Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-05 / 54. szám
A^fePÜJSÁG 1983. március 5. Munka melletti tanulás Fiatalon könyebb, Megyénkben évente sokan úay fejezik be tanulmányaikat valamilyen fokon, hogy azonmód kijelentik: ők már eleget tanultak életükben, s remélhetőleg nem vesznek többé tankönyvet a kezükbe, de aztán az évek során megváltoztatják ezt az elhatározásukat. Persze, vannak olyanok is, akiket nem vesznek fel valamelyik oktatási intézménybe, s megint mások időt adnak maguknak, erőt gyűjtenek a tanulás levelező módon történő folytatásához. így hát nem meglepő, hogy megyénkben jelenleg csaknem kétezren vesznek részt középiskolai felnőttoktatásban, s nem kevés a munka mellett felsőfokú oktatási intézményben tanulók száma sem. Az utóbbWk vágták-vágják a legnehezebb fába a fejszéjüde mindig érdemes lüimít el akarok érni, azért óikét, s ennék okait és tapasztalatait kutatva kerestünk fel Szekszárdon, az OTP megyei igazgatóságán „ Három olyan felnőttet, aki a közelmúltban fejezte be, illetve jelenleg is folytatja felsőfokú tanulmányait. OKOSAN GAZDÁLKODNI AZ IDŐVEL Vidám tekintetű, de döntéseibe ni cselekedeteiben, elhatározásaiban nyilvánvalóan komoly fiatalasszony Vámyiné Schafler Teréz. Beosztása orgamizátor, de mondják megyei szervezőnek lis, sőt, munkahelyi vezetői — nagy hangsúlyt helyezve a közgazdásszal való együttműködésére — közgazdászgya- konnalkmak titulál jóik. — Ez utóbbi azt sejteti, hogy: talán, nemsokára elmarad a titulusból a ,,gyakornok" szó? Csak nem jár ez újabb tanulmányokkal?! — kérdezzük. — Bizonyára, nem, miután levelezőn elvégeztem a pénzügyi- számvitel'i főiskolát — válaszolja és sóhajt egyet — négy évig tartott. A sóhaj a „megkönnyebbült" jelzőt viselheti, s érthetővé teszi, ha tudjuk: beszélgetőpartnerünknek minden negyedévben két hetet kellett Budaoes- en töltenie, s volt olyan időszak, amikor ez a két hét végei á hatat1!annak tűnt, mivel -c. még csak négyhánapos kisfiától búcsúzott, rábízva őt férjére, s annak édesanyjára. — Mikor és miért szánta rá magáit a tóvá bbtanu lásra ? — Az érettségi utóin' három évvel érlelődött meg bennem az előrelépés igénye, az, hogy többet tudjak, s ezáltal1 többre vigyem a:z életben.. Sejtettem, hogy nem lesz könnyű, de azzal is tiszában voltam: ha va... ....1 V ányiné Schafler Teréz dozatot kell hoznom. Szerencsére sok segítséget kaptam munkahelyemtől és családomtól is, hiszen a tanulás miatt otthon például módosítani kellett a család i műink am eg o sztó st. — Megérte az áldozatvállalás? ..— Feltétlenül. Azonkívül, hogiy művelebbnék tarthatom magam, változott a beosztásom, s ezzel együtt nőtt a fizetésem is. — Milyen módszerrel -tanult, illetve: milyen módszert javasol c most; tanuló felnőtteknek? — Nagyon okosan gazdálkodjanak az idővel — feleli, majd mosolyogva hozzáteszi: — Meg kell próbálni a nap 24 órájából valamivel többet csinálni ... ÉJSZAKA KÉSZÜLŐ SZAKDOLGOZAT Nagy Klára jelenleg a pénzügyi számviteli főisola negyedik évfolyamát végzi s aki nem ismeri a feladat nagyságát, az talán úgy* vélekedhet: túlzásba is viszi a tanulást. Mert például hétfői találkozásunkkor elmondja1, hogy előző éjjel 2-ig szakdolgozatot írt. Mi ebben a túlzós? Hát az, hogy éppen tanulmányi szabadságon van — ami tudvalevőleg munkanapokra vonatkozik —-., de ő még vasárnap éjjel is a lakossági jövedelmek és a' takarékbetét-állomány alakulásának összefüggéseit elemezte . . . — Nem fáradt? — Kicsit, de előfordultak már ennél nehezebb holtpontok is, s azokon is túljutottam — mondja a1 fiatal számviteli ellenőr, aki szintén „több szeretne lenini" korábbi önmagánál, s nemcsak önmagáért. — Az tud többet adni, akinek több van, a tarsolyában, s ez átvitt értelemben is igaz — állapítja1 meg és amikor a tanulásra fordított időről, energiáról kérdezzük, kiderül még: j :j évente legalább harmincszor kell elutaznia Budapestre és vissza., aimli ugye nemcsak időbe és energiába érül . . . — Évi 15 utat OTP-költségen teszek meg — mondja, majd a KISZ-vezetőségre tereli a szót, ugyanis ő a megyei OlP-igOiz- gatóság KISZ-titkára: — A vezetőség tagjaira tanulmányaim miatt több- feladat hárul, de igyekszék majd viszonozni mindent, amint elvégeztem ai főiskolát. — Milyen tervei vannak még a jövőre? — Továbbra' is az OTP-nél akarok dolgozni, hasznosítani újonnan szerzett ismereteimet, s mivel végre lesz szabad időm, sók pótolnivalóm van e téren is. EGYETEM ÉS HÁZÉPÍTÉS Metz István — mint mondja 1968 óta „ótépés", de az egykori egyszerű alkalmazottból azóta már osztályvezetővé lépett elő: a hítelosztály élére került. — 1970-ben gondol kodtom el komolyam rajtái: jó lenne nem ugyanolyan ember maradni, hanem valahová eljutni. A tolnai OTP-fióknál dolgoztam, s később — mivel egy viszonylag kisebb fiók jobban megérzi a. tanulás miatti távo'llétet — munkahelyi vezetőim jóvoltából Szeks-zárdra kerültem, a megyei igazgatóság hálózati osztályára1, ahol az OTP-s munkai minden csínjált-b inját meg lehet és kell ismerni. 'Előkészítő tanfolyamok elvégzését követően nem könnyen, de felvettek a közgazdasági egyetemre, s ezután igen nehéz évek következtek .. . Megszakítja kis időre elbeszélését, de nem valamiféle hatásszünet kedvéért, hanem mintha maga is csodálkozna azon-, ami következni fog, de amin máir túljutott. S folytatja: munka' mellett tanulva nősült Nagy Klára meg, miközben házat is épített ... A ház abban az esztendőben került tető alá, amikor a diplomáját megszerezte. Ez idő alatt kislánya' is született, s bizony ai pici kedvéért és saját öröméért olykor nem a1 legfinomabb mozdulattal tette félre — ideiglenesen — tankönyveit . . . Mindenesetre valóságos időzsangilőnnék kellett tennie, s ennék ellenére mégis így fogaltnál : — Egy felnőtt korában tanuló családos férfinak mindenképpen könnyebb a dolga, mint egy hasonló helyzetben lévő nőnek. Nem csinálok titkot belőle: nekem a vizsgaidőszakok idején nem voltak háztartási feladataim, s a.z elmúlt éveikre visszatekintve éppen ezért elmondhatom: diplomámnak legalább ötvsn százalékát a családomnak köszönhetem. — Érdemes felnőttként felsőfokon' tanulni?1 — Igen is, meg nem is, és az évek elteltével talán némiképp a „nem" felé billen a mérleg nyelve. Persze, sok minden függ a 'szorgalomtól, a családi háttértől1, de ha másóknak tanácsot adhatok: minél előbb, Metz István minél fiatalabb korban, lehetőleg még egyedülállóan kell elkezdeni a -levelezőn való tanulást, mert ekkor lényegesen könnyebb. A munka melletti tanulás kétségtelenül sók lemondással, áldozatvállalással jár, azonban egyrészt nem mindenki ismeri fel időben a tanulás szükségességét, másrészt pedig az végképp elképzelhetetlen lenne, hogy mindenki nappali tagozaton és ráadásul egy életre szóló tudást szerezzen 22—23 éves korá'ra. Erre nincsen se igény, se lehetőség, az azonban valóban igaz, hogy fiatalabb korban könnyebb a tanulás. Fiatalon könnyebb, de szinte mindig érdemes, nem feledve azt sem, hogy kimondva-kimondatlanul benne van. egyes felnőtt „diákok" áldozatvállalásában a. közvetlen hozzátartozójáé is. S így ők csaknem ugyanúgy részesei a siker örömének, mint az immár még értékesebb emberré vált férjük, feleségük, V. Z.—Cz. s. ttetsző volt ai víz, ai szél minden uszadékot, koszt a balra ringó bárkák közé söpört. Bányai Kristóf azon kapta magát, hogy már talár» percek óta nem gondol semmire, csak nézi o felszír» alatti világot, mégpedig anélkül, hogy bármiféle látvány rögződött válna benne. Most egyszerre és hirtelen vette észre, hogy a zöldes, tiszta mélyben rezzenetlen nyugalom honol-, valamivel feljebb a. lustán lengő növények között egy fekete halraj állomásozik, a sziklák oldalát boritó kagylók felé alig észrevehetően, araszol egy aprócska' rák, s mintha, az idefent hintázó hullámoknak csak az árnyéka borzolná1 a moszatok bársonyát. Amikor végigljött a mólón, az volt az elképzelése, hogy azonnal beugrik a. vízbe. Tudta, hogy ez csak látszólag veszélyes, a. móló alatti' kőkoloncok között minden' dagálykor valóságos müugrómedence keletkezett, nem volt túl széles, az igaz, de ha pontosan ugrik az ember, nem történhet semmi baj. Nem is a félelem állítatta meg, tolón inkább valamiféle feltűnni alkarás, szerette volnál ha minél többen látják az ugrásit. Ebben' a. turnusban ez az ő kizárólagos produkciója volt. Nem nézett hátra-, mert tudta, hogy többen, figyelik; amint errefelé hólcrdt ai .napozóik között, félszemmel látott is egy-ké't feltá- pászikodó, utónaiforduló alakot, köztük egy fehér biklimis, olajos bőrű nőt, aki a kezével beárnyékolta a- szemét. Bányai Kristóf nekikészült oz ugrásnak, lábujjait a móló pereméhez illesztette, de még egyszer felegyenesedett, hogy a távolságot is felbecsülje. Legalább három, de legfeljebb négy kilométernyi úszás várt rá, ahhoz képest elég sok, hogy mostanában nem volt kedve négy-öt hossznál többet megtenni, valahányszor el vetődött az uszodába. A vizet már gyerekkorában megszerette, életéle,me lett, s versenyzőként is csak a faltól falig úszás egyhangúságát rühellte, az úszást soha'. Az öböl a- tengerbe messze benyúló két félsziget között egy nyaralóhellyé vált halászfalüig nyújtózott. Vizében a csupasz begyorom fejjel1 lefelé lebegett, akárcsak a- fák közül kibújó vendéglő széles verandájának hófehér oszlopsora. Bán-yalí Kristófban már megérkezése estéjén, felötlött, hogy a vendéglőig a leggyorsabban a vízen, át juthatna el. Egy lapos kövön ülték Gyöngyvérrel, aki éppúgy először látta a- tengert, mint ő. A túlpartról az öblön át áradt feléjük ai zene. Át kéne menni, mondta halkan,, nagyon, messze vom, mondta Gyöngyvér. Dehogy, felelte, ez a rövídebb út; s a mólóig villődzó fénypászmára mutatott. Azon csak te tudsz átmenni,, Kristóf, mondta még a lány, s ö okkor határozta el, hogy nekivág. Most beugrott a vízbe. Az ugrás nem volt egészen pontos, repülés közben kellett testtartást és ívet váítoztamia, hogy me essék bajai Úgy érezte, mintha már átélte valno egyszer ezt, s mire vizét ért, azt is tudta, hogy ez a repülés arra az álmára, emlékezteti, amikor sikerült egy karambolt túlélnie. Maga is csodálkozott, hogy szárnyak nélkül sikerült felemelkednie, mindössze homorítenia kel le tt, hogy széttárt karokkal átsuhanjon az alatta egymásba rohanó autók fölött. Úgy nézett akkor vfisszai a' roncsokra., mint óhogy most a víz atett próbáltál felismerni a maga mögött hagyott szikláik mind homályosabb, sötét foltjait. Erőteljesen tempózva igyekezett elhessenteni az álom emlékét. Csapásra, emelt bal karja állói visszaipillálntva észrevette, hogy a mólón felálltak az emberék. Nem láttái csak érezte, hogy utánanéznék, nem tóttá, de tudta — akárcsak álmában —, hogy Gyöngyvér nem lehet köztük, részint azért, mert Gyöngyvér nem lis lehet része semmiféle arctalan tömegnek, részint azért, mert Gyöngyvér soha, nem hitte igazán, hogy ő repülni tud. Marha! Ezt magának, maga, elé, o vízibe ordította, hiszen az úszás- a- repüléstől oly nyilvánvalóan különbözött, s azt is tudta jól, hogy Gyöngyvér azért nem állkhat a1 mólón, ment az első nap óta mindig a falu strandján napozott, ahonnan köny- nyűszerrel bejuthatott a vízbe. A zsúfolt strand parányi színes foltját alig lelhetett felfedezni ilyen messziről', de Bányai Kristóf remélte, hagy Gyöngyvér onnan őt sejti majd az úszó alakban. Nem mondta meg a< lánynak, hagy mire készül, csak any- nyii mondott, hogy úszik egyet, teljesítményét meglepetésnek szántai 'Egyenletes, nyugodt tempóban úszott, élvezte, mert érezte az erejét, izmai játékát, a1 mesr e előrenyúló bal, majd jobb karja' alá simuló hullámokat. Észrevette, hogy valamivel sötéiebb lett a víz. Egyszerre megváltozott a hangulata,. Az imént még uralta a tengert, kedvére fúrta- magát előre. Most pedig hirtelen idegen, lett számára az öböl, vagy inkább ő vált idegenné a megsötéte- détt, s jól érzékelhetően hűvösebb, fiömpölygőbb hullámok között, amelyek ugyan elnyeléssel nem fenyegették, csak éppen Az öböl nem simultak a karja alá, minduntalan beléjük ütközött, nehezebben haladt, s egyik pillanatról a másikra1 félelmet ébresztett benne a, mélység,. A cápáktól félt. Gyorsított: ai tempón,, szeretett volna minél élőbb túljutni ezen a mélyebb, s ezért nyilvánvalóan veszélyesebb szakaszon. Minden negyedik karosapásnál szippantott a- levegőből, ám o víz rövidesen, abroncsként szorította össze a mellét, a végtagijai elnehezültek, a kifulladásig erőlködött, s amikor levegőért kapkodva megállni kényszerült, jó adag sás víz is- lecsúszott a> torkán. Fáradtan köpködött. A tenger most mintha unottan taszigálto- volna- a estét. Hagyta,. Látta,, hogy a túlpart alig van, valamivel közelebb, mint o móló, amit maga, mögött hagyott, sizidta is magát, amiért nem osztotta' bé az erejét. Lassan megnyugodott, s a hátára feküdt pihenni. Eszébe jutott, hogy szerencséje van,, mert az ugrásnál nem karcolták meg a szikláik a bőrét. Hai vérez,ne,, a cápákat bizonyosan idecsődítené. Nem menekülhetne. Magasan fölötte egy madár körözött. Nem sirály, valamilyen más, ismeretién madár. Mintha közelebb jött volna: hozzá, mintha kíváncsi lenne rá, nyilván nem látott még ekkora mozdulatlan élőlényt lebegni a vadászterületén. A madár kiterjesztett szárnnyal vitorlázott él közte és a Nap között. Bányai Kristóf belekáprá- zott, ahogy tekintetével követte az útját. Amikor álmában átrepült a két karambolozó autó felett, széttárt karjaival balra kormányozta magát, hogy bejusson a tervezőintézet ablakán. Odai ahol a fantáziáját naponta szabdalták dorabokrai éppen o munkahelyére, mintha ott menedékre lélhetne bármi elől. Örülét! A rajztáblánál a- körzeti orvosa ült, az ő köpenye volt rajta, logarléccel számolt valómit, mögötte a fehér lapon Miohélangélo-szerű rajzók: belső szervek és furcsa szerkezetek. A körzeti orvos eltiltotta a dohányzástól és 0 repüléstől. És felírta Gyöngyvért. Minden bizonnyal a napsütéstől fájdult meg Bányai Kristóf feje. Arcbőre égett, és reszketett o 'hidegtől. Elszántan fordult bele a vízbe, mintha stégről1 gurult volnai le, kinyújtott testtel merült a. felszíni alá, úgy gyűj-tött erőt az első tempó előtt. Magái is meglepődött, hogy milyen könnyedén úszik megint. Számolta a karcsopásokat! Csak száznegyvenkettőinél tartott, amikor ismét elnehezült a karja. Kényelmesebb, amolyan, fürdőző •tempóra' váltott, mint almikor ai kimerítő edzés utón ezer métert levezetésül kellett megtennie. így sem bírta' sokáig:, csakhamar úgy érezte, hogy helyben, vergődve csapkodja1 a vizet. A mellúszás is kínlódás volt számárai, s szinte már nem is tudta elképzelni, hogy élvezte az egészet, amikor nekivágott. Félórái múlvai, teljesen kimerülve ért pairtközeibe. A vendéglő fehér oszlopos verandája szinte karnyújtásnyira volt, de Bányai Kristóf gyanította, 'hogy ez ai közelség látszólagos. Hamar rájött, hogy a vendéglő környékén, miért nincsenek strandolok. 'Egy hatalmas víz alatti sziklapadot szabdalt fel itt tá-n- évezredek munkájával az állandó hullámverés. Most nem voltak nagy hullámok, de mintha lélegzene, állandóan emefke-dett és süllyedt a tenger, s a beljebb még szelíd lankának látszó vonulatok a part felé tartva morogtak, zúgták, síittöredezve tarajt vetettek. Bányai Kristóf a part felé gördülő hullámokra semmiképpen -sem bízhatta, magát. Egyetlen megoldás kínálkozott, ha nem marad a felszínen', hanem a hullámok alatt, ai viszonylag békésebb mélyben, keresi meg a sziklák közötti réseket. Ehhez azonban- szufla kellett. Előbb a lábával igyekezett elérni a talajt, de belevette a térdét valamibe. Mély lélegzetet vett és lébulkott. Meglátta, majd kitapogatta; az akadályt, talpúinak helyet keresve megtá- maszkodott, s megpróbálta' ai felszínt a sziklára: guggolva elérni. Sikerült Irányt választott, malj-d ismét lebukva eírúgtOi magát, s a tengerfenék növényzetét figyelve Igyekezett utat találni a kagylóval, moszattali borított sziklák között. Egyikbe-máSikba időnként megkapaszkodott, úgy dugta fel ai fejéit levegőért, bemérte magát, lebukott, lendült tovább. Nem haladt gyorsan,, de a,z alatta, mellette elsuhanó látvány érzékelhetőbbé tette o halódást. A lustáin, lengő növényekbe bele-belémaríkolt, hullámot várt, s azzal: együtt 'lendült, vergődött ált a; következő a'kadáyon. Egy éles kődalrab vég ig szá ntotta oz oldalát; valami felsebezte a. kezét, a combját, mbljd 'kiszakadt a tüdeje, mindene fájt, amikor végre fe Iái Ihatott. Még kétszer elesett, mire kivonszolta magát a partra. Végignyúlt az uadörítóain nyálkás, apró rálktetemékkel,, bűzlő folyondárokkal borított fövenyen,, és két kórját széttárva tehetetlenül hagyta, zuhogjon rá a Nap, forraisszo össze a testét. Elégedettséget alig, inkább csalódást érzett. Félszemmel látta, hogy a közeli fehér oszlopsor mögött magakorabeli férfiak verejtékezve kortyolják a sört. Irigyelte őket, de nem o sör miatt, fázott. Az öböl felől gyerékhangokült hallott. Felemelte a fejét, az tón félkönyékre dúlt, 'Rogy jobban, lásson. Két helybeli srác kagylóra vadászott, két másik pedig éppen ott ha'ncúrozott a ihul'tómtairaj't vető sziklák tövében', ahol neki valamivel korábbon oly kínkeservesen sikerült csak átvergődnie. füiu lég vonalban is messze volt, szemben a móló vízszintes egyenes, a tövében, jobbra egyetlen pont a strand, nem alkart arra, gondolni, hogy még ezen ai na-, poin él el! oda- jutnia- Az öböl 'ragyogása bántotta a szemét, behunyta' hát egy pillanatra'. Ezúttal álmában sem tudott repülni.
