Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-09 / 57. szám

983. március 9. Szolgáltatások falun 'Egerből' túrojóiratot ind ít'ainolk a megye legkisebb falvaiba, le gondoljon senkii természetjárásra, szolgáltató gépkocsik rend- zieires kiutazásáról van szó azokba a közlségékbe, amelyek ai Pa­rolát áldásaiból1 eddig nem részesülhettek. A mosó- és tisztítóvál- 3lat a mintegy ötven, begyűjtőbe!!yel 38 eddig éllátóltlliain fallut apcsolt be a szolgáltató 'hálózatba' a túra'járatoknak köszönihető- n. Példáját egyhamar követték az egri, gyöngyösi és hatvani ci- őjavítófc, akiknek gépkocsijai húsz településről gyűjtik össze a tal- allmii -, 'sairikalllnSvailát. A diosérendő vállalkozási formát az idén. hatályba lépett új >gszabályok hatására vezették be, Heves megyében ezenkívül az j lehetőségekkel élve a szolgáltatások területén számos kisszö- etkezet, tucatnál több vállalati, gazdasági munkaközösség, aé- ány szövetkezeti szakcsoport is alakult. A kisszövetkezetek, szö- etkezeti szakcsoportok tevékenységével megpezsdült az építési tunika, más vállalkozások a többi szolgáltatást javítják. Az új zervezeti formák segítségével is a lakosság részére végzett ipari zolgáltatásoik teljesítménye 1980-hoz képest 18—19 százalékkal övekedett 1982-ben., ezen belül a1 magáinkisipar 31 százalékkal ővítette tevékenységét. Nem hiába; tavaly 538-cal több magán- i'sipairos látott munkáihoz, számuk jelenleg 4200 fő. Idézhetnénk tovább a Heves megyei Tanács jelentéséből, a jintois azonbani az, hogy ez a< testület nem késlekedett megvizs- álnii, hogyan alakultak a- szolgáltatások az új jogszabályaik be- ezetése Óta. Ugyanis nemcsak ennek a megyének o tapasztalata z, hogy a- falusi szolgáltatások fejlődése elmaradt a kívánatos- ál, de a lehetőségeiktől is. A centralizált szolgáltató vállalatok rdekőltsége nem terjedt ki a, távoli kis igények kielégítésére, be­irt boltok, felvevőhelyeik, javítóműhelyek jelezték, hogy a válla,- ttoknak nincs szükségük O' lakosság filléreire. Hevesben is több zolgó'litatási területen bevezették az átalányelszámolásii rendszert, llárn, kinyitottak o fényképész-, fodirószműhélyek, ai 'méretes sza- óságok. Sőt, nyitva is tartanaik abban az 'időben, amikor a lakos- ág igénybevételűikre leginkább ráér. Decentralizálták az állami zolgáltóitókait, a- korábbi pénzügyi megkötések feloldásával ru- aImasabban igyékeztek kedvébe járni ai lakosságnak, ennek ta- lúbizornysálgiaii többék között a Patyolat szolgáltató autói, amelyek eszerzésére így sor 'kerülhetett. Az országos 'tapasztalatok azonban, azt mutatják, kezdeti redményék ezek, s különösen a- falusi szolgáltatások területén ok, még a javítanivaló. A legtöbbet talán a szolgáltató szövet- ezeték tehetnék o mozgékonyabb szakcsoportok megalakításával,, iszont ezeket csak a> közgyűlés hagyhatja' jóvá, közgyűlést pedig vente egyszer-kétszer hívnak össze. Ugyanígy késik a kisebb mo- odák átafláinyejszámolásra1 való átállítása' — pedig így több mun- ált vállalnának —, s jó néhány új szervezeti formát azért nem ózhatnak létre, mert nincs elég számviteli vezető. Jól mutatja lindez, hogy oz új jogszabályok automatikusan még nem javító­nk a helyzeten, termi is kell. Hevesben' például meggyorsítják o isvállalkozásákhoz szükséges könyvelőik, számviteli vezetők kép­esét. A kisiparosok száma' bár országosan is növekszik valarne- 'est, gond, hogy a hiány szakmákban' továbbira, sincs biztosítva az tón pótlás,‘egyre több mesterember öregszik ki. Nem kell' feltét- műi ebbe bélenyugo3niiuk a tanácsoknak. Megpróbálhatják, hogy z ilyen szakmák képviselőit rávégyék o főfoglalikozású munkavi- zony melleti ipargya'korláisrai oSaihazai, o falu bán. Az ilyein szemé­teket O' tanács arra is felkérheti, hogy tartsanak ki fiatalokat a zaikimo fortélyairól. Recept tehát von az ellátotton falvaik segíté­sre, csak be kell váltani őket — élve az új jOgszbályOkkal, hatá- ozottabban cselekedve. KOMORNIK FERENC Újabb vízműveket és csatornákat építenek a vízgazdálkodási társulatok Az ország több mint 500 víz- íű- és csatornamű-társulata az lén töbű mint má'stél milliárd wintert kő,le az ivóvíz- és a az csatorna - h á lázat bővítésére. íz összeg több minit egy'harma- láit — 550 imiHllló forintot — issza nem térítendő tómoga- ásként kapják a' taináCsáktól, a ólitségék nagyooo részéc az •nintert lakosok, valamint az zemek és intézmények anyagi lozzáijáruláso fedezi. A csala- loníkénti érdekeltség szerint fi- etett lakossági hozzájárulás avaly átlagosan meghaladta a 8 ezer forintot, néhány megyé­ién, például Baranyában, 3yör-Sopron, valamint Vas me­lyében esetenként megközelí- ette a 25 ezer forintot is. A la- oissági hozzájárulás mégelőle- lezésére az OTP az idén is áthatóan: 530—550 millió forint rrtekben kedvezményes hitelt nyújt tízéves törlesztési lehető­éggel. A társulatok egyebek között i Balatoninál megközelítően 00 millió forint értékű beruhá­zással folytatják a csatornaépí- ést Siófok, Balaton almádi és Üsopa'k térségében. Pannón­iáimén az ország egyik legno- jyobb vízműtársulata az idén velyezi üzembe a vízellátási íálózat első szakaszát. Buda­iéit agglomerációs övezetében sbben az évben kezdik meg 3yál község vízmüvének béru­tazását, ez nitrátmentes, egész­séges ivóvízzel látja el majd a település lakóit. Hasonló okok­ból jelentősen gyorsítják a /ízműberuházásokat Győr-Sop- ron, Vas és Zala megyében is. 1983-bain 150 ezerrel növekedik a közműves vizel látásiban ré­szesülő lakosok száma, s ebből megközelítően százezren ai tár­sulati összefogás révén jutnak vezetéke* ivóvízhez. A vízitársu latok sokféle víz­gazdálkodási feladat kivitele­zésében vesznek részt. A bel­vízre hajlamos területek vízház- tairtásánaik javításával, a feles­leges víz elvezetésével, a komp­lex terület- és vízrendezési munkákkal a termőtalaj védel­mét szolgáló országos meliorá­ciós programhoz kapcsolódnak. A melioráció mintegy 60 száza­lékát végzik el a központi program szerint az ország 16 térségében, főként a Tiszai völ­gyében. Különösen előrehalad­tak ezekkel a- munkál átokkal Békés és Csongrád megyében. Az idén nagy erőkkel gyorsítják meg a talajvédelmet a Bodrog­közben, továbbá a Dunántúlon o Marcal', s ai Dunánál Mo­hács-sziget térségében. — Ebben az évben a tavalyi­nál mintegy 15 százalékkal na­gyobb — megközelítően 400 millió forint értékű — munkával építenek a főműveikhez csatla­kozó, közcélú társulati vízelve­zető csatornákat. A költségek­nek jóval több, mint a< felét ál­lami támogatósként kapják a mezőgazdasági nagyüzemek. A vízitársu látok a megépült vízel­vezető csatornahálózat fenmtar- tá'SÓira- is felkészültek, ám az erdőkéit mezőgazdasági nagy­üzemek már jóvól kevesebb fi­gyelmet fordítanák erre. Óvatos számítások szerint is legalább még egyszer annyit kellene köl­teniük a megépült hálózatok fenntartására, mint jelenleg, azért, hogy hatékonyságukat, vízelvezető képességüket tartó­sam mégőrizzék. Az Országos Vízügyi Hivatal további lépéseket készít elő a társulati összefogás fejlesztésé­re. Az élgamdolások között sze­repel, hogy az egyes települé­sekét gyakran veszélyeztető bel­víz megelőzésére, a belterületi vízrendezésben is hasznosítják a társadalmi összefogáson ala­puló társulati formát. Előkészí­tik a vízmű- és a csatornámű- társu'latökról szálé jogszabályok korszerűsítését is. NÉPÚJSÁG 3 Erdőben dolgozni és élni II. Og EMBEREK ;§§§§®flNimmm ■M ■ HPwmm Vm■■■« Tulajdonképpen tériképet kel­lene ide mellíékelnli a terület­ről, félő azonlbánk hogy egy új- ságoldlalt megtöltene, kisebb méretűre készítve pedig nem tudnánk méltóképpen bemutat­ni az erdőt, amelynek „gazdá­ja” 1 Solti Imre erdőménnök. Négyezer-ötszáz hektárról Van szó! Hét erdész ügyel a gazdálko­dásra Solti Imre erdiésze'tvezető irányításával. Taikács Dániel a kestelyűsi kerületben, KlíéZli Jó­zsef Taplóson, Holczmann Ist­ván Borréven, Szilád! Ferenc Vajkéin, Kothénc Jáinos Gágáin, Bényi Sándoir és HairvWb János Gemendbein irónyíttjta a mun­kát. Kerületünkben rendszere­sen k'ét-iháirom munkás dolgo­zik, de a brligáidolkbt mindig ama a helyre irányítják, ahol rájuk legnagyobb szükség van. így a munka hatékony, és gyors — különösen akkor, ha a Duna áradása is sietteti ezt a mun­kát.1 Tömbösített termelésről vain leginkább szó. Ezt úgy kell ér­teni, hogy elhatározzák az Er­dőfelügyelőséggel egyetértésiben egy terület kitermelését, s oda irányítják az összes gépet — az összes alig három-négy, é's ugyanennyi tehengépkoosi, s öt- ven férfi, erdőben edzett ke­mény ember, akik rég'g'ell sza­lonnát esznek, déliben ugyan­csak, és este főtt ételt. Akik­nek a keze olyan, mint a re» szélő, mlint a satu, alklik úgy tudnak haiti Wlás fejszéjükkel széthasítani egy-egy csaipásria — szemlbén állva — ötven centi­méter átmérőjű plaipírifát is, hogy miég szállká sem „rebben" a fejszék éle alól'... Ha Bajánál ötszázat mutat a vízmérce, akkor a Fekete-erdő víz alá kerül. Most itt dolgozik egy brigád. Egy pedig a Sió torkolatánál. Itt azért sürgető a muníká, mert a torkolatot szé­lesítik, jobb járaiSt adnak a víz­nek, és a környéket megtisz­títják a fáiktól. Éppen elérnek majd a vadlkeiriiltóslhez, amely egyben a ho rgáiszfanyáikat i‘s Védi a vadaiktól. Itt dolgozik Sára JóZsef brigádja. A kitermelésre jelölt részen nagy halom papírfa, szépen ösz- szetolkva. A heti termelés. A mai „aprítás” talán húsz köb­méter, tíz ára sincs m'ég. Hét- fel öl süt a nap, a tanya körül ágakra akasztott tarisznyák, a tűz közelében búszllitenes vizes- ballon. A szomszédságban van a munklaiptad. A munka-pad új fogalom a lfa- kitermelésben. Annyit tesz, hogy ez fogadja a kidöntött fáikat, amelyeket az LKT—80-os trak­tor vonszol ide. Az állá fáiknál Wirt Vince se­rénykedik. Bőig a fűrész, han­gosén kell beszélnünk, hogy megértsük egymást. Közben el is hallgatunk, mert hirtelen el­csendesedik az erdő, elnémul a dohogó-höipgő traktor, a sii- kongó kéziszerszám, a motoros fűrész. A traktor kardánjáról leszakadt egy csavar. LiisZkai József gépkezelő alábukik a nagy kerekek közé, a csűrlődob meg a kardánhoz tájékára, ki­szereli a asOvairt, aztán előveszi a mindent magáiban rejtő szer- szálmos ládát, csavart keres. Talál1. Negyvenípences munkta. A csavart meg a ku'ldsot nem lehet kesztyűiben fogni. Olyan ragadás, miiint a szifonpatron, ha becsdvanijuk szikvízkészítés céljából. Fagyos. Elkészül a traktor, a döntőember, Wirt Vince kötelesnek áll. Az acél­Sós József „veterán” lerdő- munkás Traktorral meghajtott kérgezővel teszik értékesebbé a papírfát Kétszázharminc köbméter papírfa egy rakatban. A Sió-torokban rakják össze, itt rakják majd uszályba és viszik exportra. Két csapással egy rönköt szálka nélkül kettévágnak, balról a brigádvezető lipőr, de addig a fával foglal sodronyt búzza-vonja a kidön- tött és nagyjából letisztított rönkök köré, höt-nyolc -Ihász méteres nyár kerül kötélvégre, és méteres víziből vonszolja ki a gép — mert az árterüléten olyan helyen is jól megnő a fa, ahol valamikor vízmosás volt, és a dunai árhulláim elvonulása után önökké mórod gályáknak, gé­meknek élelmet teremtő mo­csár ... Ennyit a gépekről. Az emberek. Sáráék dolgoz­nak a munkblpadon. iFőjszével, eszükkel, erős kar- jukkail,1 Egy,méteresre vágott nyár­rönk, papírjának való,, ötven ikiiiló köriüllli súlyú. Óráljá még madár fütyült rajta. Ezeket da­rabolják, hasogatják és hordják ráikáfba. Amikor hordják. Mert pihenni is keil. Amint tudjuk, a számítógépes m unlkalhel ye ken könyvelőgiépékkel dolgozóknak minden negyven perdben öt percig pihenni! keli (!), itt leg­alább annyira indokolt a pihe­nés . .. A munkáról azt mondja Sára József, hogy nehéz. Régtől fog­va tudja,, huszonöt éve járja az ártéri erdőt. Sovány, szikár em­ber, társával áll a rönk előtt. Nézik a rönköt, amély még rönk, s egyszer az egyik, másszor a másik asap le kitűnő fejszéjé­vel. Tudni kell, hogy a fejszé­nek hasítanak kell lenni, rugal­mas acélból készüknek — svéd- a,célból természetesén —, a nyél pedig a fejszét használó keze munkája. Favágó ember fejszéjébe nem lőhet bolti nyélét ürbnli. Tehát az erdei ember keres alkalmas fát, kőrist, szilit, ki miire esküszik, s azt otthon szá­rítja, pácolja, faragja, aztán be­illeszti a fejsze fejébe. Az éke­lés legalább annyira fontos, miiint a fejsze kipróbálása az átvétel előtt, a bicska1 bírfja jobbár} tartani az ólét vagy a fejsze, ment a próba egyik for- mája-laljtája, ha a szOlonnázó bidskát élével a fejsze élébe vágják . .. Szóval a fejsze nyele légyen ikézíbeáll'ó. Most jön a próba. Először ezt egyédül kell elvégezni lehetőleg olyan fába vágVa, amelyik nem rúgja Visszá. Ha tíz-tizenöt al­kalommal jól hlaéít a fejsze, akkor újOlbb átvizsgálás után (éhet osaik rámondani, hO éle, nyele, ékelése is tökéletes ma­rad, hogy szérszálm. Mert a társ élete is függ ezen. Szemben állnak ugyanis, és neadjisten, hogy kiröpüljön a nehéz acél, menten széthasítaná derékig a jó munkatársát. Sáráék 230 köbméter papírját rakták össze. Meghagytok a ró­kát körül két erős nyárt, ezek­hez kötik erős dróttal az egé­szet, nótám a Duna árad, ne vigye át a szomszédokhoz, mert volt arra példa, hogy a hirte­len jött á:r még a jól, gondosan összekötözött rakatot is mint a műanyag flakont kapta fél, és terítette el a vízitükrön, egészen a jugoszláv határig. S hiábá úszkáltak rakomány utóin a gazldáság speciális fafogó ha­jói — bizony sok-sok köbmétert Apatin, Bezdán környékén fog­tak ki... íNo, ezt a rakatot nem viszi el a víz. Korsás Józsfef, Wirt Vince, Kernya János, Major István... ölk dolgoznak a Sió-toroklbán. Döntenek, gallyaznak, hoszto'l- inalk, hasítanak és összeraknak. 'Napról napria, hétről hétre ... Sás József hetvenötödlik évé­ben jár. A zsilipnél őir. Erdé­szeti ember volt, de a zsilip­hez szegődött, most is fával foglalkozik, mint annyi éven át. Ritkítja a Sió-pártot. — Fa? Hát. kérem ez a fa, amit most vágok, csak olyan protekciós fa. Azt mondtam a Takács Dominók, hogy jó-jó, én elvégzem ezt a parti Irtást, de adjátok rendes szedelékifát is. Kelil ez is, ráérek, kivágom a karommyi suhángot, aztán kiész. De mondom, Imre kartárS, ad­janak jobb fát is. Solti Imréivel a Sió-zsSilip alatt, azon a részén állunk, ahova divil emlbennék bejárni nem ajámllatas. Közel a vadá­szati rezervátum, a Sió járhatat­lan partja, a sok apróvad, a ritka madárnajoiic, szóvb'l... Lesz fa bőségesen az öreg er- dömunkásnak, aki 1969-től zsi­kozott „surbamikó gyerek kora” átaj Előveszi a gógia'i erdész a naplóját. Ebbe írja fél, hogy ki miikor jelentkezett, és dolgozott a fakitermelés helyén huilliaidék- fagyűjitést végezve. Ugyanis meghirdetik a községekben, hol, miikor tehet a kitermelők utóin összeszedni az ipárii hasz­nálatid' nem allkalimas fát, és saját óéira megszerezni, köb­méterenként alllig több mint egy üveg sör áráért. De a lé­nyeg nem ez, hanem, hogy a nagy létszámhiány ellenére a vágók után a gyűjtők megtisz­títják az endőt, s akkor jöhet­nek majd a telepítőik a tiszta területre. A közeli napokban például Ball János, Kálkonyi István, Kálkonyi László, Almás» Gyula faddi lakosok gyűjtöttek fát, tisztították az erdőt, míg bogyiszlói törzsvendége kiként Ferenc» István, Csötönyi István, Simon Jáinos és Ti pacsi István Vitt haza több vontató ágat- bogüt... Az erdő tehát munkahely. De az erdőben emberek is élnek. Róluk írunk riportunk követke­ző folytatásálban. PALKOVÁCS JENŐ -GOTTVALD KAROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents