Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
1983. március 19. Milyen egy falusi lakás? ehet, hogy a magam adta címbeli kérdést máris meg kellene kérdője’leznem, ugyanis e hasábokon nem egy falusi lakásról, hanem általában a falusi lakásokkal kapcsolatos tapasztalataimat óhajtom leírni. S nem is elsősorban azt, hogy milyenek is valójában ezek az otthonok, hanem azt, hogy milyeneknek kellene lenniük. Megfigyeltem, s nyilván az olvasók is bőven rendelkeznek hasonló tapasztalatokkal, hogy ami az újonnan épült lakóházak küllemét illeti, semmi különbség nincs a városban és a falvakban épültek között. Ma az a módi, hogy minél tágasabb — esetenként minél „fcacsalában-forgább” —, leginkább két- vagy háromszintes legyen. Nyilván, ezekért az épületekért alaposan megdolgoznak tulajdonosaik, esetleg e cél eléréséért éveken át zsíros kenyéren élnek, s az építkezés befejezésére olyan kérgesre dolgozzák tenyerüket, hogy e nyomók esztendők múlva is emlékeztetik őket a szívós munkára .. . Nos, ami a házaik berendezésére vonatkozik, az sem hordoz megkülönböztető jegyeket a városit és falusit illetően. Az üzletekben kapható bútorok, szőnyegek, függönyök még mindig meglehetősen szerény választékából kell otthonossá varázsolni azokat, s tenni ezt természetesen az igények és a pénztárca „diktálta” lehetőségek szerint. (Ugyanez vonatkozik a gyerekszobákra is, amelyekbe ugyancsak a kereskedelemben forgalmazott bútorok és kiegészítők kerülnek, s csöppet sem a gyerek igényeit szolgálják, hanem egyszerűen hasonmásai a felnőtt garnitúráknak - kicsiben.) Az utóbbiak iparunk és kereskedelmünk fogyatékosságai, pillanatnyilag e lehetőségekkel lehet élnünk, legfeljebb némi fondor- kodósökkal „spé'kelve", ki-ki ötlete szerint alakíthatja, teheti lakályossá. Am a kérdés az is, hogy az adott, meglehetősen szerény ■kínálattal mennyire vagyunk képesek élni. Egy alkalommal K. Papp Józseffel, o megyei pártbizottság első titkárával beszélgettünk. Valahogy így fogalmazott: „Nagy hiba, hogy az embereket nem tanítottuk meg élni.” E mondás annyi mindent takar.. . Ugyancsak az említett beszélgetéskor mondta az első titkár: még nem volt arra precedens, hogy olyan kiállítást rendeztek volna, amely egy falusi lakás ügyes és okos berendezéséhez, s az abban való éléshez adna javaslatokat, ötleteket az érintetteknek. Gondoljuk csak meg, hogy ugyanakkor hányszor, de hányszor láthatunk olyan bemutatót, amely egy újonnan átadott városi panelház egyik lakásában mutatja be az új bútorokat, ami máris tanácsokkal „szolgál” a költözködő, boldog lakóknak . . . s egyébként is, azt hiszem jóval egyszerűbb berendezni egy családnak a városi lakást, mint az egészen más életmódot folytató falusinak. Hiszen az utóbbiak házához kert is csatlakozik, tehát- a terményt valahol raktározni kell. ugyancsak a legtöbb falusi háznál állatokat is tartanak .. . Kora tavasz volt, amikor egy falun élő családnál jártam. Négyszobás lakásuk földszintjén lakókonyhót alakítottak ki. Hűtőszekrény. modern konyhabútor, gáztűzhely, sarokpad ... Az asztal melletti sarokban pedig láda, abban a kisosirkék. Hogy milyen szag terjengett az egyébként csinos konyhában, nem részletezem. Csak elmondom azt a magyarázatot, amelyet érkezésemkor - mintegy ■exkuzáláSképpen - adtak elő a háziak. Azt mondták, hogy a konyhát úgyis fűteni kell, így „egy füst alatt’, azaz egy tűzzel melegen tarthatják a ház lakóit és a néhány napos aprójószágokat. S nekik a spórolásnak ez a formája szinte természetes, hiszen így látták ezt szüleiktől, nagyszüleiktől, s így látják ma is szomszédaiktól. Vagy lehet, hogy annyira nem is természetes számukra ez az állapot? Hiszen ezt bizonyítja az idegen előtt való magyarázkodás is. Az viszont föl sem merül bennük, hogy gyermekeik a kiscsirkék társaságában készítik házi feladatukat, s hogy o család a kellemetlen levegőjű konyhában „kényszeríti” magát a vacsora elfogyasztására? Sajnos, ennél a családnál is, úgy mint sok másiknál, a szobák ugyancsak fűtetlenek, a televízió is a konyhában kapott helyet. Vagyis életük ott zajlik. Konyhalakókká tették magukat. És miért? Csakugyan miért? Hogy a már-már bemutatótermeknek szánt szobák csak „tisztoszobák" legyenek, s ahova a család csak hálni jár. És szolgálják még a célt is, hogy a vendégnek megmutassák a drága bútorokat, perzraszönyegekct, s ahova a gyerekek csak zokniban tehetik be a lábukat, de ahol babázni vagy épí- takoakázni szigorúan tilos. Nem értem. És nem is érthetem . . . Mert ezekben a verejtékkel épített házakban, a szép szobákban kiknek lenne leginkább helye? Azoknak, akik azt felépítették, és szépítéséért, további berendezési tárgyaiért naponta dolgoznak. Miért veszik el maguktól azt, amit maguknak teremtettek? Egy másik család — nagymama, lánya, veje és két unokája — ugyancsak faluban él, nemrég épült családi házban. És szintén konyhalakók, mert, mint mondják, az az egyetlen hely, ahol a család naponta egy alkalommal — az esti órákban — összejön, s ott zajlanak a családi tervek megbeszélései, a „mi történt ma” elmondása egymásnak. Ha mindenki bevonul a saját rezidenciájába, akkor megszakad közöttük a kapcsolat. Arra is hivat? koztak — mármint a konyhában élés kapcsán —, hogy egészen más egy városi házban fönntartani egy nappali szobát, mint falun. Hogy miért, azt nem tudták megmagyarázni. Szemléletbéli dolgokra hivatkoztak, meg bevett szokásokra, már-már hagyományokra. A nagymama szerint a szobában üidögélés egyébként is „■másmilyen népeknek” való, s nem nekik, akiknek szinte alig jut ’ idejük még a lakásban lenni is. Harminchárom évvel ezelőtt egy falun élő férfi a poszetpénzből fürdőkádat vásárolt. Amikor hazavitte, az utcán beszélgetők alaposan rácsodálkoztok, hogy vajon minek ez a „flonc” ... Az akkori ifjú apa nem törődött a megjegyzéssel, „összehozta” a község első fürdőszobáját... Ma meg már nem is épül ház fürdőszoba nélkül. Abba pedig besüllyesztett kád, mintás csempe és „tükrös szekrény” kerül. Viszont a csillogó szobácskát több helyen csak ritkán használják, hadd maradjon meg a gyerekeknek örökségül ez is. Így, szépen, újonnan. Viszont több helyen egyszerűen nem volt érdemes ez idáig fürdőszobát építeni — mármint a régi házakba —, hiszen nem volt törpevízmű, vagyis vezetékes víz. Nemrégiben az egyik takarékszövetkezetben jártam, ahol azt az információt kaptam, hogy az emberek sorra vesznek ki a takarékból húsz-harminoezer forintot. Fürdőszobára. Ugyanis most épül a faluban a vízmű, (megyénkben nyolc helyütt most fúrják ■a mélyfuratú kutakat), s ezzel párhuzamosan szaporodnak a fürdőszobák is. iszont akadnak olyan családok is, akiknek igénye még mindig nem érte el lehetőségeiket, s a világ minden kincséért nem költenék pénzüket sem fürdőszobára, sem kényelmes bútorra, sem televízióra. Kár! S ebben vétkesek vagyunk mindannyian. Hogy miért? Mert nem tanítottuk meg őket élni! Élni lehetőségeikkel. Hiszen aki megszokta a napi fürdést, annak egyetlen napi kihagyás is hiányérzetet jelent. . . V. HORVATH MARIA Két operáció között is akad munkájuk bőven a műtősnőknek Képújság 5 Azt hiszem, mindig voltak is és lesznek is „divatos” betegségek, amelyekről o sajtó, a rádió és a televízió különböző formákban beszámol. Képriportunkkal mi is igyekeztünk bepillantani egy műtő életébe. Az élzáródásos ütőérbetegség nem utolsósorban aZ átlagéletkor megnövekedése miatt hovatovább már népbetegségnek számít. Az időben felismert esetekben többnyire mód és lehetőség van a vérkeringés helyre- állítására érműtét révén. A múlt évben a sebészeti osztályon az ilyen betegségék a betegek 20 százalékát érintették, szám szerint 273 érműtétet végezték. KAPHNGER ANDRÁS képriportja :1h '■r Műtét utáni jóleső pihenés Operáció közben A hasi főütöér elágazódásának elzáródását Y-alakú műanyag érrel kell áthidalni. A nemrég üzembe helyezett legkorszerűbb Medicor műtőasztal Beöltözés Húsz éve műtősnő . Juhászné Genszler Erzsébet--------------------------------TÍT5-----L osoncz Józsefné altatónővér
