangjait, mozgásait. Vagy tán nem is a tenyerünkkel, hanem szívünkkel érezzük? Mosolygok magamban. Mert bizonyos helyzetekben a líra nem helyénvaló. De mit tegyek, ha az ünnepek kapcsán a gyerekvárás öröme is eszembe kellett jusson. És az egy-két évvel ezelőtti május elseje. A főtéren vonultak az emberek. Az út két oldalán — már ahogy az lenni szokott — a nézelődők álltak. A szélborzolt hajú kismama végigsimított pocakján, majd az előtte elhaladó ifjú apukát, vagy inkább a nyakában ülő fiúcskát nézve így szólt a mellette álló asszonyhoz: — Jövőre, vagy tán azután a miénk is az apjával vonul föl... S ki tudja, hogy mi jutott még eszébe... . V. Horváth Mária Fotó: Czakó Sándor Tizenhat tanulónap A 200 személyes eszperantó szálló és iskola „Ciru bonon!” Minden jót kívánt szerkesztőségünknek Csurgó Sándor a bulgáriai Szmol- janból márciusban. Hogyan került a Tamásiban működő TA- LUX anyaggazdálkodási csoportvezetője, a tamási járás esz- perantistáinak atyamestere a Rodope-hegység délkeleti részére, amelynek néhány csúcsáról, tiszta időben látni lehet a görögök Olümposzát? Azt olvasta a Monda Turismo c. lapban — mely az Eszperantó Világszövetség kiadványa —, hogy Pisa- nicában tanuló- és pihenőprogramokkal várja vendégeit Bulgária harmadik nemzetközi eszperantó iskolája. Az alig 150 lakost számláló kis hegyi falu eszperantó szállodájának a „szülőatyja”, Jordán Jordanov mérnök — maga is lelkes esz- perantista — 1976-ban kezdte az építést. A munka 1979-ig tartott és az addig alig ismert nevű kis település odasorakozott a már nagy múltú nemzetközi eszperantó iskolák, a szófiai és a várnai mellé. Pisanicának nem .kellett sokáig várakoznia arra, hogy az eszperantó mozgalom hívei fölfedezzék. S éljenek az ismerkedés, barátkozás pompásan tálalt lehetőségén túl a tanulás, nyelvtanulás lehetőségével is. Egész éven át lehet jelentkezni a tanfolyamokra és mint Csurgó Sándor elmondta, érdemes. „Aki teheti, ne hagyja ki.” Nemcsak azért, mert a híres síparadicsom, Pamporovó és Szmoljan járási székhely között elhelyezkedő Pisanica mint a legtöbb magashegységi település környezete, fegyvesillatú csöndje varázslatos. Azért is. De ezenkívül főként azért, mert Bulgáriában az ország lakói ^tisztelik az eszperantistákat és szeretik a magyarokat”. Egyiket is, másikat is lépten-nyomon tapasztalhatja a látogató. Nem beszélve arról, hogy a világ minden tájáról érkező eszpe- rantisták körében se rossz pozíció magyarnak lenni. Egyszál magyarnak meg pláne nem az! Még akkor sem, ha nem megy még' hibátlanul az eszperantó és az útikészülődés hevében otthon marad a szótár...- Nagyon örüJök, hogy elmentem és szeretném hinni, hogy jól kamatozik majd itthon a kéthetes intenzív tanulás, ami komoly dolog volt. Délelőttönként napi négy óra ment az oktatásra. Nemrég kaptam meg a bizonyítványt a tanfolyam elvégzéséről. Mibe került az út? összesen ötezer forintba, amiből ezerhétszáz volt a költőpénzem. A szállás, étkezés, tanári tisztelétdíj, kirándulások és az utazás költségére elégnek bizonyult 3300 forint. ■ így hát fölösleges az a riporteri kérdés, hogy megérte-e? Meg. Noha úgy esett ez a télvégi, kora tavaszi barangolás a baráti Bulgáriában, (mint amikor kutyaharapást szőrivel gyógyít az ember. Csurgó Sándor ugyanis nemcsak lelkes előmun- kása a Magyar Eszperantó Szövetség Tolna megyei szervezetének Tamásiban. Államvizsgára készül s néhány hónap múlva kézbe veheti műszaki és pedagógiai képesítését a dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolán. Ez az intézmény a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kihelyezett tagozataként működik Dunaújvárosban, s nem adja könnyen a diplomát munka mellett tanuló hallgatóinak sem. Igaz, hogy csaknem teljesen fehér hajú, diákjára se jellemző a könnyebb ellenállás keresgélése. Május elején le kell adnia a szakdolgozatát a konzulensének. A téma? A tamási járás szakmunkásképzésének fejlődése 1945-től 1980-ig. — Kemény fába vágtam a fejszét, mert a levéltár se bővelkedik dokumentumokban. De azért nincs baj - mondja a kétgyerekes családapa, akinek arra is jut ideje, hogy beszámoljon eszperantista társainak a Bulgáriában töltött napok élményeiről. Kalandokban is volt része bőven. Szófiában várták, hogy útra segítsék Plovdiv, illetve Szmoljan irányába. Utóbbi városkába este hatkor érkezett'meg és a megadott útmutató szerint telefonon hívta a mintegy 10 kilométerre lévő pi- sanicai eszperantó iskola vezetőjét. Az megígérte, hogy indul érte a mikrobusz. Csakhogy nem állapodtak meg semmi ismertetőben, így nem talált rá a szálloda gépkocsivezetője. — Az volt a kellemetlen az egészben, hogy közben ítéletidő kerekedett, igazi hegyvidéki hófúvással. Mikor láttam, hogy nem számíthatok az ígért fuvarra, próbáltam taxit szerezni. Egy mukkot se tudok bolgárul, csak azt hajtogattam, hogy „Pisanica, eszperantó hotel..." Értették, de nem vállalták az utat. Jó késő volt, amikor mégis akadt egy taxis. Másnap örültem annak, hogy a nyaktörő útból alig láttam valamit a hófúvásban. A folytatás? ünnepelték a viszontagságos megérkezést, majd másnap segítettek gumicsizmát vásárolni, mert a félcipő alkalmatlannak bizonyult a havas túrázásokra. Meleg holmit szerencsére vitt eleget és el is keltek a bulgáriai márciusban a téli holmik. Igaz, itt még május elsőt két, esetleg három hetében is van sportolásra alkalmas hó. Éjjelente mínusz 8-10, nappal, napsütéses helyeken plusz 20— 22 fok a hőmérséklet. De olyan jó a levegő, hogy szinte harapni lehet. Földinknek Tiéhány nap alatt elmúlt a náthája és az a rekedtsége, amivel megérkezett.- Két hétig egy fia magyar szót se hallottam és kellemesen lepett meg az a nyüzsgés, amit a síparadicsom névre rászolgáló Pamporovóban tapasztaltam. Voltak itt angolok, németek, oroszok, japánok, hinduk, lengyelek, még afrikaiak is.- Hogy került Plevenbe, ahonnan a szerkesztőségünknek üdvözletei is hozott? Egyszerűen. A vizsga utáni napon hajnalban indult volna Csurgó Sándor haza, azzal az elhatározással, hogy Plevenben megszakítja az utazást.- Még 1978-ban, Abaligeten a természetbarát eszperantisták találkozóján ismerkedtem meg egy Pleven környéki falucska orvosával. Gondoltam, meglepem a levelezőpartneremet, ha már a hazájában járok. Az indulás? Hát nem volt szerencsés, mert ahogy hófúvás üdvözölte Pisanicában, hófúvás marasztotta. Az időjárás miatt nem volt busz, amivel bejuthatott volna Szmoljanba. Nekivágott az iskolavezető kíséretében az útnak, s meg sem álltak a szófiai autóbusz útvonalának a kereszteződéséig. Abban reménykedve, hogy megáll a busz. Úgy is volt, és az első mondat ami fogadta a buszban, eszperantóul hangzott el. A szmoljani eszperantó bizottság vezetője Szófiába tartott, így aztán ő egyengette Csurgó Sándor útját Plovdivig. Ám Plevenben este nem várta senki. Tarifahatáron túl lévén a falucska, ahova tartott, megint meggyűlt a baja a taxisokkal. Plevenben kellett éjszakázni. Reggel Csurgó Sándor bekopogott a helyi eszperantó szövetségbe, aminek elnöke Venecij Georgijev, a Szeptemberi Győ- , zelem c. megyei lap főszerkesztője. Programot szerveztek egész napra a váratlansága ellenére kedves, mert eszperantista és magyar vendégnek. Hogy lesz-e Bulgáriában szerzett barát a 68. nemzetközi eszperantó kongresszuson, aminek házigazdája hazánk, illetve Budapest július 30. és augusztus 6. között? Csurgó Sándor bízik abban, hogy rövidesen átélheti a viszontlátás örömét és lehet, hogy okkal bízik. A világ sok- száz országából mintegy 6-7 ezer eszperantista találkozik Magyarországon 1983 nyarán. LÁSZLÓ IBOLYA
