Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
io “népújság 1983. február 19. Kis nagyfiúk Nyilván szakmai ártalom, hogy én magam akkor kaptam lel a lejem, amikor azt olvastam Kocsis L Mihály új könyvében: „Tizenkét éves alig múltam akkoriban, sok minden megértése még előttem volt, s bár a férfiak és nők sajátos viszonyáról már akkoriban is volt némi elképzelésem, ismereteim bővüléséért ma is elsősorban azokat az edzőtábori időket áldom." Nocsak! Már megint szex? Ez az. Már nagyon régen kiváncsi vagyok arra, hogy mi történik, amikor. egészséges fiatal férfiakat és nőket hosszú hetekre egymás mellé zárnak edzőtáborozások alkalmával. Es most végre megtudom. Izgatottan olvastam tovább, de csalódnom kellett. Kocsis L. Mihály, aki röpke néhány sorban kiskamaszkori élményeit is feleleveníti — amikor papája szárnyai alatt mint az igazgató kisfia ismerkedett az ötvenes évek magyar élsportjának nagyfiúival, Tatán -, diszkréten megkerüli a részleteket. Ami különben érthető is. Nyilvánvalóan a részletekkel akkoriban még nem nagyon lehetett tisztában. De a dolgok - mint említi - kezdtek körvonalazódni. Mindezt, amit eddig elmondtam, persze nem szabad félreérteni! Nem szeretnék becsapni senkit, ez a sportkönyv nem a sportoló ember szexuális kapcsolatairól és gyakorlatáról szól, hanem egyszerűen a sportpályák önkéntes foglyairól, akik életük legtermékenyebb éveiben kötik magukat ehhez a tevékenységhez. A versenysportoló - ezt eddig is tudtuk - szinte kizárólagos érdeklődéssel fordul választott „pályája" felé, ami tehát vele és körülötte történik, az számára teljes élet. Izgalmasabb, mint az „átlagemberé", mert kihegyezettebb, de bezártságával ugyanakkor esendőbb is. Talán furcsa a jelző, ha azt mondom: már-már megható arról olvasni, hogy bizonyos tekintetben milyen kisfiúk ezek az annyira körülcsodált nigvfitik, $ bevallom, hogy számomra, aki nem vagyok a sport „rajongója", éppen azért nagyobb élmény olvasgatni ezt a könyvet, mert - nemcsak, hogy többet tudok meg minden korábbi információnál magáról a sportról, de mintegy irodalmi élményként általában is többet tudhatok meg az emberről. Az ember fut, ugrik, erőlködik holmi célok elérése érdekében, s ezenközben önmagát építi és rombolja, gyqjapitja és fogyasztja. Most szégyelljem magamat azért, hogy a sport nekem akkor igazán szép, ha nem héroszok küzdelmét láthatom benne, hanem a hozzám (hozzád, hozzánk) hasonló esendő ember erőfeszítését? Amelyben ráadásul - mint Bal- czó barátunk mondja „olykor-olykor még győzni is lehet". Azt hiszem különben, hogy Kocsis L. Mihály a Sportpályák foglyainak szerzője is így gondolkodik, omi talán meglépő egy sportkönyv szerzőjétől, de nekem nagyon rokonszenves. DR. VERES PÁL Trencsényi Zoltán: Pegazus (Képzelt rádióriport) ÚJSÁGHÍR: „Különleges esemény tartja izgalomban napok óta a főváros népét. Vasárnap a galopp-pályán ugyanis olyan szenzáció történt, amit még nem jegyzett fel sem a biológia, sem a sporttörténelem. A harmadik futam (Stojkowich- dij) befutójában az egyik ló váratlanul szárnyakat kapott, vagyis szárnya nőtt, és a szó szoros értelmében berepült a célba! Félretéve a dolog biológiai vonatkozását, érdekes kérdést vet fel a soha nem tapasztalt eset. Nevezetesen azt, hogy értékelhető-e ez a győzelem, vagy sem? Mert a szabályok előírják, hogy a lovas (és persze a ló) nem vehet igénybe semmiféle segédeszközt a verseny során. De vajon segédeszköznek minősül-e az állat testén váratlanul kinőtt szárny? Egyelőre még nem született döntés, hogy szükséges-e a diszkvalifikálás. A lósport szakemberei biológusok, sporttörténészek és sportetjkusok bevonásával még üléseznek. Az eredményről holnapi számunkban tudósítunk.” Mai állatmesék (A ZSOKÉ) ‘ — Hogyan lett zsoké? — Hát úgy, hogy egészen kicsi koromban mór nagyon szerettem a lókat, mivel nekünk otthon nem lehetett, hót. . . ja, és még szerencsémre, de eztétt túlontúl nagyra, és így. — Az állatot ön gondozza? — Hót én. — Sohasem vett észre rajta semmi 'rendkívülit? — Mármint milyen rendkívülit?' — Hót úgy értem, nem tűnt fel önnek, hogy ez egy különleges ló? — -Nem volt ez sose különleges Tó, megmondom őszintén. Sőt, ez egy eléggé gyengécske ló volt. Megmondom őszintén'. — Mégis furcsa1, hogy csak úgy egyszerre szárnya nő ... — Hát furcsának furcsa. — ön -nagyon meglepődött? Egyáltalán, hogyan zajlott le a dolog? — Mármint milyen dolog? — Hát amikor verseny közben) kinőtt az a bizonyos szárny? — Kettő nőtt ki. — 'Na igen, természetesen. — Kérem. A célegyenesben éreztem, hogy nagyon fárad a ’ló. Mondolk csak így magamnak: még hai nem is nyerünk, akikor is gyerünk. Pontó-sain ez- tet -mondtam, eztet a -kis vers- félét. Akikor gyötlt a számra. Erre, ailighogy kimondom, éreztem, mintha gyorsabban menne a tó. Meg mintha; suhanna, vagy mi... meg mintha kicsikét fel is emelkedne... Oldalra nézek és látom, hogy kis fehér szárnyak nőttek az oldalain! Hát mondok, a szentségit!... Nem is eztet majd törölje, -hát mondok, a mindeni.t, ei mi a -lóf. . . éloldalain? De mire kimondom, -már .nyerünk is. És -mást kérdem én itteni ai nalgy nyilvánosság előtt: miért akarnak megfosztani a; győzelemtől? Erről Ik-i tehet, hogy kinőtt a szárny? A ló? Én? .. . — B zony most törik a fejüket a szakemberek . .. — De kérdem én: ki ebben a szakember? Na ki? Nem mondom, -hogy enélkül is nyertem volna, az már -igaz. De ez a szárny ügy most alaposan felkavarta a -viharokat. Legalábbis szerintem. Fél. (A BIOLÓGUS) — Sokat vitotkoztunk mi -már ezen. És végül abban állapodtunk meg, hogy pegazusok nincsenek. Persze, persze,mi 'is nagyon- jól tudjuk, hogy mit is mond az ókori görög mitológia-. Hagy mindössze a tehetség és a költői -ihlet jelképe, de mii ■nem nyugodtunk meg. Kerestük a valóság-alapját. Azt a- -kiinduló pontot, glhonnan meg tudnánk közelíteni a- problémát. Sokszor tanulmányoztuk át a szakirodáimat Darwinitól Brekimig, de nem jutottunk semmire. És erre tessék, -most -itt született meg a- szemünk láttára az élő cáfoltait. És ez máris kérdések sorát veti fel. Mélyük: osztályba tartozik? A madaraik közé?1 Az emlősök közé? Egyáltalán, mii hozta létre az új mutációt? És vajon -spontán-, vagy indukált -mutáció-e ez? És hogyan -szaporodik, tojássá!, vagy elevenszülő? Hót igen, szeretnénk mikroszkóp alá' tenni, persze, csalk képletesen, hehe! (A SZPÍKER) — Igen, azt a mérkőzést, jöjj, mit is beszélők, futamot közvetítettük. Igen, pont én. Hogy -miit éreztem az ominózus pillanatban? N-elhléz lenne megfogalmazni. VtaUtaimii földöntiúlisá- got. Va-llaimli lélekbemarkoló emelkedettséget. Mlin-thta elpattanna vtalllalmi húr, és utána -többé nem történne semmi, -csak égy -nagy csend telepedne a világra-, és a mozgások 'lelassulnának, és az a ló meg csak suhannia, suhanna, hátán az átszellemült arcú 'lovasával, -az égi faVa-ss-ail, körülöttük csillagok meg ködiszerű gamoly- gásolk... Hogy mit mondtam? Nem emlékszem. Nehezen találtaim a szavakat. Talán valami olyasmit: Kedves hallgatóim, itt -most vafaim-i -rendkívüli történik! Az egyik lónak szárnyal nőtték! És ez a mesebeli lény moist suhan át a célvonalon! Győzött, mert győznie kellett! V-dlamii 'ilyesmit... (SZEMTANÚK)- A véleményemet kérdezi? Nin-ds véleményem! Mindig is tudtam, hogy vannak élőre eldöntött futom dk, de hogy ilyen nyilvánosán...- Kérem, én egy öreg asz- szony vtagydk. Csa-k két 'helyre járóik, a templomba meg a lóversenyre. De ilyen csodát még ine-m láttáim se itt, se ott! Térdre borultam és imádkoztáim. Sokan csináltak 'így.'- Ja igíen, az a szárny ügy. Emlék-szék. Mondták, hogy ez inékláimifilmlbe l'esz, igaz ez?- Legíjdbban azon röhögtem, hogy miéll-éttöm az öreg Kulacsnak, mi osalk így hívjuk, Kulacsnak a torkán akadt a vadlke, héh-éhe!- Kit érdekéi az a szárny? -Csak egészség legyen, meg jó tipp! Az a fontos! (A HIVATALOS SZEMÉLY)- Nem mondok semmit! Még a végén kiilfa-dSorjálk a szavaimat! Tegye ‘el nyugodtan a 'mikrofonját! ÚJSÁGHÍR: „Tegnap döntés szüllletett a múlt vasárnap lóverseny ügyében. A bizottság úgy döntött, hogy a 'harmadik Ifutalmot (Stojlkowiidh-d'íj) meg k-élll ismételni a bonyodalmakat előidéző ló szá-rnyai-ntaik szakszerű eltávolítása után". (EGY ILLETÉKES)- örülök, hogy végre megoldódott ez a probléma i-s. Úgy érzem, igazságosa,n. Ml a lég- meSszebbmenőkig figyelembe vettük az álláspontokat, melyeknek sdkrétűlsléige ils tükrözi, mennyire bonyolult feladatot kellett megáldanunk. Végül, 'úgy hisszük, sikerült élfog oltatlanul ítélkeznünk. H'isszül|c, hogy a szárnyak éltávoíitásóval sok kellernetlenségmék vesszük eleijét. Mert ezék a váratlanul, és tolón megkockáztatom, illetéktelenül nőtt szárnyak nem tú! Ikedvezőék. Ügy érezzük, így igazságos, így tisztességes. És a jövőben is keresni fogjuk a legtisztább utakat. (SPORTSZERKESZTŐNK MEGJEGYZÉSE)- Úgy legyen! A KÖVÉR ÉS A SOVÁNY TYÚK — Pfuj, de falónk vagy. Mint egy disznó — mondta- a sovány tyűik a kövérnek, aki hájasságát meghazudtoló fürgeséggel falja a földre szórt kukoricát. A -kövér, míg az eteség tartott, nem ért -ró válaszolni. — Az irigység beszél- belőled — jegyezte meg később lihegve. — Te is ehetnél, itt mindenki egyformán kap, de te játszod a sértődöttet. — *Már hogy' ai rossznyava- lyábo éhetnék annyit, mint te, ormikor hatalmas sejihajoddal csak úgy ukmukfuikk félrelöksz !. .. — Csak igyekszem. Egy ilyen -nagy test fönntartó sóhoz, mint oz enyém, többre van szükség. — Azért -lett ilyen -nagy és alaktalan az alakod, ment a tojásból! va-lá kibújásunk óta csak -falsz ... -De lesz ennek még böjtje; Hamarabb fogsz a fa-zékba kerülni! — Ezzel tartozunk a gazda- asszonyunknak. Azért tart bennünket, hogy hízzunk és sokasodjunk — nyilatkoztatta ki ai kövér tyúk, s leült az árnyékba emészteni. „Azt, azt kérem!” — Mutogatta 0 vevő o gazdaasszonynak. „Azt a kövéret?” „Déhogy! Azt, amelyik a kövér mellet áll. Azt a soványait! Pont ilyent -rendelt az orvosom ..." A SZERELEM SÖTÉT VEREM Vérpezsdítő, szereimeskedésre serkentő dal-t nyávogott immár sokadik éjszaka a- szerelmes Kandúr. Mindeddig eredménytelenül. De most valami megmozdult. A kedves szíve talán kezd kitárulkozn-i a macskáék- nál elbeszélő költeménnyel', népszerű sanzonnal1, szonettel, felsőfokon elénekelt szerelmes vallomással felérő nyávogás befogadására!. „Megvagy te átkozott" — dörmögite a napok óta1 dühös Ember, s már szorult is a' hurok a szerelmes Kandúr nyalkán. „Nem fogsz többé felébreszteni" — mondta még, majd egy sötét és mély verembe — mellesleg egy Trabant csomagtartójába — dobta, s aztán felberregett a motor. A Kandúr végleg eltűnt a környékről. A szerelmeskedésre végre fel- készült Cirmos pedig kénytelen volt beérni az énekelni, verekedni nem tudó, vézna, gyenge, csendes, de megbocsátó és otthon türelmesen várakozó Kis- kandúrrai. A GYAVA OROSZLÁN A vidéki állatkert egyetlen oroszlánja- olyan gyáva- volt, hogy vizet csak behunyt szemmel mert inni, nehogy saját tükörképétől- háláira' rémüljön. Napközben a ketre-ce sarkába húzódva, a farkával játszadozott, és néha- félve rá-rápillantott az állatként bá'mész népére. Végül ai bölcs ba'goly és a tigris megmondta1 -neki, ha nem viselkedik az állatok királyához méltóan, akkor megszámlálhatja o napjait. — De hát még számolni sem tudok — mondta a- gyáva oroszlán,. — Én semmihez sem értek. Itt, az áílatk-ertben születtem, kiállítási tárgynak neveltek, s annyit töltöttem a rácsokon- kívül,, amiig áltlkísértek az egyik ketrecből a másikba — panaszkodott — A cél szentesíti az eszközt *— jelentette kii a- bölcs bagoly. Ennek ugyan most semmi értelme -nem volt, de jó! hangzott. A 'tisztesség kedvéért azonban megi-deolo-gizállta:. Ezék szerint nem a múlt, a-z út, hanem a-z eredmény a fontos. Az oroszlánt őzért tartják, hogy az állatok féljék, az emberek pedig bámulhassák erős, bátor, sőt, rettenthetetlen voltáért. Az oroszlán- megfogadta a tanácsot Egy vasárnap délután, amikor látogatókkal1 volt teli aiz állatkert, elkapta a -felelőtlenül u grab ugrá-ló verebét, majd megette. A bámész nép felhördült. Az ügyeletes ápoló pedig mondván-, hogy 1e -kell csillapítani, na, meg a bátorságát akarta- fitogtatni, bement hozzá. Titokban hátulról' egy he'gyes rúddal megpiszkáltál, h-og-y még véreng-zőbb -legyen. S az lett. Elkapta és leharapta az ápoló fejét. 'Persze agyonlőtték, az állatkertet látogató nép igazságvágyának megfelelően. Majd preparálták, kitömték, s az állat- kert főterén kiállították. A látogatók azonban tüntettek, hogy a gyerekék most már holtában is majd' hálálta rémítő oroszlánt távolítsák el o főtérről. S miivel a- -bevételi terv veszélyben forgott, az állatkert illetékesei a kitömött oroszlánt a tomtárba tették. És még most -is ott van-, hai csak a- molyok és egyéb kártevő bogarak — akik, ugye szintén alattvalói voltok — meg nem ették:. SZENTE PÁL ■ I j ' j ft ■ : " .. ......... .............................n, «P * • * ** Révész Napsugár rajza SZARK/L JÓZSEF: In memóriám Pórus-csendben Alvón ai homokban: Utók rán-cozódók Lazultak lázaidban.-Csobban a kő hát, ág-bog- k őröket Ejt, a tükrös Szajna mutatja-, lassuló fonalas szennyvizeink még, Arcunk még, Naphéjba csukva. Nem, és nem a kínod.
