Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

1983. március 19. Képújság 7 M/Sv műm m llflEVETfi MM nHWlVI hAB I Un öreg barátom kitűnő szak­munkás. Ezt a gyár vezetői is hamar észrevették. Kellene egy jó művezető? — mondogatták és öreg barátomra gondoltak. Ez nem is olyan egyszerű. Le­het, hogy a világ legkitűnőbb szakmunkása nem lesz jó mű­vezető? Ilyenkor a veszteség 'kettős. Egy szakemberrel keve­sebb a munkapadok mellett és egy rossz művezetővel több bz irodában. A kinevezés zsákbamacska. A főnökség azonban kényszer- helyzetben volt. Sok jó szak­munkás mellé nem tehetnek te­hetségtelen középvezetőt. A legjobb szaki kell. öreg bará­tom jöhetett számításiba. Csak. Az én emberem szidta a vezetőket, a művezetőt, az üzemvezetőt, mint a bokrot. „Azok nem dolgoznak semmit, még anyagot sem tudnak min­dig intézni, a pénzzel is baj van., ítutyiimutylimlak", mondta. Megkezdődött a gyomnozás. Először is a pénzzel volt baj. A jó szakmunkás ugyebár manap­ság becsülve Van. A jó műve­zető még nem. Tehát a fizetés körül valami nem stimmel. Az egyeszség végül úgy szólt: öreg barátom elválMja a mű- vezetősködést, ha megkapja az átlagkeresetét és természetesen szabad kezet kap a műhely irányít ásóiban. Az efcő hónap íölségesen si­került. Dicsérték az új műveze­tőt. A munkások is. Ez a ritkább dolog. A negyedév végén, mint de­rült égből a Villámcsapás, je­lentkezett először a gond. A friss művezető - akit eddig di­csértek — nem kapott egy fila fillér prémiumot sem. Nem ki­tolásból vagy haragból. Egy­szerűen azért mert, nem telje­sítette a prémiumfeltételeket. Három százalékkal több bért fizetett ki, mint a műhely bér- plafonja. Ez pedig főbenjáró bűn, bérvonalan. Nem búzom-hOlaisztom to­vább a történetet. Barátom megtanulta a magyarok iste­nét. Művezetőnek szegődött. Amikor találkozunk minidig szlidom a művezetőket. Ugratás­képpen. Nagyor furán néz rám az én barátom. — Mi a te dolgod egyálta­lán? — kérdezem. Ilyenkor ká­romkodással' kezdi, ezt nem írom lé, aztán folytatja.: — Munkát kell biztosítani, anyagot szerezni, vigyázni kell a bérre, vigyázni kell arra, hogy az emberek elégedettek legyenek mert máskülönben itthagynak...1 Te, még a táp­pénzhelyzetet is nekem kell fi­gyelni. Aztán itt van a legna- nogybb baj: adminisztrálni kell. Ahogy elnézem barátom kér­ges, göbös kezét, ez lehet a legnagyobb gond. — Mondjál le! — ugratom. — Nem lehet. — Nem? — Most már becsületbeli ügy. — Az más. Az fontos. Ezt eljátsszak minden talál­kozásinál. MianOpság már ne­gyedévenként megkapja a pré­miumot is. A MŰVEZETŐK ÉRTEKEZNEK... Körbeülik az asztalt. Az igaz­gató az asztalfőn foglal helyet. Az értekezlet szóvivője a ter­melési csoport vezetője, Borka Józsefné. Határozott. Sorra mondja a munikaszáimokat, ér­deklődő tekintettel várja a vá­laszt. És a művezetők válaszolnak. A Fővárosi Óra- és Ékszeripari Vállalat szekszárdi gyáregysé­gében vagyunk. Hétfő reggel, a szokásos művezetői értekezle­ten. A negyedév utolsó hónapja. Ilyenkor számba veszik az el­maradt 'munkákat. Az alkat­részgyártó üzem vezetőjének mondják, hogy a táppénzen lé­vők helyett vegyen odo o. sze­reidéiből embereket, mert más­különben nem tudja teljesíteni az alkatrészprágramot. Bognár László nem örvend. A „vendég- munkások" nem szeretnek más műhelyben dolgozni, ez pedig meglátszik a munkájukon. Vé­gül megegyeznek. Két embert fogad. A következőkben egy tízez­res tételről esik szó. Tizenötö­dikéire kellene, de az értekez­let tizenaegyedlilkiért van. Ezt már nem teljesíthetik. Szériát kell bontani. Azt meg nem sze­retik a teljesítménybérben dol­gozók, meg a vezetők sem. Égy gép átállítása más műve­letre igénybe vesz egy eg-ész műszakot... Végül az ötezres szériák mellett döntenek. Az értekezletnek vége. Megy mindenki vissza a munkahelyé­re. A kiét kulcsfontosságú műhely vezetőjével beszélgetünk to­vább. Bognár László az alkat­részgyártásért, Lux Károly pe­dig a szerelésért felél. A kezdet és a vég. Közötte rengeteg mű­veiét és üzemrész. 