Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
1983. március 5. ítfÉPÜJSÁG 5 A képzetektől a nézetekig Ki a felelős a világnézeti nevelésért? A világnézeti nevelés sem a születés után kezdődik. Az emberek világnézetét nagy mértékben befolyásolják a családi hagyományok, amelyek szerint a szülőt nevelték. Világnézeti nevelés, ez olyan tudományosan hangzik, pedig nagyon is mindennapi, sőt hétköznapi dologról van szó, olyasmiről, ami mindennap megvalósul, teljesen függetlenül attól, hogy azt a szülő, az iskola, az úttörő- vagy az ifjúsági mozgalom akarja-e vagy nem. Sőt, éppen az a baj, ha valamit nagyon akarnak csinálni. Az ilyesminek tud igazán ellenállni a gyerek. Mint minden nevelési kérdésben, ebben sem mutogathat a család az iskolára, egymás feladatait ugyanis nem végezhetik el, még akkor sem, ha ezt akarják, vagy valamilyen körülmény ilyen kísérletre kényszeríti az egyik vagy a másik felet. Egyébként két út lehetséges: vagy kiegészítik egymást, vagy ha ellentmondás van, a gyerek választásra kényszerül és akkor vagy jól választ, vagy végképp megzavarodik. Világnézeti kérdésekben gyakran tapasztalható a tájékozatlanság éppúgy, mint a zavarosság. Az biztos, hogy a világnézeti nevelés a családban már nagyon korán elkezdődik, például olyan apróságokkal, hogy a mesékkel kapcsolatos kérdésekre a gyéreknek milyen választ adunk. Megtudjuk-e már elég korán magyarázni a gyereknek a boszorkányok, királyok és királykisasszonyok, szegénylegények helyét a világban, főleg olyan helyzetben, amikor ő még nem tudja -világosan szétválasztani a képzeletében és a valóságban létező dolgokat. Világnézet viszont már ebben a korban is létezik, hiszen az nemcsak a világról alkotott nézetek, hanem a képzetek összessége is. Itt még csak képzetek lehetnek, amelyeknek később nézetekké, sőt egységes és tudományos rendszerré kell, kellene össze- állniuk. Később már könnyebb a helyzet, ám bonyolódik azzal, hogy a gyerek nemcsak a szüleitől szerez információt, hanem szinte mindenhonnan, és azt is hallja, amit egyáltalán nem nevelő szándékkal és nem is neki mondunk. Például a politikai nézeteit nem az „ünneplős” szövegek fogják meghatározni, hanem az az „alapszöveg", amit mindig hall. Aligha lesz őszintén közösségi ember, ha a szüleitől nem ezt hallja, hát még akkor, ha ezt hallja ugyan, de nem ezt látja. Az ma a kettős nevelés, ha más a „szöveg” és más a tett. Az ellentmondásokra viszont fel kell készíteni a gyereket. Kár lenne „üvegkalitkában" tartani őket és idealizált képet közvetíteni nekflc a felnőttek világáról, például a politikáról, a társadalmi viszonyokról, vagy éppen a demokráciáról, mert úgyis szerez róluk tapasztalatokat. Látni fogja, ha az építők nem építkeznek, a boltosok nem udvariasak, a jó emberek nem mindig látnak jól. Fel kell hát készíteni arra, hogy az ellentmondások a dolgok természetéből fakadnak, de ugyanakkor felkészíteni arra is, hogy tenni lehet és kell, mert az ember nem kiszolgáltatott viszonyainak, hanem maga is alakítója azoknak. A maga helyén és a maga szintjén, a saját cselekvési körében. És itt már köny- nyű felismerni a közös cselekvés lehetőségeit és erejét. A gyerekek általában úgy gondolkodnak, ahogy a környezetükben élő felnőttek cselekszenek. A család felelőssége a legkevésbé sem csökkenti az iskoláét, illetve már korábban az óvodáét. Mint szülő tapasztalhattam is, hogy igen érdekes és jó az óvodai nevelési terv és „tananyag" is, alkalmazkodik az életkorhoz, a gyerek szintjén már majdnem rendszert ad a természet világáról, annak főbb törvényszerűségeiről. Amiben viszont ekkor zavar keletkezik — mert még korai — az a társadalmi kérdések megközelítése. Nem tudok persze receptet adni, de a valóság arról tanúskodik, hogy egy hat éven aluli gyerek nem tudja megkülönböztetni április negyediké, május elseje, vagy november hetediké között a tartalmi különbséget, a történelmi sorrendiség követésére képtelen, az általános iskola alsóbb osztályaiban is alig. Az biztos, hogy a gyerekek imádnak ünnepelni, átélik a nemes eszméket, tisztelik és csodálják a hősöket, mindezekre szükség is van a nevelésben, de a végeredmény a fejükben rendkívüli módon zavaros, mint azt a televízióban egy szellemes rajzfilm be Is mutatta. Világnézeti nevelés az iskolában minden ami történik éppúgy, mint otthon. Amivel az iskola a többletet adhatja, hogy a tantárgyakon keresztül is képes megalapozni a későbbi tudományos világnézetet. Ehhez minden eszköze adott és az új alsó tagozatos tematika és a tankönyvek is gyönyörűen integrálják a természettudományos ismereteket a gyerekekben. Ha jól tanítják, ha a nevelő erre is gondol néha, és akkor ha maga is így gondolkodik. Kevésbé látható alsó tagozatban a társadalmi ismeretek hatékonysága, igaz ezt nem is könnyű megvalósítani, mert ekkor a gyerekekben még nem tudatos, hogy valójában tanul történelmet, például az olvasókönyvből. Megint csak döntő jelentőségű tehát a pedagógus példája, az a modell, amit a gyereknek nyújtani tud. Az általános iskola a nyolc év alatt már képes biztos alapot adni a dialektikus gondolkodás és főbb társadalmi törvényszerűségek megértése számára. Iskolai és mozgalmi élete pedig nyújtja a demokrácia gyakorlatát. Ahol nyújtja. Általános vélemény, hogy létezik az „üvegház” hatás. A gyerekek idealizált képet kapnak a társadalomról, nem készítik fel őket a valóságos élet bonyolultságára. A középiskolás, vagyis a kamaszkor döntő szakasz a tudatos világnézet kialakításában. Hogy erre alkalmas-e a hol tanított, hói meg nem tanított Világnézetünk alapjai című tantárgy, arról lehet vitatkozni. Az biztos, hogy önmagában kevés. A fiatalok választ akarnak kapni kérdéseikre, ha nem kapnak, akkor vagy egyszer és mindenkorra leszoknak a kérdezésről, vagy pedig maguk keresik meg az egyáltalán nem biztos, hogy helyes választ. Ebben az életkorban is a szülői ház, az iskola és az ifjúsági mozgalom összehangolt tevékenységére van — volna — szükség, mert a világnézet az egyéni és társadalmi cselekvés alapja. Hulladékból valuta Hulladékhegyek a gyárudvaron Az iparosodással egy időben növekszik a hulladékok meny• nyisége is. Az eldobásra kerülő, de még hasznos anyagok feldolgozása egyre inkább szükségessé válik. A tolnanémedi volt kendergyárban alakított ki új üzemet a TEMAFORG Vállalat 1981-ben. A leiadat, hogy az országban keletkező fonal- és szabászati hulladékot feldogozzák. Az első évben - 1982-ben — már 2900 tonna hulladékot válogattak, osztályoztak, dolgoztak fel. Az ebből keletkező 1900 tonna géptisztító gyapottal az egész országot ellátták. Ezenfelül 550 tonna válogatott fonalat nem rubel elszámolású piacra exportáltak. Az idei évben növelik az exportot, mintegy duplájára. Az ország 34 tex- tilgyárából és a MÉH-telepekről ide került anyagot 144-en dolgozzák fel. Fotó: GOTTVALD KÁROLY Nyújtógépen készül a géptisztító gyapot Új feladata van a volt kendergyárnak Válogatott anyag Fonalválogatás A felesleges anyagokat a kazánban hasznosítják
