Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-25 / 47. szám

1983. február 25. Bővült a házilagos építőipar termelése Hazám libán az építési mun- cánolk átlagosan 28 százalékát íz 'építőipari ágazaton lk ívű I illő szervezeteik, iipani,, mező- jazdaisági, kereskedel'mi, viz- gazdálkodási és más váflolla- o!k, szövetkezeték elkülönült építési részlegéi bonyolítják le. Ennék a munkának sokféle észletét, összefog g.ését össze­gezi a KSH új kiadványa. Egyé­nék között kitűnik, hagy mint­egy 3400 ilyen házilagos épí­tési szervezet 171 ezer dolgozót áglofkoztat, tehát töibb rrain- rást és szakembert, miint a kii- /itelező építőipari vállalatok és Következetek. Az utóbbi évek- >en szerepük és termelésük is növekedett, miért rugalmasan alkalmazkodtak az ország épí- jési igényiéinek változásaihoz. A MÁV és a Posta tízezer. Illetve ötezer ópítömunlkásá n ki­ről még 11 házilagos szerve­zet — főként mezőgazdasági termélöszövetkezét — foglalkoz­tat eremnél több építőipari dol­gozót. Túlnyomó többségűik kis egység,, amelyben átlagosan alllig 50-en tevékenylk'ediniék, s ezért könnyebben mozgósítha­tók a változó feladatokra. Ép­pen szervezetük szerény nagy­sága növeli érdékéltséqüket a kisebb építési megbízások el­fogadására, amit sok nagy építőiparni vállalat még gyakran elutasít. A házilagos szerveze­tek mind nagyobb szóimban vállalnak megbízásokat anya­vállalatukon kívüli megbízók részére, s most már a négy 'év­vel ezelőttihez viszoovítva ösz- szes m unkái Okina k 42 helyett 52 százalékát fordítják ilyen meg­rendelések teljesítésére. Vállal­kozásaik kiterjesztésére ebben az iidászaikban több miint 10 ezerrel növelték építőm unlká- sialiik számát, s tavaly már az 1978. évi 43 milliárd helyett maijdinem 51 milliárd forint ér­tékű munkát végeztek el. így az országiban a múlt évben át­adott 6075 - kétmillió forintnál értékesebb - létesítményből 1673-at a házilagos szervezetek építették feli. Az utóbbi négy évben az ága­zaton kívüli építési szervezetek 9,6 százalékkal! bővítették ter­melésűiket, pedig 1979 után az építési igényék mérséklődése miatt csökkenésre számítottak. A legdinamikusabban a rr^ezö- ga zdasá g i termel őszövetkezeték, valamint a város- és községgaz­dálkodási vállalatok építési részlegei növelték termelésűiket, főként az épülétfenntartási és -ko rszerúsítési munkákká I, omelyéknék aránya ebben az időszakban 25,5-iről 35,7 szá­zalékra emelkedett. A lakosság neszére évente 600—900 millió forint értékű építési munkát végeznék. A ko­rábban tervezettnél több segít­séget nyújtanak a lakásépítők­nek is. Tavaly már 3367 új la­kást adtak át, s ezzel megkö­zelítették az építőipari szövet- kiezeték teljesítményét. A buda­pesti, a Pest és Gsomgrád me­gyéi házilagos szervezetek épí­tési tevékenysége szinte az egész országira kiterjed, s a Zala megyeiekkel együtt tavaly már az országhatáron túl is mintegy 210 millió forint értékű ex pótmunkát végeztek. Vállalkozó bankok A közgazdász körökben sok bírálat éri manapság a magyar bankrendszert. A szakértők az üzletibb, a vállalko­zóbb, a kockázatot is vállalni képes bankot, sőt: bankokat hiányolják. Ami a többes számot illeti, a bírálók azt szor­galmazzák, hogy a gazdálkodók ne csak egy ajtón tudja­nak bemenni, ha hitelre, pénzre van szükségük üzleti el­képzeléseik megvalósításához, hanem legyen lehetőségük arra, hogy több bankhoz is bekopogtathassanak az aján­lataikkal. A kritikák jogosságának elismerése mellett a szakembe­rek maguk is úgy látják, hogy a vállalkozói kedv nem ki­zárólag a termelő és szolgáltató szervezetek sajátja, ha­nem az utóbbi időszakban a bankokban is elmozdult va­lami a holtpontról. A Magyar Nemzeti Bankban létrehozott innovációs alap például aktívan hozzájárul ahhoz, hogy a magyar szellemi termékekből keresett áru és szolgáltatás váljék. Nagy ri­zikó ez, hiszen az innovációs tevékenység lényegét jelentő újdonságba mindig kockázatos belefogni. Az elkülönített pénzalap segítségével a bank és a gazdálkodó szervezet megosztja egymás között a különböző üzleti akciók kocká­zatát. Vagyis nem ingyen adományként, nem ajándékként, vagy támogatásként jutnak a vállalatok és szövetkezetek a summákhoz, hanem az innovációs alap szakemberei is nyereséget remélve, szigorúan üzleti alapon ítélkeznek a beruházandó összegek sorsáról. Az Állami Fejlesztési Bank különösen az új vállalkozási formák elterjedését szorgalmazza. £ bank támogatásával jött létre az egészségügyi létesítmények kulcsrakész meg­valósítására alapított Medinvest, a művelődési, sport- és oktatási épületek, intézmények elkészítésének fővállalkozá­sára szövetkezett Kulturinvest. Bábáskodott az exportcélú fővállalkozásokkal foglalkozó Transinvest, a lakásépítésre alakított FILAV Közös Vállalat és a mezőgazdasági terme­lési rendszerek külpiaci értékesítésére vállalkozó Farminvest születésénél is. Az ÁFB vállalkozói hajlamát jellemzi, hogy ezeknek az újonnan alapított szervezeteknek nem csupán hitelt ad, hanem saját „üzleti résszel" is rendelkezik. Az üzleti rész vállalása jogokkal és kötelezettségekkel is jár. Az ÁFB tavaly január óta tevékenységét kiterjesztette az újonnan létrejövő egyes kisvállalkozások (kisvállalat, leány- vállalat, kisszövetkezet) finanszírozására is. Az ÁFB-nek ér­deke, hogy üzlettársai minél nagyobb nyereségre tegyenek szert, ugyanis a hitelkamat egy részét a nyereség nagysá­gától függően kapják vissza. Minél nagyobb a nyereség, annál tekintélyesebb részt. A csaknem félszáz külkereskedelmi jogú vállalat és a Magyar Külkereskedelmi Bank részvételével 1981-ben meg­alakított Interinvest alaptőkéjével ugyancsak vállalkozóként vett részt a különböző - elsősorban a konvertibilis elszá­molású exportot növelő - fejlesztésekben. Miután mindhárom bank csak rövid ideje él a vállalko­zási és kockázatvállalási lehetőséggel, s a lejlesztések eredményességének megítélése az eltelt időszaknál hosz- szabb terminust igényelne, mérlegszerűen, pontos szám­adatokkal egyelőre aligha lehetne bizonyítani: gazdálko­dói, üzleti szemmel is helyes volt a néhány esztendős dön­tés. A szakemberek azonban a kezdeti eredmények alapján máris bizakodóak. Mindez arra utal, hogy nálunk is be­válik az üzletibb szemléletű, vállalkozóbb tipusú bank- rendszer. MOLNÁR PATRICIA Képújság 3 A történelemmel találkoztam Bonyhádon Mezítlábasok - bundacipőben m Az öregnek megcsillant valami a szemében* Egy asztalnál ültem a törté­nelemmel. Bonyhádi, 1983. február 22., művelődési központ, délután 14 órai A harmincéves tsz-moz- galom veteránjai találkoznak egymással, a mai vezetőkkel és a múlttal, amit ők maguk idéz­nék föl. M ezitíáibüis fo rradalmáraknak nevezem őket. A semmiből in­dultak. Máról holnapra szakadt a nyakukba á 'nincstelen tsz minden gondja-baja. Olyan emberékkel kellett — maguk is olyanOk voltok — dolgozniuk, akik ragaszkodtak ahhoz az egy lóhoz vagy tehénhez, ami ad­dig a.z egyetlen biztos pontot jelentette számukra. És ki tud­ta megmondani: hogyan kell vezetni a közös gazdaságot? De lépni kellett, mert ai föl­det minden körülmények között művelni kell... A jószág élel­met kér. Ha a tehenéknek ju­tott lis takarmány, mert azok tejet adtak, a lovdknak már csak szalma .. . A történelmet idézték csőik a betegek maradtak ott­hon ... Volt időszak, amikor mindenki „menekült" az i porba, hogy arán élérjük: 1982-ben mór nem csökkent Tolnlai me­gyében a mezőgazdaságban dolgozóik száma'. Sőt;.. Ma már csak olyanokat vesznek vissza, okik máshol is megállták a próbát. Kikopott emberek, fe­gyelmezetlenek, a rosszul dol­gozók nem kellenek. De vala­mikor az elnök volt az első ka­szás, s előfordult olyan is, hogy csak az elnök dolgozott kint a földöm mert asak lassan értet­ték meg o többiek, hogy igen­is dolgozni kell a közösben is. Ezekről lis szó esett kedden délután Bonyhádon. ÉS KIK LESZNEK AZ UTÓDOK? Szólni kell arról a gesztusról, amit d szervezők tettek. „Nézzé­A mezítlábas forradalmárok „bundacipőbeérkeztek a ta­lálkozóra'. Változott a világ. Változtak ők is, mások lettek a gazdaságok is. Büszkén mondta KáSler Antal, a' kisvejkei ter­melőszövetkezet elnöke, hogy 1982-ben 21 millió forint nyere­ségük volt. Erre csak csettinte- ni tudtak az „öregek”. Huszon­egymillió forint ott, ahol a ter­melőszövetkezet földterületének aramyko rónai-értéke 9,4. Vajon ebben mennyi szerepe van. Né­ma Miklósndk, aki mellé 13 éve odakerült O' fiatal Kasler Antal, akiből elnököt faragott, átadva neki a munkát, úgy, hogy ő maga visszavonult a<z elnökhe­lyettesi teendők mellé. Ki tudná ma már megmonda­ni, hagy Bogos Domokosnak milyen szerep jutott? Ö volt az, aki Tolna megyében — István- majorbbn — az első termelő­szövetkezetet alakította a négy. venes évek végén. A találkozó résztvevői hiányolták az elődöt, azt az elnököt, aki akkor is ki­tartott a mozgalom mellett, amikor elítélték érte. Ettig Laci bácsi, a bonyhádi tsz nyugdíjas elnöke és Solymosi József, a 36 éves mai elnök elment meghív­ni az alapítót. — Az öregnek megcsillant valami a szemében — mondja Ettig. László —, mikor felkeres­tük. Nagyon beteg, de amikor a tsz-TŐI beszéltünk, arra. a fél­órára meggyógyult. Nagy hit volt mindig benne... BÉRADÓ — BÉRT ADNI... tek, öregek, a. munkátok ered­ményét”, és levetítették a Tol­nai tájokon című filmet. A vetítés végén Daradics Fe­renc felsóha jtoít: — Ugye, milyen szépek és gazdagok vagyunk! — Harminc éve is megvolt ez a tá'j, csak nem ilyen szép — mondják többen Is. És csend ván a teremben! Ki tudna ehhez még valamit hoz­zátenni? Jakab Albert, a. volt kisdoro- gi elnök azért még tudja fo­kozni a1 találkozó hangulatát. Föláll. Mindenki ráfigyel. — Mi akikor voltunk a szö­vetkezet elnökei, amikor nem volt dicsőség, csak ai kezdetle­ges lehetőség. Ahogy javult a gazdálkodás, s amikor kicsit csendesebben élhettünk, észre­vettük, hogy megöregedtünk. Mi llesz, ha ez a generáció ki­hal? — kérdeztük sokszor. Funkcióféltés is volt ez, de az is, hogy keservesen kapartuk össze ai szövetkezet vagyonát. Mi lesz? S most itt van egy fialta! generáció, s képesek helytállni. — A Kerekes Ferkó annak idején Aparhanton 26 évesen lett elnök, aztán „panaszko­dott, mikor a fiatal Takács Zol­tánt Nagymányokon megválasz­tották elnöknek — vág közbe valaki. — Én meg 24 évesen tsz- szervezési főelőadó voltam — jelenti ki Daradics Ferenc. Mai és régi tsz-elnökök talál­koztak 1983. február 22-én Bonyhádon. A mezítlábas forra­dalmárok békés., boldog nyug­díjas éveiket töltik. Vigyázó szemük azért ott von az utódo­iFönnakad egy szó. Az egyik fiatal elnök panaszkodik: ha nem jól' gazdálkodik ai bérek­kel, akikor adót kell fizetni. — Béradó, béradó... — mondja zsörtölődve valaki. Mi bért se tudtunk fizetni! Erre megindult a szóáradat. — Könnyű a Janidl'i Jóskáinak (a teveli elnök). Föláll a köz­gyűlésen': ennyi, meg ennyi nye­reségünk volt... Megtapsolják. Én meg azt mondtam, két po­hár sör a zárszámadás — mondja Bányai Morei bácsi. Ö a bonyhádvarosdi tsz elnöke volt 16 évig. Föláll a nagymányoki tsz 27. elnöke, Takács Zoltán, és el­mondja, hogy 110 mázsa kuko­ricájuk termett hektáronként. — Emlékszem, Cikán 2,5 má­zsa termett holdadként — mondjá Daradics Ferenc or­szággyűlési képviselő, nyugdíjas pártmunkás. lAlkkor mennyi munkája akadt Jakab Albert kisdorogi, Bányai Márton bonyhádvarosdi, Ettig László bonyhádi, Orbán Antall kismányoki, Borbély Sándor vár­aljai, Komáromi Lajos izményi elnökinek? Még egy mondat, Daradics Ferenc manidja: — öli közöttük olyan, akit én javasoltam elnöknek, pár év múlva meg — mert közben vál­tozott o világ — azt mondtam, hogy váltsák Ite! Egyre .inkább érzékelni a te­remben o történelmet. Bonyhád és ai járás újkori történelmét. Nem lis hallottuk eddig a szót: tablettás brigád. Mert „Ne féltsétek a fiatalokat” „Emlékszel?” „Szegények voltunk!” kon, a mozgalom mai „gazdá­in”. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY

Next

/
Thumbnails
Contents