Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

1983. március 5. Képújság 3 Közelképek (III.) Rónai Ferencné, Bonyhád 'December hatodikéin, Rónai Foren,célk hanmincadik házassá­gi évfordulóján hu szónk etten ünnepe ltok. —. Soha inem fogom elfelej­teni, disznót vágunk előtte, azért hívtam ai gyerekékelt ebéd­re. Jöttek valamennyien, a négy 'lányom, ai vőiim, kilenc unokáin, és mi voltunk Otthon öten-, így jött ki a huszonkettő. Hoztak tengernyi virágot, virágkosarait, Ciklámenből', háromemeletes tortát. Hogy mennyi szeretetet kapuink mi a gyerekeinktől, azt nem lehet elmondani. Volt a mi életűinkben minden, szegény­ség, betegségi, bánat, de a leg­több mégis az öröm volt és a szereltet. A lányaim 1953-ban, 54-ben, 55-ben és 58-b;ain születtek. Ak­kor egy -nagy műtéten- estem át, több -n'ékiünlk nem 'lehetett, az volt a szívfájdalmunk, hogy nincs fiunk. Mondtam a férjem­nek, fogadjunk egyet örökbe, intéződött is már a dolog Gyön- kön, de mire mentünk volna, örökbe adták másnak. Aztán mentünk Hőgyészre a lányom - m'a'l, mert csak nem akartunk 'lemondani a tervünkről. Amint o-tt nézelődünk, egy kisfiú azt mondja a -társának, „nézd, ez -az én anyukám". Később meg­tudtuk, hogy nem érdeklődött senki utána, ezért ő is álmo­kat sző maiadnak, hogy az any­ja ezt csinálja, meg azt csinál­jál, az apjának motorja- von, meq ilyeneket. Mondom a- fér­jemnek otthon, hozzuk el azt a kisfiút a' tavaszi szünetben. íqy is tettünk, de két hét múilvai nem volt, aki visszavigye, úgy meg­szerettette magát. Egy asszony és a szeretet így maradt nálunk ötéves ko­rában, Hosszul beszélt, de egy kis műtéttel1 -rendbe hozták, most harmadikos a mi kis Imikénk a Rózso' Ferenc iszakiközéípiskalá- b-an, mindig az osztály legjobb tanulója' volt. Mondta néhány­szor: „anyukám, de szeretnék én is Római tenni". Mi is sze­rettük volna a -nevünkre venni, de az a-nyja valamilyen ürügy- gyei -nem engedte. Ö volt mindig a család sze­me fénye, a1 lányaim rögtön be­fogadták. Aztán úgy adódott, hogy Zombán -az idős nevelő­szülők elhaltak, két 'kislány — testvérek — maradtak egyedül; Kati -nyolc, Margit 10 éves vo'l-t akkor. A gyám-ügyes -keresett meg, hogy vállaljuk el őket két hétire, amíg nem találnak má­sik nevelőszülőt. Mikor el akar­ták vinni az egyiket Murgára, azt mondtuk, ne szakítsák el egymástól! a testvéreket, így maradtak ők is nálunk. Gyenge tanulóik voltak, hiányoztak az alapok. Margit most itt ipari- tan-ulá, az idén szabadul, tűző­nő, a Kati péknek tanul Szek- szárdon. Csak jót hallani ró­luk, szorgalmas, tiszteletitudó gyerekek, a -kényes munkát is rájuk lehet bízni. Menjen, ha érdekli, kérdezze meg a taná­raikat, mii -a vélemény róluk, milyen- -nevelést kaptak. 'Huszonhárom éve dolgozom a Bonyhádi Cipőgyárban-, a fér­jem i-s itt dolgozott, de az aszt­mája miatt friss levegőt javasol­tak -neki, elment postásnak. Há­rom ilá-nyom már itt dolgozik vélem, a negyedik általános is­kolai tanárnő Lengyelen-. Kiista-fíroztuk őket, ahogy egy családhoz ill-ilk. A -lányaim be­fogadták a testvéreket, Imire néha- féltékenyek ai nevelt .'lá­nyaink, hogy őt jobban -szeret­jük, de azt hiszem, hogy írni -nem teszünk különbséget -köz­tük. lmi Pécsre készül tanulni, Margitnak komoly udvarloja van-, Kati már kérdezgeti, hogy ő maljd mindig egyedül legyen. Kalptu-nlk sz-ép nagy lakást, előt­te két szobában voltunk heten, most 'mindenkinek k'üfön szobája van. Szóval az a> helyzet, hogy már el- is indítottuk, -ideveszünk még egy kisgyereket, ne marad­junk egyedül. . . Pincehely A tanács és a lakosság Tizenkét éve van közös taná­csa Pincehelynek, Ké-szőlhi- dtegfcú'tn-ak, Nagysiékelynek és Beleoskáinalk. Természetesen, a sZéklhelylköziség a legnagyobb, a több mint 3000 lakosú Ritn- ce-hdly. A többi há-nam társ­község lalkolssá-gb összesen a'hg több, míimt en-n'ék féle. (Miiilyen a ta-náds és a lakos­ság kapcsolata, hogyan vesz­nek részt az állampolgárok a tanácsi munkában, melyék az együttműködés további felada­tai, ezt táirgytailta legutóbbi ülésén a Pincehely községi pártt- veze'tő-ség i IHarmli-ndhét tagja va-n a nagyiköZségii közös tolmácsnak. Mint az a tanácselnök beszá- moiláj'álbóil kitiűin-t, csaknem va­lamennyi aktívan vesz réisz't a tanács monkáljáiban. Kivétel csak néhány akad, név szerint is felsorolta, hogy k'i az, aki a tanácsülések egyhcrirrVadáin sem vett részt az elmúlt kiét év­ben — az ültető az együk társ- köziSégben él, egyébként ott hagy a legtöbb kívánmiwalöt a tanács és a lakosság kapcsola­ta —, ki az, aki az öltétek 60 száZa-l'ékáró'l hiányzott, kíi ma­radt távol a tanácsülések egy­negyed-érői. A pártvezetőség ál I á spon tja: Ezekkel a tanácsfa - gokkal el kell beszélgetni, el- sősanbain a helyi népírön'tve- zetőkin'eik és feltenni a kérdést; haljUb-ndóalk-e a válltaisztáik meg­bízásának eleget tenni vagy seim. Ez utóbbi esetben le kell vonni a megfelelő következte­tést.-A tanácstagok túlnyomó többsége - a 37-lbőil 3-4 - be­csülettel eleget tesz megtisz­telő kötelezettségének. Persze, itt iis hosszú volt az út a mai ál-IO'patig,, amikor egyrészt kép­viselik választóikat, elsősorban a saját válbsztókörzetülk problé­máit hozzák a testültet elé, másrészt, azonosainak a közös feladótokkal. Hallatják vélemé­nyüket a mind a négy községet érintő kérdésekben, és akiinek észrevétele van, a tanácsülés „Tanácstagok kérdései, bejelen­tései” na-pi-rein-dii pontnál teszi meg. Kezdeményeznék. Példá­ul nemrég két választókörzet tanácstagija közvetítette a vá­lasztók kérését: építsenek jár­dát az utcáikban. A tanács ér­ire csak így volt, nem is első­sorban hajlandó,, hanem képes, ha megfelelő társadalmi mun­kára is vállalkoznak az érde­kelték. Sikerült a MÁV-tói ki­rostált kavicsot szerezni, a jár­dák napok alatt elkészülték. 'Kezd'ettől fogva rendszeresen megtartják a falugyűléseket és a tanácstagi? beszámolókat. Ezeken az utóbbi időkben nőtt a résztvevők száma és aktivi­tása, különösen azóta, hagy - a társközségeikben - a két fó­rumot összevonták. A gyakorlat igazolta, hogy felesleges küiön- külön 'mégta-rtan-i, amikor lé­nyegében mindkettőn azonos dolgokról esik szó. Amikor a kisközségekben \tan falugyűlés, azon természetesen részt vesz­nek a falu tanácstagijai is, őík i-s beszámolnak tevékenységük­ről1, a lakosság pedig a tanács vezetőitől éis tagijaitól iis választ kaphat kérdéséire,, javaslataira. A falugyűléseknek, tanácstagi beszámolóiknak,, a kihelyezett tanács- és végrehajtó bizott­sági üléséknek köszönhető, hogy megíszűnt az évéklkél ez­előtt mlég előforduló torzsal­kodás, a reklamálás, hogy a kisközségeik „inem kapnak ele­get". A beruházási, fejlesztési pénzeket úqy osztják szét a községek között, hogy - több évet figyelembe véve - min- de'sbova jusisan nagyobb ősz- szeg is. A személyes beszélgetések­kel és a falugyűléseken a kér­désekre és kérésékre adott megnyugtató válaszokkal sike­rül eqy-egy nagyabb akcióira - útbuiko lás, vízműlhál'óZat-b'ővítés stib. - megmozgatni a lakossá­got. 'Érdekes, hogy a falugyűlé­sek általában a társközségek­ben élén'kebbek, mozgalmasab­bak, mint Pincehelyen. Ennek magyarázata: a székhélylklöz­séglben sokkal többféle fóru­mát, gyűlést tartanak, míg a kisfal vakban „marad” a falu­gyűlés, és az áíész-irészlközgvű- lés. Itt „'beszélik ki” magúikat az emberek. Különösen vonat­kozik ez Nagyfszékélyre. A tanács munkáját segítik a bizottságok, segítik a tanácsi döntések előkészítését és a végrehajtás ellenőrzését. Az egyik ilyen tevékenység a ha­tóságii szociálpolitikai' műnk«. A bizottság tagijai és a vörös- keresztes aktivisták felkutatják a miagat ehetet len öregeket, ja­vaslatot tesznek segélyezésük­re, kitakarítják a lakást, mos­nak-főznék rájuk. Gyámügyi vama Ion eredményesen tevé­kenykedik a gyermek- és ifjú­ságvédelmi albizottság. A tanács aktivistái segítenek a tartási, életjáradéki szerződé­sek felül vizsgálatában, tesznek a szakigazgatási szervnek ja­vaslatot. A tanács e téren tö­rekszik az aiktívaháíóZat bőví­tésére. A tanácsnak „élő” együttmű­ködési szerződése van a terüle­ten működő minden gazdasági és társadalmi szervvel, intéz­ménnyel. Az üzemeknél a szer- ződíés minden esetben tartal­mazza a vállait társadalmi munkát is. Ily módon Sikerült biztosítani az öregek napközi otthonába konyhabútort és mo­sogatót, elérni, ho'gy oda a téesz szállítsa naponta a tíz­órait, a gáztöltőüzem pedig az iskolai napköziből a főtt ebé­det. 'Elsősorban eme együttmű­ködési szerződésiek következté­ben emelkedett az utóbbi években a lakosonként telje­sített társadalmi munka érté­ke — noha már volt kiugró enedlmény tíz éve az óvoda bő­vítésekor — 500 forint fölé. Itt m“q további tartalékok van­nak, az arány naqVon ..eltoló­dik", von olyan kisközség, ahol a kétszáz forintot sem éri el. Vannak most is tervek és igé­nyek, amelyek megvalósításá­hoz a lakosság segítségére szükség van. A tanács vezetése törekszik arra, hogy a hatósáq'i ügyinté­zés - amely 'jelentősen befo­lyásolja a lakosság hangulatát — körültekintő, qyans és pontos leaven. Keresték és keresik az igazgatási munkáiban azokat a lehetőségéket, ahol a jogi 'sza- bálvozás tiszteletben tartása mellett a iobb munkaszervezés­sel, az eliárá'sok egyszerűsíté­sével eredményessé téhefik a tanácsi munkát. Az ügyfélfoga­dási időt úav alakították ki, hogyha Valakit beidéznek a tanácshoz, az idézésen két :dő- porft szerepel, az államioólqár választhatta mea. hoav számá­ra melviilk kedvezőbb, üaveletet tartanak szombatonként is. Eredimiénvesen működik a jogi tanácsadó szolgáltat. A pá'rtvezetőséa megállapí­totta, hogy az utóbbi évékben erősödött a tanács és a lakos­ság kaocsolata, és ha tovább­ra is törekszik a' tanácsi veze­tés ennek javítására, mankója m'ég eredményesebb lesz. J. J. HÉTRŐL HÍRRŐL Február 26, szombat: Tsz-közgyűlés volt Na- kon, Dunaszentgyörgyön és Szekszárdon. Tíz és fél ezer ember lakótelepe a várossá fejlődés útján. Február 27, vasárnap: Milyen az áruellá­tás? — ezt vizsgálta a népi ellenőrzés. Bevo­nultak az újoncok. Megkezdődtek a zárszám­adások az ipari szövetkezetekben. Március 1, kedd: Hatodik évébe lépett a tanítóképző főiskola. Munkásőr-emlékszoba nyílt Dombóvárott. Négy helyet zuhant a Dó­zsa. Március 2, szerda: Import helyett export Dombóvárról. Megszépül a szekszárdi váró­terem. A héten még többfelé eső (kivételesen bevált). Március 3, csütörtök: Az atomerőmű-építke­zésen már válogatnak a jelentkezők között. Ideje fölkészülni a növényvédelemre. A ma­gyarok jó emberek (egy szíriai fiatalember mondta ezt). Március 4, péntek: Megkezdték a sajtgyár­tást az új szekszárdi tejüzemben. Egyelőre még csak próbaüzemelés, de már éledezik a gyár. Jó lesz kószillnl a növényvédelemre Sok szempontból rendhagyó volt az idei tél. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy az egyik szemünk sír, a másik nevet. Kezdjük azzal, amelyik nevet: lényegesen, mintegy harminc százalékkal kevesebb tüzelőt használtunk el, mint „normális” teleken, és mégsem fáztunk, kivéve a távfűtés jóvoltából néhányszor. A gazdák szeme már nem ilyen mosolygós, mert kevés volt a hideg, kevés volt a hó, a növényi kártevők vígan átteleltek, a máris kez­denek új erőre kapni a megenyhült időben. Haladéktalanul hozzá kell tehát kezdeni a védekezéshez, ehhez egyébként csütörtöki szá­munkban adtunk néhány tanácsot. A növényvédőszer-ellátás jónak, vagy leg­alábbis a tavalyinál jobbnak ígérkezik. Nem akarom megingatni a kereskedelem iránti bi­zalmat, de azt ajánlom kiskerttulajdonos tár­saimnak: biztos, ami biztos, szerezzük be a védekezőszereket minél előbb. Az árak ugyan borsosak, de mit tehetünk, legalább megkap­juk, ami kell._ A MÉM repülőgépes növényvédelmi szolgálata munkára kész A hulladék nem szemét Nemcsak lehet, hanem üdvözölni kell a MÉH Vállalat és a Hazafias Népfront közös akció­ját a lakótelepi — és természetesen egyéb — hulladék megtervezett és megszervezett ösz- szegyűjtésére. Azt már sokszor tisztáztuk, hogy a hulladék nem szemét, legalábbis zöme nem, hanem újrahasznosítható, legyen vasról, papírról, rongyról és még nagyon sok mindenről szó. Hisszük, tudjuk, mondjuk, hirdetjük ezt, de azt gondolom, hogy még mindig nem teszünk eleget a hulladék összegyűjtésére és újrahasz­nosítására. i Nem titok, hogy a MÉH-nek ez nem rossz üzlet, de hát a MÉH is gazdasági szerkezetünk része, végül is a népgazdaság jár jól egy-egy ilyen akcióval. S ha még azt is hozzávesszük, hogy az összegyűjtött hulladékért kapott pénzt a népfront valamely hasznos célra — mond­juk gyermekintézmények támogatására — for­dítja, akkor ugyancsak megéri, hogy aki sze­reti a gyerekeket, váljék egy-két órára önkén­tes hulladékgyűjtővé. HÉTRE HÍRRE Készülünk az idegenforgalomra Arról hirtelenjében, még nincs kialakult vé­leményem, hogy az idén hogyan is állunk ez­zel a készülődéssel, bár arról tudok, hogy a nagy idegenforgalmi intézmények eredménye­sen munkálkodnak. Megyénk legfiatalabb tájvédelmi körzete Zsib- rik. A szép környezetbe érdemes kirándulásQ- kat szervezni. De most nem is erről akarok szólni, inkább azon meditálni kissé, hogy a hozzánk érkező idegeneket mindig úgy fogadjuk-e, ahogyan azt nemcsak illik, hanem hasznos is. Nos, nem mindig. De ne feszegessük a múltat, próbáljunk inkább előre nézni. Elő­ször is tudomásul kell vennünk, hogy nálunk nincs Palma de Mallorca, vagy éppen Monte- Carlo. A Balaton sem az, hát még Dombori. Hozzánk általában.nem a milliomosok jönnek, hanem a kisebb pénzű emberek Keletről is, Nyugatról is. De az ő pénzük is pénz, az is valuta. És nekünk meg kell becsülni az ő pénzüket is. Nem úgy, hogy hasra esünk előttük, hanem úgy, hogy megfelelő, tisztességes, kulturált el­látást biztosítunk számukra. Lehet, hogy lesz, aki megsértődik most követ­kező megjegyzésemen, de akinek nem inge... Nem kell egy nyáron meggazdagodni, le­gyünk türelemmel, három nyár alatt is lehet... A kistelepülésekért Mit tagadjuk, volt egy időszak, amikor a kistelepülésekkel nem foglalkoztunk annyit, mint kellett volna. Magyarán, egy kicsit ma­gukra hagytuk azokat a kisközségeket, ame­lyeket otthagyott a tanács, otthagyott a tsz, ott az iskola és egyáltalán mindenki, mert a körzetesítés minden előnye mellett hátrányok­kal is járt. örvendetes módon az utóbbi időben mind több község kapcsán esik szó a kistelepülé­sek sorsáról. Legutóbb a megyei tanács végre­hajtó bizottsága foglalkozott velük, óvó, féltő, segítő szándékkal. Hiszen ott is (!) élnek emberek. Azok is Európa. Egy újfajta klub Dombóvárott A régi, valamikor’volt kávéházak hangulatát idézi az elképzelés, amely Nagy Istvánnak, a dombóvári Szász söröző üzletvezetőjének öt­lete. Rendszeresen olvasható itt úgyszólván min­den újság, könyveket kölcsönöznek és szóra­koztató rendezvényeket szerveznek. Reméljük, hogy az ötletet siker kíséri még évek múltán is, bizonyságául, hogy akár egy sörözőt is lehet kulturáltan hasznosítani. LETENYEI GYÖRGY Könyvkölcsönzés a dombóvári Szász sörözőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents