Tolna Megyei Népújság, 1983. május (33. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-14 / 113. szám

a Képújság 1983. május 14. Természet — látás — alkotás Nívódíjas képzőművészeti műhely Pakson Újszerű képzőművésze ti tö­rekvések megvalósításáért, a nevelés területén bevezetett új módszerék alkálim ázásáért a Népművelési Intézet 1982-ben nívódíjjtal jutalmaztai a paksi műhelyt. j — Ez a nívódíj három csopor­tunkat érintette — kezdi Bordás István, a. paksi munkásművelő- dési központ igazgatója'. - A nyári vizuális kísérleti alkotó- telepünket, o fiatal alkotók kö­rét és a gyermekrajz szakkörün­ket. iEz utóbbiból óvodás cso­portot is indítunk, de elsősorbán 10-12 évesek a szákköri tagok. Vezetőjük V. Delast Eiena rajz­tanár. A másik két csoporttal Halász 'Károly, a művelődési központ művészeti előadója fog­lalkozik. Az alkotótélepen. Lan­tos Ferenc képzőművész és Apagyi Mária zenetanár irányí­tásával folyik a tervszerű mun­ka. Az alkotótelep célja, hogy a rajzolással, általában a gra­fikával, fotózással, filmezéssel kapcsolatos időszerű kísérletek­hez lehetőséget és szakmai se­gítséget biztosítson, ezenkívül a kopcsolatkeresés és együtt­működés más művészeti ágak képviselőivel, A szakmai prog. raim kapcsolódik a Népműve­lési Intézet „formai és funkció” tervéhez, valamint o Dél-dunán­túli Regionális Műhely prog­ramjához. A telep tagsága is elsősorban ebből o műhelyből kerül Iki, figyelmen kívül hagyva: minden amatőr és nem amatőr kategóriát. A gyermekrajzszakkör műter­me a művelődési központ alag­sorában kapott helyet. A fala­kon. körben az életkornak meg­felelő alkotások, sárkánytervek, apró agyagfigurák, felnőtték ta­nulmányrajzai. A szakkörvezető V. Delast Eiena:: — A harmonikus személyiség- formálás a célunk, amelyben eszközként a vizualitássaf fog­lalkozó kísérleteket szeretnénk felhasználni, vagy azokhoz kap­csolódni. Dióssy Piroska óvó­nővel terveztünk kicsinyek részé­re is foglalkozást. Itt azt keres­tük, hogy az énkép fejletlensé­ge és az ön.- és emberismeret belső feltételeinek teljes hiánya mellért milyen vizuális formák­ban lehetne megalapozni cél­jainkat. Döntően a személyes példamutatásra és az azonu- lási képességre támaszkodva. A 12—15 éves korú gyermekeknél jelentkezik az énre figyelés ké­pessége, megtörténnek az első próbálkozások az önnevelésre, elsősorban az akarati tulajdon­ságaik fejlesztésére. Fontosnak érzem a felkészülést is bizonyos magatartási, viselkedési formák megalapozására. Gondolok itt a barátságra, együttjárásra, haogúlatteremtésre. Olyan vi­zuális tevékenységsort dolgoz­tunk ki, amely elősegíti az ön­magát ismerő és alakító, belső egyensúllyal rendelkező, egy- egy közösségbe aktívan beil­leszkedő személyiség kialakítá­sát. Tú.' sokat beszélünk nap­jainkban néhány aggasztó je­lenségről: alkoholfogyasztás, vá­lások, beszűkült 'baráti körök és a többi, és o többi... Úgy ér­zem', hogy az önismeret segít­Szitanyomat készül Halász Károly ­hét. A vizuális nyelvi elemeket pedig mint említettem, eszközül használjuk az önismerethez. A gydkoriati módszereink is meg­vannak. Más-más tudomány, művészeti ág bevonását is ter­vezek, míiint például művészet- pszichológia, szociológia, pan­tomim, tánc ... 'Halász Károly a pécsi művé­szeti gimnáziumiban ismerke­dett meg Lantos Ferenc neo- konstruktivista törekvéseivel és vizuális nevelési teóriával. Életre szóló élményt jelentett akkor számára, aimii a későbbi munkáit is döntően 'befolyásol­ta. Most már a képzőművészeti szövetség tagjaiként dolgozik. Az elmúlt hét végén érkezett haza olaszországi tanúim ám yút- íjárói ... — Olaszországban a miénk­hez hasonló módszerekkel szer­veződnek az egyes alko tóté le­pek. Mi itt a nyári háromhetes táborunkat július végére és u'ugusztus elejére terveztük. Az álmáit évben két csoport volt. A vizuális művészeti 19 fővél, a zenei csoportot pedig 12 fővel. SzáíJárunk és munkahelyünk a paksi harminckét tantermes ál­talános 'iskola volt ahol kényel­mes elhelyezést tudtunk bizto­sítani. A tantermeken kívül itt o művelődési központban szita­nyomat készítésére, fotók Idbo- irálására is adódott tehetőség. A zeneiskola pedig a zenészek­nek segített. A vizuális művé­szeti csoportban m'indénki egyé­ni programmal érkezett. Volt azonban 'közös tematika is. A tájat jelöltük lói az ilyen felada­taink témájaként. A „tájprog- raim” azonban, nem a táj lát­ványának ilyen-Jyon ábrázo­lását jelentette, hanem a belső összefüggésekre vaió figyelést. A zenei csoport munkáját a ze- nei elemekkel, különböző srer­Rajzelemzés kesztési elvek szerint végzett improvizációs gyakorlatok hatá­rozták meg. Minden este vacso­ra után korrektúrát tartottunk, ahol mindkét csapat valómeny- oyi tagja jelen volt. Itt elemez­tük vailiaim ennyiünk .munkáját. Rajzók, fotók, zenei beszámolók kerültek terítékre. A tábor utol­só napján tájékoztató .bemuta­tót tartottunk Tolna megye és .Paks város kulturális vehetői ré­szére. A — Lantos Ferenc természet - látás - alkotás című didaktikus kiáflítássorozata a hetvenes években szinte az egész orszá­got bejárta. A látványéi menyek elemzéséből kiindulva dekora­tív iképeket teremtett. Tűzzo­mánccal iis kísérletezett. Az or­ganikus formák szerkezetét a végsőkig elemezve a kör és a négyzet formáival ábrázoljál a világát. Talán ezekben a mű­vekben nehéz felfedezni a lí- rdiságot — magyaráz Bordás István —, de úgy éreztük, hogy ez o fajta művészi felfogás, gondolkodás, nevelési módszer az, dmi a Jégmegfelelőbb és a legkorszerűbbnek tekinthető itt a jövőt idéző, a jövőt teremtő atomerőmű tövében... D. K. J. — Ne oda ... Úgy arrébb tedd az asztalt, kisfiam. A kikiáltó öreg volt már. Szédült, ha le kellett hajolnia. Csontjaiban, ízületeiben, de még a hangjában is érezte a fá­radtságot. Bizony, ideje volt, hogy Vikit magával hozza a placcra. Lásson, halljon a kölyök, tanulja meg a mesterséget. — Hölgyek, urak, ide tessék! Itt kapható a varázserejű kínai cement. Egyfolytában szerette volna végigmondani a szöveget, úgy az igazi. A „hézagmentes", pergő beszéd ragadja meg a köz­figyelmet, csábítja köré a látó-futó járókelőket. A fulladás, a rátörő köhögési inger kizökkentette lendületéből. — Hölgyek, urak — folytatta harákoló késlekedéssel -, párja egy forint. Csak egy forint párja a kínai cementnek. Most ve­gyék, most vigyék. Lehet kombinálni edényforrasztóval. Kezek nyúltak felé, csörrent a pénz a kartondobozban. Ráérős kíváncsiskodók is szép számmal akadtak mindig, akik szórakozásképpen gyűltek az utcai árus standja köré. Meghallgatták, végignézték a bemutató műveletet, és nem vásároltak. Sőt, ott maradtak tovább, végighallgatták elölről az egészet. Beszélt, beszélt a sápadt, öreg árus, járt a keze, csapkodta a cserepet a flaszterhoz noha egyre cudarabbul érezte magát. Lélegzete sípolt, homlokán hideg veríték gyöngyözött. — Hölgyek, urak... - Egyszerre megtántorodott, billegett az utca hosszanti tengelye; érezte, hogy kering a föld a világ­mindenségben. Estében munkaasztala peremébe kapaszkodott, azt magával rántotta. A nézőközönség riadtan szétrebbent. — Papa, papa! — kiáltotta a vékony gyerekhang. Egyszerre többen is leguggoltak az ájult kikiáltó mellé a járdára, göthös mellkasán megnyitották az inget, dörzsölget- ték a szive Táján. A száfa sarkán szivárgó üveges nyálerecské- ket a gyerek törölgette zsebkendővel. Lassan magához tért az öreg, a szemét fölnyitotta, kérdőn körbejártatta a tekintetét. Mi is történt? Csak arra emlékezett most még, hogy mozgott az utca, a város, száguldva szállt a földgolyó, és azzal együtt ő maga is. Semmi fájdalom, inkább valami kellemes zsongás himbálta, mint egy kiterjesztett szár­nyú madár a szellősuhogásban. A gyermek szive örömében nagyot ugrott. — Papa, ugye már nincs semmi bajod? - Kezét a hóna alá fűzte, emelte, talpra támogatta. A szétgurult tubusokat, cink- rudakat a kis kopott kofferba rakta, összehajtogatta a mun­kaasztalt. Odahaza megvetette apja ágyát, s lefektette. Ő maga az ágy szélére telepedett. — Papa,'most mi lesz? Az öreg kissé megemelte a fejét a csíkos vánkoson. — Meg kell élnünk, kisfiam — mondta. - Majd te folytatod a mesterséget. A gyerek így válaszolt: — Éppen erre gondoltam, papa. Ne félj, hamar belejövök, te csak pihenj nyugodtan. Eleget dolgoztál. Nem vagyok én már olyan kicsi. Merő töprengés, harmonikázó ránc az öreg homloka. Meg- mosolyognivaló a gyerek kérkedése. Már hogyne volna kicsi, hiszen csak tizenkét éves! Késői gyermek, s korai félárva, az öreg nem volt már fiatal, amikor elszánta magát a házaso- dásra ... A kínai cement azonban nem kezdőnek való, főleg nem gyereknek - hozta meg a döntést. így szólt hozzá: — Van itt valami a te számodra, ami megfelelőbb lesz. Fölült az ágyban, élénken rendelkezett. A kamrából előho­zatta Vikivel a zöld viaszkockákat. Bűvös radírnak nevezte ezt a portékát, és egész nap magyarázta, hogyan kell vele bánni. Viki késő éjszakáig gyakorolta a radirozást meg a szövegmon­dást. Reggel az öreg úgy tett, mint akinek esze ágában sincs ki­bújni az ágyból. Útravalóul megrázta Viki kezét, és azt mondta: — Járj szerencsével, kisfiam. Magára maradva számolta az időt, gondolatban követte a gyerek minden mozdulatát. Most ér a placcra. Most szétnyit­ja az asztalt, kiteregeti a képes újságot, rendezget. Most mély lélegzetet vesz, s belefog: — Hölgyek, urak, gyerekek... — A vékonyan csengő hang elvész az utca zajában, a járókelők rá se hederitenek, közö­nyösen jönnek-mennek. Viki hangja elcsuklik, sirhatnékja tá­mad, torkában gyülekeznek a könnyek. Számára csak most Dékány Kálmán A dinasztia (Tisztelgés egy kikopó utcai szakmának) kezdődött el az élet, túl fiatalon, s rögtön kudarccal. Hogy bízzon akkor a holnapban, ha mindjárt az első önálló próbál­kozás keserű szájízt hagy benne? Szúrta, karmolta az ágy, mintha tüskével hintették volna tele. Körülményesen fölkászálódott, szedelőzködött. Még szé­dült a gyöngeségtől, de az nem tartja vissza. Neki már mind­egy, akkor legalább használjon az ember. Ennek is megvan a csíziója, akár az egesz mesterségnek. A kölyök sosem fogja megtudni. Egy közeli kapumélyedésben úgy helyezkedett el, hogy csak ő láthassa, az őt ne. A rejtőzködés a csízió veleje.- Nem kell hozzá tudomány, nem kell hozzá szakértelem - mondta Viki hibátlanul a kísérőszöveget, csupán a hangja volt remegős. — Két-háromszáz másolatot készíthetünk a bűvös radírral bármilyen képről, ahogy önöknek bemutattam. Nem csalás, nem ámítás. Mindenkinek jut, amíg a készlet tart. Csak hát kinek adjon? Jelentkező nincs, még mutatóban sem akadt. A könnyek már a szemét csípték, meg-megrándult az álla, de azért hősiesen újrakezdte: — Hölgyek, urak, gyerekek ... Tarts ki, fiú — buzdította magában a kapu mélyedésben le­selkedő öregember. Tarts ki még egy kicsit. Fürkészve vizslat­ta a kapu előtt elhaladók arcát, viselkedését, hogy kipuhatol­ja a természetüket Rá van az irva valahol az ember külsejé­re, csak a leolvasását kell megtanulni. Bár a rossz, a hitvány­ság sokáig tud megtévesztő álarcot hordani. S ö itt most csak biztosra mehet, fogyóban a kölyök kitartása. Muszáj eltalálnia egyből.- Uram! - szólított meg egy poroszkáló, sárga felöltős fér­fit. Hanyagul kigombolkozva ballagott, a szemében apró rozs­dapettyek. Ez, meg ahogy elmerült belső világának szemlé­lésében, bizalmat ébresztett benne. A könyökénél fogva húzta be magához a fedezékbe. Szabad kezével pénzt kotort elő a nadrágzsebéből, csupa egyforintos érmét. A révedező szelíd megrökönyödéssel meresztgette a szemét.- Uram - hadarta a fölhevült öreg -, tegyen meg egy cse­kély szívességet. Ott, az a gyerek a placcon, az én fiam. Most tanulja a mesterséget. Először csinálja önállóan. Én már ki­dőltem. De látja, nincs egy fia kuncsaft, mindjárt eltörik a mécses szegénykének. Vegyen a bűvös radírból az én költsé­gemre. Ezért mindért.- Rendicsek, fater I - mondta a sárga felöltős. Zsebre vágta a pénz, cinkosan az öregre kacsinott. — Értem én a csíziót. Az öreg elégedetten dörzsölgette a kezét. Sikerült a válasz­tása. Egyből sikerült. Ez még ismeri a régi szavakat. Óvatosan kilesett a kapumélyedésből. Az embere ott állt Viki asztala előtt, egy csomóban dobta a forintosokat a dobozba. ' - Mindért - vetette utána foghegyről.- Mennyi? - kérdezte a káprázá szemű Viki.- Számold meg, öcsi. Viki mohón megszámolta a pénzt, majd ugyanannyi radír formájú portékát nyújtott át. r Az öröm villanyos izgalma gombócba csomósodott a tor­kában.- Nem kell hozzá tudomány, nem kell hozzá szakértelem. Hang kell, fiú - szurkolt neki magában az apja. A hang a mi szakmánk szerszáma. Végre-valahára lecsúszott az a gombóc, kitisztult, szinte szár­nyalt a hangja.- Két-háromszáz másolatot készihetünk a bűvös radírral, bármilyen képről, ahogy önöknek bemutattam. Ez az, bravó! - dicsérte az öreg a fedezékben. így kell azt, fiú. Nem lesz semmi baj. Úgy belefeledkezett a lelkesedésbe, hogy amikor a sárga felöltős szólította, összerezzent. A régi, ízes kifejezéseket hasz­nálta most is.- Tessék, fater. Ehol a vásárfia. Ű meg azt sem bánta volna, ha nem kapja vissza a porté­káját. Fő, hogy megélénkült az üzletmenet, miként általában történni szokott ilyenkor. Egyik vevő a másikat vonzza. Megér az egy kis áldozatot.- Köszönöm uraságodnak - hálálkodott a kimustrált kikiál­tó. - Köszönöm a fiam nevében.- Sok szerencsét a dinasztiához - mondta távozóban a sár­ga felöltős, újabb' cinkos hunyoritás kíséretében. A placc előtt azonban ismét megállt egy percre. Felöltője szárnyát meglengetve kotorászott a zsebe mélyén. Ezúttal saját magának vett egy bűvös radírt a kikiáltófióká­tól.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents