Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
1983. május 21. Eltűntek a hullámvölgyek Rekord nagyságú sertésállomány Hogy mennyi sertést vágtak le a decembertől márciusig terjedő idényben a ház körüli disznóólakból magáncélra, nem könnyű megszámlálni, de hogy 1982—83 fordulóján történelmünk legnagyobb sertésállományát tarthattuk nyilván, az korántsem nehéz megállapítani. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékesétől megtudtuk az idevágó adatot: 9 millió 30 ezer sertést, Tolna megyében 529 ezret számlált az esztendő fordulóján ez az állomány, amin belül a kocák — tehát a jövendőt előrevetítő anyalétszám — 825 ezren voltak. Egy szám nem szám, vegyük tehát elő az ugyancsak MÉM-kiadású statisztikai zsebkönyvet. Ebből kitetszik, hogy 1981 végén 8 millió 300 ezer, 1982 szeptemberében pedig 10,1 millió sertés volt a nagyüzemek és háztáji, illetve más kisgazdaságók birtokában. ÖSSZEFOGVA A KISÜZEMMEL Míg korábban gyakorta hallhattunk-olvashattunk sertésciklusról, vagyis a növekedést követő aláhanyatlásról, 1976 óta a különféle, egyazon irányba ható intézkedések révén sikerült elkerülni e ciklikusságot. Az említett intézkedések közé tartozott a folyamatos takarmányellátás, a stabil átvétel, a hizlalás és a tenyésztés jövedelmezősége, a közös és a háztáji integrálása és így tovább. Túlsúlyban vannak a kistermelők, mert az óesrtendő utóján 4 millió 670 ezer jutott rájuk, megyénkben 201 ezer, míg a nagyüzemek 4 millió 368 ezer, Tolnában 327 ezer sertést tartottak. Ami a kocákat illeti, tavaly 54 százalékuk, most pedig már 56 százalékuk van a kisüzemekben, vagyis eltolódik az arány a kisgazdaságok javára. Tapasztalni néha olyan főállattenyésztői magatartást, amely szakmai meggyőződésből tartotta előbbre vajának a kisüzemet; a tsz ott csokis kocatartásra rendezkedett be, a kocák utódait kiadván a háztájiba. De maga az Állatforgalimi és Húsipari Tröszt is ötvenezer kocasüldőt helyezett 1982-ben a kisgazdaságokba, azon a húszezren felül, amit a nagyüzemek bocsátottak oda. Jó jel, hogy élénk a malacok iránti piaoi kereslet. — Magasak a süldő- és malacárak, ami kedvező termelői kedvről tesz tanúbizonyságot. GondOk? Van abból is azért: ilyen, hogy nincs tenyészállat-behozatal, ami pedig elengedhetetlen a szüntelen vérfelfrisSítéshez. Ez korábban foyamatos is volt, egyebek közt a Szovjetunióból, az USA-ból, Kanadából, az NSZK-ból vásároltunk tenyészállatokat. Másfelől exportdilemmáink is adódnak; Jóllehet pillanatnyilag jók az árak, további piackutatás vár a külkereskedőkre. A többi állatfajhoz képest azért is előnyben van a világpiacon a sertés, mert a legtöbb falatfajta belőle készíthető: májas és véres hurka, kolbászok megannyi, tájanként hagyományosan módosuló változata, kocsonya, tepertő, a vágás után néhány órával ehető fejhús, máj, tüdő, szív, vesevelő... Disznó szavunk ótörök eredete arra vall, hogy már a honfoglalás előtt ismerték őseink ezt az állatot, amelyet nyilván a szabad természetre bíztak, ők maguk nem tenyésztették. Makkoltatta’k például a Bakonyban, s 1100 után a főbb urak és apátságok már rendszeresen foglalkoztak a disznóval. A kanászok sokaságára mutat, hogy külön községeket (például Veszprém megyében Szentgál) alkotnak, de magát a foglalkozást lenézik, a pásztorok társadalmában az utolsó hely illette meg a kondást. Most, mondhatni, piedesztálon van a sertéshús, amit egyh'armad részben exportálunk, míg az egy főre jutó 75 kilós honi húsfogyasztásiban 41 kilóra rúg a sertéshús aránya' — ez is a legmagasabb történelmünkben. A nemzetközi mezőnyben is megálljuk helyünket hústermelés dolgában! Ha elvégzünk egy, nem pusztán a sertésre, hanem az egész húsproduktumra vonatkozó összehasonlítást, akkor — 1980-as adatok alapján — kitűnik, hogy a világ 138 millió 143 ezer tonnányi hústermeléséből az USA 25 millió 908 ezer tonnával részesedik, ami egymaga több mind a KGST, mind pedig az Európai Gazdasági Közösség produktumánál. De az egy főre jutó hústermelésben hazánk megelőzi az USA-t: annak 116 kilójával szemben 142 kilóval. Amiben a sertésen kívül benne foglaltatik természetesen a marhahús, a baromfi, a juh, de még a galamb is, amely állatfajok közül itthon a baromfi és a sertés, s az exportban rajtok kívül a többi is jelentős, bár váltakozó sikerű szerepkörhöz jut. Képújság 5 RÉGIÉI ÁlLATECKZS'ft^ bonyhádi Hogy neki ne fájjon, injekciót kap Samu, a szakcsi bika A műtőben A műtőasztalon Lődöntés heréiéihez. Bizonyos operációkat nem a kórházban, hanem a helyszínen végeznek el. Operációhoz készülődve Remélem nem miattam van ez a készülődés □ Ez fáj!
