Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

9 1983. március 26. Képújság u Pezsdíto műhely Tihanyi szemle Somogyi Józseffel — Egy jó iskola nemcsak is­mereteket ad, hanem magatar­tásformákat. Szinte élni segít. Így emlékezik a Pápai Refor­mátus Kollégiumra volt diákja, Somogyi József, a Képzőművé­szeti Főiskola rektora. Kossuth-díjas szobrászunknak ez az öröksége is táplálja ti­hanyi vállalkozását. Főiskolai rangú művésztelepet szervez, ám a szerepe sokkal nagyobb, messze sugárzó lehet. — Főiskolánk szerény lehető­ségeket tud adni hallgatóinak, hogy kővel, fémmel, fával, ke­rámiával dolgozzanak. Az okta­tást a mivesség irányában sze­retnénk fejleszteni. Ugyanakkor szükségünk van — főként az utolsóéveseknek és a leendő művész-jelölt íovábbképzősök- nek — a mesterségbeli jártas­sággal együtt érzékeny nyitott­ságra is. Az értelmes élet irán­ti fogékonyságra ... — hallgat­tam a művész töprengését, kis nyaralójának Balatonra néző kertjében, nyolc évvel ezelőtt. Akkoriban bukkant rá Tihany­ban a Belső-tó partján egy lá­bas szénaszórító pajtára. Mel­lette emeletes juhhodály, tá­gas telekkel. Éppen kitelepült belőle a Badacsonyi Állami Gazdaság. — Egészen levett a lábamról — mutatta a vedletten is pati­nás műemlék épületeket, s a vízig nyúló udvart. Még a nyár végén tanyát vert ott a mester néhány diákjával. S örömére, őket ugyancsak megfogta a hely varázsa, mély földszaga. Foszladozó tető alatt, csepergő esőben sem tétlenkedtek. A következő nyarakon, ahogy kissé javultak a körülmények, szállingózni kezdtek festő és grafikus hallgatók is, tanáraik, kai, s népdalénekesek, zené­szek, balett-táncosok. Újra nádaziták a hodályt és a pajtát, miután a főiskola bir­tokába került. A rektor szorgal­mazására — műemlék- és ter­mészetvédelmi szakemberek közreműködésével — az épület- felújítási tervekkel együtt ké­szült tizenöt tájba illő kis ház terve is. Sokáig nyomasztottak azonban a közművesítés gond­jai és még nehezebb volt építé­si vállalkozót lelni. 1982-ben mozdult ki holt- Dontjáról a műhelyteremtés ügye. Somogyi József el-elked- vetlenedett, mégis töretfen a meggyőződése: — A tihanyi nem egy lesz a művésztelepek között. Eredeti elképzelésemet messze felül­múlja a lehetőség. Talán kö­zép-európai színvonalú szelte, mi centrumot sikerül létrehoz­ni .. . Sajátos izekkel-színekkel telített hely ez. Predesztinált az eszmecserék gyönyörűségére. Meghitt fórum megteremtésére. Lehetőséget nyújt a fiatal kor­társaknak egymás megismeré­sére, amit nagyon-nagyon fon­tosnak tartok. — Miért? — A mai magyar szellemi élet baja, hogy parcellákra osztott. Majdnem minden szak­ma „fő a maga levében". Nem, vagy többnyire esetlegesen ta­lálkoznak az alkotók, alig is­merik egymás belső törekvé­seit ... — Most nyáron a balettin­tézet növendékei időztek ott. — Egy jelentéktelen kis ma­gánterületet szobrász- és festő­műteremmé alakítottunk. Abla­kokat nyitottunk a tóra, szinte beleolvadtunk a tájba. Benn táncoltak a balettesek, hallga­tóink meg gyönyörködtek, él. vezték mozgásuk hallatlan va­riációs lehetőségeit, ritmusát, gondolatkifejező készségét. Közben rajzolgattak. Talán ké­pek és szobrok is születnek váz­lataikból. És lehet, hogy a leen­dő nagy táncos találkozott a leendő nagy képzőművésszel. Mindenesetre a további eszme­csere lehetősége is megterem­tődött, miközben bepillantottak egymás műhelygyakorlatába. Mégpedig a legfogékonyabb korban. — Ami művészeti főiskolá­sok számára szinte természe­tes ... — Az kellene, hogy legyen. De hol és mikor van alkalmuk erre? Még ritkábban találkoz­nak a holnap vegyészei, színé­szei, orvosai, filozófusai, építé­szei, költői, matematikusai, mu­zsikusai . .. Miért ne ismerjék egymás törekvéseit, gondjait? Ezt is szeretném elősegíteni Ti­hanyban, mert nyitott szellemi életre vágyom. Az igazi nagy célom, hogy főiskolánk keretén belül fórum jöjjön itt létre. A leendő magyar' szellemi élet képviselői eligazodjanak o ma­gyar szellemi élet különféle te­rületein. ¥ Hogy szervezi meg a telep életét Somogyi József? A vég­zős képzőművész hallgatók áp­rilistól novemberig itt készítik el vizsgafeladataikat. Diploma, munkájukat szabadtéri bemuta­tón — a fa, kerámia és más kényesebb anyagúakat pedig a volt juhhodólyban — archív gyűjteményként Tihanyban hagyják. Ez folyamatosan gya­rapodik. Idegenforgalmi vonz­ereje és művészettörténeti je­lentősége nyilvánvaló. Képzel­jük el tíz, húsz vagy ötven év múlva a művészek derékhadá­nak első míves miunkáit egy he­lyen! Nyáron csatlakoznak a diá­kokhoz az alsóbbévesék és ide hívják továbbképzésre a mű- művész tanárokat. S ebben a „képzőművész közegben” fő­gázának különféle érdeklődésű vendég egyetemistákat. Ök napközben nyaralhatnak, de esténként a maguk tudományá­val, művészetével „rukkolnak ki". Szavalnak, énekelnek, mu­zsikálnak, előadásokat tarta­nak, vitatkoznak. — Mit vár ettől Somogyi mester? — A nyitottság és fogékony, ság erősödését. Az érdeklődés megpezsdülését... összetet­tebb szellemi mozgásban kata­lizátor teremtődik, szinte ész­revétlenül. Lehet ennek termé­szetes tisztító ereje, hasonló sugárzása, mint a kecskeméti Kodály-intézetnek. Nem utolsó­sorban említem — külföldi kap­csolataink révén — a hallgató- cseréket, Párizstól Leningrádig. A vendégek műveivel is gazda­godhat Tihany. A m» növendé­keink meg más tájakon gyara­podnak élményekben, tapaszta­ltatokban . . . — Ennek alapfeltétele a te­lep mielőbbi lakhatósága. — A balatonfüredi városgaz­dálkodási vállalat a volt hodály udvarán megkezdte a földmun­kákat. Színpadot, nézőteret ala. pozott. Odébb pedig támfalát emelt, amelynek karéjában épülnek a Belső-tóra néző kis házak. Hiszem, hogy az idén a Veszprém megyei építők nem­csak eílkezdik, át is adják a kis házakat, hogy civilizált körül­mények között éljünk és folya­matosan dolgozhassunk. Aztán sor kerül a patinás épületek felújítására, kis bronz­öntő, restaurátor- és más mű. hely, szabadtéri nagy égető­kemence építésére. A Belső-tó partján, ha lassan is, de tör­leszt az idő. Aminthogy Somo­gyi József is törlesztett — betegség, sürgetőbb megbízá­sok miatt — elhúzódó vállalá­saiból. A pápai kollégium ün­nepén avatták fél Nagy László portréját. Tavaszra készen lesz veszprémi kútkompozíciója, há­rom kecses fányfiguróval. Ma­kónak A megfáradt ember szobrát fogalmazta bronzba. Győrnek — tisztelgésül és visz- szaemlékezésként — egy nagy szarvasos fiút készített; hozzá személyes élménye is tapad: az árvízkor maga is megpróbált vadat menteni a Szigetközben. Egy női figurájának a főváros, bán keresnek helyet. Dolgozik Rudnay síremlékén s a Rodos­tóba kerülő Rákóczi-szobrán. Meq Tihanyért, mely „szívügyei­nek" talán legkedvesebbike. RAFFAI ISTVÁN Család a barikádon (Részlet) i1.75 éve született Honoré Dau­mier, francia festő és .karika" turista, akiinek születésnapjói a Béke 'Vfllógtahács felhívása mór negyed'százado világszerte - ünneppé avatta. Életműve e miiékezetes példája annak, hogy miiképp szolgálhatja egy rajzolóm üviész a társadalom haladásáért vívott harcot. Áz egész életében nyomorral küszködő művész kifi/óként ta­nult meg rój zokni-. A litográfia vezető mestere tett. Már pálya­futása elején szembefordult ko­ra társadalmának visszásságai­val; Lajos Fülöpöt, a polgár királyt mindent felfaló Gairgan- tua óriásként ábrázoló karika­túrája 'miatt börtönbe jutott. Kiszabadulása után sem ha­gyott fel a társadalomkri tikéval, a Garicatu-re és a Ohairivori élc- lapokban jelentek meg nagysze rűen komponált, kitűnő poli tiklcni gúnyrajzai. 1835-ben oz ügyészség betiltotta a politikai tartalmú újságroijzokat. ettől kezdve a polgári társadalom képmutató erkölcseit vette to: fa éíllérev kifogyhatatlan ötletes­séggel, gyilkos igazmondással, szatírák grandiózus sorozatát alko tta mleg a né pelnyomó rendszer ellen. Mindent észre- vevő, hliihetetfenül éles szem, marrá, érzékenyen találó gúny és 'bámulatos kifejezőerő, o tar­tatomhoz igazodó, realista stílus jel'lemzii műveit. Karikatúrái a társadalom széles köreiben táp­láltak a népét kizsákmányoló és a nagytőkére támaszkodó reakciós politika elleni felhá­borodást. így vált Dauimier mű­vészete jelentős mozgatójává az áprilisi felkelésnek, majd ké­sőbb az 1848-as francia forra­dalomnak, amelyet a legforróbb lelkesedéssel üdvözölt. Egész életében éberen figyel­te a viliág pófitiükta'i eseménye­ket is, éppúgy till'tdkozott a nagy­hatalmak eröszlaikos pol'iltilkája ellen, minit aihögy például az egységes oltasz állam megvaló­sulását ünnepelte. Az uralkodó osztály 'megérez­te Daumierben a veszedelmes ellenfelet. Politikai karikatúrái - nak közlését betiltottaik; leghta- tásosab'b ‘litográfiái 'köveit ösz- szezózták. Ekkor a ímesiter új Daumier, a politikai szatíra mestere MŰVÉSZET TÉT® • • • _________________________ uta kon új tematikát keresett, megteremtette a polgári élet sokszínű, átfogó szatíráját, amelynek korát éppoly gigálnltS- kus módon tükrözik, miint ro­busztus ko r társának, Balzacnak regényei, akii őt Mrdheftangeló­hoz hasonlította. Munkásságá­ban feltűnik a feltörekvő mun­kásosztály ábrázolásai főleg festményein (Mosónő, 1860—62), (Vizhordó, 1860) és monumen­tális, nagy formákban össze­foglalva OGtóíád a barikádon, 1848). lAz idős Daürnler — bár keze meg volt kötve — küldet éssze­rűen továbbfolytatta harcát a haladásért, a népek békéjéért. A porosz—francia háború hó­napjaiban hazaszeretettől fű­tött, iszonyatos képeket rajzolt a rombadőlt országról, 1871- ben a párizsi kommün kikiál­tásakor pedig művészete min­den eszközével hitet tett a for­radalom mellett. Kora nem tette lehetővé, hógy nagyméretű táblaképek­ben és freskókban is kifejthes­se képességeit. Festményeit nem becsülték, pedig a század egyik legnagyobb festő lángelméje volt. Kevés szín, széles ecset- járás, monumentalitás, megra­gadó fény- és árnyékhatás, gondolati mélység, drámaiság jellemzi kevés müvét, de az éle- lolpok hásábjái közé szorítva ís hatalmas, ma is 'érzelmeket ki­váltó életművet hagyott ránk. Élete alkonyán megvakult. Nyomorában világihírű festötár- oa, C. Corot mentette meg az éhenihalastöl, egy kis házat vá­sárolt számára V,aImondoisbtan, és a köztársasági kormánytól szerény járadékot eszközölt ki számára. íDauimier művészi és emberi alakja úgy áll előttünk, mint egy boldogabb, egészségesebb kor úttörőjéé, aki életét, tehet­ségét az emberiség fejlődésé­nek, jobb jövőjének szolgálatá­ba áWiitotta. BRESTYANSZKY ILONA Makoto Namakura (japán) plakátja, az 1976-os biennálé elsödijasa A világ legjobb plakátjai A varsói nemzetközi plakót- biennálé (díjazott plakátjait 1966 óta a. vilonovói plakátmú­zeum őrzi. Most a Műcsarnok­ban e díjazott plakátokból, a vilóg legjobb pídkatjoibő'l lát­hat válogatást a közönség Két­száz müvet, amelyből néhány mar eddig Is béjOTta a víláqat. Olyan viláynágysaqok neve sze­repel a plakátokon, mint a fran­cia Graphus-csoport (kiállításu­kat nemrég láthattuk Magyar, országon), az amerikai A. Warhol és P. Davis, a szovjet Gudmanas. a finn Veistola, a lengyel Tomaszewski, az olasz Carmi, a magyar Alapfy Attila, vagy a nyugatnémet Matthies művészeké. Jozef Moroszczak, a biennálé egyik szervezője így fogalmaz­ta meg a kiállítás célját: „Ha­talmi* seregszemle. Igazi vizs­ga, az élet igazságainak tükör­képe a plakátban. A grafika ezen műfajának — a világ leg­jobbjainak — manifesztációja az alkotó gondolat, a művészi felfedezés és útkeresés bemuta­tása ez ..." NEVEM AGAIN! CITROEN * 2CV A kiállítás plakátjai igazi mű vészi-esztétikai élményt nyújta svak. STOPTHFJf! David King (angol) alkotása, az 1978-as biennálén a zsűri kü- löndiját nyerte el Marokkói és lova Andee Francois (francia): Citroen CV 2 Az 1972-es nemzetközi plakátbiennálé első díjasa

Next

/
Thumbnails
Contents