Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

►

1983. február 26.

Utánpótlás és újjászerveződés

A nagymányoki általános is. kóla udvari épületében berendezett ebédlő a hét két napján — hétfőn és pénteken — próbateremmé lényegül. Ilyenkor fal mellé kerülnek az asztalok, s ezeken állnak tótágast a székek. Kretzer Józsi bácsi pe. dig féltve őrzött stájerciterá- jával elfoglalja zenekari állását és délután négykor Balogh Andrásné Wusching Ágota tapsol :

— Ein, zwei, drei ... Egy, kettő, három ...

Kezdődik az aprók tánca, ének és citerakísérettel. Ez a próbanapok mindenkori nyitánya. A kilenc-, tízéveseké először a képzeletbeli színpad, s amikor félreállnak kiszuszogni magukat, jönnek a felsősök, a 12, 13, 14 évesek. Az este a felnőtteké, akik szívesen érkeznek a részükre kiirt kezdés időpontja előtt. Megnézni, hogy miben, mennyit haladt az utánpótlás. Az a hatvan kislány és fiú, aki tovább élteti azt a hagyomány- őrző munkát, amit nagyszüléik és szüleik 1979-ben kezdtek.

A nagymányoki nemzetiségi együttesnek, mely nemrég mutatkozott be másodszor a pécsi körzeti tv-stúdió nemzetiségi adásában — ma százhúsz tagja van. S alapítói közül csak kevesen hitték, hogy rövid idő alatt olyan magasra jut a csillaguk. Az együttes magja „csak" harminc-egynéhány tagot számláló kórus volt, melynek jövőjéhez már az első meg. szólalások alkalmával nagy reményeket fűztek közel s távol azok, akiknek hosszas főfájást okozott, hogy a német nemzetiség lakta Tolna megyében alig van életképes nemzetiségi kultúrcsoport, hagyományőrző együttes.

Erről az 'időszakról mondta Karig Zsuzsanna, a Magyaror. szági Németek Demokratikus Szövetségének munkatársa a mindp, hogy „Tolna megye 7—8 éve a sereghajtók közé tartozott”. Valóban, alig volt valami mozgás. Ha mégis, az megállt az eseti fölkészülésnél, bemutatkozásnál. Nemzetiségi együtteseink munkájára egyáltalán nem volt jellemző az a céltudatos, folyamatos munka, ami ma jellemző tucatnyira. Akkoriban illuzórikus tett volna azt is követelni, hogy a magukról csak alkalmanként hallató kórusok, tánccsoportok, zenekarok, hangszeres szólisták gondoljanak az utánpótlás nevelésére is. Arra, hogy legyen majd kinek átadni a stafétabotot. A hagyományőrzés szép felelősségű munkáját. Mondom, illuzórikus lett volna, pedig már akkor tudtuk, hogy a magyar- országi németség folklórját feledésbe veszíteni jóvátehetetlen vétek, mert szegényebbek lennénk nélküle. Gazdagabbak vele.

A nagymányokiak hagyományőrző együttese létének első évében igazolta a várakozást. Olyannyira igen, hogy előbb megnyerte a Reicht Brüderlich die Hand fődíját, Disznótoros című jelenetével, majd a tévében szerepelt vele 1980- ban.

Töpfner Ferenc, Kotier Hen- rikné, Jehn Ádám, Neubauer Pál, Tóth Imréné, a Wurst és Baumgartner házaspár, az „öregek" tánccsoportjának tagjai ugyanúgy nem bánták meg a vállalásukat, mint a középkorosztályt képviselők, tizen. Pedig nem könnyű ám hűséggel lenni a munkához, a heti két estét megkövetelő próbákhoz, a rendszerint hétvégékre eső föllépésekről nem is beszélve. Egyébként itt ugyanúgy, ahogy Mórágyon, a Völgység Népe nemzetiségi együttes háza táján a pedagógusok jelentik a hagyományőrző tevékenység lelkét. Mórágyon a három másnak is bőven elég vitalitással rendelkező Glöckner Jánosné a „motorja" a sikeres tevékenységnek. S az, hogy az iskola, illetve pedagógustársai mellé álltak. Nagymányokon a kor. mánypálca Baloghné Wusching Ágotáé, aki maga mellett tudhat olyan társakat, mint Hadik- falvi Istvánná és Krass Lőrinc- né, aki német szakos tanár. A harcostársak listája ott is, itt is lehetne bővebb, mert anyagi, erkölcsi támogatás nélkül se az egyik, se a másik hagyomány- őrző együttes nem tartana ott, ahol tart. Irtunk arról, hogy a mórágyiak tavaly nyáron az NSZK-ban vendégszerepeitek, az idén pedig idehaza, de más megyékben. A nagymányokiak pedig első külföldi szereplésük esztendejeként jegyezhetik majd 1983-at. Nem lepne meg, ha

A 9—10 évesek próbája Nagymányokon

Beszámol a tanácstag

Milyen a szekszárdi Hermán Ottó lakótelep? Nem járt még ott? Csak a Város központjából látta az attól északnyugatra felépített dómból dali kőrengete- gfet? így „madártávlatból" sincs naigy véleménye ró'lo? Azért nyáron, napos időben nem néz ki rosszul innen lentről. A kék ég, a lombos fák találn oldják a rengeteg szürkeséget... És ott lakni milyen? Sdkon valósággal menekülnék o lakótelepről. A csendet és o „hegy"-mászást szeretők makacsul ragaszkodnak hozzá ... No és a lakásaikhoz. Öröklakásaikhoz. Máshoz nemigen kötődhetnék. Hiszen nincs mihez. Ne röstellje, sétáljon fel egyszer. Busszal is mehet. Van már rendszeres járat oda is. Persze ... persze. Van már sok minden. De legalább ennyi a száma a, „inincs"-nék, a megoldatlan gondnak is. Ha lakó- tellepi sétáját február 21-én ejti meg, akkor visszafelé menet a városba, szakítsa) meg útját. Térjen be este hat órakor a Ba- bits-iskolába. A tanácstagok beszámolót tartanak.

*

Háromnegyed hat, kocsiját az iskola előtti keskeny sávba- parkírozza le dr. Horváth Gábor tanácstag, aki március 8-tól rendel ismét. Mast továbbképzésen van Budapesten. Csak a beszámoló miatt jöjj haza.

— Holnap reggel utazom vissza — mondjál, s közben bezárja az autó ajtaját.

— A meghívón az álli, hogy három tanácstagi körzet lakói jönnék össze ma este. És természetesen, három tanácstag számol' be. Miért? — kérdem. — Ment háromszor nyolc az hu- szolnnégy? (Ezzel ai megjelenők várható létszámára tippeltek.)

— 'Nem az a fő indok ... — kezdődik a válasz. — Elsősorban azért tartjuk együtt a beszámolókat, mert íav „adják" magúikat a körzetek. Például az egyik utca páros oldala az én körzetemhez tartozik, a páratlan pedig kollégámhoz. Furcsa lenne például egy járdáról két helyen és két dőpontban beszélgetni. Meg a lakótelepein élőknek számtalan azonos problémájuk van. Közösen egyeztetünk, és teszünk megoldásukra javaslatot.

— Világosak az érvek — gondolom, amikor beérünk az iskola ebédlőjébe, ahol már vagy tízen elfoglalták helyüket az „L” alakú terem egyik „szárában". (A másik oldalon, az asztalokon, hagyták a székeket, nem számítva nagy tömegre!) Az elnöki asztal is középre került, mintegy ketté osztva az L-t.

Révai Ferenc és Wolher Mihály is lékabátoftak, most halkam beszélgetnek.

— Sóik hozzászólásra számítunk — mondja Révai Ferenc, a 15. válaszókörzet tanácstagja. — Szerintem a lakótelep tervezését elszúrták — folytatja. — S ha mór így von, akkor folyamatosam kellene őzért tenni, hogy o még pótolható dolgok rendeződjenek. Sajnos, a tempó nem jó ... Mondjanak példákat? Csalk itt-ott van gyerekkocsi-lejáró, a 'kijelölt gyalog- átkelő helyek is hiányoznak, a lakótelepen egyetlen' szemétkosár sincs. Élelmiszerbolt ugyan már van, de ellátása egyre rosz- szaöb. (Ez ügyben 'interpelláció is volt, de változás, az sajnos nem.) Mondjam tovább? Hol talál itt egy tágas játszóteret? Sehol. De ezeket a- lakók majd úgyis élmondják .. .

A lakók, akiknek száma — pontosan hat órakor — már meghaladja a huszonnégyet. (Később érkeznek még, úgyhogy lényegében majdnem öt- venen hallgatjuk a beszámolót.)

