Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

2 Képújság 1983. április 16. Határozat a XII. r es kongresszus óta végzett munkáról a párt feladatairól (Folytatás az 1. oldalról.) A Központi Bizottság szilárd meggyőződése, hogy belpoliti­kai helyzetünk stabilitása, szo­cialista rendszerünk fejlődőké- pessége biztosítja az építőmun­ka eredményes folytatását, tár­sadalmunk szocialista vonásai­nak erősítését. III. A gazdasági A dolgozók, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek jelentős erőfeszítéseinek ered­ményeként a népgazdaság az elmúlt években a XII. kongresz- szuson meghatározott gazda­ságpolitikai irányvonalnak meg­felelően fejlődött. A legfőbb gazdaságpolitikai célok alap­vetően teljesültek. Az utóbbi három évben to­vább mélyült a tőkés gazdaság válsága, a nemzetközi gazda­sági együttműködés megszokott rendje megbomlott, a világke­reskedelem helyzete romlott. A válság kiterjedt a nemzetközi pénzügyekre is: jelentős mér­tékben emelkedtek a kamatlá­bak, a hitelfelvételi lehetőségek szűkültek. A tőkés világ gazdasági vál­ságának negatív hatásai érin­tik a Magyar Népköztársaságot is. A tőkés piacokon romlottak az értékesítési lehetőségek, fo­kozódott a protekcionizmus és a diszkrimináció, esetenként a gazdasági bojkottot politikai fegyverként használják. A megváltozott viszonyokhoz — részben objektív okok, rész­ben a központi irányítás és a vállalati gazdálkodás fogyató-' kosságai miatt - nem tudtunk elég gyorsan alkalmazkodni. Egyes korábbi felvetéseinket és az ezekre épített döntéseinket a gyakorlat nem igazolta, illet­ve az élet túlhaladta. Mai nehézségeink egyik for­rása, hogy a hetvenes évek kö­zepén, amikor a termeléshez nélkülözhetetlen importált ener­giahordozók, nyersanyagok és berendezések ára nagymérték­ben emelkedett, a felhalmozás és a fogyasztás együttesen több éven át meghaladta a nemze­ti jövedelem termelését. A ha­zai termelés hatékonysága nem javult a lehetséges mértékben. Nem bizonyult megalapozott­nak az a feltételezés, hogy a hetvenes évek elejére jellemző kedvező pénz- és hitelviszonyok tcfrtósak maradnak, a számunk­ra, kedvezőtlen hatások pedig mérséklődni fognak, és viszony­lag rövid idő alatt ellensúlyoz­hatok lesznek. A fűtőanyag-fel­használásban a kőolaj magas aránya, a szén háttérbe szo­rulása, az atomerőmű építésé­nek késése hátráltatta az ener­giafogyasztás szerkezetének gyorsabb és gazdaságosabb megváltoztatását. Nem igazo­lódott az adriai kőolajvezeték megépítésének szükségessége. Mindennek következtében kül­földi adósságaink a gazdasá­gilag célszerűnél nagyobb mér­tékben nőttek. A párt vezető testületéi a XII. kongresszust követően rendsze­resen foglalkoztak a gazdaság- politika kérdéseivel, döntéseik­kel elvi útmutatást adtak az ál­lami és a társadalmi szervek munkájához. Kezdeményeztek és támogatták az irányítási rend­szer valamennyi elemének - a tervezésnek, a szabályozásnak, az intézményi és szervezeti rendszernek — a továbbfejlesz­tését. Aktívabbá, kezdeménye­zőbbé vált az állami gazdaság­irányító és szervező tevékenység is. A Központi Bizottság nagy eredménynek tartja a népgaz­daság belső egyensúlyának megőrzését és az ország nem­zetközi fizetési képességének fenntartását. Az eladósodási folyamat lelassult, majd 1982- ben megállt. Biztosítottuk a gazdaság nyersanyag- és ener­giaszükségletének kielégítését. A munkaerő-kereslet és -kínálat összhangja javult, a költségve­tés hiánya csökkent. Mivel a termelés hatékonysága nem ki­elégítő mértékben javult, a népgazdaság egyensúlyának javítását elsősorban a beruhá­zások visszafogásával és a la­kossági fogyasztás korlátozásá­építőmunka val tudtuk elérni, ami hosz- szabb távon nem járható út. A termelés a tervezettnél las­sabban nőtt. A nemzeti jövede­lem két év alatt mintegy 5 szá­zalékkal, az ipari termelés 5 százalékkal, a mezőgazdasági termékek termelése 6 százalék­kal emelkedett. A termelés minőségi jellemzői­nek kibontakoztatásában sze­rény eredményeket értünk el. Az iparban a munka termelé­kenysége a termelést megha­ladó ütemben nőtt, de elmara­dásunk nemzetközi viszonylat­ban még jelentős. A termék- szerkezet korszerűsödött, de a változás még nem kielégítő: a hatékonyan működő vállalatok termelésének bővülése még nem elég gyors, a gazdaság­talan termelés csökkentése to­vábbra is lassan halad. A mű­szaki megújulási készség és a vállalatok közötti kooperáció nem megfelelő. A helyzet javítása érdeké­ben számos intézkedést tettünk. Központi program alapján lé­nyegesen módosult az enérgia- felhasználós szerkezete. Biztató fejlődés tapasztalható az ipar egyes ágaiban, több a termék- szerkezetet korszerűsítő vállala­ti kezdeményezés. Megkezdő­dött az energia- és anyagtaka­rékossági, valamint a hulladék- és másodnyersanyag-hasznosí­tási program végrehajtása. A kőolaj és a kőolajtermékek fo­gyasztása 1979-1982 között mintegy 20 százalékkal csök­kent. A gazdálkodás hatéko­nyabbá tétele, a vállalkozói készség élénkítése érdekében felgyorsult a vállalati szervezet és belső irányítási rendszer kor­szerűsítése. ösztönöztük a ki­egészítő gazdaság új szervezeti formáinak a létrehozását, illet­ve a korábbiak bővítését. A kez­deti tapasztalatok többségük­ben kedvezőek. Nagyobb figyelmet fordítot­tunk a külgazdasági kapcsola­tok fejlesztésére, az együttmű­ködés szélesítésére. Arra töre­kedtünk, hogy a KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatok­ban új erőforrásokat nyerjünk gazdaságunk számára, a mű­szaki haladás meggyorsítására, a termelési szerkezet korszerű­sítésére. Számos javaslatot tet­tünk a KGST tevékenységének javítására, az együttműködés színvonalának emelésére. Szélesítettük gazdasági, ke­reskedelmi kapcsolatainkat a fejlődő országokkal és a fejlett tőkés országokkal is. Annak ér­dekében, hogy kedvezőbb fel­tételeket teremtsünk nemzet­közi gazdasági munkánkhoz, csatlakoztunk az ENSZ szakosí­tott nemzetközi pénzügyi szer­vezeteihez, a Nemzetközi Valuta Alaphoz és a Világbankhoz. A Központi Bizottság megál­lapítja: a párt gazdaságpoliti­kájának fő célja a termelőesz­közök társadalmi tulajdona alapján fejlődésünk szocialista vonásainak erősítése, a terme­lőeszközök hatékony kihasználá­sa, az ország, a lakosság szük­ségleteinek jobb kielégítése. A következő években a XII. kong­resszuson jóváhagyott gazda­ságpolitikai irányvonalat követ­ve biztosítani kell a népgazda­ság kiegyensúlyozott fejlődé­sét, erőteljesebben ki kell bon­takoztatni az intenzív gazdál­kodást, és meg kell teremteni a gyorsabb gazdasági növekedés feltételeit. Közvetlen tennivaló­ink középpontjában a külgaz­dasági egyensúly megszilárdí­tása és az elért életszínvonal megvédése áll. Korábban azzal számoltunk, hogy 1985-től kezdjük meg az adósság csökkentését. A kül­gazdasági körülmények arra kényszerítettek bennünket, hogy ezt a számítottnál előbb tegyük meg. Ezért a jelen helyzetben a fizetőképesség fenntartása és jelentős áruforgalmi aktívum elérése a legfontosabb feladat. Ez teszi lehetővé az életszínvo­nal megőrzését is. Gazdasági problémáink meg­oldása, a szocialista építőmun­ka eredményes folytatása min­denekelőtt a termelésben dől el. Előrehaladásunknak kulcs­kérdése a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a munka terme- fékenységének növelése, a mi­nőség és a munkakultúra javí­tása, s mindezek révén a terme­lés jövedelmezőségének és ver­senyképességének fokozása. A fejlesztési forrásokat elsősorban rekonstrukciókra, a műszaki színvonal emelésére,, a techno­lógia korszerűsítésére, az anyag- és energiagazdálkodás raciona­lizálására kell fordítani. Gyor­sítani szükséges a tudományos eredmények alkalmazását, a korszerű technológiák bevezeté­sét. Biztosítani kell a gazdaság számára fontos tudományos ku­tatások és fejlesztések megfele­lő feltételeit. ,. Kapjanak elsőbbséget a gyor­san kivitelezhető, rövid idő alatt megtérülő és az exportképessé­get javító beruházások. A fej­lesztéseknél növelni kell a hazai gyártású gépek és berendezé­sek arányát, s fokozottabban kihasználni a KGST-együttmű- ködésben rejlő lehetőségeket. A szocialista ipar meghatá­rozó szerepet tölt be a gazda­sági életben, fejlődése nagy hatással van az egész népgaz­daságra. Iparpolitikai irányel­veket kell kidolgozni, amelyek számolnak a termelés differen­ciált fejlesztésével, a piaci kö­vetelményekkel és az ország nemzetközi gazdasági kapcso­lataival. Azok a vállalatok, szö­vetkezetek fejlődjenek dinami­kusan, amelyek a külső és belső feltételekhez alkalmazkodva nyereségesen gazdálkodnak. Ennek érdekében működési fel­tételeiket javítani kell. Folytatjuk bevált agrárpoliti­kánkat. Hazánk természeti adottságai lehetővé, az export- képesség növelésének követel­ménye pedig szükségessé teszi a mezőgazdaságnak — az érté­kesítési lehetőségekhez és a feltételeinkhez igazodó — fej­lesztését. A mezőgazdasági ter­melésben is jobban figyelembe kell venni a világpiac változá­sait, s ezekhez tudatosabban kell alkalmazkodni. Ez megkö­veteli, hogy különös gondot for­dítsunk a költségek mérséklésé­re, az anyag- és'tenergiafelhasz- nálás ésszerűsítésére, a takar­mánygazdálkodás javítására, a tárolási, szállítási és feldolgo­zási veszteségek csökkentésére. Kiemelt feladat a növényter­mesztés és az állattenyésztés hozamainak gazdaságos növelé­se, a minőségi követelmények érvényesítése és a termőföld védelme. Az élelmiszer-kivitel bővítése érdekében szélesíteni kell a választékot, javítani a mi­nőséget, valamint a termelés, a feldolgozás, a tárolás és a for­galmazás összhangját. A népgazdaság fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele kül­gazdasági kapcsolataink bőví­tése, aktív részvételünk a nem­zetközi gazdasági, műszaki-tu­dományos együttműködésben. Politikai és gazdasági érde­keink egyaránt azt követelik, hogy jobban használjuk ki a KGST keretében megvalósuló, kölcsönösen előnyös együttmű­ködés lehetőségeit. További kezdeményező lépéseket kell tennünk az áruforgalom, a sza­kosítás és a kooperáció bővíté­sére. Aktívan részt kell vennünk a szocialista gazdasági integrá­ció kibontakozását célzó olyan javaslatok kidolgozásában, amelyek már a nyolcvanas években elősegítik országunk és a szocialista gazdasági kö­zösség eredményes, az intenzív szakasz követelményeinek meg­felelő fejlődését. A feljett tőkés országokkal továbbra is a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük gazdasági kapcsolatainkat. Célunk az ex­port és az import kiegyensúlyo­zott fejlesztése. Növelni kell a fejlődő országok részarányát külkereskedelmi forgalmunkban. A szocializmus építésének egész időszakában a gazdaság­politika kialakításában, a népgazdaság fejlesztésében alapvető a párt irányító és az állam szervező szerepe. A gaz­daságpolitika következetes megvalósítását a párt minde­nekelőtt elvi, politikai eszközök­kel segíti. A pártirányítás mód­szerei igazodjanak a társadal­mi, gazdasági változásokhoz. Erősíteni kell az állam szerepét a népgazdaság tervszerű fejlő­dését biztosító közgazdasági, intézményi feltételek megterem­tésében és összehangolásában, valamint a tulajdonosi felügye­let ellátásában. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja a gazdaságirá­nyítási rendszer tökéletesítését, továbbfejlesztését. A bevált alapelveket megtartva és a ti­zenöt éves gyakorlati tapasz­talatokat, figyelembe véve a gazdasági mechanizmust, úgy kell fejleszteni, hogy az egyide­jűleg szolgálja az intenzív gaz­dálkodásból és a világgazda­ság változásaiból adódó felada­tok eredményesebb megoldá­sát. A gazdaságirányítási rend­szer a jövőben is a szocialista tervgazdálkodás keretében fej­lődik, a népgazdasági terv, va­lamint az áru- és pénzviszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figyelembevételére épül, s lehetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket, se­gíti a kezdeményező és a vál­lalkozási készség kibontakozta­tását. A tervezőmunkában alapvető feladat olyan népgazdasági tervek kidolgozása, amelyek reálisan határozzák meg a gaz­daságfejlesztés fő céljait, mér­tékét és arányait. A közgazda- sági szabályozás keretében fo­kozni kell az áraknak és a bé­A VI. ötéves terv első két évében a lakosság egy főre ju­tó reáljövedelme több mint 3 százalékkal, fogyasztása pedig csaknem 4 százalékkal nőtt. A reáljövedelem 1983-ban a ked­vezőtlenebb gazdasági feltéte­lek miatt némileg csökken, ösz- szességében a lakosság élet- színvonalát ez ideig sikerült a kongresszusi határozatnak meg­felelően megőrizni. Az egyes társadalmi císztá- lyok, rétegek jövedelmi arányai érzékelhetően nem változtak. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben kismértékben nö­vekedett a közös bevételből származó személyi jövedelem, amiben a kiegészítő tevékeny­ség bővülésének is szerepe van. A családok életszínvonala differenciáltan alakult. Javulta jövedelmi színvonal azoknál a családoknál, ahol az elmúlt időszakban többletjövedelmet értek el, vagy új kereső állt munkába. A családok döntő há­nyadánál változatlan maradt a jövedelmi és a fogyasztási szint. Romlott a helyzet azoknál a családoknál, amelyeknél a mun­kabér jellegű jövedelem nem tartott lépést a fogyasztói árak emelkedésével. A gyermekes családoknál az egy főre jutó reáljövedelem valamelyest csök­kent. A nehezebb körülmények kö­zött is kiegyensúlyozott volt az áruellátás. A vásárlóerő és az árualap egyensúlyának fenntar­tása a múlt évben elkerülhetet­lenné tette a fogyasztói árszín­vonalnak az eredetileg terve­zettnél nagyobb mértékű eme­lését. A szolgáltatósok színvo­nala nem javult kielégítő mér­tékben. reknek a költségmegtakarítás­ra, a hatékonyságra ösztönző és késztető szerepét, javítani kell az érdekeltségi rendszer, s elő kell segíteni a munkaerő és a munkaeszközök ésszerű átcso­portosítását. Tovább kell halad­ni a népgazdaság intézményi és szervezeti rendszerének egy­szerűsítésében. A gazdálkodásban segíteni kell a rugalmas formák alkal­mazását. Az állami vállalatok és a szövetkezetek elsődleges és meghatározó szerepét bizto­sítva a jövőben is támogatjuk a lakossági igények kielégítésé­ben a kisipart és a kiskereske­delmet, valamint a termelőtevé­kenységben pótlólagos erőfor­rásokat feltáró kisvállalkozáso­kat, munkaközösségeket. A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja a dolgozók aktív részvételét a vállalatok gazdál­kodásával összefüggő elgondo­lások előkészítésében, kidolgo­zásában, a döntések meghoza­talában és végrehajtásában. A munkahelyi demokrácia fejlesz­tésére politikai és gazdasági szempontból egyaránt szükség van. Eredményes működtetése felszínre hozza a vállalaton be­lüli tartalékokat, segíti haszno­sításukat. Társadalmunk fejlő­désében továbbra is fontos sze­repet tölt be a szocialista bri­gádmozgalom és a munkaver­seny. A jelenlegi helyzet az eddigi­nél több erőfeszítést követel. Széles körű összefogással, kez­deményezésekkel, fegyelmezett munkával, a XII. kongresszus határozatában megjelölt gaz­daságpolitikai irányvonal érvé­nyesítésével megalapozható az intenzívebb, kiegyensúlyozott fejlődés. kodé egységekhez való átáram- lása még nem kielégítő mér­tékű. Nem sikerült kellő haladást elérni a béreknek és a kerese­teknek a teljesítmények alap­ján történő differenciálásában. A nagyvállalatok körében — a belső érdekeltségi rendszer hiá­nyosságai miatt - továbbra is erős az egyenlősdi szemlélet, a kiugró teljesítményeket általá­ban nem ismerik el azzal arány­ban álló, kiemelkedő bérrel. A lakosság jelentős részének életkörülményei javultak - foly­tatódott a lakásépítési program megvalósítása. Az elmúlt két évben 153 ezer lakás épült, több mint 2000 új kórházi ágy, 5100 bölcsődei, 1300 szociális otthoni hely létesült. Kedvezőb­bek lettek a járóbeteg-ellátás feltételei. Tovább bővült az öregek napközi otthonának há­lózata. A párt és a kormány nagy figyelmet fordított az oktatás feltételéinek javítására. Az óvodás korúak óvodai elhelye­zése - néhány nagyobb város kivételével — gyakorlatilag tel­jes körűvé vált. Meggyorsult az általános iskolai tanteremépí­tés. Változatlanul gondot jelent a kétműszakos oktatás, egyes iskolákban a pedagógushiány. Az életszínvonal megőrzésé­hez, az életkörülmények javítá­sához szükséges feltételek biz­tosítása továbbra is erőfeszíté­seink középpontjában áll. Arra kell törekedni, hogy a' lakosság reáljövedelme az idei megtor­panás után a VI. ötéves terv hátralévő éveiben szolid mérték­ben emelkedjék. Változatlanul cél, hogy a dolgozók keresete mindenütt kerüljön jobban összhangba a végzett munka mennyiségével, minőségével, feltételeivel és eredményeivel. A bérszabályo­zás, a bérrendszer hasson ab­ban az irányban hogy a dol­gozók keresete arányos legyen a teljesítménnyel. Ezért a gaz­dálkodó egységek belső érde­keltségi rendszerét tökéletesíte­ni kell. A vállalati vezetés te­remtsen olyan feltételeket, me­lyek lehetővé teszik, hogy a ki­emelkedő munkát végző szelle­mi és fizikai dolgozók megfele­lő anyagi elismerésben része­süljenek. A közgondolkodásban el kell fogadtatni a végzett munkával arányban álló, eddiginél na- qyobb jövedelemkülönbségeket. Meg kell akadályozni viszont a teljesítménnyel nem arányos jövedelmek keletkezését. Bizto­sítani kell, hogy a jövedelem- kiáramlás összhangban legyen az árufedezettel. Gazdaságpolitikai céljainkat változatlanul a teljes foglalkoz­tatás fenntartásával kívánjuk el­érni. A munkaszervezés javítá­sával, a nélkülözhető munkaerő átcsoportásával kell biztosítani a hatékony foglalkoztatást. Az ötnapos munkahét tapasztala­tait felhasználva elő kell készí­teni az iparban a 40 órás mun­kahétre való áttérést. A szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot. A következő években át kell te­kinteni a szociálpolitika intéz­ményrendszerét. Kiemelt figyel­met kell fordítani a gyermekes családokra, a családalapító fia­talokra, a nehéz körülmények között élő, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberekre. Az állam, a gazdálkodó szer­vezetek és a lakosság közös erő­feszítéseivel és felelősségével, ésszerű, szervezett tevékenység­gel javítani kell a lakásellátást és a lakókörnyezetet. El kell ér­ni, hogy a családok, különösen a lakással nem rendelkező csa­ládalapító fiatalok lakásigényük kielégítését reálisan tervezni tudják. Az általános lakásépí­tési program keretén belül az önerőből történő lakásépítést a telekgazdálkodás javításával és jobb anyagellátással is segíteni keli. Fontos érdekünk az általános iskolai oktatás anyagi feltéte­leinek javítása. Lehetőségeink­kel összhangban megkülönböz­tetett figyelmet kell fordítani az egészségügy fejlesztésére, az ellátás színvonalának emelésé­re, a lakosság egészségügyi kul- túráltságának növelésére, a társadalom széles rétegeit érin­tő ártalmak visszaszorítására. A szűkösebb anyagi lehetőségek mellett is többet kell tenni a környezet- és természetvédelmi programok megvalósításáért. A jövőben a lakossági infra­struktúra fejlesztésében na­gyobb társadalmi összefogásra van szükség. Az állami és a gazdálkodó szervek anyagi for­rásai mellett a települések fej­lesztésében kapjon nagyobb szerepet a lakosság öntevékeny­sége, önkéntes hozzájárulása. A helyi tanácsok gazdasági ön­állóságának növelése, a hozzá­járulások bővítése elősegíti a lakosság növekvő részvételét a helyi döntésekben. Új, átfogó terület- és telepü­lésfejlesztési koncepciót szüksé­ges kimunkálni, amely az eddi­ginél jobban segíti az életképes települések erősödését, mérsék­li az életkörülményekben meg­levő indokolatlan különbsége­ket, javítja a társadalmi közér­zetet. Nagy fontosságú nemzeti és társadalompolitikai kérdésként kell kezelni a népesedési hely­zet alakulását. A születésszám növelése érdekében javítani kell a gyermeknevelés anyagi, szo­ciális és egészségügyi feltéte­leit. IV. Életszínvonal és szociálpolitika V. Ideológia és művelődés Hazánkban a foglalkoztatott­ság változatlanul teljes. Meg­valósult az ötnapos munkahét­re való áttérés. Az új szabad­ságolási rend bevezetésével nőtt a dolgozók egyes kategó­riái — főként a fiatalok — sza­badságának időtartama. Fel­gyorsult a munkaerőmozgás, több százezer dolgozó változ­tatott munkahelyet, de a mun­kaerőnek a hatékonyabban működő vállalatokhoz, gazdál­A XII. kongresszus vívmánya­ink megőrzését, társadalmunk szocialista vonásainak erősítését állította az eszmei, politikai te­vékenység középpontjába. A szocialista építőmunka eredmé­nyeinek, a párt nyílt, őszinte po litikájának, ideológiai tevékeny­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents