Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
1983. április 16. ^síÉPÜJSÁG 7 Szalai József tehenész: Egyforma nehéz minden munka — Mennyi nyereséget hoz a tejtermelés?- Semmit, örülünk, ha a nullára kifutunk. Ráadásul a 60 Vali, a legidősebb, balról az első ezer forintért vett teheneket ha kimustráljuk, csak 20 ezerért veszi át a húsipar. Ez a hivatalos ár, a kötött ár, ezért aztán húzzuk a selejtezést, ameddig csak lehet. A régiek, a kezdeményezők mind így járnak, manapság már 35 ezerért lehet venni egy jó tenyészüszőt. — Gondolnak-e a telepbővítésre? — Szó sem lehet róla. Pedig a 230 férőhelyen 162 tehén áll. Odaát az istállóban szussza- násnyi szünetet tartanak a gondozók: a teheneket már bekötötték, a fejést még nem kezdték el. Szalai József jószággondozó tizenhárom éve van tehenek mellett, háromhónapos tanfolyamon szerezte meg a képesítést. — Hánykor kelt ma reggel? — Fél négykor. Egy óra múlva már itt voltam a telepen, beeresztettük a jószágot a karámból, bekötöztük őket, trágyáztunk, abrakoltunk és fejtünk. Ez eltartott úgy fél nyolcig. Utána irány haza, reggelizni, de már nyomban kellett is visz- szajönni, mert körmöztük az állatokat. Ez se_ egy leányálom, beállítjuk a tehenet a kalodába, s körmözőfogóval neki. Négyen voltunk, 27 állat lábát tettük rendbe. Fél háromra végeztem, hazamentem, ettem, s itt vagyok, látja, megint. Behajtjuk a jószágot a karámból . . . — szóval ugyanazt csináljuk, amit reggel. — A munkák közül melyik a legnehezebb? — Egyforma nehéz itt minden. — Melyik tehén adja a legtöbb tejet? — A Dalma. Amikor friss fejős volt, 38-40 litert fejtem tőle naponta. — Nehéz fejéshez szoktatni a jószágot? — Amelyik rugdal, azzal szelídebben bánik az ember. Aztán megszokjuk egymást, tudom, melyik tehénnek mi a kívánsága. nőtt is. Éppen most került a szövetkezethez a bárkán dolgozó egyik eladó — régi, megbecsült halászember - fia. A két eladó egyébként egy kicsit morgolódik a bisztró megközelíthetetlensége miatt, ugyanis számukra szertartás volt minden reggel, hogy betértek, és fölhajtottak egy pohárral, aztán rögtön mentek dolgozni. Ök, mint nagy felelősséggel dolgozó tagok (húsvétkor 2 nap alatt negyedmillió forint ára halat adtak el a bárkánál!) beláthatják, hogy a törvény, a szövetkezeti házitörvény i$, egyformán vonatkozik mindenkire. Az étterem zenészeire is természetesen. Újabban már nem konyak kerül a zongorára, hanem hasonló színű ártalmatlan ital, a látszat kedvéért, amikor egy-egy jókedvű vendég rendel a zenekarnak. Az elnök megmondta a zenészeknek: „Jobban jártok, ha pénzben kapjátok meg a konyak árát, több lesz a jövedelmetek, mint az enyém". Biritón jól elidőztünk riportfelvétel közben, sokat beszélgettünk, voltak ott halászok, gépkocsivezetők. A fényképeink is mutatják: derűs hangulatban folyt az eszmecsere a szövetkezet dolgairól, a nehéz, de szép munkáról, és persze, a tűrhetetlen italozás korlátozásáról. Nem idézem, miket mesélt az egyik kocsivezető, aki a dunai halászokat is szállítja, amikor szárazföldön kell menni, például az Alföldre, a Fűzvölgyi-csator- nához, tudniillik hányszor és milyen indokkal kellett megállni odáig. Nem idézem, mert a jó nevű paksi szövetkezet tagsága a legjobb úton halad a boldogulás felé. A többség kitartó munkája révén, meg azzal is, hogy most évtizedes gondot, „rákfenét” akar megszüntetni, közös érdekből. Gemenci József Fotó: Gottvald Károly Már meg lehet különböztetni, hogy ki az, aki a földön keresi a kenyerét. Napbarnított arcú emberek, jönnek-mennek az utcán, egy öregember hátát a napnak tartva ül a sámlin, és újságot olvas. Késő délután van, a városban dolgozókat most szívja vissza a falu. Gerjenben a szél a Duna felől fúj, vízszagot hoz, s a falu innenső szélén összekeveredik az istállók érett silóillatával. A téeszirodával szemben istállók, gépek: nem engedték messzire telepíteni azt, amivel dolgoznak. A tehenészeti telepen megkezdődött a második műszak. Baranyai Lajos főállattenyésztő átmutat az út túloldalára: — Százhatvankét tehenet tartunk, de itt vannak a borjak, a növendéküszők, és a hízómarhák is. Az állomány feketetarka Hol- stein-fríz és magyartarka keresz- . tezése, az első fekete vemhes üszőket és teheneket 1978-ban hoztuk.- Már ezekkel nyerték el két éve az országos második helyezést.- A magyartarka 2700-2800 litert adott, a feketetarka pedig 4736 litert tehenenként és évenként. Tavaly már kevesebb volt a tejtermelés, mivel nem selejteztünk, azért, hogy növeljük a létszámot. — Ezek szerint öregszik az állomány. — Kilenc-tízéves tehenünk 25 van, Vali, a legidősebb 1973. augusztus 12-én született. — Hány tehén jut egy gondozóra? — Huszonhét, illetve harminc, az állatok körül egyébként tizenheten dolgoznak. — Megismerik az állatok? — Helyezkednek hozzám. És látom a jószág nézésén, hogy rám figyel, nem másra. — Milyen a munkabeosztás suk? * — Amikor kéri az ember, akkor veheti ki a szabadságát. Ha több nap összejön, kimegyek a szőlőbe, tisztogatom az udvart, szóval feltalálom magam. — Mennyi a keresete? — Az átlagom 5400 forint körüli. Bán József tehenész egy vödör vízzel járja a standját: fejés előtt mossa az állatok tőgyét.- Mikor voltak a legjobb tehenek a keze alatt? — Ilyen jó, mint most van, még soha. Nagyon szépen adnak, 1-1 fejéskor 1000 liter is összegyűlik. Közben az állatokra felcsatolják a kelyheket, beindul a gépezet, minden tehén fölött pici zöld lámpa jelzi a fejés ütemét, a plafon alatt húzódó vékony, átlátszó csövön folyik a tej. — Honnan tudja, hogy kifejte az állatot? — Kevesebbet nyom a lökés az üvegcsövön — hangzik a válasz.- Változik-e a tej íze? — Nyáron a fű érzik rajta, télén inkább a siló. Szeretem igen a tejet, de még jobban a kakaót. Rajtam is ragadt a név, úgy hívnak, hogy Kakaós. A tehenész Bán József legkisebb fia, Tibor,- bár odakinn hétágra süt a nap, a gyerekek meg fociznak, mégis idejött az istállóba. Negyedikes és hármas tanuló. — Gyakran jössz ide? — Ha csak lehet.. . Segítek apukámnak, szalmát hordok, meg nézelődök. — S mit nézel?- Azt, ahogy esznek a tehenek. A legelőn visszaböfögik a lenyelt füvet, megrágják, és megint lenyelik. Ezért kérődző a Szót érteni az emberekkel Munkaidőben nincs bisztrózás dósnál köt ki a csónak, ott is lehet inni. Ha így lenne, csak azt mondhatom: a saját bőrükre isznak, a saját egészségük rovására megy a játék, senki máséra. , A krónika nem lenne teljes, ha elhallgatnánk, hogy fegyelmi büntetést kellett adni az egyik halásznak, mert a bisztrózás betiltása után rátámadt az elnökre, szidalmazta — részegen —, mégpedig halászat közben a Fűzvölgyi-csatornánál. Köztudott, hogy a részegség nem enyhítő körülmény. A szövetkezet tagsága egységesen tudomásul vette a régóta esedékes intézkedést, a szigorítást. Egyetlen téesz-tag próbálta helytelennek föltüntetni, hogy ezentúl nincs bisztrózás munkaidőben. Az egyetlen panaszos nem aratott sikert. Sinorovits István szót értett az emberekkel, már eirtökségének kezdetén, tavaly. ATikkel pedig nem lehetett szót érteni, azok megváltak a szövetkezettől, például egy felelős beosztásban lévő tag is, mert súlyos szabálytalanságot követett el. A tavalyi rendezések óta fogyott a taglétszám, de ugyanennyit szarvasmarha. Hátul van két kérődző foga is.- Mi leszel, ha nagy leszel?- Víz- és gázszerelő. A tejhózban az óriási tankban a reggeli tejhez keveredik, amit most fejnek. A kétezer literes tartály majdnem tele: hajnali kettőkor viszi el a tejeskocsi. Mikor van egy ilyen tehenészeti telepen szünet? Talán néhány órára éjszaka, amikor csak az éjjeliőr vigyázza az istállókat. Hazafelé jövet hiányérzetem támad. Elfelejtettem megkérdezni, hogy a tehenészek tudnak-e még kézzel fejni. Aztán eszembe jut: manapság ilyet kérdezni talán nem is illenék. DVM Fotó: B. J. Nemrég, egy vasárnap délelőtti séta közben összetalálkoztam a paksi Halászati Tsz elnökével, Sinorovits Istvánnal, és kiadós beszélgetést folytattunk az utcán, örömmel, sőt nem túlzás azt mondani, hogy boldogan mesélte az egy év óta elnök, halászati szakmérnök: sikerült szót érteni az emberekkel egy kényes ügyben, megszüntették végre a mindenkinek szemet szúró kocsmázást, azaz bisztrózást. Szigorú intézkedés kellett hozzá, de a körülmények rákényszerítették az elnököt, a vezetőséget a radikális rend- teremtésre. Haladjunk sorjában, ameny- nyire lehet. Most, hogy kimentem a paksi halászokhoz, sok egyéb mellett megtudtam az ivászatok indokát is: a halászember nem bírja a vizet a parton ... Egy ismert operettmelódia szólalt meg a fülem mögött ennek az „aranyköpésnek" a hallatán. Töprengtem, és mivel nemrég adta a televízió az operett legismertebb dalait, mégpedig fő műsoridőben, rá kellett jönnöm, hogy igen, „szegény matróz kesereg" .. . „szárazföldön nem viseli el a vizet”. Úgy látszik, „muszáj" inni. A paksi halász ugyan nem szegény, éppen ellenkezőleg, nagyon jól keres, másrészt pedig mindennap partra szállhat, tehát semmi ok nincs sajnálkozásra. A dolog lényege: ha a parton nem bírják a vizet, nem azt isznak, akkor ezen könnyű segíteni. Csónakba ülnek reggel a Dunán, elmennek halászni, dolgozni, vízen vannak, nem a parton. így is történt mindig, beültek szépen a hatalmas motorcsónakba a dunai halászbrigád tagjai a bárkánál, a halárusító helynél, a szövetkezeti irodaépület alatti szakaszon. Indultak dolgozni. Csakhogy útbaesik a szövetkezet halászcsárdája és bisztrója. A munkába igyekvő motorcsónaTc örökké leállt, kikötött és a legénység fölballagott a bisztróba iszogatni. Elidőztek egy órát, két órát, néha már hármat is. A bisztró dolgozói jogilag ugyanúgy szövetkezeti dolgozók, mint a halászok, tehát egyik dolgozó itatta a másikat, munkaidőben, kitartóan. Amikor az elnök —^ egy januári napon - közölte*a bisztró személyzetével, hogy mától kezdve megszűnt mindenféle italozás munkaidőben, a vendéglátóhely dolgozói megkönnyebbülten mosolyogtak, mert várták, hogy előbb-utóbb sor kerül erre az intézkedésre. Ismerték a fiatal elnök józanságát, rendsze- retetét, őszinte határozottságát. Pakson egyébként is beszédtéma volt már a halászok bisztrózása, különösen azóta, hogy majdnem elütötte egy autó az egyik halászt, amikor a bizonytalanul lépkedő ember át akart menni a 6-os úton, a bisztróból a Duna felé. Mondja az elnök, hogyha bekövetkezik a tragédia, őt is szigorúan felelősségre vonták volna: hogyan tűrheti — nem árt ismételni —, hogy munka közben isznak azok a halászok, mégpedig a szövetkezet saját bisztrójában, akik vízre készülnek, hiszen a KRESZ ugyanúgy vonatkozik a vízi járműre is, mint az országútiakra. Ebben az ügyben közvetlenül csak a dunai halószbrigád tagjai érintettek, a biritói tógazdasági brigád tagjai nem és a szövetkezet többi halászai sem. Már csak ezért is igazságtalan a megítélés, hogy „a paksi halászok". Nem a halászok, nem a tagság, hanem néhány ember. Három-négy, akik a dunai brigád többi tagját is rákényszerítették a munkaidőben való tartós italozásra. Nem válik dicsőségére a fiatalabb halászoknak, hogy hajlottak a szóra. Ország-világ látta, hogyan vigad a paksi halász délelőttönként. De nem csupán erkölcsi és munkafegyelmi kérdés ez. Jó néhány szövetkezeti tag elmondta, milyen káros hatással van arra a néhány dunai halászra a szeszes ital, mennyire elgyengülnek, és lassanként tönkremegy a szervezetük. Az lett volna a normális megoldás évek óta, hogyha már megszokták a szeszt, ittak volna otthon, munkába indulás előtt egy féldecit és magukkal vitték volna az ebédhez való egy-egy üveg sört. Nem többet. Mostanában, az intézkedés óta általában így csinálják. Sajnos, nem tudtam elérni a dunai brigádot, messze jártak, valahol a téeszhez tartozó 44 kilométer hosszú Duna-szakaszon. Van olyan vélemény, hogy most OrBán József fejéshez készülődik Tóbiás István Ledneczki László Sinorovits István, az elnök Heizler István, biritói tógazda Délután a tehenészetben
