Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

1983. március 22. UfePÜJSÄG tel éttermében is szegedi pap­rikával főztek. Amint azt máig is hallani: „megindult a paprikázás”. Any- nyira „mögindul-t", hogy egyre- -másra hamisítani is kezdték a terméket, mégpedig oly mér­tékben, hogy a múlt század vé­gén már törvénykerni kellett minősége védelméről. Csonka Ferenc vegyészmérnök vezetésé­vel laboratóriumot is létrehoz­tak, amely intézmény aztán szi­gorúan minősített, büntetett, óvott. Lehet, hogy éppen a sok rossz termék sz étraj zása miatt, lehet, hogy más paprikater- ímesztő országok piacszerzésé­inek következtében, de minden­esetre tény, hogy a századfor­dulóra a sregedi paprika hírén- mevén csorba esett. Csők az 1930-as években vált isimét ke­lendővé. De akkor ugyancsak! Tönelfi Sándor, az egyik szak­értő így minősítette ekkoriban: „ .. . a magyar fűszerpaprika kiváló minőségét a máslhol ter­mesztett paprika sehol el nem éri. A magyar fűszerpaprikának nincs párja... Az igen kelle­mes rámát, íz, az enyhe csí­pősség, a sZi-nte egyedülálló színezőiképesség, az ártalmat­lanság, a vitamintartalom min­den dicséret helyett beszél. A sóik tűz és élet a nap melegé­től származik, a fény és a szín talán a szivárványból ered .. Ez az immár több évszázados „paprikázás" természetesen ma is virágzik. A termelőszövetke- kezetek'ben és a háztáji gazda­ságokban egyaránt. Az előbbiek időközben ügyes gépeket sze­reztek be - segítségükkel a fáradságos palántázást az ún. helyre vetés váltotta fel —, s a különféle érésszabáiyozókkal pedig még a szedés idejét is meg lehet határozni, amikor a lehető legősibb módszerrel, kézzel tépkedik le a barna­piros termést. A Szeged környéki „papriká­zás" históriáját egyébként ma mór nyilvános közgyűjtemény mutatja be Mihó lytel ken; ott, ahol változatlanul a „vörös arany"-ból él a lakosság. A. L. Mátraverebély a nevében mátrai, ám a valóságban a Cserhát kelét! oldtallán festői környezetbe ékéit község és környéke változatos érdekessé­gekkel szolgái látogatóinak. Megközelítése a Hatva-n-IPász- tó-Slalgióta'rján vonalon igen egyszterű, de remek slétaüillka- löm azok számára is, alklik ked­velik az erdei túrákat: a cser­háti oldalién Hollókő fei'öf, a Mátra felől pedig Ága sivá r irá­nyából vagy a Zagyva mentén Szúpatakot ériintve. A változatos környezet azon­ban távolról sem menti kS az érdekességek köriét. A község házai közül büsZkén emelkedik ki a XIV—XV. században Vérebi Péter erdélyi a'IVajda álltarl épít­tetett templlom. Helyén már a romáin korban is állít egy kis fa-lúsli templom, amely idővel erősen meg-ro-ngó ládott, de ki­tűnő fekvését kihasználva ide épíittetetfe új templomát Vere­bi Péter. Ez a templom napja­inkra nem csupán N-ág-rád me­gye, hanem az ország egyik je­lentős gótikus emléke, bár a temipllom belsejét barokk stílüs - báln erősen átallblklítoittálk. Ere­deti szépségükben élvezhetők viszont a sekrestye gótikus Vi­dékies fairágású fejei, illetve mövénydísZei, Vallolmint a két, igen jellegzetes ülőflülllke. Az építtető Verébi Péter olya-n-nyi- ro ragaszkodott a vidékhez és szép templomához, hogy 1403- bam bekövetkezett hailáilákor sírtkövét itt helyeztette el. iMát na Vérebé ly hó Zait elhagy­va a kanyargó ösvényeken szin­te váratlan ül tűnlilk elénk Sze nt- kútpuszta. Természeitesen szó sincs hagyományos értelemben vett „ipulsztáráU", hegyvidéki szemmel aZonlba-n érthető, hogy ezt a lankád-domlbos, sziklás helyek közt megbúvó romanti­kus — kicsit nagyobb méretű — tisztást így keresztelték el. Ami pedig a Szentkút elnevezést il­leti, a'z a-lighamem