A három tanácstag nevében Wolher Mihály szól a város fejlődéséről, a lakásépítkezésekről, az iskolákról, az alapközmű- vesítésről, a szolgáltatásról. Objektív és korrekt tájékoztatás. Csakhogy a lakótelep gondjairól alig esik szó a beszámolóban. Persze ez nem a tanácstagok hibájaként róható föl. A tervek azok tervek — feketáni, fehéren. Azt módosítani, megváltoztatni nem könlnyű. Hozzá sem tehetnék semmit, legfeljebb annyit ami társadalmi munkával, o látók összefogásával megoldható.

— Csakhogy manapság, a gazdasági helyzetre gondolok.

A tanácstag válaszol a kérdésekre

Mórágyiak az első, 1982. évi külföldi turnéjuk egyik állomásán

repertoárjukba addig bekerülne az a lakodalmos is, aminek gyűjtőmunkáját az általános iskola honismereti szakköre vállalta, Hadikfalvinéval és Krass Lőrincnével az élen. Bár enél- kül is van mit eldalolni és táncolni.

'Az elmúlt évben adós maradt a megye önmagának egy várt eseménnyel. Egyetlen közművelődési intézményünk programijába sem „fért bele" a nemzetiségi együttesek — kórusok, fúvószenekarok, tánccsoportok, hagyományőrzők — bemutatója, amit pedig nemcsak a szereplők vártaik érdeklődéssel. A nemzetiségi kulturális megmozduló soknak léve'k ótla nem kell már tartamiak attól, hogy érdeklődés hiánya miatt el kell őket napolni. Idézzék csak föl emlékezetükben a Szekszárdon 198.1. őszén megtartott gálaestet. Telt ház volt és a tudásuk legjavát megmutató, működésük célját műsorukkal megváltó együttesek méltán vitték háza magúkkal a munkájukra ma is ható bátorítást, biztatást. Szükség van erre? Igen, nagy szükség van. Mindenekelőtt azért, mert a nem. zetiségi hagyományőrző együttesek nem rendelkeznék inálunk akkora szakemberbázissal, mint például a szomszédos Baranyában az ottaniak. Ha valamely Tolna 'megyei nemzetiségi együttesnek a továbblépéssel támad gondjai, ^importálni" kell az értő szaksegítséget. Do- novald Józsefné tanár Mecsek- nódasdról jár Mórágyra. Amikor a nagymányokiak szorultak segítségre, a szövetség közvetítésével Manninger Miklóstól, a soroksári hagyományőrző együttestől kapták meg. Nem teljes érvénnyel, de némileg magyarázza a szakemberhiány, hogy Olyan településeken, mint Gyönk, nincs Iskoláin kívüli nemzetiségi, kulturális élet. Illetve akik valamikor Pécsett és másutt Tolna megyét képviselték, ma be 'kell érjék a régi dicsőség emlegetésével.

— Most tervezzük, hogy változtatunk — hallom az ellenvetést. Méltányolom is, de türelmetlenül várva a tervek tettekre váltását.

Póriban is mostanában került ismét napirendre, hogy újjá íkélil szervezni a hagyományőrző együttest, amíg élnek azok az idős emberák, akiktől meg lehet tanulni a dalokat, táncokat, meséket, akik taübamond- já'k a régi szokásokat.

A nagy mozgás tengelye elbillent. Nyolc-tíz éve Pári és Gyönk hallatott magáról sokat nemzetiségi kuItúrcsoportjaival1. Most a, centrum ai Völgység. Bonyhád és környéke, ahol az utánpótlás is elkezdődött, folyik.;

A gond így se kevés. Nagymányokon például nem lesz, aki megszólaltassa' Kretzer Szepi bácsihoz hasonló művészettel a stájerciterát. Hiányoznak a jó harmanikások is és Kovács Ferenc, a bonyhádi művelődési központ nemzetiségi előadója ahelyett, hogy a területet járná, alkalmasint báli belépőjegyeket árusít, vagy tombola-tárgyak beszerzését intézi Szekszárdon. Olyan oktalan fényűzés ez, hogy nem is ud vele mit kezdeni az ember.

Nem kellene nekünk okosabban gazdálkodni azzali, amink már vain? Kellene! De pótolni is tanácsos azt ami hiányzik, amit alkalmanként importálnunk kéll, annak ellenére, hoqy a Magyarország Németek Demokratikus Szövetsége évente rendez továbbképzést a nemzetiségi kultúrcsoportok vezetőinek! LÁSZLÓ IBOLYA

egyre nehezebb társadalmi munkát szervezni — így fogalmazott dr. Horváth Gábor. — Az embereknek alig jut idejük rá... Másodállás, kiskert, szőlő ... De azért még össze fle^ bet hozni valamit.

S következzenek o lakók, akik bizony reálisain látják lakótelepük gondjait. Amiket el is mondtak, de rendre hozzátették a megoldást jelentő javaslataikat. Sőt, társadalmi munkát is felajánlottak — nem egy esetben.

Sebestyén Dezső az Erkel Ferenc utcában lakik. Készült a felszólalásra mert jegyzetfüzetet vesz elő. Kérdései rendszerezették, javaslatai jó szándé- kúak. Először őzt tudakolja (a Hermán Ottó lakótelepiek nevében), hogy mikor vezetik be a gázt a1 megyeszékhelyre1, s van-e remény, hogy a lakótelepre is felhozzák? (Egyébként a Hermáin Ottó és a Bottyán.- hegyi ai város központi fűtés nélküli telepe.) Aztán sorjáznak a kérdések:

— Az Erkel Ferenc utca melletti lejáró környékét mikor rendezik? A szurdik vonzza a szemetet. Ott elfelejtették befejezni a tereprendezést. Fontos lenne környezetvédelmi szempontból is megoldást találni, mert az a rész baleset- veszélyes is. Sok kisgyermeknek kedvenc játszóhelye. A lakók szívesen vállalnák a munka elvégzését. Csak hát tudnunk kellene, hogy mit osinálhah tűnik”... „Felújították a Schnei- der-házat. Mi lesz a. környékével?"

'Aztán elmondta még a- játszótér gondjait is. Tavaly a tervezett focipályához elkészült a csőváz. Erre mi történt?' A költségvetési üzem az ősszel facsemetéket ültetett a pályára ... Felvetődött a parkolási gond, valamint a garázsépítés is.

— Persze, ezeknek a dolgoknak a jó részét a tavalyi beszámolón is elmondtam. A tanácstag urnk közvetítette a tanács felé. Választ sajnos nem kaptam, történni sem történt semmi.

Mártha Zoltán, a Hermán Ottó utca' 37-ből;

— A járdát tavaly is említettem. Az utcánk egy részében azóta* sincs. Rengeteg gyerek jár arra, akik rossz időben nyakig sárosán mennék haza. Lefröcskölik őket a járművek. Ez a kevesebb. Hanem a balesetA terem egyik oldala

veszély. Ne várjuk meg ai szerencsétlenséget !

Fekete Ignác pedig kérte, hogy a közvilágítást kapcsolják be mielőbb az újonnan épített hálózatra. Javasolta még, hogy az eldobásra szánt kenyeret — más megyék példájára — nálunk is gyűjtsék össze. Egy fiatalasszony élesen fogalmazott játszótér és parkosítás ügyben. (Jogosan.) Azt nehezményezte, hogy a város központjában gyönyörű játszóterek, parkok létesülnek. Vele együtt többen sérelmezik, hogy miért jutott mostoha sorsra ez a1 lakótelep? Ahova facsemetét, rózsatöveket hiába igényelnek. Decemberben. vagy júniusban kapnak csak. Akkor meg minek?

(A Hazafias Népfront lakótelepi bizottsága:, a telepi párt- alapszervezet, a tanácstagok és a lakóbizottságok elnökei meg a 'közös képviselők és a városi tanács műszaki osztályának vezetője március 1-én ülnek ösz- sze a Mikszáth-park (játszótér) tervének megvitatására'. Hozzá kell tenni, hogy a területről a TOTÉV még nem vonult le, ott vonnak a felvonulási épületek, a sok szemét, törmelék ...)

És tovább tallózva a kérdések között — amelyek egy részére válaszoltak a tanácstagok, a többit továbbítják — ilyenek voltak: Miikor lesz gyermekorvosi rendelő a környéken? Miért nem zárják le a porfelhőt ontó Semmelweis utcai ideiglenes útat, s ha már nem teszik, miért nem építik át szilárd burkolatúvá? Aliig ötven méterről van szó! Miért nem engedélyeznek garázsokat építeni? A Hermán Ottó utcai 37. számú épület pincéibe rendre befolyik a- víz, s a kiskertekből lezúduló iiszap.

Az utóbbi is régi gond. Több „társával" egyetemben. Nincs megoldás?1 Hiszen a legtöbb probléma megszűnhetne némi jó szándékkal, társadalmi összefogással, ügyes szervezéssel — és csupán kevés forinttal. Még útban hazafelé is erről beszélgettek a Hermán Ottó lakótelepen élők.

HORVATH — GOTTVALD