Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-14 / 113. szám
1983. május 14. NÉPÚJSÁG 5 Az ördög nem alszik Munkavédelem - embervédelem Annak ideiénnéhány éves kényszerű tanulmányutat tettem--------------------1----vizműépitö iparban. Mit tagadjam, olykorm áskor szenvedtem a javitó-nevelő célzatú „kirándulás miatt”. Múltán már úgy látom, esetemben ez volt az a szólásmondásbelJ rossz, ami haszonnal járt akkor is, ha ezt a hasznot — jót - csak ama bizonyos évektől eltávolodva fedeztem föl. Nos, a munkavédelemmel, mint igen fontos, a munkavégzés biztonságát, az ember testi épségét, életét óvni hivatott feladatokkal ott ismerkedtem meg. Szeretném remélni, hogy most az a fajta ismerkedés nem ismétlődhetne meg. Az történt ugyanis, hogy rám osztották, majdnem „új vendég a fogó” alapon a munkavédelmi felelősséget. A dolgom munkahelyi adminiszrátorként abból állt, hogy a térségünkbe frissen érkezettekkel aláírattam egy szabályzatot, amit vagy elolvastak vagy nem Azt mindenesetre aláírással igazolták atyámfiai, hogy oktatásban részesültek. Ma is hálás vagyok az összes egek istenének, hogy ottlétem alatt néhány ügyetlenségből, figyelmetlenségből fakadó banális sérülésen kívül egyéb nem történt. Történhetett volna, hiszen az építésvezetőt helyettesítve nem egyszer és nem is csak tízszer kellett a közeli apákboltjából a munkaárkokba visszaédesgetni az embereket, akik kéretlen örangyalkodásom miatt gondolom csak azért nem páholtak el, mert egyedül képviseltem körükben a női nemet. Nyírségi és jászsági kemény legények voltak, égett a kezükben a munka, de ha felülkerekedett „szivacs" természetük, a napi 12 órás munkaidő nem volt nekik elegendő arra, hogy megszívják magukat különféle szeszes italokkal. Lám, nem felejtettem el őket. S azt a gyakorlatot sem, ami miatt nem akkor, sokkal később borsózott és nem is kevésszer a hátam. Ha eszemben vannak, ezért is van. Aztán meg a jelenidős dolgaink se nagyon hagyják a megfeledkezést. Ki akkor se tudom találni, hogy melyik nagyivóval mi lett. Egyedül Orosz Jánosról tudok, aki „megtanított", merre és hogyan kell „leugorni" a traktor vontatta pótkocsiról, ha borul a vercájg. Addig borult szegény, hogy egyszer csak ugráskor elvétette az irányt. A gyerekei - négy volt neki - azóta már felnőtt emberek, s tán tanultak apjuk korai halálából. Nemrég ismét „kiújultak" rövid munkavédelmi pályafutásom emlékei. Mint ahogy akkor is ez történt, amikor a Vöröskereszt megyei szervezetének alkoholizmus elleni társadalmi bizottsága azt tárgyalta, hogy ipari üzemeink háza táján mit tudnak végezni az üzemi alkoholizmus elleni bizottságok. Továbbá: a szondázás jogszabály biztosította lehetőségével hol, hogyan élnek. Nos, élnek, s ez biztató még akkor is, ha a gyakorlat túlzásai megmosolyogtatóak. Az már ad és nem kevés okot a tűnődésre, hogy az ittas munkába állás megakadályozásának, hasonlóképpen a munkahelyi pityizálás megakadályozásának a tiszte is legtöbb helyen a rendészek feladata. A „stábokban" kevés a munka- védelmi felelős, pedig, pedig... baleseti statisztikáinkban a baleseteket kiváltó okok között fölöttébb sokszor szerepel az ittasság. Itt jegyzem meg, nemcsak közutainkon, ipari üzemeinkben, hanem mezőgazdasági üzemeinkben is. Hadd mondjak erre példát anélkül, hogy megnevezném a te- ----------- lepülést és termelőszövetkezetet. Néhány tulajdonképpen szerencsés kimenetelű munkagépborulás után a termelőszövetkezet azzal a meglepő kéréssel fordult a helyileg illetékes rendőrséghez hogy szíveskedjenek a gazdaság belső útjain is ellenőrzéseket végezni. A kérés teljesült, nem mondhatni, hogy azoknak a gépkezelőknek, traktoristáknak az örömére, akik úgy hitték, hogy madár se látja őket, mehet a gép cikcakkban is. A cikcak- kozókat szondázás után levették a gépről. Nincs hírem, hogy ez a „gyógypedagógiai" eljárás meddig volt visszatartó hatású. Van viszont egy olyan érzésem, hogy munkavédelemről beszélve, napjainkban a mezőgazdasági üzemek követelnek tőlünk több figyelmet. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága nem sokkal ezelőtt tárgyalta meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetét. S igaz ugyan, hogy a munkavédelem eredményességét tekinve a szakminisztérium az országos 5-6. helyre tette Tolna megyét, jócskán van mit finomítani a munkánkon. Az alap adott. A termelőszövetkezetek a megyében kialakították munkavédelmi szervezetüket. A tevékenység irányítását a a közös gazdaságok 36,8 százalékában függetlenített, 63,2 százalékában kapcsolt munkakörként látják el a munkavédelmi megbízottak. Utóbbiak körében viszont meglehetősen nagy a fluktuáció. Megítélésem szerint azért mert „egy nyereggel csak egy lovat lehet lovagolni". A megkövetelhető színvonalas munkát egyre meddőbb vállalkozás kapcsoltként végezni. Megy, megyeget tehát a kocsi, de nem zökkenők nélkül és a következetesség dolgában se mindenkor vagyunk jelesek. Vegyük a munkavédelmi szemléket. Tartják őket, de az elnökök egy része távol marad a szemlékről, melyek nem minden esetben terjednek ki a tsz-ek egész területére. Van olyan is, hogy elmarad a szemle, a számon kérés úgyszintén. Ezért aztán előfordulhat, hogy a megállapított veszély- forrásokat nem szüntetik meg. A korábbi szemlén szükségesek ítélt intézkedések végrehajtását nem ellenőrzik. Felelősségre vonást az ismétlődő mulasztások esetén nem alkalmaznak. Az biztató adat, hogy a termelőszövetkezetekben létrehozott bizottságok előtt közel tizenháromezren tettek munkavédelmi vizsgát. A balesetek számának alakulása viszont arra mutat, hogy gyakorlat nem mindenütt lett az elméletből. A 3 napon túl gyógyuló sérülések zöme fegyelmezetlenségből, az előírástól eltérő munkavégzésből fakad. Tavaly 1104 három napon túl gyógyuló baleset fordult elő mezőgazdasági termelőszövetkezeteinkben. Halálos végződésű volt 3, csonkulásos 8 baleset. Az alkoholos befolyásoltságról kevés szó esett a beszámolóban, pedig ha a termelőszövetkezetekben az ott megforduló újságíró fegyelmi, baleseti kérdésekre kér választ, az alkoholizálás elterjedtségére hall panaszokat. Arra, hogy ittasan ült gépre X, Y és 1. X már visszaesőként, ilyen meg ilyen értékű kárt okozott és így tovább. Van egy ipari szövetkezetünk, amelyik portáján havonta 1500 —2000 darab szondát használ föl. Van olyan ipari üzem, mely hivatkozással orra, hogy döntően nőket foglalkoztat, „fölös zaklatásnak" ítéli a szondahasználatot. Legyen elegendő ennyi utalásul arra, hogy a megelőzés jogszabály adta lehetőségével nem élünk egyformán. Aztán ...a dolgozóit „zaklatni" nem akaró üzemben fordult elő, hogy egy Anna-napon a rendészet elkobozott 10 liter házi főzető pálinkát és hat liter ugyanilyen likőrféleséget. KALAKA Ősidők óta a közösségi munkára azt a szót használjuk: kaláka. A nagyobb munkák - így a házépítés is - összefogássá! készültek. Segítettek egymásnak az emberek, mert másnap ök is segítségre szorultak. Zombán nagy az építési kedv. Évről évre emelkednek az új házak. S nincs egyetlenegy sem, amely nem kalákában készült volna. Segítettek a szülők, a . testvérek, a távoli rokonok, a szomszédok, a barátok és azok, akik ezután szeretnének építeni, hogy majdan nekik is legyen segítségük. Szükségük van egymásra, mint ahogy Domokos Bélának a többiekre. Az ő házát is szinte munkadij nélkül, kalákában építik... Fotó: Gottvald Károly „Jöttek olyanok is, akikre nem is számítottam.” Domokos János, a testvér Egységben az A nagymamák Bíró István kőműves Az ördög sehol se alszik, s munkavédelem, embervédelem címén ma még nem tudunk annyi tenni, hogy ne kellene még többet és egyre többet. -óaReggelizik a csapat Kerekes Vilmos, a keresztapa
