Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
1983. február 19. ^PÜJSAG 11 Kodály és a Kodály kórus Beszélgetés Gulyás Györggyel 1957. június 23. óta viseli Kodály nevét a kórus, mely a debreceni zeneművészeti szak- Iközépíslkólb és más középiskolák tainűláíbál alakult. 1958-ban utaztak élőször külföldre, s a walesi LIbng ollen városban elnyerték a nemzetközi verseny első díját. Eklkor még csak leánykoriból állt a kórus, e siker után férfi tagokkal bővült és énekkor, s mindmáig, vegyes kariként szerepel'. Az amatőr együttes 1971-ig több mint hialtszázszor lépett 'közönség elé. A debreceni Kodály kórus 1971 óba 'hivatásos kórus. Hangversenyeik szórna már éléri az ezerháromszázat - mostanótan éven te hetven nyolcvan koncertet adnak. Három földrész húsz ország ó ban szerepétek eddig. A kórós főiként ca,peia és oratóriikus műveket énekéi. Az áHaluk előadott művek átfog - ják a reneszánsz kortól napja- rrtkig terjedő kórusirodalmát. A kórus 'munkaiját miagyairorszá- gi bemutatók és ősbemutatók sora fénrvjélizii. I — Hogyan vette, vehette fel a kórus Kodály nevét? — kérdezem Gulyás Györgyöt, a kórus alapítóját,'karnagyát: — 1955-ben a minisztérium úgy döntött, hogy a zeneiskolákat él kei nevezni. Debrecen Kodályra gondolt. Élő személy abban 'az időiben nem nagyon ■lehetett névadó. A minisztérium megkerülte a kényes kérdést, válaszúk ez volt: ha Kodály engedi. Ménes János tanácselnökkel felkerestük Kodály Zóltónt. Ö vonbkodott nevét adni, végül négy fettételt sza- bolb. A legfontosabb ez volt: „Nincs megalkuvás a művészet- bein és a magyarságban !" — ez Jegyen a jelszó. iM<ég abban az évben Kodály Debrecenben járt, s ilyesmit mondott: az ötven évvel ezelőtti Debrecen úgy különbözik a mc'Vó!, .mßnt egy a szártól I... Akkor lett a szakiskolából, melynek akkoriban igazgatója voltam, Kodály Zöítáin Zeneművészeti Szálklsko- Ib, majd az i sko/fa kára sálból Kcclá'y kórus. 1957. június 23- án vált a névadási ünnepély - három kórus énekelte a Budavári Te Deumot. És most, a cenfbnáriumi ünnepségen újra elénekeltük azt a műsort. I — A Kodály-centenárium- ra mivel készült a kórus? — A Kodály-oeuvne elsajátítása volt a célunk. A valamennyi vegyes- és nőikén művét megtanultuk. De mivel el akartuk ’kenüülnli az egytaldtailú- sógot, ívet kéliltett cslináilmj Kodálytól máiig, hogy a centenárium imindlazt jeléritste, ami Kodály és Blartók után elindult! Hisz életművük révén jöhetett 'létre PetroV.ics, Szokolay, iDurkó zenéje!... Kodály és Bartók ismerte fel először, hogy európai módon keil komponálni. Kodály a zenéi anyanyal vet féltette, a zenei oo'aüfalbétizmus felszámolásának eszlközét az iskolákban látta. Nemcsak a zeneszerzés vált száimára fontos, de a zenei műveltség megteremtése is. És külföldön sem kell mást tennünk, mint itthon: bemutatni a Kodá'ly-iművékét és a kortárs zenét.- Több mint huszonöt év ' telt el a megalakulás óta, jj ez alatt az idő alatt összesen hányon lehettek tagjai . a kórusnak, honnan az utánpótlás? — Félezernél többen voltak kórustngdk. Saijnos, nagy a fll'úklt'úádió. A férjhez menés s egyéb o'kók miatt is* Legfőbb probléma az utón pótlás megszervezése. A Kodály kórusnak a helybeli zeneművészeti főiskola, a zenei szakközépiskola sajnos nem ad utánpótlást! Az országból mindenünnen jelentkeznék, de a liegíkvaHitáisosiab- bakat nem tudjuk megszerezni. Most a kórus 63 tagból áll, ám 'monumentális oratóriumok előadásakor 80-100 tagúvá növekszik. A kisegítők között huszonöt éte éneklő egyetemi professzor, sebész, MÁV-dolgozó, émektonárok vannak. Ök amatőrök. Az éneklés szemeteséért já nnaik. — A külföldi lapok kritikái dicsérik a kórust, nagy elis-. méréssel szálnak a bemutatott müvekről. Mi a siker titka? — Az objektív zenéléshez szokott hallgatóság örömmel' fedezi fel a magyar zenében a dallamosságot, ez a mi nagy kincsünk! Sikerült kialakítani az egyéni hangszínt, ezzel pótoljuk azt a hiányt, amit néha a létszámbeli hátrány jelenthet. Mindig nosztalgiával gondolunk más kóruso'K hanganyagára. Mint a rigaiaké! Vagy említsem a hamburgi kórust? Megtanítottam nekik a Székely keservest magyarul, nem mondta volna senki, hogy nem anyanyelvű kórus énekli! Alapvető célunk a Bartók—Kodály-i zene megismertetése, a mái, kortárs zene elfogadtatása, de ismernünk kell azok zenéjét is, akikhez megyünk. Minszkben orosz népdalt énekeltünk — oroszul; a közönség felőlit, ünnepelt bennünket. Fontos, hogy egy hullámhosszra kerüljünk! A kultúra kölcsönhatása ilyen: akkor fogadják el a magyart, ha látják, hogy az övéket is ismerem. Ha Hamburgba megyünk, B rah ms-m űveke t m in de n'kép pe n éneklünk. A Füiöp-szigete<en 1976-bán .körű »fesztivált volt - azóta érdeklődnek az európai zene iránt. I — 1982-ben hol szerepeltek? — Dániában, Svédországban, az NDK-ban és a Szovjetunióban járt a kórus. 1962 óta minden évben volt külföldi utunk, bár az Interkoncert tizenöt év alatt mindössze három utat szervezett! Es azzal a hátrány- nyál is meg kell küzdenünk, hogy nem tudunk lemezt küldeni meghívóinknak, összesen két lemez készült - még az amatőr kórussal! —, de ezeket már nem lehet kapni. 1983-ban Svájcban és Görögországbbm lép fel Kodály-ünnepségeken a kórus. — Kodályról és a Kodály kórusról beszélgettünk. A centenáriumi évben Budapesten miért nem léptek fel? — Mert nem hívtak bennünket. A televízióban sem szerepeltünk, senkinek nem jutott eszébe, hogy a Kodály kórus is énekeljen. Külföldön sok rádió- felvételt készítettek a kórussal, a Magyar Rádióban az utóbbi tizenkét évben egyszer szerepeltünk 18 perces összeállítással. Szerves része a magyarze- nekulitúrának az, ami Debrecenben elhangzik? Hol tartjuk számon, mi történt ebben az országban Kodály ürügyén? Volt sok ünnepség ... Ha ez a kórus Budapesten volna, szárnyalnánk? A korlátok biztosan itt lennének? Szavai után csend támad. Mégse fejezzük be ilyen kesernyésen a beszélgetést! I- Mi az ars poétikája? — kérdezem végül. — Az érzelemdúsabb, hajlékonyabb előadás híve vagyok. A klasszikusok objektív bemutatásakor olykor úgy érezzük, elveszett az érzelem! Nemrég jöttem haza Görögországból, az ötödik kórusfesztiválról'. Feladatul kapták a kórusok, mutassák be virtuozitásukat. Ezt itthon is szeretném kipróbálni. Most ez izgat, ez foglalkoztat. SIPOS FERENC Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban Szovjet képzőművészet a húszas években Új kiindulást jelent, jelenthet, ezért nyilvánul meg iránta1 fokozott érdeklődés Párizsban, Budapesten, Moszkvában, Londonban, Berlinben'. A már ismert és a festészet nyelvújításában komoly szerepet vállalt alkotók melleett felfedezhetünk érdemtelenül háttérben maradt festőket, például Popo- vát, Lebegyevet, A. Punyit, Sev- csenkót. LOSONCI MIKLÓS Egész februárban látható ez a nagyszabású összeállítás, mely gerincét alkotta' az évekkel ezelőtt nagy sikerrel lezajlott Párizs—Moszkvai kiállításnak. A válogatós a. leningrádi állami orosz múzeum modern anyagára épült. A kiállítás kapcsán párhuzamot vonhatunk a magyar és az orosz képzőművészet fejlődése között. Tahin 1914-es tengerésze hasonló szellemben fogalmazódott, mint ahogy a> Nyolcak festettek. A szélié mi ség és a szemlélet, a technika' is tartalmaz hasonlóságot ékkor és később is. Táti in, Rodscsenkó, Malevics törekvései a futurokubizmustól a kanstruktivizmusíig és az új- realizmusig terjednek, nálunk e stílusirányzat a Nyolcak mozgalmából lendül az akitivizmusig. A húszas évek szovjet festészete o Nagy Október eseményeit vállalta, a forradalom művészete nemcsak a táblaképeken valósult meg, hanem a textiltervekben, a közérthető ROSZTA plakátokban, ai színpadtervekben' 'is. £ mozgalom csúcsa1 Tatlin III. Intermacionálé emlékműterve, mely sajnos, nem valósult meg. A figural'itás igénye ebben az időben, o húszas évek elején nemcsak O' szovjet- otosz művészetet jellemezte, hanem Picasso tevékenységét is. Az európai konstruktivizmus szelídült líraibbá, s ennek o Szovjetunióban társadalmi rendelés is szolgált alapul. A Kassák vezette magyar öktivizmus is átalakult Egiry, Bernáth Aurél összetett, látomásos realizmusá- bön, Hincz Gyula konstruktivizmusa is megtört, nemcsak Rods- csenkáé. Átmenetileg a progresszió és a marad'iság egyaránt a formák konzervatívabb csoportját fogadta él, s ennek a Budapesten bemutatott tárlatnak, legfőbb mondanivalója; hoay a szovjet konstruktivizmus nem fejeződött be, ahogy a magyar sem, csak elkezdődött rendkívül bátran a, húszas évek elején. Különös jelenség, hogy nemcsak elsőként követtük az 1919-es Tanácsköztársaság révén az orosz példát, hanem talán éppen ^ibből adódóan a húszas évek magyar és szovjet konstruktivizmusai áll a legközelebb egymáshoz, o politikai konstelláció eltérése miatt elsősorban a formai elemekben. Mi magyarázza o szovjet- orosz konstruktivizmus mai hatását? Mindenekelőtt oz, hogy hirtelen és alaposan' meggyorsította a fejlődést, új elemekkel gyarapította a realizmus formanyeívét, s válás értékei révén. ez a minőség, ez az irány napjainkban is egyik lehetősége a képzőművészeti világnyelvnek. Kozlinszkij: Munkás Malevics: Szuprematizmus kontúrban Malevics: Mióta Bemutatjuk a 180csepertet A 180-as csoport a legfiatalabb mai zenével foglalkozó előadói együttes Magyarországon. 1979-ben jött létre a Kassák Műhely megszűnte után. Tagjai nagyrészt fiatal főiskolásokból kerültek ki, s így azt is elmondhatjuk, hogy az Új Zenei Stúdióhoz képest már egy lélig-meddig új generációt is képviselnek. A csoport kialakulásának előzményei közé tartozik természetesen az UZS egész munkássága, az általuk kitaposott ösvények némelyikén ma már könnyedébben járhatnak a fiatal muzsikusok, s az értetlenség ellen sem kell már annyit hadakozniuk. A 180-as csoport több tagja a Kassák Műhelyben is muzsikált, ahol Szabados György zenei és szellemi irányításából sok tapasztalatot szűrhettek le, elsősorban az improvizációval kapcsolatosan. Ugyancsak a zenei rögtönzés, a nem-dzsessz improvizáció volt az a módszer, mellyel a néha Szemzőkvartett próbálkozott, s melynek tagjai ma már a 180-as csoportban tevékenykednek tovább. A fentieken kivül a közös főiskolai tanulmányokat vehetjük még számba a csoport kialakulásának előzményeként. Amikor arról beszélgettünk az együttes tagjaival, hogy mi az, amit szívesen játszanak, a válasz valahogy úgy hangzott: mindenféle zene érdekli őket, amit élővé lehet tenni. Elsősorban mai keletű darabokat vesznek fel műsoraikba, de fontos az is, hogy az ipmrovizáció mint az elevenség feltétele és módszere valahogyan szerephez jusson az előadás folyamatában. Műsorra tűzték már Bach különféle „morzsáit", Mozart bizonyos műveit s Kurtág Játékok című zangoraciklusából is hangszereltek már néhány darabot saját használatra. A legfőbb zenei terület vagy irányzat azonban, amit követnek, az úgynevezett repetitiv zenéé, úgyannyira, hogy a 180-as csoportot voltaképpen minimál- zenei vagy repetitiv zenét játszó előadói együttesnek is tekinthetjük. » Mi is ez a repetitiv zene tulajdonképpan? Mártha István a csoport egyik tagja így fogalmaz: „Az utóbbi évek egyik irányzata, amely látszólag lefokozott kifejezési eszközökkel próbálja elmondani azt, amit az eddigi zenéknek nem sikerült. Egyik lehetséges változata: ismétlődő, visszatérő hangsorok hangzanak el, egymáshoz hasonló ritmikus és dallammodellek, egymáshoz képest eltolva, megfordítva, késleltetve, variálva. A stílus meglehetősen új, fellendülőben van a világon, tömegeket hódit meg, főként a fiatalokat, akik a beat-, a pop-, a dzsesszzenén nőttek fel, akikhez a monoton ritmusképietek és hangzások közel állnak." A repetitiv zenének megvannak a társművészeti analógiái. Úgy érzem, az irodalom területén a képvers áll hozzá módszerben a legközelebb. A szó ott nemcsak jelentéssel bíró „mondatrész", hanem a „kép", a struktúra egyik alkatrésze, csavarja, építőköve is. Úgy mint egy motívum a minimálzene szerkezetében. Vagy az op-art a képzőművészetben. Ennek is a képi elemek geometriája, szabályozottsága az egyik lényegi építőéivé. Vasa re ly például erre, az optikai elemek játékára, vizuális fojtására építi fel szinte egész életművét. S bár a képafoígyészetben épp úgy, mint a zenében minden „izmusnak gjjßtusirönyzatnak megszülettek és megszületnek a Jegjooo alkotásai, az iskolapéldái, az említett módszerből kiinduló művészi alkotások legtöbbje mégis megreked a dekoráció szintjén. Afféle képi — s esetünkben — zenei iparművészet szüeletik, mely éppen leegyszerűsített volta miatt azután bizonyos értelemben népszerűvé válhat. Ez az újfajta népszerűség nagyon kétélű dolog. Mert ha a neoprimitiv szórakoztató zenék idiotizmusa felől nézzük, lehet, hogy a minimálzene kivezető lépcső a zenei sötétségből, de ha a század nagy zeneművészi szintéziseihez mérjük, a repetitiv zene felületesnek, szimplának, már-már primitívnek tűnik. Ez a kettősség utal a zeneművészet alkotói és befogadói oldala közt fennálló nagy szakadékra, s a szakadék áthidalásának nehézségeire. Lehet, hogy a repetitiv zene ennek a kettősségnek a felismeréséből született? Lehet, hogy meg szeretné szüntetni a komoly s a könnyűzene közti ellentéteket? Egy nagy tehetségű fiatal zeneszerzőtől halottam egyszer a következő gondolatot: lehetséges, hogy a jövő korok számára a Beatles együttes tevékenysége nagyobb jelentőségűnek bizonyul majd, mint a XX. századi műzene egésze. Ezt a gondolatot azóta sem tudtam megemészteni. VÁCZI TAMÁS
