Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

a Képújság 1983. április 17. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Szabadság bevonulás előtt Salamon Józsefné Szakályból fordult hozzánk panaszával: „Fiamat február 24-én vitték el sorkatonának, 5 én úgy tu­dom, hogy a bevonulás előtt az erre az évre járó szabadságot ki kellett volna adnia vállalatá­nak. Ö azt a választ kapti*i a kérdésre, hogy nem jár, csupán két napot tudnak neki igazol­ni. Fiam 1981. augusztus 8-án állt munkába." A levelet a Tolna megyei Fő­ügyészség osztályvezető ügyé­szének, dr. Deák Kontódnak to­vábbítottuk: „Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökének 5/1981. (XII. 29.) ÁBMH számú rendel­kezésének 4. paragrafusa sze­rint: Ha a dolgozó munkavi­szonya év közben megszűnt vagy munkaviszonya a szerző­déses üzemeltetés miatt szüne­tel, illetőleg sorkatonai szolgá­latra hívták be és a munkálta­tónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meq, azt pénzben kell megváltani." A Munka Törvénykönyve sze­rint a dolgozónak minden mun­kaviszonyban töltött napári év­ben tizenöt munkanap alapsza­badság és a munkaviszonyban töltött idejéhez igazodóan — éspedig minden munkaviszony­ban töltött három év után egy, de évenként legfeljebb kilenc munkanap - pótszabadság jár. Tanácskérő levele szerint fia 1981. év augusztusában létesí­tett munkaviszonyt és 1983. feb­ruár 24-én vonult be sorkato­nai szolgálatra. Munkaviszony­ban töltött idő utáni pótszabad­ság tehát őt még nem illeti, az egész évre iáró 15 nap alap- szabadságból pedig az arányos rész februárban nyilvánvalóan két nap, ezt pedig a munkál­tató biztosította a fia részére. Az évi rendes szabadságából több a fiát nem illette meg." Telefonszámunk: 12-284 Kifizették az inget „Még 1982. XII. 13-ón bead­tam a szekszárdi Patyolathoz két inget tisztitásra - kezdte le­velét Pelikán Xálmán, Szek­szárd, Mikes u. 23-25. szám alatti olvasónk - 1983. január 3-án csak egyet kaptam vissza. Azt mondták, hogy később ér­deklődjek. Március 10-én a mo­sodavezetővel beszéltem telefo­non. Ö azt mondta: ha be tu­dom mutatni az ing vásárlási blokkját, amelyen az ár is raj­ta van, akkor kifizetik. A kérdé­sem az. hogy tartozik-e valaki is meaőrizni n blokkot, ha két inget vásárol." Gál Istvónné, a Tolna meqyei Textiltisztító és Ruházati Válla­lót igazgatója válaszolt a kér­désre.- Az 1982. december 13-án tisztításra vállalt két ing egyi­két visszaszolqáltatni nem tud­tuk. az a mosodában elkevere­dett. Sainos, ekkora volumenű termelésnél, amely kis tételek­ből tevődik össze, ilyen óhatat­lanul előfordul. Ilyen esetben az a gyakorlat, hogy - a meg­rendelő türelmét kérve - meg­kíséreljük az elkeveredett textí­liát megkeresni. Ezt ez esetben is megtettük, sajnos, eredmény­telenül. A panaszos kártérítési igényét 1983. február 3-ón le­vélben kérte, majd március 10- én telefonon megkereste a mo­sodai üzemvezetőt. Akkor a mo­sodai vezető, hogy reálisan le­hessen meghatározni az elhasz­nálódás függvényében a kárté­rítés mértékét - kérte az ügy­féltől a vásárlási blokkot. Arról azonban nem volt szó, hogy en­nek hiányában kártérítést nem fizet a vállalat.- A kártérítést azóta rendez­tük, a kártalanítás összegét postán elküldtük. Ezúton is el­nézést kérünk ügyfelünktől a késedelmes ügyintézésünkért és az ezzel okozott jogos bosszú­ságért. Mikor államosították...? Termel Sándor, Simontornya, Petőfi u. 4. szám alatti olvasónk a következő kérdést tette fel szerkesztőségünknek: „Mikor je­lent meg az a rendelet, amely elrendelte a 10 alkalmazottat foglalkoztató kisüzemek államo­sítását?" Nem volt könnyű dolga a Tolna megyei Tanács V. B. ipari osztálya vezetőjének, Márkus Istvánnak, amikor választ kér­tünk tőle. E rendeletek szövege már nem szerepel a hivatalos hatályos jogszabályok gyűjte­ménye köteteiben. — A tíz főt foglalkoztató üze­mek államosítását az 1949. évi 20. számú törvényerejű rende­let „egyes ipari és közlekedési vállalatok állami tulajdonba vé­teléről" (1949. XII. 28.) rendelte el. A rendelet végrehajtásáról az 1/1950. (I. 7.) MT számú ren­delet „az egyes ipari és közle­kedési vállalatok állami tulaj­donba vételéről szóló 1949. évi 20. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról" intézkedett, továbbá a 88/1950. (III. 25.) MT számú rendelet „az egyes ipari és közlekedési vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1949. évi 20. számú törvényerejű ren­delet végrehajtására vonatkozó rendelkezések kiegészítése." Furcsa eljárás Tóth Sándor és neje, Tolna, Mező u. 13. szám alatti olvasó­ink nemrég vásároltak egy 4700 forintos gázkályhát. Meg is bánták, mert 1982. szeptember első napjaiban vásárolták a szekszárdi mintaboltban és még 1983. március 3-án sem használhatták. Amikor be akar­ták köttetni, akkor derült ki, hogy a boltban nem kapták meg egy tartozékát: a huzat- megszakítót. Kérték a boltot, hogy szerezzék be. Azt vála­szolták a boltban: feladnak egy levelet a gyárnak az ő ne­vükre, és kérik a gyárat: az ő költségükre küldjék el. „Nem értettük és nem értjük, hogy miért kell nekünk még egyszer megvenni azt, amit egyszer már kifizettünk és ami a kályha tar­tozéka. iNem a 168 forintért szólunk, hanem az eljárás mi­att Kétszeri levélváltás után most a cégtől várjuk a külde­ményt, ráadásul most ezer fo­rinttal olcsóbban vehettük vol­na meg a kályhát, mert időköz­ben leárazták..." Az ügyet a Tolna megyei Ta­náét V. B. kereskedelmi osztá­lya Wvizsgá'lto és ennek ered­ményéről Sólyom Zoltán osz- tályvtezető tójé'kozíotito szerkesz­tőségiünket. — A levélírók gondját meg­értjük és nagyon isajnólljtuk, hogy a fűtőkészüléket nem ud- ták haszm álini. Intézkedtünk, hogy 0 mintabolt vezetője ad­jon egy buzótmegs-aikítát. Amennyiben időközben megér­kezne a Ibrrvpart Vegyipari Gépgyártól a tartozék, azt is vegyék át és fizessék ki az utánvétet. Intézkedtünk a Nép- boft Vállalatnál, hogy a kifize­tett tartozékot vegyék át és természetesen a költségeket té­rítsék meg. Az ügyet a minta­bolton keresztüli kérjük intézni. Ml VÁLASZOLUNK Az atomerőmű biz- tonsági övezetéről sz°l az ip°" minisz- ter 4/1983- (W- 30.) lp. M. számú rende- lete, amelynek hatá­lya nem csupán az atomerőmű üzemeltetőjére, hanem az atomerőmű biztonsági övezeté­vel érintett ingatlan tulajdono­sára, kezelőjére és használó­jára, valamint a biztonsági övezeten belüli tevékenységre is kiterjed. Az atomerőmű biz­tonsági övezetének terjedelme az atomerőmű főépületeitől minden irányban vízszintesen mért legalább három kilométer, valamint annak felszín alatti része és a felette levő légtér. A biztonsági övezetben tilos - többi között — az atomerőmű­höz tartozó létesítmények kivé­telével, az emberek huzamosabb tartózkodására szolgáló létesít­mény (lakó-, üdülőépületek, sportpálya, vásártér, stb.) léte­sítése, ejtőernyőzés, vitorlázó- repülés, stb. Az atomerőmű biz­tonsági övezetének középpont­jától számított 10 km-en belül a jogszabályban meghatározott létesítményt építeni csak az Energiafelügyelet előzetes hoz­zájárulásával szabad. A veszélyes hulladékok ke­letkezésének ellenőrzéséről és azok ártalmatlanításával kap­csolatos tevékenységről szóló jogszabály végrehajtását sza­bályozza a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 6/1983. (III. 30.) MÉM számú rendelete, amely szerint a vállalat a te­vékenysége során keletkezett minden olyan hulladékról, fel nem használt és a továbbiak­ban fel nem használható nyers- és adalékanyagról, illetve gyár­tási selejtről, amely a rendelet melléklete alapján nem azono­sítható, illetőleg amelyet az nem tartalmaz, minősítést meg­alapozó vizsgálatot köteles vé­gezni. A veszélyes hulladékot csak az e célra alkalmas be­rendezésben, a levegőtisztaság­védelmi előírásoknak megfe­lelően szabad elégetni. Kimond­ja a jogszabály azt is, hogy a hulladékégetéssel való ártal­matlanítások környezetszennye­ző hatását folyamatosan ellen­őrizni kell. A hulladékot a vál­lalat más vállalatnak újrahasz­nosítására, további tárolásra, illetve ártalmatlanításra átad­hatja. A hulladékot azonban csak a környezetvédelmi előírá­sok megtartásával szabad szál­lítani, s a hulladék tulajdonsá­gait és minőségi jellemzőit az átvevő vállalattal közölni kell. A fenti mindkét jogszabály a Magyar Közlöny 1983. évi 12. számában jelent meg és kihir­detése napján — 1983. március 30-án — hatályba lépett. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Értesítő idei 7. számá­ban olvasható a Pénzügyminisz­térium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium együttes elvi állásfog­lalása a mezőgazdasági nagyüzemek által a háztáji és kisegítő gazdaságokba kihelye­zett állatok után fizethető tá­mogatások elszámolásáról. Az állásfoglalás szerint nem része­sülhet a nagyüzem a jogsza­bályban meghatározott felárak­ban és támogatásokban akkor, ha: „1. a kihelyezett állat a ki­helyezéskor és annak egész tartama alatt nincs a tulajdo­nában, 2. a vásárolt állatot a nagyüzem az azt eladó kister­melőhöz helyezi ki, 3. a nagy­üzem a kihelyezést nem kap­csolja össze a kistermelő igé­nye szerinti keveréktakarmány- ellátással, és állategészségügyi szolgáltatósok nyújtásával, szervezésével, a termeléssel és értékesítéssel kapcsolatos szál­lítási tevékenységgel vagy ezen szolgáltatások legalább egyi­kével." Ugyanebben az Értesítőben olvashatják az érdekeltek, hogy a mezőgazdasági termékértéke­sítési szerződésből származó vi­tákban melyek az állásfoglalás­ra jogosult szervek. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Ipari Közlöny idei 8. számában megjelent, a dön­tési jogú igazgató tanácsok fel­adatköréről és működéséről szóló irányelvekre, me­lyekből az alábbiakat idézzük: „Fejleszteni kell a vállalatok vezetésében a kollektivitás ér- vényrejuttatását, a döntési és érdekeltségi rendszert abból a célból, hogy a döntések meg­hozatalában növekedjék az el­különült szervezettel, termék- struktúrával működő egységek szerepe." DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész A jövő útja: az elektromos képrögzítés A videotechnika hazai terjedése Az utóbb/ néhány évben a videózás lázba hozta a világot. Mi is ez a bűvös szó, hogy videó? Magában foglalja az elektronikus képrögzítést és le­játszást. Az igény a közületi, vállalati, intézményi felhasználó­kon kívül egyre inkább jelentke­zik a háztartásokban is. Napjainkban egyre nő azok­nak a családoknak a száma, amelyeknek „házimozi"-juk van. E képmagnetofon-tulajdonosok- nak lehetőségük van a televíziós műsorok közvetlen rögzítésére és lejátszására. A SIKER TITKA Egy új technika megszületése ritkán fut be olyan.fényes kar­riert, mint az elektronikus kép­rögzítés. Joggal vetődik fel a kérdés: Mi e nagy siker titka? A válasz: a felhasználhatóság sokrétűsége, a kényelmes, köny­ven kezelhető tárolási lehető­ség, a már meglévő, nagy ér­téket képviselő 16 mm és 35 mm,"e.s f'lroek videokazettára való átírása, a televízióhoz csat­lakozása, amely egyben a „há­zimozi" szerepét is betöltheti. Alkalmas kiállítások, bemuta­tók, nagy nemzetközi vásárok korszerű információcseréjére, és már nem nélkülözhető sokáig a hazai szórakoztatás, az oktatás, a közművelődés, a szabad idő kulturális kelléktárából sem. AZ ELSŐ KÉPMAGNETOFONTÓL A „HAZIMOZr-IG Amikor a videotechnika nap­jainkban tapasztalható széles körű alkalmazásáról és gyors terjedéséről beszélünk, nem fe­ledkezhetünk meg a kezdetek­ről sem. Több éves kutatómunka után 1956. április 14-én mutatta be az Ampex cég a világon először tv-technikában haszná­latos képmagnót és még ebben az évben képmagnetofonra rög­zített műsort sugárzott a CBS Televízió. Az elektronika rohamos fej­lődése lehetővé tette, hogy a magnók méreteit csökkentsék, illetve kezelését egyszerűsítsék, így rövid időn belül különösebb műszaki ismeretek nélkül is el­sajátítható a kezelésük. így szü­lettek meg az 1970-es évek ele­jén a házi használatú video­magnók. Gyártásukban három nagy világcég vezeti a piacot: a Sony, a JVC és Európában a Grundig. A képmagnók típusai eltérnek egymástól: szalagse­besség, szalagszélesség és nor­ma szerint (PAL, SECAM, NTSC). Hátrányuk, hogy a három rend­szer nem kompatibilis. Csak azon a típusú magnón játszható le a szalag, amilyen típusú a kazetta. Ezért a nagy cégek a múlt évben megállapodtak ab­ban, hogy szabványosított kép­magnetofonokat fejlesztenek ki, melyek megjelenése a 80-as évek második felében várható. A házi használatú képmagne­tofonok megjelenésekor a gyár­tók sem gondolták, hogy ilyen rövid időn belül ekkora keres­let mutatkozik irántuk. Néhány számadat ennek érzékeltetésére: Az egész világon 1975-ben né­hány százezer képmagnót üze­meltettek, 1978-ban közel hét­millió képmagnót tartottak szá­mon, 1980 végén a háztartások­ban már csaknem 8 millió kép­magnetofont regisztráltak. 1982- ben már egy év alatt 8,5 millió készüléket értékesítettek. A ter­melés felfutása folytatódik, és azt tervezik, hogy 1983-ban 14—15 millió, 1984-ben pedig már 20 millió képmagnó kerül le a futószalagról. A szakértők szerint a 80-as évek végén az USA-ban minden második csa­ládnak lesz „mini mozija". Hazánkban pillanatnyilag — a szabványosított képmagneto­fonok megjelenéséig — a világ­szerte elterjedt három rendszer mindegyike megtalálható. Több intézmény, így az OMFB, az Or­szágos Oktatástechnikai Köz­pont, a Műegyetem tanulmányt készített e rendszerek különböző célú (oktatás, szórakoztatás, ku­tatás) elterjesztésére. Ami a ha­zai beszerzést illeti, csupán ar­ról számolhatunk be, hogy nap­jainkban még csak a Bizományi Áruház Vállalat boltjaiban, il­letve az OFOTÉRT-üzletekben vásárolhatók képmagnetofonok. EGYIK LEGJELENTŐSEBB VIDEOBÁZISUNK: A PANNÓNIA FILMSTÚDIÓ Hazánkban már több szerve­zet, illetve vállalat foglalkozik videoműsorok készítésével. A legtöbb videó-megrendelést a Pannoni Filmstúdió készíti. E stúdió képes tv-ben is sugá­rozható programok készítésére. A Pannónia Filmstúdió nevé­nek említésére elsősorban a magyar rajzfilmek címei, jele­netei idéződnek fel. Nem kevés azonban azoknak a száma sem, akik ma hazánkban a video­technikát is velük azonosítják, s ez nem véletlen. Az elektronikus képrögzítés világsikere a Pannónia Film­stúdiót is arra késztette, hogy telkészüljön az új technika ad­ta lehetőségek kihasználására. A felkészülés eredményeképpen a Filmstúdió a világon ma is­mert és beszerezhető legkorsze­rűbb technikával is rendelkezik: HITACHI kézi- és műtermi kép­felvevő kamerákkal, az ehhez csatlakozó korszerű AMPEX kép­magnókkal, montírozó és kiegé­szítő berendezésekkel. Mellet­tük olyan további kép-, hang- és világítástechnikai berende­zések állnak rendelkezésre, me­lyek segítségével a legmoder­nebb trükkök es elektronikai ha­tások alkalmazhatók. Mindezek lehetőséget biztosítanak önálló videoműsorok magas színvonalú, művészi megvalósításához. A különböző intézmények és válla­latok leggyakrabban alkalma­zott képmagnótípusai közül a videó-műterem BETAMAX, VHS és GRUNDIG 2000 típusú kép­magnókkal rendelkezik. De vajon milyen út vezetett e jelentős képmagnó-bázis kiala­kulásához? Melyek voltak a fej­lődés legfontosabb állomásai? Szekeres Bélával, a Pannónia Filmstúdió videó-műtermének helyettes vezetőjével folytatott beszélgetés alapján az alábbi kép rajzolódik ki. A Pannónia Filmstúdió vezetése öt évvel ez­előtt úgy határozott, hogy meg­kezdi a videó-technika megho­nosítását a stúdióban. Először kísérleti jelleggel próbálgatták HOTas Készül a videofelvétel Budapesten, a Hotel iPentáról ezt, a számukra akkor még is­meretlen technikát, keresték a felhasználás lehetőségeit. Az alapvető fordulatot az 1981-es év hozta. Ekkor született meg ugyanis az a döntés, hogy a hi­tel igénybevételével megterem­tik a korszerű videotechnikai bázis alapjait. A Művelődési Mi­nisztérium jelentős anyagi hoz­zájárulással lehetővé tette, hogy felépüljön egy épület, melyben műterem és gyártással kapcso­latos más helyiség lesz. Az új videó-centrum várhatóan május­ra készül el. A legújabb tervek között pedig a műsoros video­kazetták gyártása is szerepel. MÉRŐ ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents