Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

6 Képújság

1983. február 12.

Falusi Ádárri tsz-fő könyve I öve I- Félek, hogy meglehetős undorral néz majd rám, ha sok műveltségben hiányaim egyikét bevallom. Soha nem voltam teljesen biztos abban, hogy a „TARTOZIK" rovatba az én adósaim kerül- nek-e, vagy fordítva illetve a „KÖVETEL" alatt én követelek-e, vagy mások tőlem ...- Ez a „TARTOZIK-KÖVE- TEL” dőlog eléggé bonyolult, így most se vigasztalhatom egészein pontos felvilágosítással. Ugyanis egy ólyOn gazdasági esemény, hogy eladunk vaHaimit, egy időiben megjele- rrók imiéglhozzá nem is egy főikönyvi száimllta' „Tartozik" és „Követel” ollididláin egyaránt. A Ibanyólultság ott 'kezdődik, hogy melyik főikönyvi számlának mélyít oldalára 'kel I könyvelni. Egyszerűsítsük úgy, hogy a .^tartozik" nagyjából' az én adósaliimait jelöli...- Nagyon valószínű, hogy már sose leszek könyvelő. Főkönyvelő pedig a legkevésbé se. Ez az elnevezés gondolom, hogy a „FŐKÖNYV" szóból származik. Ilyet még magam is láttam, a dédapámé volt és szent döbbenettel néztem, mert mindig pontosan egyezett benne minden, én pedig nem vagyok valami nagy hírű és pontos pénzgazdálkodásról isimert. Határozzuk meg tehát, hogy mi egy főkönyvelő dolga!

Hőséget eíőbfo a kollaznói, majd egyesülés után a hőgyészi termelőszövetkezetekben. 1976-tól a téeszszövetség ellenőreként jártaim a megyét. 1980-ban nyugdíjba ment a mözsi termelőszövetkezeti főkönyvelő, Bán- Ihidy Gyula. Hívtak és én elvállaltam a munkakört. Tudtam, hogy miilyen körülmények közé kerüllek. Néki és kiváló munka- tárSaiimiak, azlaz most mór mun- katáinsiaiímnlalk vollt köszönhető az itteni számvitel színvonallá. A termelőszövetkezet vezetői szintén ismerték, mivel az előző éviben én vezettem itt a téesz- szövetség általános .vizsgálatát.- Ez elég sajátos bár, de mindenhogyan „ajánlólevél" lehetett. Bevallom, nekem tetszik. Tag vagy alkalmazott? Bármelyik legyen is, kinevezték vagy választották?

— A tsz-törvény szerint a főkönyvelőt úgy nevezi lói a vezetőség. Engem viszont a vezetőség javaslatára 1980 szeptember 1-gyel a küldöttgyűlés inevezett ki és erről a közgyűlést tájékoztatták. A fogadtatás, a már említett személyes kapcsolatoknak is hálla, kedves volt. Négy hónapiig alkalmazottként dolgoztam, ez nálunk próbaidőnek tekinthető. 1981. január 1- vél vettek fel talgnok.- Mennyire ismerik a tagok a főkönyvelőnek nem is annyira a munkája részleteit, mint a szerepét?

— A főkönyvelő a gazdálkodó egység egyik vezetője. Irányítja a számviteli, ügyviteli manlkát, a pénz- és hitelgazdálkodást.' A gazdaság egész területén ellenőrzi mindazt, ami ezzél kaipcsollatos. Megfelélő információk szolgáltatásával elősegíti a gazdaságos müködiést, befjairttjla a népgazdasági érdekéket és a társadalmi tulajdont védő jogszabályi előírásokat.- ön a mözsi Új Élet Termelőszövetkezet főkönyvelője. Mindez tehát feltehetően a mezőgazdaságra is vonatkozik.

— Teljes egészében, bár azt hiszem, hogy a szövetkezeti tulajdonformáiból eredően sok imáis, speciális jellegű munkát is kél! végezni. Nem hiszem, hogy fennie két azonos munkamód- Szerű főkönyvelő, de a lényeg ugyanaz mindenhol.

— Mi kell ahhoz, hogy valaki főkönyvelő lehessen? Ezt már cseppet sem általában kérdem, hanem az ön személyes pályafutására vo- ■ natkoztatva. Rendkívüli meglepetést szerezne, ha azt mondaná, hogy már rózsás arcú ifjúként a fejébe vette, hogy törik-szakad, főkönyvelő lesz és semmi más ...

— Ilyen megilépetéstől nem kiöli félnie. Nómetkéri vagyok, a bonyhádi gimnáziumiban érett - siégiizltem és tornatanár szerettem válna lenini, de nem vettek fél a főiskoláira. Négy évig képesítés nélkül tanítottam matematikát, kémiát és testnevélést a zömbaii Iskoláiban. 1967-ben kerültem a helyi téeszibez és lényegében innen kezdődik a pályám. Munka mélllétti tanulással sajátítottam el a számvitelt. Majd almikor megszereztem a mérlegképes könyvéllői képesítést, a pártbizottság inspiráló sóra él,vállaltaim a főkönyve— Azt hiszem, hogy jól. Végtére is nemcsak az a dolgom, hagy az irodáiban üljek, hiszen eléggé mozgékony a természetem. Mindig őszinte vagyok az emberékhez, nem beszélek mellé. Bármit, bárkinek mindig 'megmagyarázok. A szerepkör természetéből fakad, hogy sokszor kell nemet mondani. így lehet, hogy sókain tőlem származtatják a nem tetsző dolgokat. Mit tehetek, tudomásul veszem. Tagjaink értelmes emberek, elöbb-utább megértik, hogy a 'közösség érdeke az élsődleges, ami egyébként később majd az 6 zsebükön is megérződik. Engem pedig azért fizetnek, hogy a szabályokat betartassam.- A jövedelem alapja a munka. Mégis él egy olyan hiedelem, hogy a jó főkönyvelő sokat tud tenni a jövedelem és a jövedelmezőség érdekében. Ezt oszlassuk, vagy hitelesítsük?

— Ha orra gondol!, hogy egy iroSsziul funkcionáló termelési vonal mellett a főkönyvelő úgy tudja kevertetmi a számokat a könyvelésben, hogy a végén 'szép eredmény jöjjön ki, akkor csak Oszlassuk! A valóság az, hogyha, miint -mlinátunk, megfél elő összhang van az agronómia és a számvitel között, akikor egy jó főkönyvelő legalább annyit tud temin! a jövedelmezőség érd ékében, mint egy jó főagronómus. A két munkOterü- let művelője egymásra Van utalva, ki kell, hogy egészítsék egymást. A termelés számaira a döntésekhez mii csak akkor tudunk valósághű információikkal szolgálni, ha az onnan 'kapott Ollaipibiizonyllaltok, melyek a különböző gazdaságii eseményeiket rögzítik, pontosdík.- Mekkora súlya van a főkönyvelő szavának a termelőszövetkezetben? Ellent- mondhat-e, illetve előforI

dult-e már, hogy ellentmondott az elnöknek?

— Ami kérdése első részét illeti, 'szerintem itt Mözsön annyi 'súlya van a szavamnak, ameny- íny'inék lennie kell. A második részéhez jobban kellene 'ismernie a viiszonya'idkat. Persze előfordulhat az ellentmodáis, de általában nem ilyen szellemben kezdünk tárgyalni. Helyesebb úgy mondani, Hogy közösen gondolkodunk. Blllentmon- dáisrál már azért is kár beszélni mert nálunk az alapállás éleve Olyan, hogy milyen lehetőségeket engednek meg a jogszabályok. A véleményemet minden olyan témáiban kikérik, aminek pénzügyi vonzafa van. Ez természetes és az elnököm dl is várija az állásfoglalást. A döntéséket aztán szű'kéhb körű vezetés közösen készíti élő, a tagok érdekének megfelelően, ami persze a mi érdekűink is.

— Milyen létszámú gárda tartozik az ön irányítása alá? Sietek közölni, hogyha „sok"-at mond, megkérem a szerkesztőket, hogy szedessék a választ csupa nagybetűvel ...

— Kifejezetten adminisztrációs munkát végző, tehát könyvelő, bérszámfejtő és más, tizenkettő. Ismerem a megye szinte valamennyi termiélőszövetkezétét, van összéháisonlítá'si alapom, így tudom, hogy ez nem sOk. De mert a közvetlen irányításom állá tartozik a kereskedelmi ág(a- zat négy kiskereskedelmi egységével és az üzemi kanyhb', továbbá mert a munkatérül etem - mel kapcsolatos intézkedések során irányítom a beosztott közép- és alsó szintű vezetőket, a készletezőket, így már elég szép létszám alakul kli. H'a az átlagos állományi létszámra gondol, akkor megkérheti a szerkesztőket a nagybetűzésre, ugyanis az SOK. Tudjuk, hogy csökkenteni kellene, de ezt a szabályzók miatt nem tesszük meg. Szükségünk van az alacsony keresetű, „bújtatott" létszámra, mert csak így tudjuk a jobban kvalifikált dolgozóinkat megfizetni. Sajnos, egy darabig még érvényes fesz az állományi létszámra vetített jövedelemszínvonal. Megpályáztuk a Pénzügyminisztérium mezőgazdasági osztálya által meghirdetett egyedi szabályozó rendszert. Ennék lényege tömören az, hogy a fejlesztés és fogyasztás aránya lenne a szabályozó, tehát a személyi jövedelem csak a fejlesztéssé! azonos arányban növekedhetne. Döntés egyélőre m'ég nlinos.- Az előbbiekből is kiderült, hogy napjainkban nem könnyű gazdálkodni. Hogyan birkóznak a szabályzókkal és milyen a kapcsolatuk a főhatóságokkal? Én még emlékszem olyan időkre, amikor egy munkahelyen örömünnepnek számított, ha aznap csak egy központi ellenőr bukkant fel...

— Sokan azt mondják, hogy könnyű nékték Mözsön olyan alapokkal... Az alapokat azonban le is kellett rakni. Emellett mdhezébb a jót jóbban csinálni, mint a kevésbé jót jól. Ebből következik, hogy mi is nehezen birkózunk a szabályzókkal. Résen kéül lenni, és ha válla miiilyen lehetőség kínálkozik, akkor azonnal számolni, rnérlegélni és lépni, mert különben lembiradunlk. Persze, jó lenne, ha kevesebb jogszabály egyszerűbben szabályozna bennünket, és akkor nyugodtalbban várnánk az ellenőrök felbukkanását. Szerencsére ma már ritkábban jönnek, mert koordinálják az éllenőrzéséket. Ahogy . mondattam, én már voltam „vadász", most pedig az én munkámat ellenőrzik.

I- Hol kezdődik a számviteli legyelem, és milyen ez a mözsi termelőszövetkezeiben?

— A számvitel feladata a gazdaság! események pontos, az előírásoknak megfelelő, ellenőrizhető rögzítése. Legyen alkalmas gyors vezetői döntések előkészítésére és a szükséges információk szolgáltatására. Egy gazdaság számviteli fegyelmét jóbb, ha nem az azért felelős főkönyvelő miinősíti, hanem a külső ellenőrök. A mözsi termelőszövetkezet esetében erről még csak jót írtak l'e és mondtak el.

— Az emberek szívesen gondolkodnak panelekben. Például, hogy az újságíró „azt ír, amit akar", a főkönyvelőnek könyökvédője van és ,jkukacos". Könyökvédőben még sosem láttam, a másikról szeretném ha maga nyilatkozna. Ezenkívül arról, hogy milyen hobbija van ...

— Nem hiszem, hogy ,,'kuka- cos" embernek tartanának. Igyekszem a problémákat rugalmasán megoldani. A jogszabályok azonlban könyörtelenek, nem engednek kibúvót és egyik feladatom éppen az, hogy ezeket követkeretesen betartassam. Ezért is fizetnek... Olyön igazi hobbim nincs. Bár szeretek az elektromossággal foglalkozni... Itthon minden ilyen szerelés, javítás az én teendőm, sőt apróbb hibáikat még az iroda számológépein is kijavítok.

I

— A családja mennyire ismeri a munkáját?

— Ismerik a lényegiét. A feleségem akkor ismerte meg igazán a főkönyvelő! munkát, amikor sokkal néhezebb körülmények közt dolgoztam KOlaznón és HőgyéisZen. Most lényegesen jobb apparátus segít és azt hiszem nem is veszi észre, hogy újra főkönyvelő vágyóik. A gyerekeim fantáziáját azonban iz- galtjá, hogy mit dolgozom a te rímel őszövetkezetben.- Az ezért kapott öszeget minálunk valamilyen ' rejtélyes kódex parancsára illetlenség megkérdezni, tehát én sem teszem. Azt viszont igen, hogy mit gondol, a munkahelyén sokan irigylik a havi keresetét?

— Szerintem a tagság nem Irigy® a keresetemet, mert nálunk mindenki megtalálja a számítását, aki becsülettel dolgozok. Egyébként rajtuk is múlik, hogy mennyit kapóik, mert a keresetemet a küldöttgyűlés állapítja még. A miénk ,,iC” kategóriájú termelőszövetkezet. Ebiből adódik, hogy az alacsonyabb fizetésű főkönyvelők közé tartozom. Panaszra azonlban minős ókom, nehogy az előbbieket Véletlenül így értelmezze!

I

— Eszemben sincs! Egyébként se a keresetét, se a munkáját nem irigylem. És köszönöm a türelmét!

ORDAS IVÁN

Múltunkból

Ki ne olvasott volna már arról, hogy a törökök másfél évszázados uralma alatt a Hódoltsági te,füllet jelentős része elnéptelenedett, a lakosság a városokba tömörült a nagyobb védelem reményében, s igen sokan elmenekülitek az ország meg nem szállt területeire. Számos leírás úgy tudja, hogy a felszabadító seregek elnéptelenedett, gazdaságilag teljesen tönkrement pusztaságot találtak. Az utóbbi évtizedek kutatási eredményei azonban cáfolni látszanak a korabeli állításokat. A különböző levéltári források összevetése mind össze annyit igazolnak, hogy a lakosság szálma valójában csökkent, 'lényegesen alacsonyabb szintű volt, mint aiz ország más területén, de szó sincs teljesen elpusztult területről. Különösen a helytörténészek szorgalmas, aprólékos munkája hozta ezt az eredményt. Például a Tóina megyei Levéltárban folytatott' malomiipari kutatások is arról tanúskodnak, hogy volt itt lakosság, lényegesen több, mint amiről az egykori összeírások szólnak. Kik termelték a gabonát? Kik működtették a malmokat? Kiknek őröltek? Az őrölt mennyiség támpontul szolgálhat — bizonyos hííbaszázalék figyelembevételével — a lakosság 'srámánOk megállapításában. A régészeti feltárások i'S lökött területnek mutatják be megyénk térségéit. A történészek még nem jutottak közös nevezőre abban, hagy mennyi lehetett az itt élő lakos: néhány ezertőL mintegy 20-22 000-'ig becsülik számukat.

BáiHhogyain is volt, tény, Hogy a XVII. százaidban erősen megcsappant a lakosság száma, és 'számottevően hanyatlott a termelési kultúra is. Szükségessé vált a XVII. és a XVIII. századiban a betelepítés. Az újra,telepítésről már számos résztanulmány jelent meg. A 'közeljövőiben jélenlilk meg az 1710-1720 közötti betelepüléssel foglalkozó tanulmány dr. Szilágyi Mihály tollábái.

A szerző száimos dokumentumot közöl tanulmányában, hogy az ide települők számos kedvezményt élvezték évéken át. A betelepülők jogait és kötelezettségéit szerződésekben szabályozták. 1713. március 29-én közölte az érdékeltókkél Med- nyámszky Ferenc László zólyomi esperes, földvári apát az ő feltételeit. Idézzük a szerződést mi is:

„1. Magiu'k választhatnak magúknak elöljárókat, köztük a bírót, majd megerősítés végett fel kél azókat terjeszteni.

2. Peres ügyéi'k elintézése a vóroslbíirárla tartozik. A bíró általi kiszabott pénzbírság egyhar- madá.t templomuk rendéhazata- lóra fordítják. Akii igazságtalannak tartja a bírái ítéletet az úriszékihez fordul.1

3. Mindenki kedvére halászhat, a hallkereskedélem azonban az uroságot illeti meg. A váirös hatá.rát tetszés szerint használhatják, a szokásos kilenced megadása utóm.

4. A 3 éves adómentesség lejártával (miivel sem szántani, vetni és betakarítani az utaság földijén nem kötelesek) az anyagi helyzettől függően 1-5 forint •bért kell fizetnlök, ezenkívül fedezniük kell az uroság hivatalos útjainak költségeit.

5. Terményeikből és az uraság erdeiben hizlalt sertéséi'k- 'ből tizedet adjanak: a 3 adómentes év lejárta után szőlő- füzed is megilleti az uroságot.

6. Az uradalom tiszttartójára vain b'íziVa, hogy kinék adja bérbe a halászati jogot.

7. A haltak, vadiak és madarak ‘Nagyszombatra való szállítása a lakosok kötelessége.

8. A bar, sör és pálinka árusítása április 24. és szeptember 29-e körött az uroságot illeti meg,, éhben az időszakban a községbel'iéket pénzbírsággal és áruéllkabzáSsa! sújtják, halkSimé- irik az italkészileíteilket. A mészárszék jöved'élmében egyenlően osztozik az úr és a város.

9. Medinyámszky aipát 3 vásárt engedélyeztet, ezért a vásári jövedelmek fele őt illetik meg.

10. Az építkezés elősegítése vég'ett megengedik a városbéliekinék, hogy az erdőből tetszés szerint (módjával és kár nélkül) épülétfáit kivágjanak.

11. Aki nem tud megbarátkozni a földvári viszonyókkal, annak megengedi az uraság, hogy a salját erőből felszerelt épületeket és szőlőket eliidege- nítthesse; viszont akik o tiszttartó tudta nélkül öl'szélednek, azok háza és egyéb jószága az uraság tu Hajdanáiba kerül.

12. A város nemesei csak a szokásos taksa fizetésére vannak kötelezve: a város közter- héilben nem kötelesek osztozni, ßiirtokipereilket az úriiszéken folytassák, személyes ügyeikbe a nemesi vármegye illetékes rendelkezni és ítélkezni."

'Ha valaki csak a fentiékre figyelt, úgy vélhette, hogy a Tolna megyei földbirtokosok Kánaánt adnak az ideérkezőknek. Valójában, almikor letelt a mentesítési idő, amikorra kiissé megszilárdult la telepesék helyzete, nekik is súlyos fizetési kötelezettségük volt. Igaz, a toborzácédu'lta becsülettel felsorolta a fizetési kötelezettségeket.

IDuinofölldvárro jobbára magyarok tefep'üiltek. A XVIII. század második évtizedében meglehetősen sok német érkezett a megyébe. A megye földbirtokosai nagy agitáciás munkát, to- 'borzást végeztek' vagy végeztettek ; tOborzódélulákon ismertették az általuk nyújtandó kedvezményeket, a telepítés feltételeit. Fennmaradt Dőry László német nyelvű toborzócédutója, amelyet Éppel János fordított magyarra. Megtudjuk ebből, 'hogy hol van Dőiry László birtoka,, hol kell jelentkeznie annak, aki családostól kíván áttelepülni. Azt is megtudjuk, hogy minden áttelepülő kap 30 hold termékeny birtokot sajátjául, amelyen kút és erdő is van, kap továbbá 8 koiszá's 'rétet, 16 kapás írtványszőilőit, házhelyet kerttel, épületifát ingyen, és Olcsó tűzifát. 'Három esztendeig szabad, röghöz kötött jobbágyság nincs, 20—25 állat részére legelő, nelrn számítva ebbe a sertéseket és a juhokat. Lehet egész, fél vagy negyed telket elfoglalni, ki miit bír a család imuniklaeréjlévél megművelni.

„Ezért minden oda vándor,ló ad 50 forintot, feliét letelepedésikor, felét két év múlva. - Olvassuk a tobarzóoédula fordítósában. A három szolba,d esztendő letelte után mindenki ‘évente két részletben ad 5 forint pénzt, 9 napi kézi róboltot és 9 napi igásrobotot szekérrel vegy ekével; azután évente egy fuvart 6 mérföld távolságra» ezenkívül mindenki ad 20 sertésből 1 sertést makikdltatá'sra.”

Gsáibítólag hat a tóboirzócé- du'láinak az a része is, amely hírifi adja, hogy már erre a vidékre volt telepítés, itt él egy német katolikus lelkész és 52 sváb család - tehát nem egészen idegen területre megy, akii vállalkozik az áttelepü lésre. S hogy van még hely az érkezők számára, azt is megtudjuk, mert a aédullla szerint mintegy 2000 család fogadására kész a birtok, küllőnöslen nagy szeretettel fogadják a mesteréket, a szakmáihoz értőket. Arról is tájékoztatták az érdeklődőket, hogy a birtokot egy sválb tiszttartó kezeli, csak németek települhetnek a vidékre, és kizárólag ka- tolíilkusókat fogaid az uradalom.

Az erőteljes toborzásnak megvolt az eredménye. Ezrével kívántak a Dunántúl lainkás Vidékére áttelepülni. A vidék, amely hallban,, vádiban, kiváló minőségű földben gazdag, várta a szorgalmas munkáskezeket. Jöttek szárazlfőldön és vizen vagyoninál és Vagyon nélkül. Tolna megye völlgyISégii járása és a sí moatorn yOli járás fogadta az érkezőket nagy számban, die települtek a megye kelleti részébe Is. Ekkor alakúit ki a lakosságnak az a Sajátos e'lhelyezkedé- se, aimély jélllemző volt a XX. század közepéig. A II. világháború utáni nagy lakosságcsere, a kitelepítés változtatta meg a mintegy két és fel évszázados helyzetet

K. BALOG JÁNOS