Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. április 3. 10 ^íépüjság Eduard Ugulava: Szilveszter INlogyön sok emberit hívtunk irrte'g erre a szilveszterre. Jól éreztük mlogunlkpit, énekeItünlk, itá nöolitunlk. A televíziót még déliben át- vütterrt a kisebbük szobába', hogy ne zavarja a többieket, ha nézné valaki. És most egy idő utón mindenki ott ü'lit O te­levízió előlit, a térdléről evett, a llübá'hbz nett üvegből ivott. — Barátaim! — miegköszörül- item a torkom —, milyen jó, ha Valaki olyan embereik közt le­lhet, oltóikét... — Petyíka-, mervj egy kicsit Jobbra! — szólt rám Podolim. — Miit mondasz? — hirtelen nem értettem, hogy mit tikár. — Menj jobbra, belelóg a- kö­nyököd a 'képibe. — Ja... Nos, Ikedves baráta­im...1 — Petykia, menj blalírái, és ne hadonássz, nem látok semmit!... IKőfrüllinézek, látom, hogy sen­ki sem figyel rám.. Leülök, és lén iils nézem a tévét, Valaki nép da l okot énekel'. — Ki ez? - kérdem Vaszlkától. — Nehogy azt mondd, hogy nem ismered! — suttogja fojtott hango n. — Cssst! — sziszeg ránk válta­tó hát ultrái. Egyediül iszom, mint a Jó, meg miiimt a többiek, ettől egé­szen éllszomorodok, hát jú'jból meglköszörül öm a tarfkom: ■ — iBbrátalim I IMlilllyten ritka, hogy ennyien összejövünk, (mindenki osaik odülhlaza ‘ül a négy fát közt, de most... — ölj már le! Ma.rádj már nyugton! — Ez a kedvenc nó­tám — tömnéd rám PamCsen.ko. — Mi Van véle, ez mindig kitalál valamit - kontrázlk ne­ki váltató. A feleségem tótoszligál a konyhába, közben ezt mondja: — Mii bajod? Nem férsz a bőrödbe? 'Eddig minden rend­iben ment. üllij le te fe, és nézd a tévét, mint a rendes embe­rek! Mlég hlazömeimnek a vé­gén, és otthon nézik tmeg a szilvesztert műisortt. Visszlaimegyiek a szobába; (már a Villanyt is lékapcsolták. 'HallllgOltnlak, csak néha hangzik ell egy miegijegyzés: — Megöregedett... — Ő is... — Teljesen tönkrement... — A hainlglj.áVall is van valami. Biztos iszlik... Egyszer Valami vidám dolgot mondhattak, mert mindenki fel­nevetett. Koptjaim az alkalmon, odaültem Marja Ivanovna mel­llé. — 'Mlarljlo ílivanovna - mond­tam niékii behízelgő hlangom —, még mindig olyan szépen ének® a-... íMarjjo ilvanovnla szórakozott, ingerült jöillomtást vetett rám. — Jó, Ijó, csőik vicceltem — mondtam —, bocsánat. iFeliklabtam egy üveg pezsgőt, feiMettem a kialbátem, lemen­tem Oz utcára. Szemben egy gyár Van., a portán egymagá­iban 'üldögélt VOiszlij Gyenyiiiszo- vics. Odamentem hozzá; rette­netesen megörült nékem. Nem lehetett vaifaimi kellemes egye­düli ücsörögni egy ilyen éjsza­kán. — Igyunk, Vasziliij Gyemyiiszo- vics I Tudod, miire emérem az el­ső poharat? — Na? — A barátságra.­— Hát bizony, sok jó ember Ikiiis helyen liis elfér. így töltöttem szilveszter éj­szakáját. Bratka László fordítása Száz eve született Juhász Gyula A fájdalom költője Juhász Gyula költészetének is megvan o maga sorsa: volt idő, nem is a távoli múltban., midőn Ady Endre mellett a Nyugat „nagy nemzedékének" legin­kább népszerű költője volt. Alakját mostanában halványabb fény világítja meg, pedig meg­érdemelné a nagyobb figyel­met, s éppen most, születésének századik évfordulóján. Ady, Ba­bits, Kosztolányi és Tóth Árpád mellett ő is a magyar költészet forradalmi megújító! közé tar­tozott, nem egyszer e forradalmi megújulás vezéregyénisége volt. Rövid életét, hiszen mindössze ötvennégy évet élt, feszült el­lentmondások vezérelték: a sors nem egyszer állította az új köl­tészet élére, hogy azután na­gyobbat kelljen zuhannia. A szá­zad első éveiben ő is a buda­pesti egyetem bölcsész karának hallgatója volt, a nevezetes Négyesy-szeminárium diákjai közé tartozott, ekkor kötött ba­rátságot Babitsosai és Koszto­lányival. Kétségtelenül neki volt ekkor a legnagyobb tekintélye a fiatal költők között: barátai úgy néztek rá, mint a születő modern líra csillagára. Levelek egész sora tanúsítja Juhász Gyulb ekkori vezető szerepét, mint költő, s mint tudós egy egész ifjú nemzedék reménysége volt. Tanári diplomát szerzett, s minthogy nem voltak pártfogói, az 'isten háta mögé: Márama- rosszigetre küldték tanítani. Szinte minden tanévet más-más iskolában kezdett el, mindenütt konfliktusba’ került konzervatív szellemű elöljáróival, Léván, majd Nagyváradon, Szakokén, Makóm kényszerült új meg új életet kezdeni. E városok között Nagyváradnak, az ottani lázas szellemi fejlődésnek volt kiemel­kedő szerepe. Juhász Gyula eb­ben a gyorsan polgáriasuk vá­rosban talált új barátokra, mél­tó tennivalóra. Ekkor készült A Holnap című költői antológia, a modern magyar líra nagy se­regszemléje, s ennek az anto­lógiának a kiadásában neki is fontos feladat jutott. Aztán is­mét a méltatlan száműzetés kö­vetkezett: a feledés, a magány. Hányatott sorsában még egy. szer talált igazi otthonra;, befo­gadó emberi közösségre: az 1918—19-es forradalmak Idején. Juhász Gyula ekkor Szegeden újságírósikodott, az ottani pol­gári radikális mozgalom vezetői közé tartozott, az „őszirózsás" A költő portréja Juhász Gyula: Önarckép, 1923 Tavaszon, nyáron, őszön és télén túl. Már mosolyogva nézem az eget, Mélyen a régi vésznek dühe nem dúl, És ezer fénye hívón integet. Derűs, szelíd és örök magyar ég ez, •Nem ér idáig rom és hervadás, Időtlen emlék és jövő remény ez, Fordulj felé csak csüggedt csillagász! Lenn kavarog még a por és az átok, Véres szüret volt, és a vad vadászok Még mindig egymást lesik, kergetik, Én nézem, hogy az ősi, égi puszták Pászfortüzeiket biztatva gyújtják, És várom, amíg megVirra'd' megint. Sok volt benne a cselekvő energia, mindazonáltal alig né­hány hónapon' keresztül csinál­hatta azt, amit szeretett. Nem­csak a társadalom és a törté­nelem kényszerei következtében: súlyos melankóliája is arra ítél­te, hogy magányosan, csügge- désék és szorongások között élje le nehéz életét, összeroppaná­sok, öngyilkossági kísérletek szakították meg ennek oz éret­nek az alkotó periódusait: a szenvedés, mint súlyos és fojtó légkör vette körül- Juhász Gyulát. A verseket mindez hal-oványa-b- ban szőtte át, a szegedi költő szelíd elégiákban, minden fe­szültebb 'indulat nélkül adott számot emberi sorsának gyöt- re.lmes tapasztalatairól. Érdek­lődéssel tekintett a külső világ mozgalmas eseményeire, elgyö- nyörködött az alföldi tájban, őszinte szeretettel mutatta be a tá'jbün. élő dolgozó ember küzr del'mes életét. Szívéből sohasem hunyt ki az érdeklődés és a sze. retet, a mélyben örvénylő fáj­dalmak nem bontották meg érezhetően o szelíd költői har­móniát. IKetveseni Iáittak bele a szívnek ezekbe az örvényéibe. Babits, akii talán legjobban ismerte Ju­hász Gyula fájdalmát, Így be­szélt róla, egyszersmind arról á felszabadító erőről1 is, amely a költészet varázsában öltött ala­kot: „Miikor hajdan mint ifjú, lelkesítő és erőt adó kézfogás­sal .távoztam az Ipar utcai ház­ból, nem gondoltam, hogy bör­tönt hagyok el, melyben a vidéki rabság és csüggedés életfogy­tiglani él ítéltje ü'1. Ez kergette a kétségbeesésbe, s ez nyomta bélyegét költészetére is, mely nem olyan-, mint a nagy boldog dalnokoké, mindent átfogó, s egész világot bejáró. De bírja a titokzatos líra i sá g varázsát, amely egy hangba-, egy jelzőbe érzelmi mélységet tud sűríteni, s néha érthetetlenül szíven üt egy hanglejtés sei, egy a 11‘iterá - cióVal. Se -nem hangos, se nem hatálmas, se -nem hibátlan, és mégis olykor szívesebben nyú­lunk érte a polcra, mint a na­gyokért". Ügy van, Juhász Gyula verseiért érdemes nekünk is a -könyvespolcra nyúlni: testvéri ■szót, biztató emberséget kapunk velük. POMOGÁTS BÉLA Vaszil Conev: Városi vendég A falusi tyúkólba vendég ér­kezett a városból — egy vörös lajkakas. Körülnézett, bóloga­tott, és ezt mondta:- Jó itt. A levegő tiszta, a főid pedig bővelkedik vitamin- dót kukacokban. A tyúkok körbeszaladozták, és titokban vörös taréja után epedeztek.- El tudjátok képzelni, hogy tud kukorékolni? - suttogták. - Valami bámulatos és csodála­tos lehet. Másnap reggel, még hajnal­hasadás előtt, már mindenki a fülét hegyezte, hogy hallja a városi kakas hangját. A falusi kakasok, 1mint nyájas házigaz­dák, várták a becses vendég kukorékolását, hogy megcsat­togtathassák a szárnyaikat és hogy utánakukorékolhassanak. Az idő azonban telt-múlt, de a vendég hallgatott. A falusi kakasok zavarodottan összenéz­tek, de a végén leibátorodtak. Kiterjesztették szárnyaikat, és harsány hangon az emberek tu­domására hozták, hogy hama­rosan föltűnik a hatalmas aranyló napkoronq, amely el­űzi a sötét éjszakát, és lényt permetez a világra. Felébredtek az emberek, és mire a mező fölött felragyogott a nap, már munkához láttak. Csak ekkor áradt szét a vá­rosi kakas hangja. Felugrott a legmagasabb palánkra, szét­terjesztette a szárnyait, és min­denki tudtára adta, hogy az imént kelt löl a hatalmas aranyló napkorong, amely el­űzte a sötét éjszakát, és lényt permetez a világra. A tyúkok eltátották a száju­kat és összenéztek.- Fz valami új divat — dön-y tötték el, és befogták a csőrü­ket. De amikor másnap reggel midez megismétlődött - néhány fiatalabb jószág elkezdett kun­cogni. Harmadnapra pedig már az egész tyúkól csak úgy ráz­kódott a kacagástól. Bármeny­nyire is rájuk ripakodtak a fa­lusi kakasok, bárhogy is ker­gették őket, és csipkedték ta­réjukat, a tyúkok nem hagyták abba a kotkodácsolást, és majd megpukkadtak a nevetéstől. Ekkor a falusi kakasok fölke­resték a városi kakast, aki büsz­kén és rendíthetetlenül álldo­gált, és megkérdezték tőle:- Bocsáss meg, bátya, de nem értünk valamit. Miért nap­felkelte után kukorékolsz? Nem veszed észre, hogy az egész tyúkól rajtad nevet?- Hát mikor kukorékoljak?- Mikor? Mikor? Napfelkelte előtt!- Hohói - kacagott lel a vá­rosi kakas. - És ha nem kel löl a nap? Akkor ki lesz a felelős? Fordította: Adamecz Kálmán forradalom napjaiban a Nem­zeti Tanács alapitól között fog­lalt helyet. Később lelkes pub­licista, forradalmi versekkel hív­ja fel a figyelmet magárai a szegedi Színház vezetője, aki mumlkáse'lőadásak -rendezésével Veszi ki részét az új kultúra ki­alakításában. Nagyralátó tervek magasáról bukott ismét a ma­gányba, az elhallgattatásba: fé­lelmek és fájdalmak köze. emberközeli kérdéseket. Em­beri s-o-rsokait mutatunk be. Szá - mo'mra minidig vonzó a kezdet: az élét első pillanata, a mun­kába állás, az első szerelem.. Vo-gy például a bizalom... a tradícióik átadása, a ma és a holnap. És oz az ö:rölk téma, amelyről imár beszéltem: az emlllé'lc, a.z emlékezés.- Egyik legkedvesebb mű­faja a dal. Most jelent meg a Beszélgetés a dalról cí­mű könyve, amelyben szük­ségesnek látta elméletileg is értelmezni ezt a műfajt. Mivel magyarázható kitartó érdeklődése a dal iránt? — Az igazi dail 'hozzátartozik oz életünkhöz. A diall születésé­től haláláig végigkíséri az em­bert. A -ddl'ba belefér az egész emberi élet, a neh-éz, az öröm­teli, a keserű., a boldog. Szá­momra ezért annyira komoly -dolog a dal.- Milyennek Ítéli saját eddigi életművét? — Tudja, nékem osalk a meg­írás pi'l'fainaítá'bain tetszenek az írásaim. Azután mind kevésbé. Gondolkodom, hogyan lehetett rvoTin-a málslkléppen-, jobban, pon­tosabban, kifejezőbbem meg­csinálni. Sokat dolgozom: ver­seket és dalokat írok. Nem to­llárak kii semmi különlegeset. Egyszerűen osiaik éleik. VALENTYINA ZSEGISZ Robert Rozsgyesztvenszkij ars poeticája „H földi elet a tét” A költő nagy hírnévnek ör­vend. Róbert RozsgyesztVemsz- Ikiij eddig (negyven verlseSlkötetet jelentetett meg,, a Szovjetunió­ban kiadott könyveinek ösiszpél- dá nyszómo osaik nem kétmilli ó.. Útja egyenes volt az iiroda­lomig, nehézségek nélküli. Az íirodöilimi főlilslkalla h-uszönkét éves dliáldja már 'a Szovjetunió író- iszövefaégének rágja.. Ma, megy- vtemkitonc évesen emberi és al­kotó érettségének korszlakát éli. Az izgatja, ami az emberiség millióit. — Kétszáztiz lépés cimű versében, amelyért a Szov­jetunió Állami Diját kapta, arról vall, hogy legnagyobb versét nem sikerült még megírnia. Ma mi izgatja a legjobban? — Elsősorban az emlékek. Gyermekkoromat a második vi­lágháború égette meg, 'bár én a golyóik Sivításábóll, a bom­bák robbanó sá'bál semmit sem hallottam. Emlékszem, alig tud­tam visszatartani könnyeimet frontra induló aipáim előlit. Az öreg postás bácsi csoszogó lépteit is hallom miég; nem tud­tuk, mit hoz, örömöt vagy bá­natot. Emlékszem arra, meny­nyire vártuk a győzelmet, és ar­ra a határtalan boldogságra, amikor eljött — 1945. május 9- én.- Melyik verseit tartja a legfontosabbaknak? — Nem tudom. Talán a Rék- viiem... Büszke vagyok rá, hogy a Nagy Honvédő Háború hő­seinek emelt sok emlékműre e verSből idézett sorokat véstek. (Rio zsg yels ztve nszlkliij Rekvi em - ij'ét szinte katonai eskünek tart­ják. A neves szovjet zeneszer­ző,, DmiLrfi'j KobafeVszIkliij zenét írt a vers soraira. A művet szá­mos európai országon kívül Ja- pálnlbam is előadták mór.- A Kétszáztiz lépés, úgy érzem, az ön ars poeticája. — Meglehet. Olyan gondola- (to'kbt fogalmaztam meg benne, amelyek mindig érdékéltek. Mai élétümlknől, a m álltról és a jö­vőről, emlékezés és álom keve­redik benne. Mindnyájunknak o korral szembeni felelősségéről száll; amélylben élünk. Nehéz időiben élünk, habár meggyő­ződésem, hagy könlnyü kor a Robert Rozsgyesztvenszkij földön sohasem létezett, és nem is fog. Egyszer :a Vörös téren figyeltem a Lenin-'mauzóleum előtti dísz őrségváltást:, és ak­kor találtam meg e vers gerin­cét, fő motívumát — azokat a tépéseket, mtelyék egységes egésszé fogják össze a verset, .a múltat és a jelént.- Megdöbbentő szám ol­vasható benne: a világon tizenöt tonna robbanóanyag jut egy emberre . .. — Kiét évvel ezelőtt egy UiMESCO-közle menyben fedez­tem fel ezt a borzasztó statisz­tikai adatot. Mo ez a szám bi­zonyára magasabb, addig fog növekedni,, amíg az ész nem diadalmaskodik, amíg meg nem értük, hogy maga a földi élet a tét. Gyakran hallom Nyugaton, Ihogy egy költőnek, úgymond, nem (illik politikával fagfallkaz- alla. Úgy gondolom viszont, hogy a költészet nem tűri a kö­zömbösséget, md egy költő sem nélkülözheti 'közéleti tempera­mentumé t.- ön vezeti a Szovjet Te­levízióban a Dokumentális képernyő cimű műsort, amely a legnépszerűbb adá­sok közé tartozik. Mikkel foglalkozik benne? — Ez a műsor a társalgás az emberekkel a,z őket érdeklő eseményekről. Egyáltalán nem tö,reksreim különleges témák ki­választására. A tévé szerkesz­tőikkel együtt kiváHoglatjuík az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents