Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

e "népújság 1983. április 16. Mérges kígyók telepítése A bökni kígyótenyésztő kom­binát inkubátoraiban keltetett több mint ezer vipera került kitelepítésre a kaukázusi hegy- vonulat hegységeibe. A kipusz­tulástól fenyegetett viperák e'- ső ízben kerültek mesterséges tenyésztést követően kitelepítés­re Azerbajdzsánban. Ennek a munkának az ökológiai jelen­tősége mellett rendkívül nagy szerepe van a gyógyszeripar számá'ra is, hiszen a kígyámé- reg az egyik legértékesebb alapanyag. Ma, amikor a szá­raz méregből az ipari szükség­letek elérik a több kilát és egyetlen kígyó évente alig né­hány száz milligramm száraz mérget tud kitermelni, nem osoc'a, hegy a természetes sza­porodás már elégtelen. A mos­tani munka egy hosszan tartó kísérlet kezdetét jelenti. Az in­kubátorban „született" viperá­kat lakatlan, ember nem járta területre helyezték ki. Koráb­ban nagyon sok kígyó élt ezen a vidéken, de az állandó be­fogás felborította az ökológiai egyensúlyt, amelynek helyreál­lítása most az egyik fontos fe'adat. Ugyanakkor figyelem­be kell vermi a mezőgazdaság várható fejlődését is, hiszen gz újabb és újabb szántóterüle­tek leszűkítik a kígyók élette­rét. öt év múlva elindulnak a kígyóbefogák a gyógyszeripar számára olyannyira fontos „mérges donorok" begyűjtésé­APN-KS Tervek az Odera szabályozására A hajózható Ciinicki-csatorna, amely iparvidéket köt össze az Oderával Vietnam Taneszközök - és akiknek készítik A gyakori lengyelországi ár­vizek sürgetik a hatékony ár- vízvédelem kiépítését. Lengyel- országban 1958 és 1980 között évi átlagban 4,3 milliárd zloty kárt okoztak az áradások. Kü­lönösen súlyos pusztítást okoz­tak a 70-es években: 1979-ben 10, 1980-ban 30 milliárd zloty volt a kár. A károk kétharma­da a Visztula vízgyűjtő terüle­tén keletkezett. A múlt év ta­vasza azt is bizonyította, hogy a másik nagy folyóval, az Ode­rával is „számolni kell". Az Odera szabályozása nemcsak Lengyelország, de az ugyan­csak érintett NDK és Csehszlo­vákia érdeke is. A folyó vizei­nek sokoldalú szabályozása mintegy 550 milliárd zlotyba kerülne. A lengyel folyók évi vízhoza­ma 58 milliárd köbméter, ebből csupán öt százalékot tárolnak 140 kisebb medencében. Cél­szerű lenne legalább 20 száza­lékot felfogni völgyzáró gátak­ban és a kiterjedt csatornahá­lózatban. A tervek szerint 2005- ig 17 közepes és több tucat ki­sebb vízgyűjtőt kívánnak épí­teni, ami a hajózást is meg­könnyítené. A víztárolók jelen­tősen csökkentenék az árvízve­szélyt. Nem kisebb gond a vizek egyre növekvő szennyeződése. Lengyel vízügyi szakemberek szerint 2005-ig csak az Odera vízgyűjtő területén 1065 tisztító- berendezést kell létesíteni. Az Odera völgyének földjei 10-15 százalékkal többet hoznak hek­táronként, mint az országos át­lag. Ez részben az eddigi ta­lajjavító munkáknak köszönhe­tő. A földek 70 százalékát ál­lami gazdaságok, illetve szövet­kezetek művelik. Az Odera­program keretében további nagyarányú talajjavító munkák elvégzését, mintegy 16 ezer ha­lastó létesítését, illetve felújítá­sát irányozták elő. Az Odera és mellékfolyói sza­bályozósa lényegesen megjaví­taná a környező falvak és gaz­daságok vízellátását is. Jelen­leg a helységek 14, a mező- gazdasági üzemek 84 százaléka van bekapcsolva a vízhálózat­ba. A tervek szerint 1990-re va­lamennyi mezőgazdasági üzem vízvezetékhez jutna és 1995- ben már mindenhol csatornák vezetnék el a szennyvizeket. 