attól a ­A szegedi paprika „Paprika pút Szeged on the map”, azaz „Szegedet a papri­ka tette a térképre” - magya­rán, változtatta híressé - írta egykor az 1930-as évek elején Pa ál Jáb; a Tisza pártjáról Amerikába származott paprika­kereskedő, aki aztán igazán tudta, milyen értékes, akár egy egész város, sőt egy országrész gazdasági életét meghatározó növény ez a burgonyafélék csa­ládiába (Salanaceae) tartozó, a Capsicum an.nuum L. nevet viselő növény. Nem is hiányzik egyetlen konyhából sem, s ezért aztán nehéz elhinni, hogy tulajdon­képpen új keletű élelmiszerünk. Kolumbusz történelmi útja után DéJ-Ameriköból hozta át Euró­pába d’Averio hajós. Magyar földre az 1570-es években jut­hatott el, amikor - így mondja a história - Széchy Margit, Zrí­nyi Miklós nevelőanyja is ter- mesztgette kertjében a „vörös törökbonsot". (Ez az elnevezés egyértelműen jelzi, hogy a tö­rökök közvetítésével jutott el hozzánk.) A paprika Szeged környékén talált igazi otthonra. Jól táplál­ta az ottani talaj, a sok-sak napfényes óra pedig az érését segítette. Helyi termesztéséről a legrégebbi adat 1723Jból származik, helybeli fogyasztását pedig szintén a XVIII. század­ban jegyezték fel, mégpedig a piaristák rendházának elszámo­lásában a „pro paprika" jel­zés alatt. A növényhistorikusok kiboga­rászták, hogy sokáiq - egészen a XIX. század eleiéig - csupán házi fűszerként alkalmazták, te­hát nem termesztették piacra. Erre akkor került sor, amikor Pálfy-testvérek 1859jben meg­építették az első paprilcamalmot Szegeden, ahonnan aztán már naqyobb tételekben került mind a bel-, mind a külföldi vásár­lókhoz az égőpiros, csiklando­zó illatú őrlemény. Legelső im­portőrje a francia Escoffier úr volt, akinek jóvoltából aztán imég a monte-cariói Grand Ho­A Baktallórántháza határá­ban elterülő 340 hektáros erdő 5zabolcs-Szatmá r megyte védett természeti területeinek legérté­kesebbje. Amikor a természet­védelmi hiVaitol a védelemről haitározott, így indokolt: rendel­tetése: védje és tartsa fenn a Nyírségre egykor jellemző ter­mészetes gyertyános-tölgyes er­dő-típust, és őrizze meg a terü­let sajátos növényvilágát... Biz­tosítson zavartalan természeti körülményeket a tudományos kutatás és oktatás számára... A baktaláránitházi erdő egy ré­szének védelmét növényföldraj­zi és fejlődéstörténeti adottsá­gai, másrészt gazdaságtörténe­ti, állományszerkezeti és gén­megőrző szerepe indokolják. A balktali erdő pereimén, a szokásos védelmiét közlő tábla mellett egy másik is található. Ez azt tudatja az arra Utazó­val : ebben az erdőben génbank talá Iható. 'Az Alföld utolsó természetes képe az erdőikkel, lápokkal1, k:i- sebb lösz- és homokpüszitafol’- tokk-all tarkított erdőlszltyepp volt, amely fokozatosan a-lalk'útt át kUlítúirtájjá. Az egykori nö­vénytakaró klimatikus formáció­jának manadványfoltjait legin­kább a homok-falapok őrizték meg, mert ezek nagyobb mély­ségben viszonylag több nedves­séget törő linóik. Ez a magyará­zata, hogy az alföldi flóravi­dékre önálló flóra-járóiként il­leszkedő Nyírség oly jellemző homoki erdőségei változatlan szépséglben mairtadt-oík fenn. A hajdani krónikák már az 1500-as években erdőt említe­nek a baktai tájon. A későbbi időkben az itt gazdálkodók megkímélték ezt, nem enged­ték a másutt sajnos elterjedt rablógazdálkodást. így marad­hatott fenn két erdőtánsullás, a homoki gyertyános — kocsányos tölgyes, és a hozzá szorosan csatlakozó gyöngyvirágos töl­gyes még ma is meglehetősen nagy kiterjedésű1 erdősége, amely Bafcfailórá-n-tházát i's ma­gába foglalta Gros - Napkor - Apagy - Levélek - Nyírlk'ércs vonalion húzódik. Mindehhez hozzá kell tenni, hdgy a XVI. század óta erre a területre idegen helyről mak­kot, csemetét nem hoztak, az itteni faállomány őrzi azokataz ősi genetikai tulajdonsága Icát, amelyek több száz év óta sér­tetlennek. Mindezek ismereté­ben a génkészlet megőrzése ér­dekében szükséges erdőgazda­sági munkákat az Erdészeti Tu­dományos Intézet szakvélemé­nye a'lüpján terveztek meg, s gondoskodnak a végrehajtás­ról is. A védett területből alapos félmérések után jelölték ki azt a több miint 150 hektáros részt, amely a tulajdonképpeni gén- reZervátum. A hét-tíz évenként termő tölgyek makkját itt gon­dosan ősszegyűjltiik. Ezt ültették ki a műit év őszén első ízben, hogy majd 10—15 év múlva, az addig viszonylag nagyra növő csemetékről kiderüljön, milyen tűid ijda n ságo k kai rendel kéz nek, hogyan fejlődnek, növekszenek. A tölgy makkjain kívül gyűjtik itt a madárcseresznye, a feke­te dió, a gyerttyán, a hárs mag­jait is. Természetes, hogy a védett terület, s ezen belül a gén-rezer- váfiulm igen gondos őrzést igé­nyel,! növényvilága ugyanis egyedüllüllá. A fákon kívül (tölgy., szili, miezei jiúhoir, ma- dárcseresznye) rendkívüli ritka­ság a debreceni osormalya, a szagos müge, a klaipbtnydk, a menő borzas Imola, az erdei varázslófű, az odvas és ujjas kelitilke, a gumós fogasír, az er­dei gombernyő. A védett erdőben fát csak obiban az esetben Vágnak ki, ha menthetetlenül beteg. A gazdálkodást itt megelőzi az értékek Védelme. Hosszú, tíz esztendőre megszabott, tudo­mányosan megaila-pozott terv ír­ja elő a munkákat. Ez is hozzá­járul aihlhOz, hogy a baiktai erdő tudományos műhellyé is váljék. Szívesen látják az erdőt ked­vélőket és tisztelőket, aikiilk szak­szerű kísérőket is kaphatnak er­dei sétáikra. Az egyetemisták, főiskolások Szegedről, Debre­cenből, Nyíregyházáról!, Buda­pestről, Egerből egyre-másro érkeznek,i1 hogy tanulmányoz­zák a másutt nem látható nö­vényéket, fákat, az egyedülálló flórát. Tudományos kutatók is szívesen időznek itt, ahol mun­kájúikhoz mindén kedvező kö- 'rtülllmény biztosított.! BÜRGET LAJOS Génbank az erdőben A Cserhát keleti oldalán Dunakömlőd Aki Budapestről Pécs felé autózik, a 6-os számú íőútvona- * ion el nem kerülheti a. híres dunaköm-Üődii halászcsárdát. De Dunakömllödnek egyéb neveze­tességei is vannak, ez, a ma aíig másfél ezer lakost számláló -hélység gazdag és váltózatos múltat mondhat magáénak! Tekintsünk a legtávolabbra, azaz nevezetesen a kő- és a bronzkorba: a régészeti leletek szerint — amelyek éppen a csárdánál- magasodó úgyneve­zett Várhegyen- kerültek élő — már akkor megtelepült az em­ber. Megtelepült, s ott is ma­radt, mert a Duna mentén ha­marosan elfoglalta helyét az az út, amely öszékötötte mai ha­zánk északi és déli tájait. A rómaiak idejében mind a- keres- kedőnép, m-i-nd a katonák foly­vást használták ezt a „csapást", annál -is inkább., mert az Aquin­cumot, tehát a mai Óbudát kö­tötte össze Mursávaf, azaz Eszékkel. (Mellesleg említve, a fontos út mellett hömpölygő Duna is jeles földrajzi megha­tározója vált a római biroda­lomnak: tudniillik ez a folyam jelenteste a. határát.) Mint annyi más telecülés szertte e tájon, Dunakömllőd is megkapta, a magO római nevét. Lusson-iumnak mondták, írták akkoriban, s hogy fontos tele­pülés lehetett, arra abból kö­vetkeztethetünk, hogy egy, da- -rabj-ai-ban még ma- i-s álló sá-nc vette -körül. Aztán a rómaiak eltűntek e löszdombos, vidékről, s helyükbe — persze sok más népesség után — lim-máir végleges gazda­ként megjelentek a magyarok. Ók is felismerték, hogy milyen fontos, ta-lállkozásra, ellenőrzés­re egyaránt alkalmas, hely a Du­nára néző Várhegy,, s ezért há­zakat építettek. Sőt, valamiféle nagyobb erősség is -magasod­hatott ai -régi rámO-i település helyén-, -mert III. Béla királyunk — aki az 1226. év Kiisasszony- napjá-n- ítéletet tartott ott — méltóságához Illően meg tudott szólni Kemleud-ön. (A falune­vet ébben a formában őrizte meg egy oklevél.) 1526-ban Tö­möri Pál érsek és több főúri társa szintén innen indult el Mohácsra ... Hanem a leg-emilékezetesebb napok akkor vi-r-rádtak Kömlőd- re, amikor a kurucok szabad­ság-harcának idején Vdk Bottyán telepedett meg benne. Harco­saival és a környék lakóival újabb erősséget építtetett ott. az úgynevezett Bottyán-vára-t. Ez a hegytetőn- afféle főerődként magasodott, míg odalent, a Duna-parton egy hídfőt is fől- húzatott, mert ez a legendás kuruovezér hidat is veretett a Dunán, s azon csapataival át is kelt, amikor kellőképpen le­apadt a folyam vize. S hogy o híd még inkább védve legyen, a túlsó, tehát a bal parton is emeltetett egy hídfőt. Ezt im- sós-i sáncként őrizte meg az em­lékezet. A kuruc-fabamc háborúskodás előliével megint csendes fa­lucskává egyszerűsödött Kom­lód: két házcsoportjában- alig búsz-egynéhány család éldegélt. Lakóinak száma- csak az 1780-os éveikben, szaporodott még, de akkor aztán alaposan, mert ösz- szesen- 164 német ajkú családot tefe-piteftek akkor oda. Az újonnan jöttek hamarosan takaros házakat, gazdasági épü­leteket emeltek, s szorgalmason jártak a Dunára, ahol nagyban folyt a halászat, s folyvást du­ruzsoltak a vízimalmok. így volt ez egészen addig, amíg a fo­lyam szabályozásakor medrét a Várhegy lábától néhány kilo­méterrel odébb vájták ki. A ha­lászók még csak-osa-k kijártak a távolabb hömpölygő vízre, de a mallmaka-t már nem telepítet­ték át oda-. A. L. A mátraverebélyi templom nem is oly régimúlt időkig - csodbtévőnek tartott forrástól ered, mely a „puszta-” ékessé­gének tekinthető temptom-ko- ilbsltlor együttestől néhány lépés­nyire csörgedezik. iNli-nCS tudomásunk arról, hogy a XVUil. százddlban ide épített templom-kolostor épü­letegyüttes helyién már koráb­ban iis templom áibtt volna. Építői mindenesetre jó érzék­kel fedezték fel a kivételesen szép környezetben azokat az előnyöket, melyeket a középkori valósi hagyományok tettek is­mertté. A -templom mögötti do-mlb olddlláiba-n a mai n-apig megtekinthetők árok a remete- bairtlbngok, mélyekét a karó kö­zépkortól váj-talk a- hegyoldal­ba A templ'om-kolbstor együttes barokk stilluislbbn épült, mélyhez igen szép és Viíszonyllbg tágas, kényelmes kolostor épült. Nap­jainkban szoaiáfe otthont he­lyeztek el benne. A templom belsejének érdekessége a főol­tár Mária-kegyszabra, mely Pásztóiról1 került ide, mégpedig a török időkben: akkor mene­kítették a katolikus hit védel­mezői az ismert kegyhélyre. Szen-tkútpusztót elhagyva a szintén csőik nevében mátrai közlség, MátrOiszŐlös félé idiúl- hatunlk, akár több olyan Irinán - dülőhelyet is érintve, melyek méltán népszerűek a vidéken: például a Garábi-ihegy vagy a Macska-hegy vonalában. Mát- raSzőlős szép, igen gondosam ápolt kertjei között haladunk tovább, egészen a XIII—XIV. századból származtatható — természetesem többször átalakí­tott - templom fellé. A Xl-lil. szá­zadi östemplam fal- és szen- télyirészlletét má-r feltárták, sőt, koráben fredkátöred-ékekben is gyönyörködhet az érdeklődő; Krisztus a pokol tornácán-, va­lamint a Szent Erzsébetet áb­rázoló, fára festett oltárképe értékes műkincs. RÉVY ESZTER Baktai erdörészlet Száradó paprikafüzérek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents