Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-12 / 36. szám

A^EPÜJSÄG 1983. február 12. Fűtőház -helyett - központi vontatási telep Az első dízelmozdony érkezésekor jelen voltam a dombóvá­ri fűtőháznál. 1967. december másodika volt. Köriilálltuk az M62-es mozdonyt, néztük, bámultuk, felmásztunk a vezetőfül­kébe, hallgattuk a kétezer lóerős motor dobogását, s figyel­tük a generátor felbúgását, amikor nagy fordulatszámra kap­csolták a dízelmotort. Élmény volt nézni ezt az óriást, s bánatosan szemléltük az akkor még élő füstösöket, az ötszázhúszasokat, a négyhuszon- négyeseket. Volt még négytizenegyes is. És voltak szénrakók, kazánkovácsok, csapágyöntők, minden, ami a gőzmozdonyhoz, ennek javításához kell. Emberek is persze, akik évtizedekig a mozdonyok hideg-szellős-forró „konyhájában" éberen vezették a gépet, vitték a vonatokat, a túlsúlyosokat. Korszerűsített mozdonyfordító, háttérben a 2998 négyzetméteres nagy üzemcsarnok A dízelmozdony, az dízelmoz­dony, más mint a füstös. Meg- Ihialjitáisa szerint megkülönböztet­nek medhainiilkuS meghajtásút, hid raúllilkusat és elektromotoro­sat. Ebből következik, hogy Dombávárott a fűtöházbaln az első mozdony megjelenésével egyfajta házi technika,I forrada­lom kezdődött. Az embereiket ától Hibáin1! az új fogadására, ja­vítására, vezetésére, 'másrészt 'pedig magiteremténli a dízelmoz­donyok javításához a megfele­lő körülményeket. A MÁV ille­tékesei elhatározták, hogy köz­ponti vontatási telepet építenek a régi fűtőház hélyén. A beruházás 1970-ben kez­dődött. Először lebontották a régi körfütőhöz tetejét, laposte­tőt építették, kissé mogasitot- ták a belső teret, az alvázhoz szükséges javítóállásokat is el­készítették. A következő lépés volt az ipari tanulók műhe'lyénék meg­építése. Ezzél egy időben a ré­gi körfűtőház hélyén hozzáfog­tak a szakműhelyek félálMításá- hoz. Tíz szalk'm'ándk kelllett he­lyet adni: akkumulátoros mű­helyt, ■ szerszáimikliiadót, heg'esztő- üzemrészt, segédüzemet, por- ItaSztó-beáillltó műhelyt, allkat- részimosát, fékszerlkezet-jiavítőt és haisonllőlkat kellett kialakítani, omelyék már a dízélmozdony- javítóka't szolgálja ki. S miközben folyt a nagy tech­nikai átalakítás, a dombóvári üZemfőnölkség nlagy gonddal készítette az emberieket az új technikához. Nemcsak ipairi ta­nulókat képezték dízelmotor- szerelőnelk, generátorjdvítónia k, eléktromosságlhoz, hanem moz­donyvezetőket is. A régiek kö­zül elsősorban a fiafallabb kor­osztály legjobbjait vitték tanfo­lyaimOkira - mert az idősébbek kora, illetőleg a nyugdíjukig hátralévő idő éppen elég volt ahhoz, hogy amíg füstös moz­dony lesz, ez utóbbiak vezeté­séhez elegendőek legyenek. Te­hát amint nyugdíjba ment egy- egy öreg masiniszta, azzal majdnem egy időbén vitték el a gőzösöket. Egyik Oldatról Csök­kent a gőzmozdonyok és veze­tőik száima, a másik oldalon nőtt a dízéllmozdanyoklat és a dízel- és gőzmozdanyakat ve­zetők száma. Tucatnyi olyan ember volt, s miég Van is, akik mindkét vontatójármű vezetésé­re jogosultaik: Az üzemainyagtá roló-rendszer kiépítése volt a következő lé­Gerecs László vezető mérnök ipés. Ezt követte a kazánház el­készítése. S közben Olyannyira csökkent a gőzmozdonyok szá­rmái, hogy megkezdték felszá­molni a szénszerelőt, a szántó - rolót. Átépítették a mozdonyfor­dítót. Amíg a nagy építkezés tar­tott, természetesen dOlgozniok kellett a javítóiknak a gőzösö­kön, meg a dízeleken is. Rend­kívüli nagy szervezettséggel ol­dották meg az üzem vezetői a kettős feladóit elvégzésiét. Sze­rencsére a szocialista brigádok jó partneroknak bizonyultak. Megbeszélték az emberekkel a következő fejlesztési lépést, s azt, hogy emiatt rájuk milyen nehézség, többietmonlka, rosz- szalbb körülmény vár... 1977. újabb jelentős dátum. A régi fűtőházat, azaz az ófűtő- házat — így ismeri mindenki -, amelyben ideiglenesen a dízel- imozdonyOklat javították, lebon­tották. Ekkor — e helyen - ínyíllt lehetőség arra, hogy a nagy üzemcsarnok alapozását elkezdjék. A tedhnilkali változást kiszol­gáló építmények között ez a nagy csórnák háromezer négy­zetméteres alllaipterülletével és több mint negyvenezer légköb­méteres belső terével jelenített nagy munkát. Időközben válto­zott a progfaim is a vasútvonal viHaimosítáSa révén a régi kör- fűtőházat, meg az éppen ala­pozási stádiumban lévő újat a villamos mozdonyok befogadá­sára, és kiszolgálására is all- Ikallmassá kellett tenni. A ter­vezőknek kiváló partnereivé vál­tak a dombóváriak. A MÁVTI szakemberei gyakori „vendé­geik” voltak, s napjainkban is azok. Az egész htaWIimas csar­nokot betonalapra építették. A Kapós közelsége, valamikori á (területének a csarnok aljáig valló terjedése indokolta a kü­lönleges alapozást - mert a százötven tonnányi mozdonyok lüzem közben ugyancsak remeg- tetik a földiét, ha nincs jó ala­pozás, akikor a tartópilléteket is. 'Gerecs László vezető mérnök fagillalllkozik a dombóvári von­tatási bázis átalakításával. Ö mondja, hogy a programnak megfelelően halod most is a munka. A kivitelező, a Tolna megyei Állami Építőipari Válla­lat, jól együttműködik alválfal­kozóiivall, és a tervezőkkel. Most, ezekben a téli napokban is rendkívüli szívós, kitartó munkát végeznek az építők, a szerelők. Merít szorít az idő! Idén, de­cember 31-én a nagycsarnokot át kell adni rendeltetésének. E hét keddjén járt a fűtőhózbon — aZaz a vontatási telepen — a MAVBiER mérnöke, Kürti Attila. Tárgyalt a postásakkal, az épí­tőkkel - egyeztettek egy sor vitatott kérdést, elfogadtak mó­dosításokat. A beruházás tehát ijó úton, zöld pályám hlallíad. (Pedig még nem lesz vége az év végi átadással a dombóvári nagy munkálnák. K'isiéb!b-na- gydblb segédüzemek építése van még hátra. A régi szén tá­roló helyén vágányokat fektet­nék le, alhól törölni tudják a dízelmozdonyokat, majd pedig a villamos vontaitokat S mlég az idén a tervmód osíttásolknlak megfelelően úgy kell átalakí­tani a nagyosarnók belsejének egy részét, hogy háromszínfes javítóműhely legyen. S végül fel kell szerelni a nagy teljesítmé­nyű darut, amely úgy megemeli a 130 tonnás mozdonyt, hogy alóla ki lehet húzni az alvázat, és hötyére tolni a már kijavítot­tat... Közben szalad az idő. Szeren­csére télliesíteni lehetett a nagy­csarnokot. Nem olcsó mulatság (háromezer négyzetméternyi épületet úgy befűteni, hogy az emberek dolgozni tudjanak, de. ha már van ablaka, az ajtók zárhatók, akkor kellemesebb a környezet. A tentek szerint a MÁV Pé­csi Igazgatósága területén üzemelő villamos és dízelmoz­donyok javítóbazlsla lelsz Dom­bóvár. A gőzösöket részben Bátaszékre, illetve Nagykanizsá­ra viszik. Gőzösöket már nem szolgálnák ki a dombóvári von­tatási telepen, azaz fűtőhózban. Mindössze néhány személyvo­nathoz csatlakozó fűtőkoosit (kell szénnel, vízzel itt feltan­kolni — m'eg ha netán „(ideté­vedne" egy gőzös valahonnan, azt is fel tudják tölteni... IlJapunlkbOn írtunk már arról, hogy a Budapest—Dombóvár- Pécs vasútvonadt ebben az öt­éves tervben villamosítják, idén Pusríű'szaibolcs—Dunaújvá - ras körött végzik el ezt a mun­kát. Év végién kezdik Piusztaszta- bölostál Dombóvár frányáiba ve­zetni a felsővezetéket, a villa­mos mozdonyokat tápláló ener- gialeadó forrást. Jövőre Dombó­várra érnek. 1985-Iben pedig Pécsett már fogadják a Villa­mosított vonal első szerelvé­nyét. — Nyolcvanötre fogadóképes­sé akarjuk építeni a javítóbá­zist, bár a végleges program csak 1987-re jelzi a munkák végét. Mi azonban úgy szeret­nénk, hogy ebben az ötéves terVben befejezzük ezt a nagy munkát, amelynek értéke az ed­digi adatók szerint 299 millió forint... - a vezető mérnök bi­zakodó. Joggá! bizakodó a hangulat, amint a vontatási telep - az üzemfőnökség — helyettes főnö­ke megerősít ebben a tudatban (bennünket is. Vándor Mihály mémök-tdináosos azt mondja, (hogy „Itt vóltöm az első dízel érke résekor, itt akarok lenni, bábáskodni a villamos vonta­tásnál is. Egy technikái forra­dalom tanúja, végrehajtója va­gyak én is, mlimt munkatársaim. E munka sok-lsók újdonsága, iz­galma nlapdnta foglalkoztat 'bennünket. Sóha, nem vagyunk, •nem1 lehetünk munka nélkül. Gondjaink sokasodnak, de fogynak is. Mert dolgozik min­denki e siker érdekében. Az igazgatósod vezetői gyakorta llátogtatóinlk, a beruházók, a ter­vezők is jönnek, segítik az épí­tőket, s mii meg alkalmazko­dunk a' nagy munkáihoz. Bízom a siketben.” A ki járati jelzőnél két M62- es mozdony indításfa vár. A fordítón egy M40-es gépet állí­tanak a küjáfat felé. Épül, él a központi vontatási telep, aZaz a dombóvári fűtő­ház. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: GOTTVALD KAROLY ogta a lapátot, a keve- rőt, s maga keverte meg a habarcsot, csak aztán lökte ocfa a fiú kezébe a szerszámot. - így! - mondta. — Kevés víz, sók keverés, amíg fakhágymlasZagO nem lesz. - Fölhúzta az ínylét. Talán ne­vetni készült. De még idejében észbe kapott, és abbahagyta. A keverőből a habarcsot a fiú már egyedül merte ki egy ütött-íkopott vödörbe, s vitte az emeletre. A llétfa előtt megáll­taik. A mester elvette a vödröt, s a létrán függő kampóra akasztotta. Hozzálátott a mun­kához. (Mindenféle mendemondák terjengenék az építkezésen, hogy a mester a párttitkár ro­kona, hogy egy fél hízót adott az üzemi orvosnak, s az irta föl neki ezt a munkát, hogy szőlő­je Vain, és minden évben egy teli hordó móri ezerjót gurít be az építésvezető pincéjébe, de hát mindebből csak az volt biztos, hogy senlki nem tud sem­mit, yalktába írigyik tőle a könnyű munkát. A munka tény­leg könnyű volt, és teljesen ér­telmetlen : a betonoszlopok ap­ró pattogásait 'Simította be ha­barccsal reggeli1 héttől este ötig, és nem is akármilyen órabé­rért. A mesternél csak a fiúnak volt jóbb dólgla: nlapoirtta há­rom-négy vödör haba'fasot föl­vitt az emeletre, ezenkívül szin­te . semmit se kellett csinálnia. — Felőlem úgy ütöd agyon az időt, ahogy akarod - mondta a mester —, akár (le is fekhetsz, de almikor füttyentek, akkor az­tán lódulj! Ha más dolgod nincs, fölszeded a rozsdás szögöket, inéhogy azt higgye a művezető, hogy lógunk, és a nyakunkba sózzon valamit. Fő a Házias sem­mittevés. Na, érted már? A lé- r»»q az, hogy órabéresek va­Oláh János: A mester gyunik - mondta, és egy sokat­mondó kalcsimtóslsall tetézte meg a tanítást: fizetesnnap vált, zsebükben a borítékkal éppen elszéfadőben voltaik, amikor Valaki nevén szó­lította a fiút. A művezető volt az. Betessékelte az irodába. A nagy, barna íróasztal mögött egy idegen férfi ült. A műve­zető, miközben a fiút leültette a fal mellé toilt rozoga székek egyikére, maga állva maradt. — Mind itt vainnta'k? — kérdezte az idegen. A művezető bólin­tott. A fiú ékkor vette csak ész­re, hogy nincs egyedül, negyed- magával hallgatja az idegent, aki úgy besziél, mintha nem is 'hozzájuk, a puszta levegőhöz intézné a szavait. - Maguk fia­talok — mondta, s gúnyos mo- sóly villant m'eg a szája szög­letében. - Akarnak-e többet keresníi? - Itt rövid hatásszüne­tet tartott. - Helyes. Úgy lát­szik, jól választottunk, amikor 'magúkra gondoltunk. Az új he­lyen többet keli majd dolgoz­niuk, de jóVal többet is keres­hetnek, akár a dupláját az ed­diginek. Kérdés van? Nincs.. Akikor hétfőn már az új helyen (kezdenek. Jó munkát! - s sze- deflőzlködni kezdett, úgy, hogy (mindenki értsen belőle. Az új munkahely a íödém- Ikészító-teltep volt. A fiú megállt a telepvezető előtt. — Tiszteletem — mondta. — ■Mii fasz a munkáink? — Nem kéll elkapkodni - mondta a telepvezető, s barát­ságosaink hátba vágta a fiút. — Azt kéll - mutatott a kapu előtt várakozó pótkocsis teherautóra, a,mii tele volt cdmenteszsákok- kail — behordlaniiók oda... a rak­tárba. — S mindjárt mutatta is a telep közepén düledező fé­szert. — Nem tehetne megkérni a sofőrt, hogy álljon közelebb? — (kérdezte a fiú. A telepvezető válasz gyanánt hátat fordított, s bevette faágát az irodába, egy zsailuzódiesZkálbóll összerótt ba­rakkba. Félretolta az egyik deszkát, úgy figyelte, mire jut­nak az áldozatai. Amikor végeztek, mór délután lehetett,- a fáradtságtól támo­lyogva indultok el a barakk fe­llé. — Na, megszolgáltátok a pi­henést — mondta a telepvezető —, mehettek udvart söpörni. — Föl se nézett a kártyáiból. A szállítómunkások nem bírták to­vább, kirobbant belőlük a rö­högés. Féktelen jókedvükben a földire állított bora Süveget is fölrúgták. A por szomjasan it­ta be a kiömlő folyadékot. Et­től némileg alábbhagyott a vi­dámság. Ä fiú lehajtott fejje!, megszégyenültem lépett ki a ba­rakkból. Nem nézett fal, nem akarta látni a többléket. — Dögöljetek meg - mondta már a söprűvel bajlódva valaki, és kiköpött a barakk fellé. — Sose törődj vélük, a lé­nyeg az, hogy megfizetnék — vigasztalta a málsiík. (Mintha szándékosan intézték volna így, fizetéskor a barakk teli volt embereikkel, nem volt egy nyugodt zug, alhól megszá­molhattad volna, rendbén vain-e a boríték. A fiú azonban már a fogásáról megérezte, hogy (baj van. A kabátja szárnya alatt bontotta ki, számolta a pénzt, negyedannyi se volt, mint amennyit várt, amikor a mester lecsapott rá. — Na, mii van, hova szöktél gyetek, hogy még elköszönni se vOlt időd? Olyan jó az új he­lyed? — Úgy beszélt, mint aki 'mindent tud. Fö'lösllégesnek lát­szott hazudni, de a fiú ellene szegült, cstalkaZértis. — Jó - mondta. - Nagyon is jó - mintha attól, hogy egy­más után többször is kimond­ja, nagyobb hitele lehetne az állításának. A mester lassan, 'megfontoltan fölemelte a tekin­tetét, és belenézett a fiú sze­mébe. A kék tekintet, mért volt ilyen valószínűtlenüil kék, szinte kényszeríltette, hogy tovább be­széljen, hogy egészen belebo­nyolódjék a Hazugságba. - Na, meló az van, de megfizetik. Ilyen borítékot viszek haza, ni! - és mutatta, hogy ujjnyi Vas­tagot. A melster fölhúzta a szemöldökét. — Nem hiszi? - (ijedt meg a kételkedés első, nem is egészen bizonyos jelé­től a fiú. - Kérdezze meg... — megakadt egy pillanatra, érez­te, ide igazán szavahihető ta­nú neve kívánkoznék, s ilyen nem jutott eszébe, ugyanakkor azt is érezte, ha elveszíti a lendületét, az végzetes lehet. Bemondta a telepvezető ne­vét. ettől a bennfentesem hangzó névtől, amit mintha' vallaimi makacs jóalkaróijának, atyOí ba­rátjának a1 neVe lett volna, olyan bizalmaskodva, már-már sértő közvetlenséggél a hang­ijában ejtett ki, igazzá kezdett volnia vállal, ami nyilvánvalóan hazugság volt. Csábító lehető­ség vált ez. Maiga is hinni kez­dett benne. S annyira belefe­ledkezett, észre se vette, hogy a mester eltűnt mellőle, nem hallgatja senki, a levegőbe be­szél. Házi játékok Nelm lenne helyes, ha nem szolgálna örömömre az a tény, miszerint kies kis hazám immáron a nyári játékok szintere•. lett. Nem arra a játékra gondolok, ami ésetleg már a határon He- gyeshalamnál, vagy Bátaszéknél le- és eljátszódik, bár e já­tékok drámai, tragikus vagy komikus voltát tagadni oktalan­ság, ebből azonban a többi játék színvonalára következtetést levonni botorság lelnne. Sakkal inkább ama játékokra gondo­lok most, amelyek annak idején a szegedit példának és min­tának véve játstzi kedvébe vonta kis- és nagyvárosaink egész sorát, módot adva szerzőnek, színésznek, nézőnek, hogy pénzt ■ keressen, pénzt adjon ki. Hogy aztán előbbi kevesellje, az utóbbi sokallja, a játékokat mindkét - sőt mindhárom - fél szidja, de a köz művelését és a köz önművelését ezzel mégis szolgálni vélje. Tengelice pusztai esték, Csárda tanyai játékok '80, avagy Pernyefalvi hetek vonzzák, csalogatják hazánk és a külföld \ csodákra váró és izgalmakat kereső licit és leányait. Egyszó­val játékos ország lettünk, amelynek fővárosától, sőt annak j szinte minden kerületétől a legkisebb településig eme kultúr- misszió lett a legfőbb leiadat, a munka és a siker mércéje. Ezen a tényen lehet kéneim viccelődni, de nem lehet nem tu­domásul venni. Ezen a tényen Iahet töprengeni, de attól a tény tény marad. Mégpedig olyan tény, amely minden kultúrát és haladást tisztelő embert gondolkodásra, majd cselekvésre késztet. Tovább kell lépni a megkezdett úton. Tovább kell fejleszteni a játékokat. A játékos kedvű Magyarország csak akkor lesz igazán a nyári játékok hazája, ha például a településeken be- i lül az utcák is megrendezik majd a maguk nyári játékait. Mit mondok, azazhogy Írok? Utcák? Lakótömbök, bérházak, eme­letek, gangok, sőt akár az egyes lakások is! Közös a gyűjtő­cím: Házi játékok. Alcím: Esti üsd vág Kovácséknál.. . Pová- zsai mégis hazajött. . . Tántorgós táncestek a gangon. .. Eset­leg: Szomszédasszony tartsd a szád, vagy én tartom címmel esti mesék felnőtteknek... A címek és a lehetőségek belát- hatatlanok. Természetesen belépődijakkal szerveztetne az egész prog­ramsorozat, amelynek tiszta haszna a Tiszta udvar rendes ház mozgalom fellendítésére lordittatnék. És nagy lenne ám ez a tiszta haszon, hiszen e játékokhoz sóm szövegíró, sem rende­ző, sem hivatásos szinész nem kelletik. Tiszta amatőr játékok lennének! Kitűnő az ötlet, nemdebár? A megvalósítása egyéb­ként már régen folyik, spontán mádon, a tömegek részéről. Az én érdemem csupán a lehetőségek felismerésében és közre­adásában tisztelhető. Köszönöm. GYURKÓ GÉZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents