Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-19 / 66. szám

A- InÉPÜJSÁG

1983. március 19.

Őröm és bánat, hobbi és hivatás

fi mestergepírő

Gyiilllköl'julk egymást az írógép„Újra láttam a lehetőséget”

A képen látható tükör nem a hiúságot szolgálja. A gépírónő munka közben csak föltekint és látja az érkezőt.

pel.

A 0017-es feltárni számú Op- tíimáim kénytelen elviselni, amint Ibiltentyüzetefbe adagolom mon- daindólmat. Olylkor-olykor - mert egy írógép sohasem csak imunlkaeszlköz — keményen visz- szaivág, összekulcsolja a nagy ef és a Idis 'hé lálhaiit, nem bírván aft a fenenagy sebessé - get, mélyre ösztökéltem volnta, ha tudnám.

Tudom, hogy tudná voltaid, ám az ő ktaaséjo alá mór nem egy Hlyem viharvert mömsltnum Való.

Mátés Lajosné Tamasikó Mária ő, a1 bajnoki fokon versenyző mestergépiíiránő.

NEM AKARTAM GÉPÍRÓ LENNI

Általaiban így születnek jó dolgok. így talál egymásra egy „asalk” munkának indult hivatás és egy ember. Túlontúl sok az életben az olyan kerékkötő, amely zökkenők nélkül nem engedi az úton végigmenni a (jelöltet. iKenéklkötő-gyáirttólk Is szép száimma! akadnak, csak ők egyvalamiről mindig megfeledkeznék: sohasem számolnak a jelöltek kitartásával.

iHtazudnék, ha azt állítanám.

hogy Mátés Lajosné, az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatóságának ügyviteli alkalmazottja nem akart mestergiépíró lenni. Akart, bizony, csak nem mindjárt. Több éves munkája, öröme és bórnáta fekszik abibbn az eredményben, amellyel máiraiius 5-én „ajándékozta meg" egy Pécsett megtartott verseny.

A ,bogylisz|lói lakóhelyű Má- tés Lajosné a Magyar Gyorsírók és Gépíróik Országos Szövetsége helyli cső portjainak II. országos találkozóján megrendezett sebességi gépíróverseny bajnoki fokán második, míg a híbáltltamságli versenyén első helyezést ért el. Egyúttal meghívta dr. Kiisis Károly a lel nők a Isváljoi gépírD-Milláglbaijnokságira is.

— Én tulajdonképpen nem akartam gépíró lenni — mondja a halk szavú, nem is kissé tartózkodó Mátés Lajosné. — Családi körülményeim kényszerítettek arra, hogy ezt az iskolát válasszam. De aztán a gépelés nékem sohasem csak mimika volt, hanem egyúttal öröm is.

— Kevés gépíró beszél így a munkájáról. Mindannyian tudunk elleniben olyanokról1, akik egyre csak panaszolják, hogy a gépírás maga a robot, leszakad a váltak, a derekuk.

— Tudom, hogy így mondják, de nem értem őket — tárja szét

a kezét. — Akik így beszélnek, azok lejáratják a szakmát. Mondtam is mogammdk, hogy almiint mór nem léltem örömem a gépelésiben, a versenyzésben, menten abbahagyom. Nem tudom elképzelWi az életemet olyan munkahelyem, ahol kedv nélkül egyre ástak azt kelljen várni, miikor telik el a munkaidő nyolc órájjta.

lEz utóbbi mondtat kicsit arra a kérdésemre is vállalsz volt, amelyet megválaszolatlanul hagyott Mátés Lajosné. Az előző munkahelyeiről' próbáltam faggatni.

— Ne beszéljünk a régi dolgokról. Most itt dolgozom 1982. deoemlber 29-e óta az OTP^nél. Higgye ' el, nagyon nehezen szántaim rá magaim, hogy ismét munkáiba álljak. Az OTP- tőll keresték meg a lakásomon. Újra láttáim a lehetőséget. Újra láttáim, hogy llesz alkalmam munka mellett a versenyzésire. Támogatnak, ebben is. Joli választottam . Fe Ikészü lésemben

siókat segítették.

EDZÉS

SZALAGSZAKADTÁIG

Az edzés szó hallatáin többnyire valamilyen sportág gyakorlása jut az eszünkbe. Ez a spontcenttilkus szemléletünk hibája.

Mindenben ott a szenvedély, a bizonyítani vágyás és a siker igénye. Miivel semmit se tudunk o mesterfokon, esztétikusam, hibátlanul és sebesen gépelőkről, kissé faramuci az elképzelésűink arról, hogy Vajon hogyan is edZhtetnek ők.

A mestergíépíró az íróasztalira teszi Kökény Sándor, a szövetség titkára álltai készített követe Iményfeíadafökat. Abból okosít.

— Sokain a gépírók közül sem tudják, hogy ők melyik kategóriába tartoznak. Szakltaipot nem járatnak.

— Itt az alkalom. Akit érdekel, tudja most meg...

— Az afapfók az 180—230, a középfok 240—320, a magOsfok 330—450, míg a bajnoki fok {mestergíépíró) 450 leütéstől percedként.

Jó lenne tudni, hogy a pécsi versenyen hány hibát vétett. A számokát látva talán könnyebben megérthetjük, hogy mi is ez a versemygépeliés. Szigetvári Ernő igazgatóhelyettes beszélgetőpartnerem közvetlen főnöke - segítségünkre van. A főszervezőkkel beszélt éppen, letéve a teiefomkágylót, már monldja is az eredményt. íme: Mátés Lajosiné a sebességi versenyem 7176 leütésiből Ik ü I1 e n - cet hibázott, imlíg a hiibá.fliansá- g'i kategóriáiban a 4830 leütésiből egyet. A versenyem 480 és 520 ileültéissél írt percenként.

— 1974-bem kezdtem versenyezni, az egyik tanárnőm invitálására. Első lettem. Azóta sok verseny van már mögöttem. Amikor megyei versenyen indultam, mjndig első helyezést értem el. Egyszer elnyertem a Szakma Ifjú Mestere címet. Ekkor néztem meg, hogy milyen leütésszámmol lehet valaki tagja a bajnoki csoportnak. Akkor alig egy-két leütéssel maradtam csak el attól a szinttől. De ez volt az a pillanat, almitól kezdve tudatosan készültem a cím elnyerésére!

— Milyen volt a gyakorlás?

— Öröm és bánat is egyszerre. Nem jutottam be mindjárt a bajnoki csoportba'. Dolgoztam, miimt az iskolások. Egy-két perces gyOkarlatOcskálkat végeztem, fokoztam a sebességet. Aztán mindent 'kezdtem élőiről. Köziben pedig elkeseredtem. Ké- ipes vaigyok-e a Cím elérésére vagy nem? 1976-ban sikerült, azóta vagyok mestergépíró. A megyében versenyzők talán, ha 'ketten vagyunk. 1979-ben aztán a bajnoki hiilbátllanságí versenyben negyedik lettem, a sebességiben kilencedik.

— IFérje Imit szól hobbijához, hivatásához?

IMátés Lajosné most mosolyo- dilk el beszélgetésünk állott először :

— Sóikat biztatott, biztat, nyugtat. Nekem megvan az a hibáim, hogy hamar élkeseredem... Ő horgászik, én gépelek. Mindkettő viszi a konyha- pénzt, együk sém hozza.

— Milyen gépe vlain otthon.

— Semmilyen.'

— Enne ntem számítottam.

— Itt is olyan villa nyírógép van, mint a hivatalokban. NIDK- vWlltanylíirógép. Több, mint 12 ezer forintba kerül, de ez a gép versenyzésre nem alkalmas. Az IBIM a jó gép, de nagyon drága. Manuális táskagépet pedig nem használok.

HÁROM LEVÉL TÖRTÉNETE

'Nem lenne teljes a portré, ha nem írnék három levélről: Ezek a levelek, talán közelebb visznek Mátés Lajosné egyéniségéhez.

Dr. Ember ödönmének, tamí- tómesterénék hámom levelét írt a mestenglépírónő. Az elsőt az első nagyobb Sikerekor, a másodikat a bajnoki csoportba kerülésékor, a harmadikat a minap kapta meg a címzett.

'Nem akarom megsérteni a .levéltitkot. Talán csak annyit; váltatni olyant éreztem dr. Ember Ödönné válaszlevéléi hallatán, amit mindenki érez, ha egykori tanára, tanítómestere jut eszébe. 'Az, akitől sokát Ikaipoítt.

Mert egy azért mindégyikőnk- nek van.

SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó CZAKÓ SÁNDOR

— I

A bajnoki fok 450 leütéstől kezdődik

Szövetkezetiek keresnek, távoli rokonok. Fiatalok. Egyikük gépészmérnök, másikuk brigádvezető.

Hamarjában előadják mondókájukat; író-olvasó találkozóra menjek haza a faluba.

— Olvastátok a könyveimet? — kérdezem kíváncsisággal.

— Én nem — mondja a gépészmérnök rokon —, annyi a hajtás, hogy egyetlenegy könyvet se tudok a kezembe venni. így van ez évről évre.

Lohad a lelkesedésem.

A brigádvezetö rokon következik.

— Megvásárolnánk az egész brigádnak a könyveidet, hogyan juthatnánk hozzájuk?

Megállapodunk az író-olvasó találkozó időpontjában, s hogy arról még levélben értesítenek. Előhozakodnak a gondjukkal is, kábeleket szeretnének venni, ismerek-e a gyárban valakit?

Percek alatt elrendeződik az ügy. Boldogan válnak el tőr lem a földiek. Azóta se hírük, se hamvuk. Hány éve is?...

e

A faluba utazom. A busz tömve, leginkább asszonyok, gyerekek szállnak le s fel. Terebélyes útitársaim szóval tartják egymást.

— Megnéztem a városi piacot, de drága és hitvány. Szebb portékát csak a maszekok kínáltak, nincs kedvemre való. Potyára rázattam az ülepemet.

> — Szerencsére megfőztem, és a hűtőbe tettem. Három-négy napi pörköltet készítek egyszerre, rájár a családom, így haladok más munkával is. Csak válogatnak, el se hinném, ha más mondaná.

A táj ismerős, hagyományos növényekkel. Behemót gép veti a búzát, kombájn zörög a kukoricásban, paprikaszüretelőket is látok. Kevés az ember, sok a diák.

A busz sűrűn megáll. Csupasz major képe villan elém, magával hozza a múltamat. Akkor éppen aktatáskásnak számítottam, szövetkezetszervezőnek. Közgyűlésre érkeztem, kerékpárral. Korgott a gyomrom, felmásztam az útszéli eperfára, és teliettem magamat.

A közgyűlést este tartottuk, lámpafénynél, a telefüstölt szobában. Vitatkoztunk, és éjfél jóval elmúlt, mire kifáradtunk, befejeződhetett a világmegváltás. Szedelőzködtünk. Az éjjeliőr bekiáltott.

/ - Addig el ne menjetek mán, míg a jószágokat fel nem támogatjuk.

Gyatra istálló, csontsovány lovak, tehenek, önerejükből nem tudnak lábra állni. Feltámogattuk őket. Éppen ebben a majorban történt.

A busz megáll a falu közepén.

Q

A veterán kertjében gyönyörű szőlőt termeszt. Malacokat is hizlal. Valamikor ő volt a főkáderozó, az eqyszemélyes hatalom.

— Magának sokan éljeneztek akkor? Van haragosa?

— Akad. A földművesszövetkezet havonta egy vagon lisztet kapott, a pékek szétosztották egymás között, megsütötték a kenyereket, és jegyre szétmérték. A szomszédomban lakó péknek ment a legjobban, s egyik alkalommal kifizette az egész havi szállítmányt, elhappolta a többiek elől — mondja az öreg, a történetbe feledkezve. A szobában ülünk, régebbi bútorok, televízió, rádió és néhány szakállas kiadású könyv társaságában. Napilap az asztalon. — Jöttek hozzám panaszra, nincs miből sütniük, intézkedjek, mielőbb háborog a nép. Visszaadattam a szomszéddal! Ezért haragszik. Azt hányja a szememre, megvolt a tőkéje, s amit ma lehet, akkor akarta elkezdeni. Nem néz másra, csak a maga kamrájára.

— Maga néz?

— A községi vezetés tagja vagyok, a fiatalokkal törődök, próbálom őket irányítani, összefogni. Nehéz. Akik segíthetnének, a diplomások, pénz után szaladnak, akinek meg pénze is, szabad ideje is van, botrányosan viselkedik. A nyugdíja meghaladja a havi hétezer forintot. Téeszelnök korában együtt evett, ivott, vadászott a magasságos istenekkel, elintézték, hogy egészségesen, ereje teljében, s idő előtt nyugdíjazzák. Szép gyümölcsöse, háztáji földje, annyi pénze, amennyit nem szégyell, mégis probléma van vele.

— Micsoda? — lepődök meg.

— A nőket hajkurássza! Fiatalt, középkorút megkörnyékezi, a pénzével csábítgat és kurafizál. Visszásságot, ellenszenvet vált ki, hogy volt vezető létére ilyen.

A presszóban kávét iszom. Fiatalok munkaruhában söröznek, vidámak és hangosak, zenegép bömböl. Ennyien szabadnaposak? Telik az idő. A kinti világ senkinek se sürgős.

Ez a presszó nem szívderítő. Koszos és elhanyagolt. Régi házból alakították ki, az ablakok függöny nélkül, pókhálósak, feketék a falak, az egyik helyiség padlás, a másik kövezett.

Fehér kocsiból, jól szabott öltönyben az ősz hajú, volt téeszelnök száll ki. Emeletes palotája van, és számtalan irigye. A

presszósnővel sutyorog, ölelgeti és summa pénzt gyűr a zsebébe.

A sarokból figyelem az eseményeket. A fiatalok közül páran elhúzzák a szájukat, s a távozó után legyintenek. A piros arcú, nagy hangú legény, aki az előbb még azt kiabálta: — Hogy van, elnök elvtárs? — szélesen vigyorog. A társaihoz fordul, felemeli a sörösüveget, és ezt mondja:

— Játssza az eszit a vén kani, minden nyulat most akar megugróm. Valaki észhez téríthetné.

Az utcán látom a veteránt. Kerékpárján tolja a tápot. Utánalépek, a buszmegálló irányába igyekszünk.

— Meggyőződhetett róla, nem a levegőbe beszélek — mondja némi elégtétellel és hunyorít —, épp a presszósnő az egyik macája.

— A felesége hagyja?

— Annak hallgass a neve! Odalök pár ezer forintot, a többit meg elveri, szoknyákra költi.

— Haragszik rá, vagy irigykedik?

— Nem szeretem az adósokat.

o

A főagronómus fiatal, jó szakember. Megkeresem. Ebédidőben érdeklődöm utána az irodában, a könyvelők mosolyognak, s némi élccel adják tudtomra, pótműszakot tart.

Az istállóban hat bikaborjú. A főagronómus éppen aljaz alóluk.

— Ez a lényeg — mondja komolyan. — Sok időt elrabol de nem csap be, a végén jól fizet.

— Elismernek, jól megfizetnek. Minek a túlhajtás?

Leteszi a vasvillát, tessékel a szépen berendezett családi házba. Az alsó konyhában gyorsan mosakszik, átöltözik, tovább vitázhatunk.

— Két életet követel a kor, az előbbrejutás. Akik nem érik fel ésszel, alulmaradnak. M ndegy ki, hol dolgozik, az az egy élete, a másik az otthoni, s ebben nagyon egységes a falu, foggal-körömmel termeli belőle a pénzt. Más háttérbe szorul. Kilépjek a sorból? Többet keresek ezzel, mint a közösbeli fizetésem. Vastag bukszával mindent elérhetek.

— Vezető vagy - vetem közbe —, miért nem a teljesebb életre tanítod az embereket?

— Termelek, ami új és jó, igyekszem felhasználni. Másra nincs időm, egy-két előadásra talán. Nagy szaktudást, szakértelmet követel a gazdálkodás. Aki egy hektár részes őszibarackot művel, abból évi 150 ezer forintot beseperhet, ehhez a háztáji föld, a közösből jutó kereset járul. Szépirodalmi könyvet nem olvas, rendezvényekre nem jár, de a termesztésről, a szakmáról szóló könyvet keresi, bújja, mert anélkül nem boldogul. Aki mást mond, az szent beszédet mond. Annyit is ér!

Sz. Lukács Imre:

Életképek