Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
elvÉPÜJSÁG ^----------------------------------------------------------.---------------------------------------------------------------------------------------------------------- 1983. március 19. H ét ' besééig0^: * •*: ;V. >;///XvV.*.* /.**V**\v**** * •• •.* • */•***• ;Z- Nyelvész és pedagógus, bár egyszerűen csak nyelvtanárnak nevezi önmagát. Ha fontossági sorrendet kellene állítani melyiket helyezné a másik elé?- Nyelvész tettem, bár ezt a szót nem szeretem, mert bizonyos értelemben rangot jelent. Tevékenységem egyik oldata ez o tudományos kutatás és ta- gadlhátadónál fonta-s számomra. A másik és tatán ezt helyezem első helyre, az oktató tevékenységem. A művelődés sorsa a pedagógusok kezében van. A pedagógusok képzésében részt venni véleményem szerint fokozott felelősséget jelent. Amikor a feladótokat rangsorolom, akikor e felelősség szempontjából teszem. I-1- Mint főiskolai tanár emlékezne tanulóéveinek állomásaira? — Egy Somogy megyei kiis faluiban végeztem a népiskola hat osztályát. Kedves tanítóm észrevevén képességeimet, arra biztatott, hogy tamullj'alk tovább. A polgári Iskola ebben az időben a proletár és flélipro'letár származású gyerekek iskolatípusa volt. Ez egyben zsákutcát l.s jelentett. Mert akii befejezte, az elment iipairosnak Vagy kíis- tísztvfilse lőnek. Továbbtanuló si tehetőség kettő adódott, a kereskedelmi iskola és a tanítóképző. Korán felébredt bennem a tanítói hivatás, ezért a kettő közüli az utóbbit vá'llasrtoítam. így kerültem a lakóhelyemtől meglehetősen távol eső Bajai Allllla,mii Tanítóképző Intézetbe, ezelőtt negyvenöt évvel. I — Doktori szigorlatát milyen témából irta? — A zsetäidi nyellvjárásokat ku- tativb', még 1,968-btan az egyetemen írtam a szigoirfaitömaít. Zslelic etnikai táij. Jórészt Baranya—Somogy megyében taIá I ható, ahol azonban nemcsak magyar Iblkossálg él1, Hanem németek és bontótok is. A nyelvjárások kiöl csönhbitá sót Vizsgáikból és ebből készítettem kandi dáltuisií disszertádó- mat; amelynek pontos címe: „NyelíVföílidirajzli vizsgálatok a Zseilidben". Ennek eredménye egy úgynevezett nyelvatlasz. I- Hogy fogadták az emberek a kutatót abban az időben? — Kisparaszti származás lévén, gyerekkorom óta ismerem a falltu tánsíaidbimát. Míégiils, ahol nem volt személyes ismeretségem, ott tömény bizolmtaitltan- ság fogadott. Ezt kiellett fiöihol- d'anii elsőként. Hosiszadlalllmas magyutazgatás kétllétt, hogy mit iis dsiináfek. Ez azonban az ő szeműikben teljésen haisznbVe- hétetíten dolog volt. Ezt az elmaradottságot a finnekével sikerült összevetnem, ahol a nyelvészed, néprajzi gyűjtőmunkát már évtizedekkel ezelőtt sík1 érült táns'adtallirnalsiítomí. Nekem pedig mo'gyataxnöm keltett, hogy az általuk is élifeiedétit dolgokat, tárgyakéit,' jetenságieket, eseményeiket, almlilket most felszínre hozunk, föleleven'íltünlk és nevükön nevezünk, az mire jó. Ekkor jöttem rá, hogy ezen a területén elsősorban pszicholó- guisntaik kell lenini, hogy a gyűjtés lélektani feltételeit meg tudjam teremteni. I- Miért a bajai és miért nem a pécsi képzőt választotta?- Mert a péasi püspöki, a baljai állami tanítóképző volt. Az egyházfiban nem adtak tandíjkedvezményt és kollégiumi elhelyezésit. Az állíamilbam viszont kaptam. A szüleim számára többé-ikevéisblé elfogadható anyagi megterhelést jelentett a.z én taníttatásom. Az én továbbtanulásom anyagi alapja az volt, hogy édesapáén hódira k'kamfbként havi 16 pengő 53 fillér ellátást kapott. A bajái képzőt kitüntetéssel végeztem és megnőtt a tanulási kedvem. A szegedi egyetemen már nem számítháttam a diákjóléti iirodta segítséglére sem, de egy atyai jótevőm hét dsbládót kért fel a városban, höqy meplhdtá- rozott Papokon ebédet adjanak nékem.1 I- Ez volt az a bizonyos sorkoszt, amiről itt-ott regényekben ma olvashatunk? — Igen. így m'agaim ’ils mieg- ízlélltem a sodkosztos diákéletet jő tulajdonságaival és árnyoldalaival együtt. Minden píénte- ken Ortutay Gyula édtesfanyjá- náll voltam kasztos Vendég. Hálásan emlékszem rá mb iis. I- Tanársegéd, adjunktus, docens, főiskolai tanár lett annak rendje és módja szerint. Hol volt az első szolgálati helye? — Récsre kérülltem, így szülőföldemhez iis közelebb. Itt a tanárképző főiskolán 19,73-ban neveztek ki főiskolai tanárnak. Köziben munkáim megibeasülése- kéní alkalmam Volt két évet Jugoszláviában, közelebbről Szlovéniáiban a matílbori főiskolán tanítani, ahol kétnyelvű pedagógusokat képeztek. Az én feladatom volt, hogy a tantárgyak magyar nyeiVen való oktatására készítsem fel a htallgaltákbt. I- Említene egy példát a módszeréből? — Kérdőívvel dolgoztam. Pontosan megfogalmazott kérdésekkel, amelyekkel indukáltam a feleletet. Nekem szavakra1, szóalakokra volt szükségeim. Egy példa. Mi az a szerszám, amiivei régen a szabályosan összerakott kazlaiból' egv lepedőre vagy lazisn'akta Való szalmát kiszedtek, kiszbibladífottak. Ezt kellett körülírnom. Erre válaszoltak aszerint, hogy az adott fogalmat a kutatóponton hogyan néVezik. Horog, vonyi- ala, szám,ahúzó. szómatamgaíó és így tovább, ilyen válaszokat kaptam. De gyűjtöttem például fenyőto'boz nevét is. A Zselében elég elterjedt a1 fenyőfa és Hlyén szót is íőljegyezltem srre vonatkozóan, hogy l'udsigüba, sőt ennél eredetibb a lucslikőr- te. A körtéhtez haísonifó alakjáról neveztek így, a lucsi szó pedig a ludfenyőből formálódott. I- Nyelvművelői munkássága is ismeretes.- Ez olyan feladatot jelent a nyelvésztek számára, ami elől ■nem futhatnak el. Bbben részt kell venniük. A nyelvművelésnek nemcsak az iskola a színtere, hanem az egész közélet. Társadalmunk demokratizálódása nyelvi szempontból is felszabadította a tömegeket. A nyelvi műveltség igénye már a magánéltet szférájáéba is behatolt, és mégis döbbenetesen igazuk Van azbkintalk aikiiik állítják, hogy nem tudunk társlalbqinli. Mindé n- ki möndljb a magáét és nem érkeztünk el a kommiunikádiónak arra a szintjére, hogy méltányolnánk egymás szempontjait. I — Mi az oka a látszólagos érdektelenségnek, ami a nyelvvel kapcsolatban van? - .Az, hogy szert teszünk rá tulajdonképpen fájdalom nélkül. Elsajátítjuk családi körben anélkül, hogy észrevennénk, hogy megtanultunk rgagyarul beszélni. Ez viszont nem elég mindenkinek és mindennap a hivatásköréhez tartozó feladatok ellátására. Érzik ezt mindazok, akik rátermettségük révén vezető beosztásba kerültek és ott megszólalási kötelezettségük volt. Néha kínos élményekkel, lelki meghasonlással jár, ha rájönnek, hogy nyelv- használat tekintetében nem állnak hivatásuk magaslatán. Akik sűrűn kudarcot vallanak a nyelvi szereplés dobogóin, azoknak csökken az önbizalmuk. Az is kétségessé lesz bennünk, hogy alko!lmőisalk-e az adott munkakör betöltésére. Ilyen embereknek, ha segítséget adunk, lelkileg ‘tesszük egészségesebbé őket. Ez pedig vezető beosztású emberekkel roppant jelentőségű és kisugárzó hatású a környezetre is. Nem hagyhatom szó nélkül azt a nekem tetsző munkát, amit az elmúlt esztendőben a szekszárdi családi iroda felkérésére a hivatásos, vagy alkalmi szónokok képzésében végeztem. Erre nagyon büszke vagyok és úgy érzem, hogy Tölina megye ezzel o kezdeményezésével országos viszonylatban is példát mutat. Nagyon 'korán felismerték ezekben a tanfolyamokban rejlő nevelő és mozgósító erőt, a családi iroda rendezvényein való színvonalas szereplést. I- A közműveltség fogyatékosságairól hallunk és olvasunk szinte naponta. Milyennek Ítéli a köznevelés, közoktatás helyzetét?- Némi szomorúsággal, re- zfignádióval, de korántsem pesz- szimizmussal állapítom meg, hagy aggasztó tünetek mutatkoznak ezeken a területeken és ezek nem anyagi természetűek. A személyi feltétetekben mutatkozó hiányok, amelyek nem biztosítanak nyílegyenes utat a jelenlegi megtorpanásban. A közművelődést nem az dönti el elsősorban, 'hogy milyen tanter- vs'ket készítünk. A reformtanter- veket is igyekszünk megreformálni a kor követelményeinek megfelelően. Ez természetes és magától értetődő dolog. A lényeg azonban az, hogy ezeket a terveket hogyan fogják végrehajtani a különféle iskolákban, a legkisebb települések osztályaiban. Ez pedig a naponta tevékenykedő pedagógusok ott kint a falvakban döntik el. Véleményem szerint társadalmunk jövőjének a letéteményesei a pedagógusok. Általános gond, hogy kik kerülnek a pedagóguspályára. Kevés a férfi. Hiányuk a nevelésben érződik. Akkor is ha nem beszélünk róla.- Az UNESCO felmérései mulatják, hogy az olvasási készség tekintetében egész hátul kullogunk a nemzetek ranglistáján. Az olvasás a művelődés kulcskérdése, amit Írásból és elsősorban tankönyvekből meríthetnek a diákok.- így igaz. Még nem ment ki a szokásból a tankönyvek használata az iskolában. A tanárok elmagyarázzák jól-rosszuJ az aznapi óra anyagát és a végén odadobják a gyeplőt, hogy tanuljátok meg a tankönyvből. A tankönyv nagyon fontos, nélkülözhetetlen eszköze az ismereteknek. Nem mindegy, hogy nyelvi szempontból hogyan van megfog alm a zva. Tankon y vei n két sók bírálat érte, hogy nem alkalmazkodnak egyrészt a tanulók életkori sajátosságaihoz, másrészt a tanulók nyelvi kulturáltságának szintjéhez, épp ezért egy része használhatatlan a tanulók egy rétege számára. Figyelembe kell venni azokat, akik nem tanultak meg tisztességesen olvasni. Az általános iskolai pedagógusoknak, különösen az alsó tagozatban nagyon nagy a felelőssége. Az iskolában szerzett ismereteik ■mellé szükséges a népélet kérdéseinek legalább vázlatos ismerete. A gyerekek az iskolába magukkal hozzák a családi hagyományokat, különféle szokásokat, ruházkodásukban, étkezésükben, tehát egész életükben. Az a pedagógus tud eredményes munkát végezni, aki ismeri környezetének életét, néprajzi, népnyelvi vonatkozásban is. Ezt szereném elhitetni tanítványaimmal is itt a szekszárdi főiskolán. I- Hogyan került kapcsolatba Szekszárddal és Tolna megyével?- Néhány volt tanítványom vezető beosztásban van a városban és a megye más pontjaim. Valamennyien - úgy vettem észre -, szívesen emlékezték egykori tanár-tanítványi mu n ka kapcso latunkra. Hívásokra jöttem. Egy új intézmény mindig új lehetőségeket, tiszta lapokat is jelent. Tolna megyében korábban is nagyon kedvező kapcsolataim voltak. Pécsről időnként a levelező hallgatóknak vezettem itt konzultációkat, de részt vettem tudományos rendezvényeken is, amelyeket a levéltár és a múzeum rendezett, Így a személyes kapcsolatok is mélyültek, míg 1977- ben ideköltöztem és úgy érzem összenőttem a várossal. I- Tanítványai milyennek tartják?- Azt mondják rólam, hogy fiatal koromban szigorú voltam. Valóban az voltam, ezt azonban önmaga rnmal szemben Igyekeztem gyakorolni mindig. Az a meggyőződésem, hogy amíg a leendő pedagógusokat ilyen nagy felelősség terheli a jövő nemzedék kultúrájáért, ezt a szigorúságot a társadalom nevében voftam kénytelen képviselni. Ebből öregségemre sem adtam le semmit, legfeljebb az emberi mulasztásokkal, gyengeségekkel szemben váltam megértőbbé. Most már egyre többet gondolok a nyugdíjazásomra, a jövő hónapban leszek hatvan éves. I- Mit jelent majd a nyugdíjas élet a nyelvésznek és mit a pedagógusnak?- A nyugdíjtól azt remélem, hogy ez a menetrendhez való alkailim'azkodás — orní vigyázzállást is jelent - majd kevesebb energiát emészt fel. Már megfogalmazott feladatom a zselici atlasz feldolgozása, amelyhez hatvanezer adat áll rendelkezésemre. Másik kedves munkám, a bukovinai székelyek meseanyagának a gondozása. Sebestyén Adóm gyűjtéséből már két kötet megjelent, a harmadik nyomdában van és a negyedikhez is együtt már az anyag úgy tudom. Ehhez a meseszövegnek a nyelvjárási gondozását végeztem. Pedagógusként pedig talán majd eljutok a megye középiskoláiba is olyan előadások megtartására, amelyekre már korábban is felkértek, de nem tudtam az időmben megoldani. Meg a különböző tudományos találkozásokon is szeretnék résztvenni, amelyek a pedagógusképzés ügyét szolgálják. I- Ehhez kívánunk erőt és egészséget. DECSI KISS JÁNOS Múltunkból TAKARÉKMAGTÁRAK Máskor is megtörtént már, hogy különböző okok miatt a felettes szerveknek sürgetniük kellett az alárendelteket, hogy a törvénynek, a rendeletnek és utasításnak megfelelően eljárva, adjanak jelentést a végzett munkáról. Így volt ez többek között 1845 május 13-á'n is, amikor a helytartótanácstól érkezett teiltet a megyéhez, amely a magtárak létesítését sürgette. Idézzük a leiratot: „Azon ínség és nyomor, mel'ly hazánknak egy megyéjét másika után borzasztóan látogatja, anna. inkább igényű a honi hatóságok éber és tellyes figyelmét, minél aggasztóbb alakban mutatkozik az naponkint, - főleg midőn az ellenintézkedések, mellyek elhárításul szolgálnának, egyrészről felette gyérek, más részről pedig tökéletlenek is, s ezért ezen a magyar' királyi helytartó tanács, — meghatva ezen nyomasztó állapot súlyától, — hogy hasonló csapások a mennyire lehet többé ne zavarják a földművelő szorgalmát, s ne pusztítsák a lakosokat, szükségesnek látja az e czélnak megfelelő takarék magtárak alakításairól, már sok évek előtt megkezdett tárgyalások eredményét erélyesen követelni, annyival is inkább, mivel az eddígeíé llétező efféle iru- tézkedések üdvös hatásúikat és befolyásukat mindenhol dicséretesen tanúsították. Ennélfogva tehát, a kellő intézkedések minél czélszerűbb kifejtése végett Czimzeit Uraságtok felszólittat- rta'k, hogy a kebelükben netán mór létező takarék magtárak mikénti keletkezéséről, alapértékéről, mibenlét! állapotáról, fekvési Helyzetéiről, a kezelésnél alkalmazni szokott modorról, s félügyeiésrőí, a kölcsön adás, és visszaváltás módjáról, úgy ennék eddig tapasztalt hasznáról, s átallyában az ide vonatkozó minden ^körülményekről és mind arról, mi ezeknek tökéile- tes ismeretét nyújthatja, kimerítő jelentésüket; — hol pedig illyeneik nem léteznének, újon félállítandók eránti terveket, tekintettel az éghajlatra, a termés mennyi és minőségére, s főleg arra, va'Myon ezek kerület vagy helységenként lennének-e alakítandók? a földesuradal- maiknak ehhez járulási buzgó- ságuk kikérésével haladék nélkül készíttetvén, azokat, jelen Intézvény vétele napjától számítandó három hónap lefolyta alát múlhatatlan felterjesszék; — s az eránt is kellő figyelemmel viseltessenek: hogy a netán létező efféle magtárak nem igényelnének-e tapasztalás bizonyítása következtében némi, s miféle változásokat? meglévén egyéberánt ezen igazgató kormányszék té'lvesen győződve: Hogy a szenvedő emberiség sorsa javításához járulhatni Czim- zett uraságtok éppen úq.y kötelességüknek, mint örömüknek tart aidják." A helytartótanács leiratára ráírták a megyénél a helyi utasítást, mely szerint: „miután a megye kebelében köztudomásul Icicsin-yben. eavedül csak Bölcskén léteznék takarékmagtár, azoknak a megyében nagyobb kiterjedésben leendő felállítása mimódon alkalmazása eránt a jövő közgyűlésre adandó vélemény kidolgozásával Vizer János táblabíró úr elnöklete alatt Daróczv Sándor Dföldvár, Sze- xárdi királyi alapítványi, Miten- berger Mikós Ozora dombóvári, Sdhetler Antal több uradalmak ügyviselői, és táblabírák, Dőry Sándor, Moravcsik András, Vi- solyi Ed'uá'nd', Perczel Gyula főszbírák, Förster Károly tiszti főügyész és Hegyessy János első aljegyző, az urakből álló választmány meglbiizatott." ELNÖKI KORLEVÉL — ÉS A VÁLASZOK A választmány na'gy lelkesedéssel végezte a munkáját. Többször is tanácskoztak, terveket is készítettek. Vizer János pedig elnöki megbízatásának messze éleget téve, érdeklődött Borsod, Nógrád, Szabolcs és Sopron vármegyéktől, valamint leveleket küldött Alsó-Ausztriá- ba is, hogy megtudja, léteznek-e ott ilyen takarékmagtárak, és ha igen; miiként működnek. Választ csak Szabolcs és Sopron küldött. Közölték, náluk ilyen takarékmag-tárak nincsenek és terveket sem készítettek ilyenek létesítésére. A többi megye válaszra sem méltatta' az elnöki levelet. Ellenben kapott választ Ausztriáiból. A levelek tartalmát idézte a nemesi gyűlés elé terjesztett beszámolóban Vizer János, innen van tudomásunk az osztrák levetek tartalmáról. Idézzük a leveleik ide vonatkozó részét: „Egész Ausztriában nincs oIlyos gabona tár állítva, sem az örökös tartomá'my okban: a szó hangzik, hogy kellene egyet állítani Lembergben, de csak kellene . . . Azt tartjuk, hogy ebben a tárgyban a magyar hon jobbat nem tehet, mint a kivitelt addig megtiltani, mígilen a. jövő teimés magát nem mutatná, a szűkben pedig a való mellért a behoza- tást a vámról felszabadítani. Azonban ez is csak a szép theo- riák közé tartozik.” „ ,.. Szállottam más Bavariai úrral is, ott síntcs oUyas, hanem privát kereskedők állítanak gabona tárt, de mindig maguk ri- sico jóval, és jobbára kárával; olly'Kor eláll a rozs (mert csak ezt tartanak) 8. évékig is. Menynyibe kerüli ennek fenntartása? és végire, ha nem történik szűk. ség, 'kárral elvesztegetni a jószágot. Itt is csak egyesület tehetne valamit, de hazámkb'an (értsd a magyar hont) illyen tárgyak számtalan akadályokra találnak." Ezekkel nem sokra ment az elnök. Elővette hál saját tapasz- találtát. Ugyanis Bölcskén ő létrehozott 1841-ben egy mini magtárat, amely bizonyos tartalékolást biztosított szűkösebb esztendőkre. Mielőtt azonban ennék tapasztalatait leírta volna, szinte szónoki ihletéssel fogalmazta meg, hogy véleménye szerint mitől származik az ország lakosságának nyomora. Idézzük: ÉHHALÁL A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN „Ha a múlt idők gyászos eseményeit olvassuk; ha a hajdan, s jelein század néproncsolta bús adataira visszapillantunk: miképen világszerte, részint az éghajlat kedvetlen hideg durvasága, a1 kopár, meddő föld terméketlensége, részint pedig a váratlan időjárás mostohasága, úgy a dologtalan nép, megpes- hedt tunyasága — valamint a had'aik, s kaján népdúllások miatt, annyi sok nyomor, s éhen. halás kínjainak vallónak már több számos Ízben,, nem csak egyes családok, hanem egész társulatok, sőt nemzetek kitéve; — ha visszatekintünk csak kevéssel, a néhániy évek előtti Irland! sanyarusáigokra, s még közelebb a múlt évi kárpáti éhenveszésekre, s kivándorlásokra; nem lehet-e ezen édes hon — ezen tejjel mézzel folyó Kánaán földnek közepette, hol egyébkint büszke magyar szellemben „extra Hungáriám, nincs más!" szoktunk felkiáltani . . ROZSOT, ÁRPÁT, BABOT S miként látja megoldhatónak Vizer János a takarékmagtárak létesítését? Azt indítványozza, hogy a felemelt sóárból 60 000 pengő-forintot biztosítsanak központi keretből, történjenek meiaijánllások a földbirtokosok részéről, vessenek ki kőtelező keretet a földdel rendelkezőikre (a jobibág/telkekre is). Az így összegyűlt összegnek 1/6-od, részén épüljön központi magtár Tolna térségében, továbbá minden községben létre kellene hozni egy fiókmagtárat is. Az összeg 5/6-ad részén rozsot és árpát keltenie vásárolni, de szämtasb® lehetne venni a babot is, amely — mint az élőterjesztés mondja — akár 100 esztendeig is eláll, és alkalmas élelmezésre. K. Balog János