'Művezetőnek lenini? Mondja ezt el két gyakorló közvetlen tenmelésfrányíltó. 'Nehezen halódunk. Ezt vál­lalták és semmivel sem rosz- szaibb a helyzetük, m'int más­nák. Tulaj dónk éppen minden ember, aki vezetői munkakört tölt be, két tűz között Van. A beosztottjai és a vezetői között. — Akkor 'hova kell állnia? — kérdézeim. — Középre - mondja Lux Ká­roly. Úgy veszem ki a szóiból, hogy akkor ők kötél táncosok. Alat­tuk a mélylség... — Ha nem magyarázom jól el a problémát a műhelyben — mondja Lux Károly —, akkor bárki nyugodtan feljöhet az igazgatóihoz. A másik gond: divatcikkeket gyártanák. Előfordulhat, hogy oz egyik műhelyben rengeteg a munka, a másikban pedig majdhogynem malmoznak. A Hétfő reggeli értekezlet kettő között összhangot kell megteremteni. — Minden ember azért jön ide, hogy dolgozzon. Nekünk meg1 az a feladatunk, hogy miunkát biztosítsunk. - A műve­zető-kérdésről ez a véleménye Bognár Lászlóinak. A legfontosabb amit megha­tároznák: nem szabad szabá­lyozni a művezetőik munkáját. Vannak kötelezettségek — ad­minisztráció, bérszínvonal és a terv — amlit teljesíteni kell. De, a többi az ő dolga. Neki kell ott a műhelyben eldönteni, hogy miikor miit és hogyan csi­nál. Ha ebben nincs szabad­sága akikor a művezető issza meg a levét. A munkatársai és a beosztottján is szidják, meg a főnökei is. A legtöbb gond azonban a normákból adódik. Nem jó, ha láza a norma, mert akkor la­zul a munkafegyelem. Nem jó az sem, ha szoros a norma, mert akkor meg nem megy a munka. — Ha Valamit nem tudnak az emberek teljesíteni, akkor azt nem is csinálják szíwel-ilélék- tel. — mondja Lux Károly. — Érdemes-e művezetőnek lenni ?-| Másképpen nem csinál­nánk — jön az egyöntetű vá­lasz. A KITÜNTETÉS ÉS A FÉRJ... A kiváló dolgozó kitünteté­sek odaítélésénél legtöbb sza­va a művezetőnek van. Ő is­meri legjobban a műhélybelie- ket. Egyszer Csinos fi'atállász- szony kapta a kitüntetést. A művezető javaslatára. A fiatalasszony örült. Büszkén Vitte haza a jelvényt és a bo­rítékot. A férje már várta. Munkatár­sai előbb hazaértek az ünnep­ségtől. (Másnap a fiatalasszony kisírt szemekkel és szomorúan adta vissza a jelvényt és a pénzt. A művezető csodálkozott. — Miért? — kérdezte, az asszony nem akart válaszolni. iNem hagyta nyugton a dolog a művezetőt. Megkérdezte a falubélieket. — Megverte az ura — mond­ta a szomszédáisszony. — Miért? — kérdezte már má­sodszor. — Mert nem hitte el, hogy a mumkájóért kapta. — Hogy? — Biztos a művezető elvtárs szeretője a Mari, mondta a fér­je, máskülönben miért adnának egy betanított munkásnak ki­váló dolgozó jelvényt. A művezető ezután máir csak idősebb asszonyokat és férfia­kat javasolt kitüntetésre... HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Variációk egy témára rágyújtsak. Azóta hiszem, hogy győztem, amióta undorít, ha va­lamelyik értekezleten az orrom alá fújják a füstöt. Q Ugyanezt financiálisán (Kereken 6100 napig voltam dohányos. Ez napi 40 cigaret­tájával számolva, ami nagyon szerény becslés, 244 ezer da­rab elfüstölését jelenti. Más­ként 12 200 dobozt, ami egy­másra rakva hegynyi torony le­het és az ára ise volt csekély­ség. Korábban olcsóbbat, ké­sőbb a füstszűrő öncsalásában bízva, egyre drágábbat szíva, számoljunk 10 forintos átlag­árral. 122 ezer forintért már egész elfogadható gépkocsit véhetteim volna... Talán mondani se kell, hogy nincs autóm. Krimibe illően Az Interpol sokmilliónyi em­beréletet mentett meg! A nem­zetközi rendőrség (briliáns nyo­mozással kiderítette, hogy a kis 'Magyarország egyik legki­sebb megyéjében, Tolnáiban, miniden képzeletet felülmúló bűntény elkövetésére készülnek. Az a több, mint fél mázsa ni­kotin, melyet az éber nyomo­zók rajtaütésszerűen lefoglal­tak, a megyében 1981 -'ben ke­reskedelmi forgalomba került 32,7 millió doboz cigarettából lett volna kivonható. A biztos halált okozó 2 milligrammos adtaggoll számolva, ez a meny- nyiiség 200 millió emberélet ki­oltására alkalmas, Ötszarte töb­bére, minit ahány áldozatot a II. Világháború követelt. A szá­mítások kidolgozásában dr. Ké­kes-Szabó András kandidátus, a megyei KÖJÁL csoportvezető főorvosa volt az ./Interpol" se­gítségére. Mindebből talán érzékeli az olvasó, hogy ezt a témát vállá­ban' könnyű elkezdeni. Csak folytatni és főleg befejezni ne­héz. Ezt minden egyes dohá­nyosnak saját magának kell elvégez nie... ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor Nikotin-kín Az O'IVasó bizonyára sejti, hogy egy írást - legyen az tu­dósítás, publicisztika1, vagy ri- iport — sokféléképpen él lehet (kezdeni. A következőkiben a do­hányzásról lévén szó, variálglas- suk a léhetőségéket. ^ Anekdotáulsan — Hallottad,, hogy Z., ez a vad dohányos leszokott a ci­garettáról ? — Igen. Hogyan sikerült ne­ki? — Tabexet szedett.... — Azt én is megpróbáltam! — És? — Sikerült! Két nap alatt si­került leszoknom a Tabexről! Történelmien A dohány európai elterjedé­sét Jean Niicot lisszaboni fran­cia követnek köszönhetjük, aki ennék ellenére elég sokáig, 1530-tál 1600-iig élt. A cigaret- tózáis jóval későbbi, csak mint­egy százvala-hány éve jött di­vatba. Az első cigarettagyárat 1862-ben Drezdáiban építették. Maga a cigaretta különleges, impregnált, vékony, szagtalanul ■égő papírba csomagolt do­hány. Kis levelű, vékonyra vá­gott, cukortartalmú dohányfé­léikből készül. ^ Tudományosan A nikötiin, CmHuNi, erős mé­reg. Halálos adágja 01,02—0,06 g. Dohányzáskor 30—60 száza­léka kerül a füstibe és a füst­ből 20—90 százalék szívódik fel aszerint, hogy lassan* gyorsan vagy a tüdőre szíva dohányoz­nak. Az erős dohányosokon fel­lépő idlült nilkofimimérgezés (ni- kotimlzmus) tünetei: gátat- és gégehurut, étváigytataniság, szé­dülés, álmatlanság, remegés, imaijd az érék görcse következ­tében magas vérnyomás. Gya­kori az idült gyomor-, bélihurut és gyomorfekély. A dőhánykáitrány és a füst rákkeltő anyagokat tartalmaz; ezek ajak-, gége- és tüdőrákot idézhetnek elő. Már az első dohányzás is enyhe ni- kotilnimérgezélssel szokott jönni. Tünetei: sZédÜliés, fejfájás, há­nyás, dlidérgés, erős izomgyen­geség, haimien,és, izzadás. ^ Statisztikáján A KSH Tolna megyei Igazga­tóságának adatai szerint me­gyéinkben így alakult öt év ci­garettaforgalma: (a számok millió darabot jelentenek): Év: Gig aratta: % 1977 602 100,0 1978 625 103,8 1979 642 106,0 1980 667 110,8 1981 655 108,8 Tolna megyé nek 1981-ben 268 100 volt a lakónépessége. Csecsemőtől a roskatag aggas­tyánig mindenkire 2443 darab cigaretta jutott. Optimistán fel­tételezve, hogy csak a lakosság fele döhányZik, 4888 db. Öntudatosan S„, a kiváló szellemi képes­ségei ről és jogérzékéről híres (kolléga úgy érzi, hogy emberi szabadság jógáiba gázolnak, ha igyekeznek öt lebeszélni a do­hányzásról, vagy uram bocsá’ Va'lblhof nem engedélyezik azt. — Én olyan helyre még ven­dégségbe se megyek! Felnőtt ember vagyok, az egészségem az enyém, úgy rongálom, ahogy akarom! Különben is az eréber az egyetlen élőlény a termé­szetben, amelynék szenvedélyei Vannak. Ne támadjátok ember- voltomat 1 S. munkahelyén még nem léptették életbe azt a mások egészségét szolgáló szabályt, mely szerint értekezletek alkal­mával oigarettaszünetet tarta­jórészt a fékezőfülkében teltes­sem meg. Nem szívtam el egyetlen szállat se, sőt utáltam a cigarettát. Később még a vendégeimet is átkülldtem a másik szobába,, hogy ne rontsák füstjével a levegőt. Ennek kö­szönhetően én vagyok az az ember, aki pontosán tudljta, hogy dátuim szerint meddig do­hányzott. A 35-liik születésna­pom volt az első, 1980. február 19. pedig az utolsó nap. Az akkori barátnőm dohány­zót*, gondoltaim én is megpró­bálom. Bezárkóztam a szobám­ba és tükör előtt elszívtam 7 Fecskét, be, Itüdőre azonnal és szinte egymásról gyújtva. Nem lettem rosszul, nem hány­tam, dsak a bajuszomat pörköl­tem meg egy 'kissé. Karácsony­ra pedíig a napi 80 darabnál tartottam. (Júniusi vagyok.) Szertelen, szélsőséges természet lévén, kicSit semmisbe se tudok belekóstolni. Jól tudtam, 'hogy a cigaretta pátaselekvés, de szívtam ébredéstől lefekvésig, otthon és utcán, ebéd közben a másik fogásra várva. Borozga­tás, sörözés idején, társaság­ban még többet Egyszer-két- szer megpróbáltam abbalhbgy- mi„ de két h'ét volt a miximális idő, amíg kibírtam a bűzru- dacskák nélkül. A niilkotinéhSég kínjai hozzátartozóim számára valószínűleg rosszabbak voltak, mint magaimntaik. Nem vagyok nagy jellem, abból a fajtából való, amelyik máról -holnapra állj* tud 'parancsain,i önmagá­nak. A dolog egészen gyermekde­den végződött. A tv-ben egy szegedlí professzor - nálam sokkal idősebb és szenvedé­lyesebb dohányos említette a saját példáját és a Tabex si­kerét. Elég volt egy könnyel­mű célzást tenni arra, hogy én is megpróbálom és a felesé­gem má'snaipra megszerezte ezt a — ha jól tudom — bolgár szert. A Cigarettától való búcsú lse'ke­rült rosszu'lilétlbe. A gyógyszer emélt, a rágyújtások csökken­tett adagjtai színikromba jutot­tak. Egész egyszerűen elment a güszitüsom az egésztói'... Azért persze ennyire nem könnyű a dolog, bár gondolom mindenkinél más. 1—2, sőt 2 és fél év után is volt pillanat, ami­kor erőt vett rajtáim a nülkotin- kín és néhány percig Vadul kel­lett küzdenem az ellen, hogy mák, de odabenn dohányozni tilos. S. tehát bedübörög, ud­varié San résnyire nyitja az ab­lakot és elkezd füstölni, mint egy gyárkémény a környezet- védelmi törvény életbe lépteté­se előtt. Kajánul — T.-nék csakugyan sikerült teszokniá a dohányzásról. Most már egy ideje azzal röhögtet mindenkit, hogy a bort és sört is megpróbálja feladni. A nők persze rég leszoktak ióIol Hát érdemes így egyáltalán élni...? Egyénien (Ami emelett még igaz iis) — Aliig tizenihat évesen kerül­tem kapcsolatiba a ciga nettó - Val. Ez 10 000 Honvéd formájá­ban történt, melyre a volt 4. sz. „Puma" vadászrepülő ezred 101/111. osztálya 5. századának raktárából! tettem szert és ami­nek jóvoltából a felszblbödUlást követő hetekben lódenlkalbátot éppúgy tudtam vásárolni, mint síbakancsot, sőt jogot arra, hogy a Cel’ldömöl'k-iPá'pa—dCis- b ér—Tlatnbá n ya-^B i cs ke—Bud a - pest útvonalat ne mathavago- nok tetején, hanem előkelőén Száll a füst... (és a méreg)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents