Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

1983. április 22. from* N _ NÉPÚJSÁG 3 Éljen a kommunista és munkáspártok internacionalista szolidaritása! Több mint 200 millió rubeles belkereskedelmi választékcsere A mai 'importínséges idők­ben erőteljesen növekszik a KGST-országoik közötti belke­reskedelmi választékcsere je­lentősége. Az idén 6-8 száza­lékká'! bővül hazánk és a többi szocialista ország belkereske­delmi osereforgaíma. A megál­lapodások alapján - amelye­ket a kétoldalú belkereskedel­mi munkacsoportok elnökei már az év elején aláírtak — a ma­gyar fogyasztók több mint 200 millió rubel értékben vásárol­hatnak az idén olyan árukat, amelyek a szocialista orszá­gokból a hagyományos import kiég é szitéseké nt, 'termékcsere formájában érkeznek az or­szág ba. Az állami és szövetkezeti vá­lasztékoserében főként olyan áruk kerülnék a hazai üzletek­be, amelyek hiányt pótolnak, amelyekből a külkereskedelem útján nem hozható be kellő mennyiség, valamint olyan cik­kek, amelyek a belföldi vá­laszték bővítését szolgálják. A választékcserében Magyar- ország legnagyobb partnere évek óta Csehszlovákia, az idei megállapodás 76 millió rubel értékű fogyasztási cikk cseré­jére szól, ez 20 százalékkal több, mint tavaly volt. Nagy­ságrendben a második legna­gyobb cserepartner a Szovjet­unió, ezt követi az NDK, Ro­mánia, Lengyelország, Bulgá­ria. Csehszlovákiából egyebek közt gyermekkötöttáruk, frot- tirtörüiközők, sportruházati, elektromos háztartási kisgépek, faházak, pvc-padlók, kétkerekű járművek; a Szovjetunióból Ju- noszty televíziók, csónakmoto­rok, a tavalyinál több hűtőgép, porszívók, varrógépek; az NDK-bál 10 és 80 literes boj­lerek, sportcikkek, fürdőruhák, varrógépek; Romániából — az idén először - ugyancsak var­rógépek, valamint szilárd tüze­lésű kályhák, tréningruhák, gu­micsizmák; Lengyelországból mopedek, kerékpárok, fagyasz­tott tengeri hal, hangszerek, pamut- és gyapjútermékek; Bulgáriából a tavalyinál több fonott demizson, valamint a közkedvelt sós fogkrém, ezüst- és márvány ajándéktárgyak ér­keznek folyamatosan a magyar üzletekbe. Az Európán kívüli országokkal is folyamatosan bővíti a termékcserét a magyar belkereskedelem; Kubából pél­dául az idén először 980 ton­na. Ilma gyümölcs érkezik, ami a citrom és a narancs keveré­ke, Mongóliából pedig bőrter­mékeket vásárol a magyar bel­kereskedelem. A belkereskedelmi választék­cserén belül a legdinamiku­sabban az idén az áruházi és határmenti csereforgalom fej­lődik, ez teszi ki az évi 200 millió Tubel'-mintegy 50 száza­lékát. Tavaly 142 áruház ren­dezett viszonossági alapon áruházi hetet, az idén az áru­házi hetek száma 179-re nö­vekszik. Az áruházi cserék piac­kutató szerepet is betöltenek, hiszen lehetőség nyílik arra, hogy a partnerek egymás kis­szériás termékeit is árusítsák, s ha a cikk kelendő, többet is rendeljenek. Az áruházi cseré­vel azonos ütemben növekszik a határmenti árucsere, ennek mintegy 80 százalékát Cseh­szlovákiával bonyolítják a ke­reskedelmi vállalatok, a fenn­maradó 20 százalékot a Szov­jetunióval és Romániával. Mennyire szabadok a szabadarak ? HOSSZÚ '^°n me9sz°Huk, hogy élet­—----------- színvonalunk folyamatosan e melkedik, és most tudomásul kell vennünk, hogy ez nem holmi automatizmus; az idén a bérek csak mérsékeltebben növekedhetnek, mint az árak. Ezért azután minden korábbi­nál jobban figyeljük az árcédulákat. Érdemes is a kirakatokat alaposan végig­nézni, hiszen az is 'megesik, '/rogy pontosan ugyanazt a terméket az egyik bolt olcsóbban, a másik drágábban kínálja. Ilyenkor még sokan hajlamosak holmi csalásra gyanakod­ni, pedig már megtanultuk, hogy az ipar­cikkek túlnyomó többsége szabadáras. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy fo­gyasztói árukat a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek — bizonyos korlátokon belül — saját belátásuk szerint alakítják. Sőt, időn­ként változtatják is. Ilyen időszakos árváltoztatás például a sze­zon végi ruházati kiárusítás februárban, il­letve augusztusban, amikor a kereskedelem, hogy ne kelljen az árut a következő szezonig raktároznia, engedménnyel kinál egy sor ter­méket. A vállalatokra, a \szövetkezetek, sőt, az egyes áruházakra bízzák, hogy melyik ter­méket vonják be a vásárba. Megesik azonban az is, hogy készleteiktől függetlenül alkalmaznak eltérő árakat a bol­tok. Az árak kialakításánál ugyanis (számos szempontot kell figyelembe venniük; saját, tervezett árszínvonalukat, a rendelkezésükre álló kockázati alapot, az adott termék ipari kínálatát, a termékhez hasonló egyéb áruk árát' és így tovább. A végeredmény r- a fo­gyasztói ár - tehát számos ok miatt eltérhet anélkül, hogy bármiféle szabálytalanság tör­ténnék. Egyes árak olykor elképesztően magasak. Láttunk már négyszámjegyű árjelzést cipőn, csizmán, fel-felbukkan az üzletekben márkás desodor, kozmetikum döbbenetesen drágán. A kiugróan magas árak nem okvetlenül jár­nak együtt kiemelkedően jó minőséggel, ér­demes tehát vigyázni a Vásárlással. Ám ez­úttal sem kell holmi visszaélést gyanítani: a szokatlanul magas árak manapság inkább arra utalnak, hogy az illető termék tőkés im­portból származik. Köztudott, hogy Magyarország kénytelen takarékoskodni* a tőkés devizákkal, ezért a dollár elszámolású országokból kevesebb árut importálnak. Hogy ez a visszafogott import mégse keltsen hiányérzetet a fogyasztókban, ezek hazai fogyasztói árát gyakran magasan állapítják meg. íz a kereskedelempolitika azt a célt szolgálja, hogy aki teheti, és aki ra­gaszkodik mondjuk a francia parfümhöz, vagy az amerikai cigarettához, az megvehes­se, de a kereslet a inagas árak miatt mégse legyen túlságosan nagy. Persze, az emberek többségének nem a parfüm, a külföldi cigaretta magas ára okoz gondot, hiszen a forgalomba kerülő fogyasz­tási cikkek mintegy 85 százaléka a magyar ipar terméke. Végül is hogyan alakul ezek­nek a termékeknek az ára? Miért éppen any- nyiba kerülnek, amennyibe? A fogyasztási cikkeknek mintegy a fele szabadáras, ami az elnevezéssel ellentétben távolról sem jelent teljes szabadságot sem a termelő, sem a forgalmazó számára. Az ár­hatóság állapítja meg az irányhaszonkulcsot, azaz a beszerzési és eladási ár közötti kü­lönbséget, és ettől az irányhaszonkulcstól a kereskedelem csak indokolt esetben tér el. Viszont eltérhet nemcsak felfelé, hanem le­felé is, mint láttuk például a ruházati vásárok esetében. Majd bolondok lesznek lefeléI - gondol­hatja az ember, feltételezve, hogy a vállalat számára a magasabb haszonkulcs, az Így képződő nagyobb árbevétel - tiszta haszon, Csakhogy - nem tiszta haszon. Az irreálisan magas fogyasztói ár káros lehet a vállalat­nak, mert ha a kínálat abból a termékből elegendő, ha a vásárlónak módjában áll vá­lasztani, akkor az olcsóbbat fogja megvenni, és a drágán kínált áruból eladhatatlan kész­let lesz. És ha nincs elegendő? Ha a drága is gaz­dára talál? Akkor sem tiszta haszon, amire a vállalat ily módon szert tesz. Nézzük csak, mit mond ézzef kapcsolatban a Belkereske­delmi Minisztérium irányelve! „A kereskedel­mi vállalatnál éves szinten (a megtartható árrés felett) többletárrés nem keletkezhet. Amennyiben az eladási árak jogszabályszerű kialakítása mellett képződik a vállalatot meg nem illető árrés, azt a fogyasztóknak tovább kell adni." Vagyis lehet egy árat a jogszabályoknak megfelelően frépezni, és ebben az esetben is képződhet a vállalatot meg nem illető bevé­tel, amit a fogyasztóknak - más termékek árának leszállításával - vissza kell juttatni. Ami újfent jelzi, hogy mennyire szabad az úgynevezett szabadár. Nem szóltunk még a termékek másik felé­ről, azokról, amelyek árát-hatóságilag álla­pítják meg, vagy hatóságilag korlátozzák. Pedig ezek is gyakran okoznak meglepetése­ket. Köztudott, hogy általában az alapvető fogyasztási cikkek ára fix, azaz hatóságilag előirt, és ha valami, hát a kenyér igazán alapvető fogyasztási cikknek számit. És mégis azt tapasztaljuk, hogy helyenként árusítanak kenyeret a hatósági árnál drágábban is. Hogy lehet ez? Természetesen úgy, hogy többfajta kenyér létezik; fehér, félfehér, krumplis, sajtos, ku­koricás és így tovább. Ha egy maszek pék süt újfajta kenyeret, akkor köteles árvetést is készíteni. Kenyere lehet drágább az. álla­minál, de csak akkor, ha más — értékesebb az összetétele. Ezt pedig 'az árvetés igazolja, amelyből kitűnik, hogy milyen lisztet, milyen adalékanyagokat használ fel. S ha olyanokat, amelyek indokolják a magasabb árat, akkor a kilónként 13 forintos kenyér sem sérti az árképzési előirásokat. Ezeket az eltérő és változékony árakat tu­lajdonképpen már volt időnk megszokni, hi­szen a vásárcsarnokokban, a piacokon évti­zedek óta uralkodtak; a termelők mindig annyiért kínálták a répát, a barackot, a cse­resznyét, a zöldpaprikát, amennyiért el tud­ták adni. A piacon, ha drágábban is, de ál­talában többféle terméket kapunk, mint az állami kereskedelemben. Annak hogy az iparcikkek terén is meg­--------------’ engedték a szabadabb árképzést, hasonló a célja: az, hogy az anyagi érde­keltség rákényszerítse a termelőket és a for­galmazókat, hogy a lakosság által keresett cikkeket állítsák elő és forgalmazzák. A mai viszonylag gazdag áruválaszték nagyrészt a szabadabb árképzésnek köszönhető. De, mint láttuk, az árképzés szabadsága is korlátozott. Az állam a korlátozásokkal gondoskodik ar­ról, hogy éves szintes a fogyasztói árszínvo­nal ne emelkedjen nagyobb mértékben, mint amennyit _ népgazdasági terv előirányoz. GÁL ZSUZSA Gyárak és gyáregységek 3. Falusi „iparkodás” Bejáratás előtt a legújabb gépek az Orionban Amíg kísérőm felvezet az emeletre, keresem az épület keltette hangulat visszaadására leginkább alkalmas kifejezést. Odakinn virágok, idebenn egy­személyes élelmiszerbolt és olyasféle kettős ajtók, mint va­lamikori középiskolám torna­termén. „Pénztár”, „Étterem", különböző, az eligazodást szol­gáló táblák. Hivalkodásnak nyo­ma sincs, se a folyosókon, de szerencsére a gyáregységvezető irodájában sem. Nehezen meg­fogalmazható okból az az ér­zésem támad, hogy itt olyan emberek töltik napjuk jelentős részét, akik tudják, hogy mi a dolguk. Igen, „a célnak meg­felelő” - ez lesz a leghelye­sebb. Ennek jegyében a Varga László gyáregységvezetővel foly­tatott beszélgetést úgy lesz leg­inkább „a célnak megfelelő" reprodukálnom (ha már mag­netofont elvből nem haszná­lok), hogy felborogatok minden valóságos kérdés-felelet sorren­det és zárójelben közlöm mind­azt, ami nem hangzott ugyan el, de mégis az elmondottak mögött rejlett, vagy netán így tömörebben közölhető.- Hány dolgozójuk van?- 380. Mintegy kétharmaduk helybeli.- Az ingázók honnan?- Felsőnyék, Magyarkeszi, Iregszemcse, Pári, Értény, Kop­pá nyszóntó. (A gyáregységnek saját busza nincs, de a Volánnál minden évben sikerül jól koordinálni a dolgozók szállítását, a műsza­koknak megfelelően.)- Szakképzettek?- Nyolcvan százalékuk kvali­fikálatlan, vagyis betanított munkás. Ha azt akarja kérdez­ni, hogy húsz év alatt nagy volt-e köztük a fluktuáció, csak igen­nel felelhetek.- A kereset?- Évi 40 ezer forintos az átlag.- Hogyan mérné a fejlődést? (Szeretném visszaszívni a kér­dést, ami klasszikus újságírói melléfogás. A legnagyobb za­varba jönnék, ha valaki arra szólítana fel, hogy mérjem ma­magat a húsz évvel ezelőtti szintemhez. Varga László nem jön zavarba.)- Ami a termelés minőségé­nek fejlődését illeti, nagyjából úgy, mint az úttörő-olimpia eredményeit az igazihoz.- És az emberieket?- Már nehezebben, bár ez is kétségtelen ... (Az üzem dolgozóinak túlnyo­mó többsége a szebbik nemhez tartozik. Ha egy fiatal lány ott­honról bekerül a kollektívába, akarva-akaratlan elkezdenek növekedni az igényei. Nemcsak a fizetéssel, hanem önmagával szemben is.)- Szocialista szerződést kö­töttünk a helyi gimnáziummal, pedig „papírforma” szerint a gimnáziumi érettségi . igazán nem feltétele az itteni munká­nak. De ha valaki tovább akar tanulni - ilyenek most tán ti­zen vannak -, az előbb-utóbb másként reagál a munka szab­ta követelményekre. Mi biztosít­juk a levelező tanuláshoz szük­séges feltételeket, a gimnázium viszont tájékoztat bennünket dolgozóink tanulmányi eredmé­nyeiről.- És a szakmai képzés?- Vannak házon belüli tan­folyamok is. Nemrég 30 lányunk- asszonyunk töltött el egy hóna­pot Budapesten, az anyaválla­latnál. A hangszórógyártással ismerkedtek és a közismerten elég kritikus szellemű fővárosi kollégák között is megállták a helyüket. (Sürgősen tessék elfelejteni minden balatoni nyaralást, ne­tán külföldi utat. A 30 közt volt olyan, aki még sose látta a fő­várost, nem lakott szállodában, tehát le kellett küzdenie mind­annak gátlását, amit nem a leg­kifejezőbben úgy szoktunk ösz- szegezni, hogy „minden kezdet nehéz!".)- Művelődés? Pontosabban: a művelődés iránti igény?- Természetesen van! Csak egy tévedést kell eloszlatni. Az ilyen kis üzemekben, mint a mi­énk, egyszerűen nevetséges len­ne énekkart, amatőr színjátszó csoportot és az ég tudja mi mindent fenntartani, szóval di­lettánskodni, amikor Tamási kö­zepén ott van a minden igényt kielégítő művelődési központ. Az itteni társadalmi vezetőség tagja egyik kitüntetett kollegi- nánk, Kocsis Lászlóné. Ott igyekszünk kielégíteni az igé­nyeket és eszünkbe se jut szigetpolitikát folytatni egy nagyközségen belül. A könyvtár­ral hasonló a helyzet, bár annak van kihelyezett, letéti részlege nálunk is. A könyvterjesztés, sejtheti, hogy nem az én dol­gom, de épp a múltkor ment át a kezemen egy kimutatás, ami meqlepő magas vásárlásokról vallott.- összegezzühk valamit. Ipa­ri munkások, vagy kétlakiak a dolgozóik?- Az a csepeli vasöntő, aki kertet művel, micsoda? Nálunk a férjek zöme mindenesetre a mezőgazdaságban dolgozik. Ta­gadhatatlan, hogy a csúcsmun­kák idején érezhető némi han­gulatváltozás az üzemen belül. Nagyon sokan szeratnének egy­szerre két helyen lenni, ami per­sze bajos. Ilyenkor aztán mun­kaidő-eltolással - például ko­rábbi kezdéssel - segítünk egy­máson. De mondja, baj ez? (Már hogyan lenne baj? Még az se baj, ha az Orionból szár­mazó kereset nem minden csa­ládban létalap, „csak" a jólét egyre természetesebb, nélkülöz­hetetlenebb kiegészítője.)- Az'újságírók szeretik frap­páns módon zárni Írásaikat. Se­gítene?- Nem rossz érzés, amikor a szocialista brigádok vetélkedő­je idején beállít valamelyik munkatársam azzal, hogy „Fő­nök! Magának biztos van lexi­konja otthon. Behozná?" Három arany fokozatot elnyert brigá­dunk a pénzjutalomból kollektív felhasználásra szánt, egymás- és a családtagok közt is cserél­gethető színházbérleteket vásá­rolt. Van olyan jelentkező, akit azért ódzkodnak maguk közé fogadni, mert az illető nem sze­ret színházba járni . . .- Majd ránevelik!- Bizonyára! ORDAS IVÁN Fotó: Kapfinger András. Lakóházak forgácslapból Lakóházak építését kezdte meg a cementkötésű forgács­lapból a Nyugat-magyarorszá­gi Fagazdasági Kombinát. A A betonyp-lapokbál Szombat­helyen két lakónegyed is épül: a gyöngyöshermáni városrész­ben már áll a tervezett har­minc hgz egyharmado, s rövi­desen a kámoni városrészben ís elkezdik egy ugyanekkora te­lep kialakítását. Az idén hat­van ilyen 'házat építenek, 90- 100 négyzetméter alapterület­tel, jövőre máir néhány százat, s elképzeléseik szerint 1986-ra évi kétezer ház építésére al­kalmas kapacitást fejlesztenek ki. Az elemes konstrukció elle­nére nem fenyeget az egyhan­gúság veszélye, hiszen a be- tonyp-bázakból több tucat vál­tozatot lehet kialakítani. A ter­mék versenyképességét jó tu­lajdonságai és kedvező ára mellett a hagyományosnál lé­nyegesen gyorsabb építési, sze­relési technológia is szavatolja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents