Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

IO rfÉPÜJSÁG 1983. március 26. KUTI HORVÁTH GYÖRGY Esti idill FELSÉGEMNEK Arcodhoz lopakodik a hold s féltve megérinti lágyan karcsú tested lénybe vonja gyönyörű a vállad csillagló szemed éjt havaz tejutat dobbant a lábad ujjaim ágán fészket rak a tavasz ha rámgyújtod a szádat... Alexandr Kulics: Hol csinálják ; a babákat? ' Szvetocska általában a kér­dések százait szokta feladni egymás után, a válaszokat ki sem várva. Ezt a kérdést azon­ban olyan lassan és komolyain tette fel, mintha előre tudta volna a választ. RápillaWtott a babájára, amelynek csak ' az imént szakadt le egyik karja, és megkérdezte: — Apu, hol csinálják a ba­bákat? És aput megrohanták az em­lékek ... A játékgyárban, ahol műve­zető volt, nemrég a következő eset történt. A szállító cég szó­rakozottságból a „Fiú" nevű ké­szítményhez hajtincs helyett oroszlánsörényt küldött, melyet egy másik gyárnak kellett volna szállítani. Nem tehettek egye­bet, ráragosztották a „fiúk" fe­jére. A kereskedelem azonban megtagadta az áru átvételét. „Ilyen fiúkra nincs szükségünk — mondta' az áruház igazgató­ja. — Ne is kérjék, hogy átve­gyem, nem fogok hippiket árul­ni." Persze a szállítók nemegyszer követtek el ilyen csínyt. A leg­közelebbi alkalommal a „ma­ma” hang helyett „miaut" szál­lítottak. A kereskedelmi fel­ügyelőség azonnal ki akarta vonni az árut a forgalomból. Alig sikerült őket lebeszélni. „A babák ugyan nyávognak, de a cicák (57—01. számú készít­mény) azt mondják, hogy „ma­ma’ " — védekezett az igazga­tóság,. Am ez még mind semmi. Egyszer a kellékműhely nem tel­jesítette a tervet (azért, mert a művezető szabadságon volt). Meg aztán anyag sem volt elég. Akkor a játékgyár igazgatója a szomszédos vállalat kellékesei­hez fordult egy egészen egyér­telmű kéréssel. Ám kiderült, hogy a kellékeseket egyáltalán nem érdeklik a játékok. Hogy fegyalább egy kicsit érdeklőd- jenék irántuk, az igazgató meg­hívta' őket eoy étterembe. Utá­na már elfogadták a rendelést. Vagy egy másik eset. Egy Trepiain nevű dolgozó alkoho­los befolyásoltság állapotában beleejtett a sajtolóformába egy tizenöt kopejkáit. Ebből kifo­lyólag az adott műszakban le­gyártott minden egyes baba az írás legyomatát viselte magán. A vásárló a bírósághoz fordult. A gyár két hétig bizonygatta, hogy oi babai hét rubel hatvan­ba kerül, és nem tizenöt kopej­kába. — Apu, hol csinálják a babá­kat? — rángatta Szvetocska ap­ja kabátujiját. — Mit kérdeztél? — szólt apa kitérőleg. — Nem, kislányom, ezt m'ég korai tudnod ... Zahemszky László fordítása. fmm A költő és az idő Beszélgetés Csorba Győzővel A szenvedély Csorba Győző Pécsen él. 1959-ben jelent meg A szó ünnepe cimű verseskötete: ez volt a költő első olyan könyve, amely fővárosi kiadónál látott napvilágot. Azóta több mint tíz verses­kötete jelent meg, közte egy gyűjteményes kötet és két válo­gatás. /Rengeteget fordít. Napvilágot látott Iválogatótt fordí­tásainak gyűjteménye is. A Szó ünnepe óta csaknem huszonöt év telt el. —, Hogyan érzékeli negyedszázadot? ezt — Ami már lezárt, ami már történelem, a maga megjege- cesüíésével, a kiválasztással, az idő szűrőmunkájával mindig szilárdabbnak, határozottubb- nak, biztosabbnak látszik, mint az, amiben benne vagyunk, amit átéltünk, aminek alakítá­sában részt vettünk. Talán még arra sem vagyunk jogosultak, hogy véleményt mondjunk ró­la, de ha mondunk is, o véle­ményünk mögött mindig bizony­talanság rejtőzik, ha az agyunk hetyke akar is lenni, érzéseinket kétely kíséri, el­bizonytalanodunk. Abban, amit megélünk, a szubjektivitásunk mindig benne van, de a kol­lektív értékítélet még hiányzik. Ha azt mondom: „József At­tila nagy költő”, akkor abban benne van a kollektív ítélet is. De ha Babitsot vagy Kosztolá­nyit vesszük elő, akik ugyan nagyjából József Attila kortár­sai voltak, de akiknek az érté­kelése az elmúlt huszonöt év­ben sokat változott, akkor azt látjuk, hogy a lezárt korok íté­letében is benne rejlik a szub­jektív mozzanat, a vonzalmak és .ellenszenvek, ha kisebb mér­tékben is, mint a még le nem zárt, a nem történelmi korsza­kok esetében. Itt van például Szabó Lőrinc esete. Igaz, ő 57-ben már meghalt. Vagy itt van Veress Péter, Nagy László, Szabó Pál... — Milyennek látja ezt a hu­szonöt évet a magyar irodalom szempontjából? Értéket teremtő korszaknak? — Föltétien. Ha csak szubjek­tív véleményt mondhatok is, szerintem óriási dolgok történ­tek nálunk. Ebben a huszonöt évben nagy pályák születtek, és néhány esetben, sajnos, le is zárultak. Csak néhány ne­vet mondok: Nagy László, Pi­linszky, Kormos István. 1958-ban, amikor Pilinszkyből jóformán még semmi sem látszott, csak a Trapéz és korlát című vékony kötete jelent meg, még senki sem tudta volna megmondani, még csak nem is sejthette, hogy hamarosan milyen nagy életművet alkot. Vagy Kormos István... Huszonöt éve volt egy kis füzete, a Dülöngélünk, meg néhány meséskönyve, és ami­kor hosszú-hosszú hallgatás után sorra megjelentek a köny­vei, a Szegény Yorick, az N. N. bolyongásai, válogatott műfor­dításkötete, a Fehér mágia, ak­kor döbbent meg az ember, hogy megint itt van egy kiváló költő. És itt vannak azok, akik szerencsénkre ma is alkotnak, akiknek még nem lezárt a'pá­lyája: Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Kólnoky László, Juhász Ferenc. Ök is ebben a huszonöt évben bontakoztak ki. Persze minden ilyen felsorolás példajellegű, a nevek csak .jel­zések.- A negyedszázad a magyay vers nyelvében, a kifejezésben, a formai megoldásokban is ér­zékelhető? — Történt valami a magyar költészetben.. Két okot látok ki­rajzolódni. Az egyik a Weöres Sándor vonala, amely a szür­realizmust és a formai kísérle­tezést fogadtatta el. A másik a titokban ható és nagyon ritkán felszínre jutó Kassák-hagyo- mány. Ez a két „vonal" a hat­vanas években nyíltan a fel­színre tört. Ekkor jelentkezett az a törekvés, ami bátorítást adott aztán a fiataloknak. Ez kapcso­latban van az irodalompoliti­kai változásokkal is, és nagy ellenhatás volt a sematikus lí­rára. Fölszabadított egy olyan általános mozgási ingert, hogy aki akkor indult, minden tekin­tetben igyekezett „korszerű”, „modern", „avantgarde” han­got megütni. 1960 táján az egész magyar költészetben megindult egy bátrabb hang­vétel, ami költői nyelvünket megváltoztatta, újjáteremtette. A folyamatot nem lehet min­denkire általánosítani, a vál­tozás kisebb-nagyobb mérték­ben érintette költőinket. Mintha lépcsőzetesen fejlődött volna líránk, egészen odáig, hogyha valaki a most harmincévesek verseit nézi, sokszor bizony eléggé tanácstalan.- Költészete belső terein is érzékeli a változást?- Lehet, hogy hangban én nem változtam olyan látványo­san, mint ahogyan a következő generáció. Valahol azt olvas­tam, hogy az új magyar költé­szet, megteremtésében az én költészetemnek is szerepe volt. Nem tudom. Igyekeztem ajtó­kat, ablakokat nyitogatni má­soknak, talán olyanokat is, amelyeken én nem mindig men­tem vagy néztem ki. Régi tö­rekvésem az úgynevezett funk­cionális versbeszéd megvalósí­tása. Ez azt jelenti, hogy igyek­szem elkerülni a fölösleges, vagy félig fölösleges jelzőket, metafórákat, cifraságokat, szé- pelgéseket, mindazt, amit sokan, szerintem tévesen, a költészet lényegének tartanak, Én egyre kevésbé szeretem. Ha van lírámban változás, akkor az ilyen. Valami módon ez is a kifejezés megváltozása.- És mit hozott a negyed­század a személyes életben?- Egyfelől nagyon sok min­den történt velem ebben az időben, másfeíől ez a huszonöt év hihetetlen sebességgel el­múlt. Lányaim akkor^még ál­talános iskolások voltak, vagy azok se, ma pedig van három felnőtt asszony-lányom, öt és Nfél unokám. „Fél”, mert június­ra1, várjuk a születését... Ugyan­akkor mindezt nem hiszem el, ott.'vannak előttem a régi fény­képek, úgy érzem, mintha most is} ott szaladgálnának a kert­ben, a fák alatt. Mindez olyan, midit egy rossz álom. Legutóbb is aVra ébredtem, hogy egy szűk\csőöe kell bebújnom, és végig "l kell rajta mennem, holott ntsm tudok menne föl- állni. ígyVyagyok az idővel is.- Mit vámtatnak olvasói a legközelebbi jfövőben?- Készül új ikötetem a Mag­vetőnél, a címre Simeon tűnő­dése. Ha valal&j boncolgatná a címet, talán nriegint az idő problémája jönnie elő. A cím­adó versben ugyanis arra ke­resem a választ, nríint ama bib­liabeli „agg Simecjn”, vajon ta­lálkoztam-e már af-Krisztu­sommal, vagyis volt é\ életem­nek olyan pillanata, 'tünnep- napja, aminél nagyobb^ már nem lehet, vagy ezután jöfo el? És ha volt, az miben nyilatko­zott meg: egy versben, ecjty könyvben, egy nőben vagy va-V lami másban? Vajon fölismer­tem-e? És ha ezután következik el, fölismerem-e majd? —s­Bantfác Szervác, aiki arról lett híres férfiú, hogy egy szép napon eladta aszltalasműhelyét, s az egész összeget lottó- szelvényre költötte, nyugodtan ült a Három nimfa eszpresszó egyik asztalánál. Bölcsen, sziiinte filozofikus mélységgel bámul­ta a törzsközönséget vagy a betévedő idegeneket. Hozzám se szólt, csak kezének egy könnyed legyintésével jelezte, hogy mindig kedves vendég vágyók asztalánál. Néhány perces szőt­tem ü'ldögélés utón kopottas, barna aktatáskájából elővett egy halom lottószelvényt — miután újabba'n a lottóárusÍTásból ten­gette életét — s megkérdezte: — Nem parancsolsz? — Minek? Még sohasem nyertem semmit. Akár hiszed öre­gem, a'kár nem — mondtam neki —, nekem még egy nyomo­rult kettesem se volt soha. — Mert nem értesz hozzá — nézett bölcs nyugalommal a szemembe. — Mit kell ezen érteni? - hóborogtam. — Csak a szerencse segíthet, semmi más. — Mfnden amatőr ezt mondja — szögezte le higgadtan. — Pedig nem úgy van az, barátom. — Hát hogy van? — kérdeztem némi éllel. — Te aztán tudod. — Hiába célozgatsz — mondta. — öregem, én elismerem, hogy engem valamikor elragadott a szenvedély. A szenvedély rabja lettem, elvertem az összes pénzemet, elvesztettem a műhelyemet, feláldoztam családi életemet. — Családi életedet? - csodálkoztam, hiszen mindig egyedül éltél. — Na és, az ember egymagában nem élhet békés családi életet? — kérdezte sértődötten. De aztán lehiggodva folytatta: — De nem is ez a lényeg, öregem. Szóval, akkoriban, mikor még én is a szenvedély rabja voltam,, akkor én is azt hittem, hogy csak a szerencsén múlik a dolog, összevissza írtam én is hetethawat a szelvényekre, s így utólag nem is csodálom, hogy elúszott az összes pénzem. De most, öregem, már tu­dom, hogy a szerencsét igenis irányítani kell. — Na ne mondd! — De igen. Hiábo is viccelsz, amit én mondok, az történel­mi tény. Sőt, tudományosan is alátámasztott történelmi ténjf^. A lényeg a szisztéma. _,——' M ilyen szisztéma? Nagyon egyszerű az egész. De ne mondd eí senkiinek, mert nem akarom, hogy rajtad kívül valaki is meggazdagodjon. — Milyen önzetlen vagy — nevettem —, hiszen ha tudod a szisztémüt, okökr miért nem te játszod ,rteg? Miért nekem mondod él? ' . — Én, pajtás, már régen nem játszom. Engem már nem íz- gat a pénz. Illetve mindig kitöltőm a szelvényt, de sohase^0 dobom be. Miinek? Hogy nyerjek? Hát pont ezt aknrom-^^^ kerülni. Engem, öregem, nem érdekelnek már az evilág'W(H ságok. Mondom, csak a játék öröme izgat. Mindenféle pisz* ^ kos anyagi érdekeltség nélkül. — Na és mi az a szisztéma? Szája el'é tette a kezét, és úgy suttogta: — öregem! Előveszed a naptárt, megnézed hányadik hét van. Az első számnak ezt a számot teszed meg. A másodiknál a számot tízzel szorzód, vagy osztod, attól függően, hogy év eleje vagy vége van, a harmadik számnál a naptári hetet megkét­szerezed, aztán a következőnél a hét számához hozzáadod azt, hogy hányadika van, az utolsónál pedig a születésnapod dátumát adod hozzá a hét számához. Egészen halkan súgta: — Csalhatatlan szisztéma. A múlt héten ötösöm volt ezzel, csakhogy mint mondom, nem szoktam a szelvényt feladni. Köszönöm - mondtam megbatottan - s felálltam, hogy távozok. — Egy százas! - rívaIIt rám haragosan. — Mi? — Egy száras. — De... — Semmi de. Mi lili om áss á teszlek, s te meg sajnálod azt a nyomorult százast — morogta, s szenvtelen arccal gyűrte be kabátja zsebébe a pénzt. KAPOSI LEVENTE \ A magyar múlt mosolya A „senki holtáig nem boldog” humora Nehéz lenne ráfogna a légi miagyair mosoly és gúny törté­netére, hogy 'szegényes a Vágy egyhangú, egyszínű. A XVIII. század legnagyobb magyar író­ja, Mikes Keltemen azonban egyenest forradalmasította a magyar humor és szatíra töfté- nteltót. Egyrészt azzal, hogy aiz ő Törökországi teveleiben együtt von a kamikulm, az iiránSd, a szoltóra és a humor megannyi ár­nyalata, változiato, másrészt az­zal1, hogy bensőségessé, meg­hitté, saját élétébőll és fáj­dalmasból fakódban, nagyon emberivé avatta szemléletét és kifejezésmódját. Az önvallomá- sos líra és a humor, a költői érzélemgazdógság és az ön­gúny nála egyesül először iro­daim unikban, s haMatHam fimom- sággdl1, eleganciával, páratlan íráskészséggel bontásik ki. Mindent tűid; amit egy író tud­hat. Bravúrosán játszik a szí­nek, ízek, hangulatok ezernyi változatával. Szám űzötten,, ma­gányosam, reményt vesztetten, aggódva hlazájó sorsáért, .fájlal­va önmaga éltemetiettiségát, a derűls, 'majdan a fájddlmós hu­mornak olyan szépségeit de- rengíteti föl, amiiihez hasonlót a vHágiiirodo'l'om is keveset ismer. Fájdbltemmall szemléli a világ folyását; a boldogtalanságot alapvető emberi tulajdorrsóg­olak véli. De hite, bizódalma mégsem rendül meg. Miég leg­személyesebb bánatát, szerel­mében való csalódását is van ereje bumorosam-Sironlikusan föl­fogni. Roppant telki erő, kivé­teles műveltség és férfi als el­szántság minősítik humorát, amely olykor közel áll az dkósz- tófahumorhoz, vagy alhogyán régen nevezték: a „falit áfa ­hurhatlhaz". Külön érdemes megjegyezni, hogy milyen szel­lemesen lés finoman sikamlós. Erotikája nem durvái, nem kö­zönséges, amint az szokás volt a maga koráiban, hanem a fron cia szalonok szellemességét idézi. Sz. K. Mikes Kelemen leveleskönyve I. Részletek Drínápoly, 15. febr. 1718. Édes néném, kedvesen is veszem, ' nevettem is p kéd pana- szolkodását, hogy gyakrabban nem irhát, alkalmatossága nem lé­vén az elküldésre. Ollyan jól tudgya kéd menteni magát, ollyan kedvesen panaszkodik kéd, hogy csak az megér tíz levelet. Talá- ma azt tudja kéd, hogy innét nincsen posta Constancinápolyig? Tudgya-é kéd az okát annak? Az oka annak b, hogy |az előtt, mi­kor a császár itt lakott, az urak legkisebb állapotért is postán küldöttek Constancinápolyban. A többi között egy pasa, ide érkez­vén, egy kedves pipa szárát Constancinápolyban lelejtették, azért postán küldött vissza. Azt a császár megtudván, meg parancsol­ta, hogy többé posta ne legyep ezen két főváros között. Láttya kéd, micsoda kárt tett nekem egy pipa szár! Itt mi ;semmit nem mulatunk el abban, hogy a dolgaink jól follyanak. A réz elfendi (cancellarius) gyakran jő hozzánk, mi is gyakran megyünk inkog­nito a kalmakányhoz. Adgya Isten jó végit, de attól lélek, hogy úgy járunk, mint a hegyek, o kik esze gyűlvén egereket szültek; mert amit egyszer meg irtom, százszor is csak azt írom, hogy a császár veje, akit ha sokszor meg vernek is, a fa vágó mondása szerént, de a vezérségre céloz, a hadakozásra céloz, a hadakozás­ra pedig olyan alkalmatos, mint én a prókátorságra. Talán még ahoz is többet fuötok; imert hiszen nem az-é egy prókátornak a hi­vatalba. hogy tudcft'g keresni a maga hasznát? Hogy mindenik résztől vegyen ajándékfe>(, és egyiknek sem szolgállyon? Oh! édes néném, mefy. közéi vagyon már ő a vezérséghez! Ha én ollyan közéi volnék a hdr&&ághoz, talám már el is vonták vol­na a menyasszony táncát. Mind" tazpn által a biztatás meg va­gyon, csak azzal is maradunk. A törököt ha",vjeg verik, csak sir és meg békéllik. Azon kívül is, Isten tudgya az ókűYf^de Franciaor­szágban a némettel, és ha d meg lesz, ne oldalt, ha?f&cö hátat lorditsunk Erdélynek. Hirt nem irhatok, mert ollyan hidegek jiárnak, hogy a hírek meg fagytak. Többet sem irhatok, mert egy vén-Szi­tut várakozik a levelem után — a telkemre lágy meg! Bár estek azt tudhatnám, hogy ki nemzetiségiből való? Úgy tetszik a szakák ' Iáról, hogy a Zabulon nemzetiségéből. Édes néném, meg ne nátA* hásodgyék kéd. Szeret-é kéd? Azt nem kell kérdezni, ha szere- tem-é kédet. Drínápoly, 12. july. 1718. Micsoda sok féle nyomorúságot okozott az embereknek az Ádám vétke! A télben édes néném, azon kellett panaszkodnom, hogy igen hideg vagyon, és nehéz Írni, most meg azon kell pa­naszkodnom, hogy meleg vagyon. Azt ne gondollya kéd, hogy ké­nyeségből cselekszem, mert valamicsoda nagy hideg volt, a me­leg szintén ollyan nagy. Ha télben jég verem volt a házam, va­gyis inkább lokházam, most pedig sütő kemence. Fokháznak pe­dig azért hívom, mert az ablakon ki nem nézhetnék, ha csak laj­torjára nem másznék, ollyan közéi vagyon a padláshoz. Még azo­kat sem lehet ki nyitani, úgy vannak csinálva. Kéd pedig jól tud­gya az okát, hogy miért csinállyák ollyan magoson az ablakokat. Én nem tudom, csak gondolom, azért, hogy a szomszéd asszonyt ne lehessen meg látni, mert a török azt sem akarja, hogy a fele­ségére nézzenek, lói mondgyák azt, hogy Franciaország az asszo­nyok paradicsoma, és a lovak purgátoriuma, Törökország pedig a lovak paradicsoma, és az asszonyok purgátoriuma. Elég az, hogy nem lehet a házamban maradnom, még kunt is szenvedheti pz ember a nagy hévséget, a falt vagy az asztalt ha meg tapasztya pz embSr, melegséget érez. A minap pedig a mezőn ollyan meleg szél jött reánk, valamint ha az égő kemen­ce mellett mentünk volna el, és ha sokáig tartott volna, le kel­letett volna esnünk a lóról. Most ennél egyéb hirt nem irhatok. Ez elég meleg hírek, de gondolom, hogy rövid idő múlva hideg híreket kell írnom; mert a békéség meg csinálását csaknem bi­zonyosnak tarttyák, és attól tartok, hogy ott ölelem meg kédet, ahol nem kívántam volna. De azért nem kell kéltségben esni, jól tudgya az Isten, mi hasznos nékünk. Ha ott is nagy melegek van­nak, féltem kédet a betegségtől, - arról rettegve gondolkodom. De azt tudgya-é kéd, hogy lehetetlen már jobban szeretni kédet, mint én szeretem. Mászor többet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents