Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

anepüjsäg 1983. február 2. Történelmi krónika Kádár János gyűjteményes kötetéről Párt, szakszervezetek, szocia­---------* lizmus. Ez a címe a K ádár János válogatott beszé­deit és felszólalásait tartalma­zó gyűjteményes kötetnek, amely az 1982-es esztendő utolsó nap­jaiban jelent meg. Huszonöt év terméséből vá­logattak a kötet szerkesztői. Huszonöt olyan esztendőéből, amely ma már történelmi jelen­tőségű. Az első felszólalás az újjá­szervezett párt ideiglenes Köz­ponti Bizottságának első titká­rától, akkor még egyben a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnökétől 1957 januárjá­ból való. Abból az időből, ami­kor a néphatalom hű fiai olyan hősies, nagy erőfeszítést igény­lő forradalmi tettet hajtottak végre, amellyel sikerült úrrá lenni az 1956-os fegyveres el­lenforradalmon, s újra elindíta­ni hazánkat a szocializmus út­ján. Sok megtévesztett ember volt ez időszakban hazánkban, akik nehezen tudtak eligazodni az eseményeken. A tisztánlátáshoz nagy segítséget adtak Kádár János szavai: „Követeléseket összeállítani a világ legköny- nyebb dolga. Csak egy nagyon kicsi szakszervezeti jártasság kell hozzá, hogy egy hatalmas követelésliistát össze lehes­sen állítani. A követelések rea­lizálása, megvalósítása már egy kicsit nehezebb ... Lépjünk sztrájkba! Sztrájkba lépni le­het ... Volt itt olyan sztrájk, amelyet a világ soha nem lá­tott: összkomfortos sztrájk, ház­hoz szállított ellátással ... Ha ezt kapitalista országban csi­nálják, úgy hívják, hogy politi­kai sztrájk, harc a hatalomért. Ha a proletárdiktatúrában csi­nálnak ilyesmit, akkor is ugyan­az a tartalma: politikai harc, harc a hatalomért, de akkor a munkásosztály hatalma éllen..." A megtévedt emberek bizal­matlanságának a falát — olya­nokét is, akik részt vettek a kü­lönböző sztrájkokban - az új forradalmi vezetés nyílt, őszinte szóval hamar áttörte. Úgyannyi- ra, hogy 1957. május 1-én a bu­dapesti dolgozók Hősök téri nagygyűlésén a párt első titká­ra már azt mondhatta: „A ma­gyar népnek - az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával — sikerült megvédelmezni a szo­cializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak mun­kás-paraszt állama a Magyar Népköztársaságé!... A mun- káshatalom erős ... Az ellen­forradalom tüzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt...” Annak, 'hogy az élet viszony­lag rövid 'idő alatt rendes ke­rékvágásba került hazánkban - mint az Kádár János akkori szavaiból is megállapítható -, sok összetevője volt. Olyan tör­ténelmi tanulságokat hordoz­nak ezek a tapasztalatok, ame­lyeket napjaink politikai mun­kájában is érvényesítenünk kell. A most megjelent gyűjteményes kötetre támaszkodva hadd időz­zünk a párt gazdaságszervező munkájánál. Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését döntő­en két tényező határozza meg: a politikai hatalom és a gaz­dasági alap. Ebből következő­en, amikor a munkásosztálynak és szövetségeseinek politikai hatalma újra szilárd lett 1957- ben, a további társadalmi kér­dések megoldása, az életszín­vonal emelése, a kultúra fej­lesztése is a gazdasági munka eredményeitől függött. Ez az összefüggés adta és adja a párt gazdaságpolitiká­jának alapvető elemét. A gaz­daságpolitika az általános po­litika része, amely meghatároz­za a gazdasági fejlődés célját, irányát és ütemét, valamint a célik megvalósítását szolgáló eszközöket és módszereket. De, 'hogy ° gazdasági fel- ---------------— adatok megol­dása sikeres Jegyen, az egész társadalom céltudatos erőfeszí­tésére van szükség. Ennek szer­vezésében, az erők mozgósítá­sában igen nagy feladatot vál­lalnak magukra a szakszerve­zetek. M unkásosztályunknak, pár­tunknak az elmúlt negyed szá­zad alatt sok olyan segítője volt, amelynek köszönhette a jobb munkát. Például a szak- szervezetek vezette szocialista munkaverseny és brigádmozga­lom. E verseny állandóan ható és jelentős tényezője volt és ma is az gazdasági építőmun­kánknak, a szocialista viszonyok fejlesztésének. Mozgósító erő­vel hatott az ötéves tervek tel­jesítésére, a legfontosabb gaz­daságpolitikai célok megvaló­sításának széles körű társadal­mi bázisát jelentette. Számos területen érzékelhető eredmé­nyeket hozott a minőség és a hatékonyság jelentőségének felismerése, a versenyszervező munka színvonalának az eme­lésével számottevő anyag- és energiamegtakarítást lehetett elérni. A munkaverseny-mozga- lom — mindenekélőtt a szocia­lista 'brigádmozgalom - kedve­zően befolyásolja a szocialista tudat és magatartás erősödését, a közéletiséget, a munkásmű­veltség színvonalának emelését. A szocialista brigádmozgalom napjainkban a társadalmi, gaz­dasági fejlődés meghatározó tényezőjévé vállt, és amint azt Kádár János 1977 áprilisában a szocialista brigádmozgalom V. országos tanácskozásán ki­jelentette: „E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem —”ki merem jelenteni! — valóságos népmozgalommá vált. .. .'a dolgozóknak mintegy fele ma mór szocialista brigád­tag. Jelenleg szinte minden ál­lami és szövetkezeti munkaterü­leten dolgoznak szocialista bri­gádok ... Nagyszerű, nagyon jó, hogy így van. Nőjön ez az arány minél tovább! Nem kell félni attól, hogy túl sokan, le­szünk." A szocialista munkaverseny- nek, a szocialista brigádmozga­lomnak, az egész tevékenysé­günknek erőt ad az a tudat, hogy fejlődésünk 26 esztendeje töretlen, népünk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt vezetésé­vel történelmi jelentőségű vív­mányokat hozott létre. Olyan pártunk van, amely ....... saját m agára kötelezőnek tartotta, és tartja, hogy elméleti és gyakor­lati munkájában mindenkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxizmus—leninizmus álta­lános érvényű törvényszerűsé­geit, saját munkásosztályunk és népünk történelmi tapasztala­tait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyek­szünk tanulni a testvérpártok­tól, különösen nagy jelentősé­gűnek tartjuk a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Párt­jának tapasztalatait" — mon­dotta Kádár János, a KMP megalakulásának 60. évfordu­lóján rendezett ünnepi ülésen. Pártunk országépítő munká­jában nincs egyedül. Harcos­társként pártunk mellett áll ha­zánk 4,5 millió szervezett dol­gozója, akik a különböző szak- szervezetekben képviselik és se­gítik megvalósítani a párt el­képzeléseit. Ügy, ahogyan pár­tunk vezetője 1980 decemberé­ben a szakszervezetek XXIV. kongresszusán elhangzott fel­szólalásában hangsúlyozta: „Magyarországon a szakszer­vezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok kö­zött is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták, mindig támaszkodtunk a szak- szervezetekre mind a munkás- osztály történelmi céljaiért fo­lyó harcban, mind a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rá­juk az úi, a szocialista Viszo­nyok fejlesztésében. A szak­szervezeték szocialista társadal­mi rendünk keretei között is na­gyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be.” Kádár János beszédei­-------------------------- nek es cik­keinek új gyűjteménye átfogó képet ad ezeknek a funkciók­nak a gyakorlati érvényesülésé­ről, a párt és a szakszervezetek közötti egészséges együttműkö­dés, politikai munkamegosztás fejlődéséről, a párt eszmei irá­nyításával munkálkodó, de ön­állóan cselekvő szakszervezetek társadalmi súlyának, közéleti szerepének növekedéséről. A kötet töréneími hitelű krónikája az MSZMP harcainak, népünk negyedszázados szocialista épí­tőmunkájának, alkotó küzdel­meinek. FOD OR LÁSZLÓ PETŐFI NÉPE Tarjám Sándor, a 25 éves, hatgyermekes családapa, elfo- gódottan mosolyog. Aligha ér- ti-sejti, miként alakul a nagyra növekedett család élete ezután. Brigi élvezi a felhajtást, derűs egyéniség. Csetlik, botlik az új­ságírók között. Tarjányiné édes. anyja alig tud időt szakítani a mosogatásra. Kálmán József (a nagyapa) már azon morfondí­rozik, hogy a kilenc unoka alig­ha fér be a Trabantjába... Tarjányiné a klinikai külön- szoba csöndjében lassan lába­dozik, a picik az inkubátor dé. delgető biztonságában, óvó fel. ügyelet mellett alusznak, sírnak, esznek, élik újszülöttéletüket. Tarjányi Sándorné és az öt kicsi előreláthatóan még leg­alább másfél-két hónapot tölt Budapesten, s ha kellően meg­erősödnek, akkor térhetnek ha­za Kiskunfélegyházára. A Báthori utcai kis lakásban már aligha férne el a család. A városi tanács elnökhelyettese, dr. Kardos András úgy tájékoz­tatott, hogy a család most vá­lasztja ki jövendő otthonát a megvételre felkínált kertes há­zak közül. Mint azt már hírül adtuk, a tanács és Tarjányiné munkahelye, a megyei állat­egészségügyi és élelmiszer- ellenőrző állomás főhatósága, a MÉM közösen állja a házvásár­lás költségeit. Halomban ér­keznek a levelek a városi ta­nácshoz a segítségnyújtásról. Az Állami Húsipari Vállalat, a férj munkahelye, a lakás beren­dezésében segít. A Budapesti Bútoripari Vállalat a gyerekszo­bát bútorozza be. Kapnak kony­habútort, automata mosógépet, bevezetik a házba a telefont. A Magyar Vöröskereszt, a Cent­rum áruházi vállalat pénzzel se. gíti a családot, a KINÉP kollek­tívája mindenféle építőipari munkát ajánlott fel a lakás rendbe hozásához. Az OTP-nél letéti számlát nyitottak (ötös- ikrek jelszóra, száma: 603— 338281—0653), melyre péntekig- 50 ezer forint érkezett. A Deb­receni Húsipari Vállalat Egyet, értés szociálisa brigádja felhí­vással fordult a szaktársakhoz, hogy brigádtagonként 10—10 forinttal segítsék a hirtelen nagyra nőtt családot. Félezer kötetes házikönyvtárat kapnak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületétől, a Budapesten élő Osváth Miklós festőművész öt akvarell-t aján­lott fel, hogy mint írja, a nö­vekedő gyerekek ne csak az életet, hanem a művészetet is szeressék. Egyébként táviratban gratulált Farkas Bertalan és Magyari Béla is a szülőknek. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A tervezett városfejlesztési célok részletezése nélkül el­mondható, hogy Dunaújváros idén a hatodik ötéves terv elő­irányzatainak súlyponti létesít­ményéivel gazdagodik. Elkészül a Dunai Vasmű támogatásával épült 2. számú szakorvosi ren­delő és megnyitja kapuit a vá­sárlók előtt a Skála Dunaújvá­ros Áruház. A telepszerű keretekben épü­lő lakások száma — nemcsak a városi tanács mérséklődő anyagi lehetőségei, hanem a Kecskemétről ideszállított pa­nelből épülő lakásoknak az or. szágo-s átlagot jócskán megha­ladó ára miatt is —csökken. A tervben 289 lakás átadása sze­repel, de a városi tanács a magánerős és szövetkezeti épí­tési lehetőségek igen színes pa­lettáját dolgozta ki a több mint 2500 lakásigénylő megnyugtató elhelyezésére. A város minden korábbinál nagyobb figyelmet fordít Idén a környezetszennyezés visszaszorí. tására és a környezeti tisztaság tartós megteremtésére. Igaz a korlátozott anyagi lehetőségek aligha kelthetnek vérmes remé­nyeket a lényeges javulás dol­gában. Annál reményteljesebb viszont a város lakosságának már számtalanszor igazolt, a közös­ségi érzésből táplálkozó társa­dalmi munkája. A múlt év kom­munista szombatjai és kommu­nista műszakjai, a tervet más. félszeresen túlteljesítve, 28 mil­lió forint értékű munkával' se­gítették a városfejlesztés cél­jainak megvalósulását. Ha a lakosság szorgalma 1983-ban sem hagy alább, az idei fel­adatok valóra váltását 22 mii. lió forint értékű társadalmi mun. kával segítheti.' Dunántúli napló Szegeddel váltakozva, két­évenként rendezünk vásárt, pá­ratlan év lévén, most Pécs kö­vetkezik — írja a Dunántúli Napló. Az ország gazdasági kistükrét adó ipari seregszem­lére ezúttal kilencedszer kerül sor. A rendszeresen részt vevő és a szóba jöhető kiállítók többsége máris elküldte jelent­kezését. A vásárt július 15—24-e kö­zött rendezik meg a szokásos helyen, a Köztársaság téri isko­lákban és a környezetükben lé­vő szabad téren, a Jókai úti ál­talános iskolában és a sport- csarnokban. A kiállításra eddig összesen 191 vállalat, szövetke­zet és 'intézmény jelentkezett, nagyjából egyharmad-egyhar. maduk Budapestről és a dél­dunántúli megyékből egyhar- maduk pedig az ország többi megyéjéből. Ami a résztvevőket illeti, a vállalatok és szövetkezetek a legkülönbözőbb iparágakat és szakmákat képviselik, a legna­gyobb számban ezúttal is a könnyűipar vonul fel. Rajtuk kí­vül ezúttal is helyet kapnak a kézműves kisiparosok. Számuk a korábbinál kevesebb lesz, ezzel párhuzamosan bemutatkozásu­kat színvonalasabbá kívánják tenni. Megszűnik a bazárjell'eg, a kisiparosokat külön a szá­mukra épített pavilonokban he­lyezik el. Sok vállalat és szövet­kezet jelentette be szándékát, hogy árusítani is akar a vásá­ron. Ezúttal sem marad el a kül­földi részvétel. A vásár köztu­dottan a magyar—jugoszláv ha­tármenti árucsere egyik fontos fóruma és találkozóhelye, szá­mítanak tehát a jugoszláv cé­gek részvételére. A jugoszláv kiállítókat az Osijek Export-Im­port cég szervezi, jelzése sze­rint az idén is 30—40 vállalat termékeit hozzák el és mutatják be 400 négyzetméternyi terüle­ten. Szó van arról, hogy jönnek a Ivoviak, a vásár rendezősége mindenesetre örömmel venné a szovjetunióbeli testvérterület kiállítóinak részvételét. S végül a nagy nyári ese­mény legfőbb új vonásáról, amit a vásár új elnevezése önmagá­ban is jelez: 9. Pécsi Ipari Vá­sár és Bőripari Kiállítás. Tulaj­donképpen már egy korábbi el­képzelés, régebb óta dédelge­tett terv. Erre most az Ipari Mi­nisztérium, a Magyar Kereske­delmi Kamara és a Bőripari Egyesülés is áldását adta. SOMOGYI"^ A téli hónapokban sokak ál­tal kedvelt finom falat a kocso­nya. Akiknek nincs rá lehetősé­gük, hogy házi vágással jussa­nak hozzá a kocsonyához szűk. séges húshoz, megvásárolhat­ják a boltokban is a sertéskör­möt, bőrkét, fejhúst... A kapós- mérői Latinca Termelőszövetke­zet kertészetében dolgozó lá­nyok és asszonyok két éve se­gítik hozzá a jóízű étket ked­velőket ahhoz, hogy a kocso­nyába friss hús kerüljön. Tavaly harmincötén végezték a csoma­golást, a zsírszaíonna kockázó, sát. A létszám ebben az évben ötven főre bővült. Az üveghá­zak tizenegy fős brigádja végzi most a téli ültetési munkákat, a többiek — a Kaposvári Hús­kombináttal kötött szerződés szerint — bérmunkában — cso­magolják a kocsonyálhozvalő- kat A múlt év novemberének kö­zepétől december végéig 101 ezer 200 kilogramm kocsonyahúst csomagoltak a kaposmérőliek:, s^, 31 400 kilogramm zsírszalonnát kockáztak fel. Januárban fa­gyasztott sertésfejet csontoztak. Márciusig még több ezer kilo­gramm kocsonyahús és zsirsza- lonna kerül két-, illetve három­kilós egységcsomagokba. A donynál jött előre, karok alatt, váltok között átfurakodva. A busz zsúfolásia, talp talp mellett — hogy hogyan jutott mégis előbbre, rejtély. Az ötödik üléshez érve már fehérebb az arca, mint a füstverte hó kämt a 'mezőn. — Engedjen előre — mondljo. Azaz hörg'i inkább, formátlanul, gurgulázva engedve ki a hangokat Szeplős. Előttünk idős hölgy ül, prémkucsmát egyensúlyozva a fején gőgösen. Ezekre a bugy­borékoló szavakra először feledkezik meg az Ideális fejtartásról: hátrafordult — Szóljanak a vezetőnek! — parancsol rögtön, de őszinte ije­delemmel —, hiszen ez rosszul van! „Ez" valóban szánalmasam csüng a kapaszkodón. Most jó, hogy sókon vagyunk, legalább támasztja a tömeg, de csak sápad egyre jobban, és zi'hól: — szívbeteg vagyok. — Mintha a szakok köny- nyíthétnénék rajta. A kucsmás hölgy újra és újra kiált, míg a kormány mögül bosszús basszus dörmögi hátra: — Ugyan, mit tehetnénk érte, asszonyom? Ha Ercsibe érünk, majd ott... Éppencsak elhagytuk Adonyt. Huszonkét 'kilométer van még előttünk. Állunk tanácstalanul, míg egy szalmaszöke, harminc- körüli férfi föltalálja magát: határozottan talpraszólitja az ötödik ülésen rejtvényfejtésbe feledkezett kamaszt, leülteti* megtámasztja, elrendezgeti ültében pihegő védencét. Ebben a műveletben egyön­tetűen aggódó pillantásokkal segítjük. A fiú, aki fölállt, esetlenül szorongatja tovább kezében az újságot és ceruzát, próbál állva fejteni. A kucsmás nő egyszerűen félretolja, és ültéből hátrafor­dulva, szakértő pillantással végigméri a beteget. Most van idő megnézni. Kopott kis fiatal nő, inkább még lány, madárcsontú kezét majd lehúzza az id'omtalan, sokszor átfestett bőrtáska, amit reti'kül helyett szorít féltőn vedlő gallérú télikabát­jához. Vékony, rikító selyemsál, kötött sapka, és az a rettenetesen fehér arc .. . Szeme az ablaküvegre homályosul — ezt a hatá­rozott szőke óhajnak értelmezi, és rögtön intézkedik: — Nyissák ki azt az ablakot! — vezényel. Mindannyian hálásak vagyunk, hogy teszünk valamit. Messze még Ercsi Most hát jön be a Miss, hideg, tiszta levegő. Némán toporgunk a beteg körül1. Szorongunk. Mást nemigen tehetünk, mint rész­vevőén nézzük, és hallgatjuk el-eldkadó szavait: éppen kórházba igyekszik, kivizsgálásra, de talán hosszabb gyógykezelés lesz be­lőle. Régi betegsége ez, eddig semmilyen pvógyszer nem segített. Talán majd most, Pesten. Pesten — ha odaér. Hisz még Ercsitől is milyen messze vagyunk! Szőke utastórsunk már teljesen a helyzet urának érzi magát, örülünk neki. Felrakja az ütött-kopott táskdretikült a csomagtartó­ba. Más poggyász? Más poggyász nincs. És egyedül utazik. Erre a szőke kioldozza a selyemsál'at, aztán végigkérdezi a' közelben levőiket: akad-e valakinél víz? Nem akad. Az első ülésről hátra­fordul egy fiatal tűzoltó (térdét pokróc védi a hidegtől), víz helyett jó lesz-e egy alma? Kotor máris, bő szatyrából előkerit egy fony- nyadit, piros almát, s nyújtja készségesen. Betegünk — szánakozó, jóságos és zavart pillantások kereszttüzében — beleharap. Inkább az alma hasad magától, mintsem a fogak tépnek ki belőle: bi- zonyt'alün szélű kráter támad a gyümölcsben, mint amikor gyerek vájja bele gyenge fogait. Ott is marad a falat rágatlanul a száj­ban, lenyelni már nincs erő. Messze még Ercsi. Görcsösen szorongatja a megkezdett almát. Feje jobbra-balra billen tehetetlenül, a szeme csukva, iszonyú csendben, magányban viszi a busz közöttünk, kínkeserves lassúsággal. Van időnk alapo­san megszemlélni egy mozdulatlanul gubbasztó varjút odakint, a zuzmarás ágak körött: az előreszegzett csőrét, fényes farktollait, göcsörtös lábát — mindenhova néznénk inkább, csak jobbról az ötödik ülésre nem., Ott nincs rendiben valami, kínosan, kínlódva nincs rendben, a szíve szabálytalan dobogásába felédkezve nincs rendben, halkan, lihegve, jelentéktelenül: nagyon nincs red'ben. A kanyar után Ercsi. Az erélyes szőke a sofőrrel tárgyal: Megállunk a falu szélén: hossrú betonkerítés, nagy vaskapu, mellette fabódé, emberek. A szőke és a sofőr leszáll. A mozgolódásra felélénkül kissé bete­günk* tétován körülnéz. Még tanácstalanabbak vagyunk: most mi legyen? A szomszédjához fordul: — ne haragudjon, suttogja, nem hittem volna, hogy rosszul leszek. — A szomszédja, gömböly- ded fiatalas'szony, igyekszik megnyugtatóan mosolyogni': — hiszen nem is lehet azt kiszámítani, kedves. — A kedvességtől-e, vagy hogy a faluban áll már a busz, kicsit erőre kap, föláll, fogja a táskáját, az ajtóhoz igyekszik. Támogatjuk kézről kézre. Azt mor- moljá: — kibírom, csak víz legyen. — Megáll a lépcső tetején, az ajtó nyitva. Lengőkaros automata ajtó. A kucsmás nő kiált: — fogják meg, kiesik! — Alig tudjuk elkapni. Előbb a sofőr jön egy pöhár vízzel. Nem adlja senkinek, maga itatja meg a fehérnél is fehérebb lányt, aki végképp elkészült erejével. Az elöl álló férfi félénken nyúl a pulzushoz, de megjön a szőke, és egyre erélyesebb: — Jöjjön, orvos várja! — Szinte leemeli a karjánál fogva, a másik oldalon a sofőr támogatja. Mindhárman eltűnnék a kerítés mögött. A kucsmás asszony diadalittasan, már-már önhitten körül­néz. A fiú, akit a szőke fölállított, suftyomb'an elrakja a kereszt- rejtvényt. ár hallatszik egy-két szó, amitől egyszeriben nagyon föltűnő lesz az eddigi csend. Várunk, kis megkönnyebbüléssel ugyan, de még mindig valami furcsa, kínos érzettel. Páran az órán­kat nézzük, üres a lány széke. Sokan és szorosan állunk, arra a szabad helyre mégsem akar leülni senki. Jön a vezető és a szőke. Mikor a sofőr kinyitja' az ajtót, a móslik visszalép, és egy almát dob a járdaszéli szemétgyűjtőbe. Az almából csa'k egy harapás hiányzik.

Next

/
Thumbnails
Contents