1990-ig a falvak 12 százalékát is csatornáznák, s 2005-ig az Odera-menti falvak 60 száza­lékába jutna el a vezetékes víz. Mindezek az intézkedések azt is célozzák, hogy növeljék ax mezőgazdasági termelést, külö­nösen a magasabb értékű föl­deken, Legnica, Opole, Wroc­law, Walbrzych, Szczecin és Koszalin vajdaságok 47 közsé­gének mintegy 500 ezer hek­tárnyi területén. Lengyelországot jelenlegi sú­lyos gazdasági helyzete a leg­nagyobb fokú takarékosságra kényszeríti. Beruházásokat min­denekelőtt ott eszközölnek, ahol azok az ipari, illetve a mező- gazdasági termelés növelésére szolgálnak. Nem kétséges, hogy az Odera-program jövőbeni megvalósítása ez utóbbiban segítheti a lengyel népgazda­ságot. g. f. Korszerű taneszközgyárat avattak a közelmúltban Ho Si Minh-városban. Az ENSZ Gyer­meksegélyezési Alapja, az UNI­CEF támogatásával épült 2. számú tamszergyárban 14 rész­legben készítik a különböző oktatási eszközöket. Kiemelkedő oktató tevékeny­ségéért a Minisztertanács ván- dorzászlajót nyerte el a hanoi 4. számú Gépészeti és Fémipari Szakiskola. A Vietnami Szocia­lista Köztársaságban jelenleg 366 szakiskola működik. A most kitüntetett hanoi intézetet 1956-ban alapították. Az iskola a megnyitást követő években csak alacsonyabb fokú képesí­tést nyújtott növendékeinek. A LEUNA vegyikombinát a Német Demokratikus Köztársa­ság egyik legkorszerűbb nagy­üzeme. Az itt dolgozó mérnö­kök, szakmunkások felfigyeltek arra, hogy az ammóniumszul- fát előállításánál keletkező speciális melléktermék, a va­sat is tartalmazó, úgynevezett leunamész erős vegyi reakció- képességgel és egyéb hasznos tulajdonságokkal rendelkező anyag. A hulladékanyagot alaposan elemezve megállapították, hogy a leunamész jól hasznosítható az üveggyártásban, mint- ada­lékanyag. Az alacsony vastar­Az NDK-beli ichtershauseni tűgyár 3000 fajta tűt állít elő. Ezek között a legkisebbek az orvosi célokra szolgáló ún. atraumás tűk. Ezeket — főként súlyos szemműtétek alkalmá­val - a szaruhártya varrására használják. Egy-egy ilyen tű nem nagyobb egy szempillá­nál. A tűnek nagy előnye, hogy Ma a szakképzés mellett közép­fokú oktatásban is részesülnek a diákok. Az intézmény tanári kara a szakmunkásképző inté­zetek oktatóinak képzésével és továbbképzésével is foglalko­zik. A legutóbbi tanévben Ho Sí Minő-város orvosi és gyógy­szerészeti felsőoktatási intéz­ményeiben 260 hallgató szer­zett diplomát. A friss diplomá­sok töibbsége a Mekong-délta vidékén, a Központi Hegyvidé­ken és az ország délnyugati részén kapott állást. A tanár­képző főiskolán végzett 870 hallgató többsége a város agg­lomerációs övezetének telepü­lésein áll munkába. talmú, speciális adalék világo­sabbá teszi az üveget. Alkal­mazásával az eddig használt színtelenítő anyag egyharma- dát sikerül megtakarítani. Az új üveggyártási adalék­anyagot azonban tovább kellett tökéletesíteni, mert magas, 25- 30 százalékos víztartalma nehe­zítette az üveggyártást. Ezért a szakemberek különleges szárító- berendezést terveztek a fölös víztartalom csökkentésére. Az anyag kiállta a próbát. Jelenleg magas értékű ipari üveget állítanak elő leunamész adagolásával. nincsen toka: a szintetikus va róanyagot közvetlenül összedo gozzák q tű anyagával. A ne gyón kemény króm-nikkel ötve zetböl készült tűnek igen éle háromélű hegye van. Ezért legcsekélyebb erőkifejtésre könnyedén átcsúszik a szári hártyán. NDK Ipari hulladékból - üveggyártási adalékanyag Parányi varrótű „Selyemfarmok” Bulgáriában Egy hernyó átlagosan 1500 méter selyemfonalat „termel" Repülés veszélyhelyzetben Adeni kaland Kevesen tudják, hogy a se­lyemhernyó-tenyésztésben Bul­gária a világ élenjáró országai közé tartozik. A legenda sze­rint e hasznos állatkákat an­nak idején egy kínai hercegnő a hajában csempészett Arábiá­ba, ahonnan aztán gyorsan át­terjedt Törökországba, Görög­országba, majd fel, egészen a Dunáig. Hogy e történet igaz-e vagy sem, azt ma már nehéz lenne megállapítani. Mindenesetre tény, hogy Bulgáriában a török megszállással, tehát a XIV. szá­zadban jutott el ez a foglal­kozási ág. S.ma már szinte az ország minden részében többé- kevésbé honos. Az ezen a téren elért eredmények megtartását és továbbfejlesztését a bolgár közgazdászok a könnyűipar egyik fontos feladatának tart­ják. Jelenleg évente mintegy 250—280 tonna nyersselymet ál­lítanak elő Bulgáriában, ami sok millió méter értékes selyem- szövet előállítására alkalmas.- Termelési eredményeink mintegy húsz esztendeje azo­nos szinten vannak — mondja Angel Jankov professzor, a Mezőgazdasági Akadémia se­lyemhernyó-tenyésztési osztályá­nak vezetője. — A miniszterta­nács 1973-ban hozott határoza­ta értelmében a termelést meg kellene duplázni. E célból 60 százalékkal felemelték a se­lyemgubó átvételi árát, továb­bá eperlevél-takarmánnyal és tenyészanyaggal látják el a ter­melőket. A kitűzött célt azon­ban nem tudtuk elérni — így a professzor, — s ennek alapve­tő oka - akármilyen furcsa — a lakosság életszínvonalának emelkedése. Régebben a családok több­sége gazdaságilag arra kény­szerült, hogy lakószobái egy részét néhány hétre átengedje a hernyóknak. S bár anyagilag ma is érdemes, jóval keveseb­ben hajlandók szekrényeiket, asztalaikat a hernyókkal meg­osztani. Az istállók és garázsok többsége pedig rendszerint nem nyújt kedvező lehetőséget a tenyésztésre. A kormányhatáro­zat annyit mindenesetre elért, hogy a selyemgubó-termelés visszaesése - ami egyébként sok más országban is tapasztal­ható — megállt. A tenyésztés gazdaságosságát a nagyrészt kézzel végzett munka negatív irányban befolyásolta. — Új utakat kell tehát keres­nünk: a tenyésztést és a se­lyemtermelést korszerű ipari színvonalon kell továbbfolytat­nunk. A magántermelők részére megállapított kedvezmények persze továbbra is érvényben maradnak - így összegezte a helyzetet Jankov professzor. A gazdasági szakemberek hagy súlyt helyeznek a selyem­termelés fokozására, minthogy az előkelő helyet foglal el a jól eladható exportcikkek listáján. Jelenleg kereken 200 tonna se­lyemáru kerül kivitelre, jórészt Japánba. Hogy mit jelent az „ipari termelés", azt a dél-bul­gáriai Charmanli városka pél­dája tanúsítja. A város határá­ban 2000 hektár eperfaerdő vi­rít — a selyemhernyók elenged­hetetlen takarmánya. A „her­nyófarmon" hatalmas barak­kok, az állatkák milliárdjaival. A barakkokban biztosítják a te­nyésztés optimális feltételeit - félsötétség, 25 fok meleg, 75 százalékos légnedvesség. Egy- egy hernyó 12 nap alatt elké­szíti a gubát, amely aztán mo­dern japán futószalagon a fel­dolgozó üzembe kerül. Egy-egy gubából körülbelül 1500 méter fonalat gombolyítanak le, amelyből átlagban 10 négyzet­centiméter selyemszövet készül. A vrazai kutatóintézet tudó­sai most azon fáradoznak, hogy olyan fajtákat tenyésszenek ki, amelyeknek gubái még az ed­diginél is több selyemszálat ad­nak.-f -n. Amikor a budapesti géphez kísértem az utasokat Sereme- tyevón, hirtelen megakadt a szemem az egyik pilótán, aki egyenruháján a Népek Barát­sága Érdemrendet viselte. Arca ismerősnek tűnt. Kutattam em­lékezetemben, hol is láthat­tam őt, amikor hirtelen eszem­be jutott: az újságban láttam a fényképét jó egy esztendővel ezelőtt, amikor rendkívüli ese­mény történt Adenben az Aero- flot TU-154 típusú gépével. Megismerkedtem vele. Borisz Nyikolajevics Prihodko volt. Az Aeroflot afrikai menetrendszerű járatain dolgozó legénység má­sodpilótája. Prihodko meghívott a laká­sára,. Csertanovóba, Moszkva egyik új kerületébe. Innen Se- remetyevo jó ötven kilométer. Az úton beszélgettünk. Szinte észrevétlenül kifaggattam a pi­lóták életéről. Taskentben szü­letett — szülei a háború előtt költöztek oda. Ebben a város­ban fejezte be a repülőműsza­ki akadémiát és lépett az Aero­flot üzbég kötelékébe. Majd a hetvenes évek végén Moszkvá­ba küldték, s azóta az Aero­flot nemzetközi vonalain telje­sít szolgálatot.