Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-22 / 94. szám

/ ' tolna'\ 2 TÍÉPÜJSÁG 1983. április 22. A világ békeszerető erőinek összefogásával a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a leszerelésért! A Szojuz-T-S útja Moszkvai idő szerint éjjel egy óra is elmúlt már, amikor a földi irányítóközpont engedélyt adott a Szojuz—T—8 űrhajósainak, hogy nyugovóra térjenek. A szerda délutáni startot az ilyenkor szokásos feszített rit­musú munka követte. „Óceá­nék” (Óceán a hívójele a Szo­juz—T—8 három utasának) elő­ször az űrhajó hermetikus szi­getelését, létfenntartó rendsze­reinek működését ellenőrizték. Vlagyimir Tyitov, Gennagyij Sztrekalov és Alekszandr Sze- rebrov csak ezek után vonulha­tott vissza az űrhajó hátsó, tá­gasabb részébe,' ahol szkafan­derüket a kényelmes, szaba­dabb mozgást biztosító munka­ruhára cserélték. A harmadik fordulóban elköltött ebéd után pályamódosítást hajtottak vég­re: az űrhajót magasabb, a Szaljut űrállomáshoz közelebbi pályára vezették. Magyar-jugoszláv szállítási tanácskozás Pécsett Csütörtökön Pécsett megkez­dődött a magyar-jugoszláv köz­lekedési és hírközlési albizott­ság szállításszervezési munka­csoportjának kétnapos ülése. A tanácskozáson értékelik az 1980—82. évek közötti nemzet­közi vasúti, közúti és vízi szállí­tások tapasztalatait, egyeztetik az 1983-tól 85-iq szóló előre­jelzésekből adódó feladatokat, megbeszélik a konténeres és a kombinált fuvarozás fejlesztésé­nek kérdéseit. A munkacsoport megvitatja a fuvareszközök jobb kihasználá­sát célzó teendőket, javaslato­kat tesz az előrejelzések pon­tosságát javító forgalmi adat- gyűjtési módszerek bevezetésé­re, a tranzitforgalom és a szál­lítási munkamegosztás szerve­zésére. Köztudott, hogy a nem­zetközi áruforgalmunk fele vas­úton bonyolódik le, s ennek szá­mottevő része érinti a 'magyar— jugoszláv határforgalmat is: a korszerű szállítás feltételeinek megteremtését a két ország kö­zös erőfeszítéssel folytatja. Gromiko cikke a Kommunyisztban A Kommunyiszt, az SZKP KB folyóirata legújabb számában közli Andrej Gromikónak, az SZKP KB PB tagjának, a Szov­jetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének, a Szovjet­unió külügyminiszterének a szo­cialista országok és a Szovjet­unió külpolitikájáról írt cikkét. Gromiko hangsúlyozza, hogy ma már a szocialista közösség egységes külpolitikai stratégiá­járól beszélhetünk, amely erős. pozitív hatást gyakorol a világ- események menetére, hatéko­nyan és következetesen védel­mezi a békét és a nemzetközi együttműködést, a népek sza­badságát és függetlenségét. Ma különösen nagy jelentőséggel bír a békés egymás mellett élés elveinek tiszteletben tartása, mivel a nukleáris katasztrófa egyetlen ésszerű alternatívája a szocialista és a tőkés országok békés egymás mellett élése. PANORÁMA BUDAPEST Szovjet színesfémkohászati termékek behozataláról kötöt­tek jelentős szerződéseket csü­törtökön Budapesten, a Metal- impex Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Raznoimport egye­sülés képviselői. A magyar­szovjet államközi megállapo­dás keretében aláírt szerződések értelmében a szovjet külkeres­kedelmi egyesülés mintegy ki- lencvenkétmillió rubel értékben szállít ez év második felében Magyarországra alumínium- és nehéz színesfém termékeket. Csütörtökön Kőbányára láto­gatott Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter. Látogatást tett az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyárban, délután pedig 'az Orion Gyárban. A napi prog­ram végén Kőbánya-Újhegyen megtekintette az újonnan épü­lő 12 tantermes általános is­kolát, valamint a társadalmi összefogással készülő sport- ligeteit. DEBRECEN Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára két­napos látogatást tett Hajdú- Bihar megyében. Felkereste a ba lm a zú jvá rosi Lenin Termelő­szövetkezetet. Csütörtökön .részt vett és felszólalt a megyei párt- bizottság kibővített ülésén. Lá­togatása a Biogal Gyógyszer- gyárban fejeződött be. VARSÓ A varsói polgármester fel­függesztette a Lengyel Képző­művész Szövetség tevékenysé­gét, s elhalasztotta a szövetség közgyűlését. A vezetőség ugyanis a szocialista állam ér­dekeit sértő politikai tevékeny­séget folytatott. BECS Az Ausztriában vasárnap sorra kerülő parlamenti válasz­tások közeledtével a főváros­ban megélénkült a szélsőjobb- oldali és újfasiszta irányzatú csoportok tevékenysége. Az „AÚS" nevű politikai csoporto­sulás indulásának engedélye­zése a parlamenti választáso­kon bátorítást adott a nyíltan újfasiszta köröknek is. Az Ausztriában dolgozó külföldiek és a haladó erők ellen uszító „AUS”-párt szerdán provoka- ív gyűléseket tervezett Bécs több pontján, köztük az Oszt­rák Kommunista Párt székháza előtt is. A belügyminiszter a rendezvényeket nem engedé­lyezte, mire a párt „megtorlá­sokat” helyezett kilátásba. Csü­törtökre viradóra tűz ütött ki az OKP KB székházában lévő Globus Kiadó nyomdájában - egymás után háromszor is. A vizsgálatok egyértelműen szán­dékos gyújtogatásra utalnak. TUNISZ Jasszer Arafat elnökletével csütörtökön Tuniszban összeült a Palesztinái Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsá­ga, hogy a PFSZ és Jordánia tárgyalásairól, valamint a rend­kívüli arab csúcsértekezlet elő­készítéséről tanácskozzon. Ara­fat, csütörtökön érkezett vissza a tunéziai fővárosba Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában, Ma­gyarországon és Romániában tett látogatásáról. Ausztria választ (3.) Mindent a szavazatokért A szavazók 47,5 százaléka a szocialistákat választja, 41,5 százaléka a Néppártra adja szavazatát — közölte egy hó­nappal a választások előtt az osztrák közvéleménykutató in­tézet. A liberálisok 5, a zöldek 4,5, az alternatívok 1 százalék­ra számíthatnak. Három héttel korábban a zöldeknek még 8 százalékos esélyt adtak. A han­gulat változik ... * Az Opernring és a Kärntner­strasse aluljáróban vagy száz ember gyűrűjében magas, 35- 40-es férfi állja a vitát. Kezé­ben mikrofon, az erősítés töké­letes, fel kell figyelni rá. Dr. Hirnschall a liberálisok képvi­selőjelöltje. A társadalombizto­sító intézetekről van szó. „Néz­zék meg, milliárdos palotákat építettek mind! Kinek a pénzé­ből?!" Bólogatnak, ellentmon­danak, van, aki kérdez. Dr. Hirnschall mindenkit meghall­gat, arca figyelmes, kissé gond­terhelt. Néha úgy tűnik, mint­ha túlnézne a vitapartnereken. Megfordulok: a kirakatok való­ban gyönyörűek.. . Karcsú, szép arcú fiatalasz- szony áll mellette, könnyű fel­öltőben, Kezét egy percre sem veszi ki a zsebéből, meg nem mozdul, szeme sem rebben, megszeppent a tömegtől. Ő a Partik-Pablé — közli mellettem majdnem áhítattal egy elegáns úr. - Dr. Helene Partik-Pablé a vizsgálóbíró. Hát ez a filig­rán asszonyka buktatta meg a szocialisták egyik legtehetsége­sebb politikusát, Androsch pénzügyminisztert: és alkancél- lárt? I A bírónőnek neve van, most attrakció a liberálisoknál — igaz, utolsó a jelöltek listá­ján. BOTRÁNYOK ITT IS, OTT IS A választási harcot tulajdon, képpen a botrányok vezették be. A szocialistáknak az AKH- ügy (az épülő bécsi nagykór­ház) ártott. A kancellárhelyet­test sodorta magával. Ma a legnagyobb, legeredményesebb bank, a Creditanstalt 44 éves vezérigazgatója, s továbbra is a szocialista jobbszárny vezető­je. A Burgenlandi Lakásépítő Szövetkezet milliós "csalása a Néppártnak volt kínos. A fel­derítő szerepét itt is a kis Libe­rális Párt vállalta magára. Megteheti, túl kicsi ... A zöl­dek botránya még jókor jött — azt nem mondják, hogy. vélet­lenül —, kezdtek veszélyessé válni. Március 23-án új bulvárma­gazin jelent meg, a Basta. Her­bert Fuxszal, a zöldek máso­dik emberével készített inter­jút. Ebben a laza telefonbeszél­getésben a nyers, sőt közönsé­ges szókimondásáról ismert, népszerű színész a szerelmi éle­téről is vall. A bomba robbant: Tollmann professzor, a „párt" vezetője azonnal lemondásra szólította fel — a zöldek vál­ságba kerültek. A zöldek mozgalmának ko­rábbi visszhangja megdöbben­tette a politikusokat, és Bécset erre a választásra már teletűz­delték plakátokkal - a környe­zetvédelmet kisajátították a nagyok. „Tíz év alatt Bécs le­vegője háromszor tiszább lesz, mint most” — ezt garantálja az Osztrák Szocialista Párt. „Ker­teket autobahn helyett! Teret a gyermekeknek! Tiszta levegőt és jó vizet” - ígér dr. Busek, a néppárti polgármester-helyet­tes. SZEMÉLYISÉG ÉS STÍLUS Ebben a választási hadjárat­ban a személyiség meghatáro­zó lehet. Talán a stílus is. Bécsben, a Felső Belvedere márványtermében gyülekezett január 10-én a Néppárt min­den számottevő embere Voral- bergtől Burgenlandig, hogy a világsajtó és az osztrák szel­lemi élet elitjének jelenlétében meghallgassák a párt vezetője, dr. Alois Mock „Nyilatkozatát a nemzet helyzetéről”. A nagy Egy szellemes képmontázs: az osztrák parlament épülete - „nyakában” Kreiskyvel (bal­ra) és Mockkal ellenzéki párt a történelmi múlt megidézésével az „új patrio­tizmus” szellemében lépett a választók elé — elegánsan, sőt bizonyos nagyvonalúsággal. Eszembe jut: 1945-től 1966- ig a Néppárt volt a koalíció vezető pártja. 1966-tól 1970-ig egyedül kormányzott. Ezután következett a szocialista éra. Most újból úgy tűnik, hogy a kereszténydemokratáknak ked­vez a széljárás Ausztriában is, s a kormányba segítheti a Nép­pártot. Alois Mock 1934-ben szüle­tett, apja tejcsarnokos falun. Egyéves sem volt, amikor édes­apja meghalt. 1938-ban a né­metek elvették a csarnokot a náciellenes családtól, mostoha­apja teherautót vásárolt és fu­varozni kezdett. A gimnázium után Bécsben jogot tanult, majd Brüsszelben és Bologná­ban folytatta tanulmányait. 1962-ben a külüqyminisztérium munkatársaként Párizsban dol­gozott, Aztán Klaus kancellár kabinetfőnöke, majd 35 éves korában Ausztria legfiatalabb oktatási minisztere. 1969-ben az ENSZ-ben képviseli Ausztriát, 1970- ben parlamenti képviselő, 1971- ben a Munkások és Alkal­mazottak Szövetségének elnö­kévé választják. 1978-tól a Néppárt parlamenti frakciójá­nak vezetője, 1979-től a párt el­nöke és egyben a keresztényde­mokrata pártok „internacioná- léjának”, az Európai Demokra­tikus Uniónak az elnöke. * Meghívót kaptam a kancel­lár nemzetközi sajtótájékozta­tójára is. Az utóbbi időben a sajtó so­kat foglalkozik a kancellár egészségével. Semmi jelét nem láttam annak, hogy beteg len­ne. Elvegyült az újságírók kö­zött, elbeszélgetett néhány is­merőssel. Aztán egy órán át áll­ta a kérdéseket. Mintha az egyetemen ül­nék ... A professzor, ez a bölcs, nagy politikus minden „tanít­ványának" egyforma higgadt­sággal, alapossággal elmond­ja nézetét akár a zöldekről, akár az izraeli—arab fogolycse­réről, akár a nyugatnémet szo­ciáldemokratákról, vagy a fegyverzetek egyensúlyáról van szó. Megdöbbent az ismeretek­nek ez a mélysége, pontossá­ga, nézeteinek kristálytiszta megalapozottsága. A választá­sokról kérdezik. A közelmúltban ismételten kijelentette, nem hajlandó koa­líciós kormányt vezetni. Ha azonban csak minimálisan ma­radnak el az 50 százaléktól, kisebbségi kormányt igen. Van ebben bizonyos nyomás is: ha engem akartok, álljatok az Osztrák Szocialista Párt mellé eléq nagy számmal! Az osztrák közvéleménykuta­tó intézet szerint a választók 60 százaléka a legszívesebben még mindig Kreiskyt látná kor­mányfőnek. „Neki még mindig több jutott eszébe politikailag - írja a Presse —, mint az ösz- szes többinek együttvéve.” BALING 1ÓZSEF (Vége.) Elképzelem Lenint Elképzelem Lenint, illetve megpróbálom felidézni magam­ban azt a képet, ami jórészt olvasmányaim nyomán él és változik róla bennem. Érdekes lenne persze erről a válto­zásról írni, a Lenin-képről, amely bizonyára sokunkban vál­tozott meg az idők során, s ma is alakul. A róla szóló könyvtárnyi köteteknek talán a századrészét olvastam el, de ezek nyomán - főként, amióta az általa irt cikkeket, ta­nulmányokat sűrűbben lapozom — lassan elhalványodott bennem a páncélautó tetejéről szónokló lánglelkű népvezér romantikus, hősi alakja, s lett számomra mindinkább láng­ésszé ez az ember, aki kivételes képességeit elszánt és szisz- tematikus tanulással a zsenialitásig fejlesztette, aki azért gyakorolt - és gyakorol ma is - oly maradandó hatást a történelemre, mert nemcsak a haladás irányát ismerte fel, hanem mert képes volt összevetni ezt az irányt a valóságos lehetőségekkel, a történelemformáló tömegek igényeivel, szándékaival, felkészültségével, hangulatával. Mert képes volt az összevetés változó eredőiéhez igazodva céltudato­san, olykor kockázatot is vállalón, de mindig taktikusan cselekedni, s mert képes volt - mint a kiváló emberek ál­talában — tudását, napi munkáját, egész emberi lényét a haladás szolgálatába állítani. Elképzelem Lenint... Azt a Lenint is, akit még nem Leninnek, hanem Vologyá- nak szólítottak, s akinek minderről még fogalma sem lehe­tett; a kisfiút képzelem el, akit talán megszidott az édes­anyja, amiért közlekedésre az ablakot használja az ajtáh helyett, de hamarosan testvéreivel - akár az én fiam az osztálytársaival — házi újságot szerkeszt, aki a verekedést csúnya dolognak tartja, ám aki úszni és korcsolyázni jár, emellett falja a könyveket. Aki tízéves korában figyelni kezd, ha a környezetében a politikáról szó esik, aki bele-bele- kottyant a vitálrEa, s tizenkét éves korában sakkpartit nyert négy évvel idősebb bátyja ellen. Elképzelem Vlagyimir lljics Uljanovot, a kamaszt. Bizo­nyára mutált a hangja, amikor a ,,távollétetekkel boldogít­satok" mondattal küldte el a bátyjával folytatott hosszú vitákat megzavaró családtagjait. Es elképzelem, hogy mit érezhetett az a tizenhét éves fiú, amikor szeretett bátyját kivégezte a cári önkény. .. Aztán elképzelem a szorgalmát, ahogy belevetette magát a tanulásba, hogy - mert kizár­ták - magánúton, másfél év alatt végezze el az egyetemet. Aztán elképzelem huszonöt évesen, elképzelem a börtön­ben, amint tornagyakorlatokat végez naponta, rendszeresen, amint a gyermekkori titkosírást felelevenítve írja a leveleit, amint láthatatlan Írással a nyomtatott könyvsorok közé fo­galmazza meg első tanulmányait, és elképzelem, amint a láthatatlan Íráshoz használt tej kenyérbél tartóját a smasz- szer közeledtére megeszi. Sokféleképpen képzelem el Lenint, elképzelem a szám­űzetésben, a messzi Szibériában, ahova menyasszonya - később házastársa - követi, elképzelem Pétervárott ahol már ő tanít másokat, elképzelem Oroszországtól messze - ahogyan Stefan Zweig irta róla - egy zürichi foltozóvarga névtelen lakójaként, aki azért tölti könyvtárban minden dél­előttiét és délutánját, mert falszomszédja a balalajkát ki­tartóan, de istentelenül hamisan pengeti... Természetesen a forradalom vezetőjének is elképzelem. Elképzelem a harcait, azt az embert, aki - amint Gorkij irta róla - „engesztelhetetlenül, olthatatlanul gyűlölte az emberek bajait, lángolóan hitte, hogy a balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alapja, hanem olyan nyavalya, amelyet az emberek képesek és kötelesek magukból eltá­volítani ..." Persze, mostanában leginkább a nagy forradalom utáni Lenint képzelem magam elé. A tizenhat órás munkanapja­it, ahogy temérdek teendője közben fontosnak tartott meg­védeni egy öreg színésznőt a kilakoltatástól. És elképzelem például, hogy Az ifjúsági szövetség feladatai című beszédét milyen belső derűvel mondta el a komszomolkongresszuson, előre tudván, hogy a polgárháború kellős közepén a lelkes fiatalok körében mekkora meghökkenést kelt majd, ha ö az ifjúsági szervezetek feladatait egyetlen szóval, a „tanul­ni" szóval jelöli. Egyébként is sokszor gondolok erre a be­szédre mostanában, éppen erre, amelyben Lenin a szocia­lista forradalom politikai és a szocialista építés kulturális szakaszát oly világosan megkülönbözteti, mondván: „Az első nemzedéknek az volt a feladata, hogy megdöntse a burzsoáziát... Az új nemzedékre bonyolultabb feladat vár. .. önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csakis úgy oldhatják meg, ha elsajátitanak minden korszerű ismeretet...” Es mostanában többször elképzelem, hogy milyen lehetett a haragos Lenin. Munkatársa, Jelizaveta Drabkina szerint Lenin mindenkinél jobban tudott haragudni, és leginkább a bürokrácia megnyilvánulásaira haragudott. „Szörnyen félek - írta egyszer Lenin egy funkcionáriusnak -, hogy be- ledöglünk az átszervezésekbe, anélkül hogy véghezvinnénk egy gyakorlati dolgot... Isten bizony halálosan félek. Ne essen bele' ebbe a hibába, mert csődöt mondunk." Elkép­zelem Lenint, aki szerint a nyílt ítélkezés társadalmi jelen­tősége „ezerszer nagyobb, mint a piszkos huzavona nyilvá­nosság nélküli piszkos tárgyalása, kulisszák mögötti... hü­lye eltussolásá .. Elképzelem Lenin életét, ezt a szenvedélyes, égő életet, eszembe jut a halála, s azt kérdem magamtól, hogy boldog volt-e ez az ember, aki kérve-kérte orvosát: mondja meg betegségéről az igazat, s mert nem hitte el, hogy kímélő élemód mellett meggyógyulhat, ereje végső megfeszítésé­vel diktálta a pártkongresszushoz címzett utolsó jegyzeteit. Amikor valóban megbénult, orvosai feljegyzése szerint „szenvedés és valamiféle szégyenkezés volt az arcára írva, a szeme pedig örömtől és hálától ragyogott minden egyes, szó nélkül megértett gondolatért.. Elképzelem Lenint; halálának okát az orvosi jelentés az általános elhasználódásban jelölte meg, elképzelem a lehe­tő legteljesebb emberi életet élt boldog embert. A legtöbb róla mintázott szoborra - alig hasonlít. Nem is hasonlíthat. ACZEL GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents