Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXIII. évfolyam, 79. szám. ARA: 1,80 Ft 1983. április 3., vasárnap.

Éljen április 4., felszabadulásunk ünnepe!

ián 3 2 t imj§

Üli i e 2 i;:;|i o

ML’ 3 i iHiáp !»ÉlMiiíláj irma i uni 2

i ni

a * uiu ”

S in * m * uiu i

S 111 I 1 1 ISIII .

nni l s mii i

tll 3 E Ilit! 1

éTii i i í mut

hm is 2 um i

Mm» m m i m

nnepélyes, nagy nap maradt 1945 április negyediké mindmáig, és az is marad, iámig csak magyar él ezen a kilencvenháromezer négyzetkilométeren, ahonnan harmincnyolc esztendeje űzték ki teljesen lés véglegesen a hitleri megszól laktat, s velük, a mta- gyarsóg létérdekei elten fegyvert fogott nyilas átoku- falókat. Történelmi fordulat, oiyan korsziakos változás 'jelképe ez a naip. amelyhez fogható talán csak töbib imiiint egy évezreddel előbb ztaijllbtt le a Duna, a Tisza táján, almikor I. István megteremtétte a m'agylair álüoimüsógbt, ezzel gondoskodva nálb, hogy miegimaraldjon a magyarság.

Több mint fél esztendeig volt hadszíntér hazánk földje. A szovjet katonáknak hallatlanul szívós katonai ellenállást, nagy erőikkel végrehajtott ellenséges ellentámadásokat kellett legyűrniük atddlig aráig véget vethettek a Mtagya-ronszág földjén tomboló csatáknak. A még fasiszta kézen lévő dunántúli részek felszabadulásával' lehullottak az utolsó béklyók, bilincsek a magyar népről. A negyszedszázados ellenforradalmi uralom, amély a Magyar Tanácsköztársaság időszakát követte, romokait, pusztulást hagyott maga után. Az úri osztályok, amelyek többre tartották saját uralmuk fenntartását, mint a haza sorsát, úgy távoztak a történelem színpádáról, hogy a szó szoros értelmében minden hidat felrobbantottak maguk után. A népre, a dolgozó tömegekre várt a feladat, hogy kezébe vegye saját sorsának intézését. Új országot építsen fel a romok helyén. Meglelje honót e hazában és egysziersniiind e haza helyét az európiai népek között, mindenekelőtt a szomszédos országokkal való barátságban, békében.

Az új Magyarország megteremtésének nagy munkája már azelőtt megkezdődött, hogy az egész országra kiterjedhetett volna az új, demokratikus államhatalom és a szabadságot tettekkel köszöntő társadalmi erők befolyása. Még az ország fővárosa is a hitleristák kezén volt, amikot Debrecenben, amely 1848 után másodszor is az ideiglenes főváros szerepét tölthette be, megszületett a már felszabadított országrészek küldötteiből az ideiglenes nemzetgyűlés, létrejött az ideiglenes nemzeti, kormány, megkezdődött a népi demokratikus forradalom. Az új Magyarországon földet osztottak a parasztoknak, a munkások üzemi bizottságaik útján saját kezükbe vették kifosztott, lerombolt üzemeik vezetését. Htadtat üzent az új állaim a nátai Némefor- Szágnbk. A fbsüwnust hénii rtótoctviánytaiiinok leküzdésére összpontosították,erőiket o holla,dós képviselői. „Lesz magyar újjászütetés" - hangzott a jelszó, amely tömören fejezte ki a valamennyi igaz hazafi reményét, elszántságát hordozó programot Igaz, mint a nemzet valamennyi nehéz őráNemzeti ünnep, 1983

jálbfan, akkoriban sem szűkölködtünk kishitű ekben, akik azt latolgatták, harminc, negyven, ötven év kell ahhoz, hogy eltűnjenek a romok, megszűnjék az éhínség, belyreálíhasson a normális élet. Nem nekik, hanem a cselekvőknek lett igazuk.

ilgaz, a harmincnyolc esztendő során azt is meg kellett tanulnunk, a szabadság csak feltétele, de nem biztosítéka a sikeres, eredményes munkának. Azt is taipásztbfoitoiink közé kellett és kell sorolnunk, hogy a megoldott teendők helyére mindig újabbak lépnek, amelyek ritkán könnyebbek az előzőeknél, legfeljebb mások, mint amelyeket már szívós, okos munkával elvégeztünk. Abban az országban, amely 1945 április negyedikén elindult a szabad fejlődés útján, azt is meg kell érnünk, hogy olyan méltatlan személyek kezébe került a kormányzás rúdja, akik tévútra, a nemzeti tragédia feílé vezették az országot. A magyar kommunisták legjobbjai — akik 1956 novemberében vállalkoztak a nehéz feladatra, a bizalom újraszervezésére — a fel- szabadulás után szerzett tapasztalatokat hasznosították: a népbe vetett bizalom, s a nép bizalmának kivívása nélkül lehetetlen tovább haladni a szocializmus építésének útján. Nagy, történelmi mércével mérhető eredményünk az immáron több, mint negyedszázada tartó bizalom, amefy a szabad ország kormányzata és szabadon gondolkodó, véleményét szavakkal és tettekkel egyaránt felelősségéhez mérten nyilvánító lakoság között kialakult.

Mert — ez is 1945 tanulságai közié tartozik —, a szabadság felelősséggel jár. Annak a népnek, amely a szovjet hadsereg diadalmas harcai nyomán kezébe vehette saját sorsának intézését, egyben vállalni kelett, hogy az adott feltételek mellett segít magán. Petőfivel szólva: szabadok voltunk, de fáztunk és éheztünk. A nélkülözések elviseléséhez szükséges önfegyelemre éppúgy szükség volt, mint az egészséges derűlátódra: A nyomárból vaílá kfllóbtallásltoz szükséges munkára éppúgy, mint a megszokott dolgokról való lemondásra. „Nincs lehetetlen, csak tehetetlenség van” — mondtb akkor egy ünnepi szónok... Hónapok alatt építették meg a magyar munkások, mérnökök az akkori egyetlen, állandó jellegű hidat — Bécs és a Fekete-tenger között — a Dunán. És a magyar kommunisták néhány rövid esztendő alatt hidat vertek eszméik és azok közé a tömegek Ikőzé, amelyeket egy negyedszázadon át a Hortlhy- fasizmus aljas, nacionalista, soviniszta, szovjetellenes és antikommunista eszmékkel fertőzött.

Mai számunkból

NEGYVENOTOSOK (3. old.)

A TELEVÍZIÓ A SZAMOK TÜKRÉBEN

(9. old.)

A KURUZSLÁSTÓL A SZÍVMŰTÉTIG (9. old.)

A FAJDALOM KÖLTŐJE

(10. old.)

oftDCBT

ROZSGYESZTVENSZKIJ ARS POETICÁJA

(10. old.)

HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.)

A GIMNÁZIUMALAPÍTÓ IGAZGATÓ (4. old.)

ÁLMATLAN ÉJSZAKA UTÁN (4. old.)

NAGYRATORÖK (5. old.)

AZ ÚJ ÉLET ELSŐ HÓNAPJAI (5. old.)

MÚLTUNKBÓL (6. old.)

ÜNNEPI BESZÉLGETÉS (6. old.)

A POLITIKAI FORDULAT TOLNA MEGYÉBEN 1948-BAN (7. old.)

A VAROSFEJLESZTÉS TÁRSADALMI MUNKÁSAI (7. old).

VITÁK - NEHÉZ HELYZETBEN (8. old.)

A HÚSVÉT-SZIGET TITKAI

(11. old.)

EGY ÉLETMŰ IGÉZETÉBEN

(11. old.)

XVI. SZAZAD! EZUSTLELET GYORKONYBEN (11. old.)

AHOL MÉG A FŰTŐOLAJ IS MEGFAGY

(12. old.)

KIA LEGERŐSEBB A VILÁGON?

(13. old.)

ÚJRA EDZ KÉT VÁLOGATOTT ATLÉTÁNK

(14. old.)

TRENCSÉN VARA ÚJJÁSZÜLETIK (8. old.)

Szabtad országunk történél Vne a ima is tanít, hogy az országot vezető marxista-leninista párt és a tömegek közötti bizalom éppen olyan drága kincs, mint az alapvető osztályok, a munkásság és a parasztság közötti megbonthatatlan szövetség. Amikor a hatalomért folyt a harc, a népi demokratikus fejlődés, o SzádtólIsta jövő ellenségei igyekeztek a dolgozók közé éket verni, olcsó, de jól hangzó demagógiákkal egymás ellen kijátszani az egymásra utalt, a társadalmi törvények természeténél fogva csak együtt boldoguló várost és falut A párt amikor a tömegek bizalmát ki kellett vívnia, és meg keltett tartania, nem riadt vissza attól, hogy a lepllfezietlten llglazlslágot tárjta eléjük. ígérgetések helyett célok voltak azok, amelyek egy elpusztított ország munkáskezeit, gondolkodó emberfőit nagy tettekre késztették.

Sok minden gyorsabban, eredményesebben ment akkor, minit a legderűlátálblblak ils remélték. Fájdalom, de éppen ez szülte azt az elbizakodottságot, ami később súlyos hibák forrásává vált. Nem volna helyénvaló azonban az sem, ha a mostani, néhány éve még el sem képzelhető, ráadásul új és új váratlan nehézségeink nyomán bárkin is a tehetetlenség érzése uralkodnia el. A villáig sokat változott oz utóbbi esztendőkben. Olyan hátrányokkal kéllett és kell a jövőben is a társadalmi célok állapját képező magyar népgazdaságénak megküzdenie, almlélyeik egész munkáink, gondol - kodásunk átalakulását is kívánják Olyan új gortótaklkial küzdünk, amelyekhez eddig nem szoktunk hozzá. Azzal mindenképpen száimtofnunik kteJf, hogy a fejlődés útján nem várit tikbidályöík leküzdésével lehet dslaík Haladni.

Ami elkerülhető, az az illúziók kergetése. A változó valósághoz vailá igazodás korszakunk ismételten elhangzó pa- ránasla. A nemzeti közmegegyezés ‘kitolokalt, érdekéink különbözhetnek, de nem térhetnek el a legalapvetőbb kérdésekben. A haza sorsa továbbra is a dolgozó tömegek kezében van, és ott is marad. Lemondást, önfegyelmet követelhet a jövő, nélkülözéssel azonban nem kelül számolnunk. Jó úton járunk. Eredményeinkét, amelyeknek totón légbe - csesebbje a magyar társadalom belső békéje, képesek vagyunk megőrizni.

B

r----- magyar nemzet, amely ma legnagyobb ünnepét üli,

e

bben a szellemben emlékezik arra az 1945-ös nevezetes napra, méri fel az immáron csaknem négy évtized maradandó ttoiniullsálgtaiit, és téklimf a jövőbe. Egy olyan hazában, amelyet egykor romok borítottak, és a viszálykodás jellemzett, és amelyben ma nehezek a hétköznapok. Dehát éppen azért szép ez az ünnep mert érezhetjük: jó munka van mögöttünk. És hasonló előttünk.

wmommm■