- Afrika ege nagyon hason­lít Üzbegisztán egéhez, ahol a pályámat kezdtem — mondta Prihodko. Én persze nem álltam meg, hogy ne kérdezzem arról, mi is történt Adenben.- Barátaimmal, kollégáim­mal még ma is gyakran emle­getjük az adeni eseményt. Az esemény akkor váratlanul és percek alatt zajlott le. Parancs­nokunkkal, Leonyid Szerafimo- vics Trofimovval és az egész személyzettel csak arra gon­doltunk, hogyan tudjuk meg­menteni az utasokat és a repü­lőgépet.- Azon a napon a szokásos utunkat tettük Moszkvából Dar- Es Salamba, kairói és adeni leszállással. Adenig minden rendben ment. Ott szokás sze­rint átvizsgálták a gépet, és megkapva az irányítótorony en­gedélyét, moszkvai idő szerint reggel négy óra 13 perckor fel­emelkedtünk a levegőbe. A 96 tonnás sugárhajtású re­pülőgép könnyedén, lendülete­sen fúrta magát a bársonyfe­kete éjbe. És akkor, amikor 60 méterre voltunk a Föld felszí­nétől, a repülőgép megrázkó­dott, a kormánykerék a pa­rancsnok kezében valósággal megremegett, vitustáncot járt, minden irányba kilengett. A pilótafülkében felsivított a szi­réna, villogni kezdett a veszély­felirat: „TŰZ". Mindebből a fe­délzeten helyet foglaló hatvan utas - mint később elmondot­ták —, csak annyit látott az ab­lakból, hogy itt-ott kis villá­mok cikáznak a sötét égbol­ton. Mi akkor már tudtuk, ki­gyulladt és leállt a harmadik hajtómű. — A tüzet sikerült eloltanunk. A repülőgép fokozatosan gyor­suló felszálló sebessége vésze­sen csökkenni kezdett és vár­hattuk, hogy a kritikus határ alá esik. Kerül, amibe kerül — adta ki az utasítást a parancs­nok —, tartani kell a magassá­got, miközben valamennyien láttuk, a „VESZÉLY-FÖLD" táb­la vészvillogását. Ha most visz- szapergetem az eseményeket, tudom, hogy a másik két haj­tómű sem adta le a szükséges teljesítményt, az emelkedési se­besség a nullára esett vissza. A parancsnok újabb utasítást adott: az elért magasságon kell tartani a gépet! Itt azon­ban újabb probléma adódott: a repülőgép nem töltött 7-8 percnél többet a levegőben, vi­szont háromórás útra való üzemanyagot vett fel-, tehát te­le volt a tartály kerozinnal. Nem kell mondanom, micsoda ve­szélyhelyzetet rejtett magában ez a tény. A sebesség a megen­gedett leszálló értékhatáron volt. Az irányítótorony megad­ta részünkre a leszállópályát, amely azonban becslésünk sze­rint túl rövid volt ahhoz, hogy biztonságosan földre tehessük a gépet. Nem volt más hátra, kockáztatni kellett. Valameny- nyien pontosan és gyorsan dol­goztunk, habár idegeink a pat­tanásig feszültek. Amikor a ke­rekek megérintették a beton­csíkot, úgy éreztük, mázsás súly szakad le rólunk. Kijöttünk a gépből, az uta­sok, akik között voltak magya­rok, jugoszlávok, tanzániaiak, koreaiak és oroszok, hatalmas ovációban részesítettek ben­nünket. Megvallom, ez volt va­lamennyiünk számára a legna­gyobb elismerés.- Hát ez az én és barátaim érdemrendjének története. A kitüntetést 1982. február 1-én nyújtották át Moszkvában.- Megtudták, mi okozta a hajtómű kigyulladását?- Igen. A szakbizottság ala­posan dolgozott az ok felderí­tésén. Megállapította, hogy a kigyulladás előidézője egy ma­dár volt, amely belerepült a hajtóműbe. íme, ez az adeni kaland hiteles története.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents