Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
NÉPÚJSÁG 3 Elosztás helyett - lakásgazdálkodás Beszélgetés Ribiing Ferenccel, a megyei tanács általános elnökhelyettesével, a megyei lakásügyi munkabizottság elnökével 1983., február 13. Január* elsején életbe léptek azok a jogszabályok, amelyek a lakásépítés és -fenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás rendszerének fejlesztését szolgálják. Ezek legfontosabb rendelkezéseiről korábban már tájékoztattuk olvasóinkat. Ismeretes az is, hogy a jogszabályok nagyobb hatáskört és 'egyben nagyobb felelősséget is ruháztak a helyi szervekre a végrehajtás megszervezésében. Az első számú felelősök a tanácsok, de a különféle feladatok megoldásából kiveszik részüket az állami és társadalmi szervek is. Az új jogszabályok egységes, következetes végrehajtása érdekében b Tolna jnegyei Tanács Végrehajtó {Bizottsága külön munkabizottságot hozott létre. Munkatársunk elsőként |- az elkövetkezendő hetekben folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat a feladat végrehajtásáról — a 'megyei munkabizottság vezetőjét, Ribiing Ferencet, a Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettesét kereste fel és tájékoztatást kért a bizottság tevékenységéről.- Kérem, tájékoztassa olvasóinkat arról, hogy mi a munkabizottság alapvető leiadata, milyen lőbb területekre összpontosul a munkája... — A megyei munkabizottság alapvető feladata a lakásügyi jogszabályok helyi alkalmazásának és végrehajtásának megszervezése, a különféle munkák időbeni és tartalmi egységének a kialakítása, valamint az e tevékenységben részt vevő tanácsi, állami és társadalmi szervek, intézmények munkájának az összehangolása, a teendők megvalósításának folyamatos ellenőrzése. A végrehajtó bizottság egy munkaprogramot fogadott el, ebben részletesen megjelölte azokat a feladatokat, amelyek biztosítják a központi intézkedések maradéktalan végrehajtását. Egyes kiemelt jelentőségű szakfelada- to'k ellátására külön szakértői munkacsoportokat hoztunk létre. Ilyen bizottságok tesznek javaslatot például a lakásépítés jövőbeni formáinak, arányainak kialakítására, az ingatlankezelő szervezetek tevékenységének korszerűsítésére.- A lakáskérdés megoldása társadalompolitikai feladat. Hogyan biztosítják most a végrehajtás megszervezésének időszakában a széles Ikörű társadalmi ellenőrzést? ellátásra. Csak így válik lehetővé, hogy az igénylők - az állami erőforrások csökkenése ellenére - belátható időn belül hozzájussanak az óhajtott lakáshoz. Figyelemmel kell lenni a településfejlesztésre, arra is, hogy mérsékelni kívánjuk a lakosság városba áramlását, a lakásépítés feltételeinek javításával elő kell segíteni a falusi népesség helyben tartását. Nagyobb ösztönzést kívánunk adni a városkörnyékre települőknek is. — Egy ilyen új lakáspolitika megvalósításának olyan kulcskérdései vannak, mint a meg- liévtő lakásállománnyal való jobb gazdálkodás (cserék, karbantartás, felújítás növelése, szanálás csökkentése), a jó tele kell áfás, az igénylők szükségleteit legjobban kifejező lakásépítési formák kialakítása (kisebb lakások, alacsonyabD komfortfokozatú lakások, félkész és továbbfejleszthető lakások, emeletráépítés, toldaléképítés, tetőtérbeépítés), az építőanyag-ellátás jobb megszervezése, a megépülő állami, OTP- és szövetkezeti beruházású lakások elosztásában a társadalmi igazságosság érvényesítése...- A felsoroltak megvalósítása sok és körültekintő munkával jár. Mit tett pádig a \megyei munkabizottság?- Elsősorban úgy, hogy a bizottságban és a szakértői munkacsoportokban nemcsak az érdekéit helvi és megyei tanácsi szervek dolgozói vesznek részit1, hanem ott vannak, a párt-, a szakszervezet, a KISZ, a Hazafias Népfront, a lakásszövetkezetek, az ingatlankezelő szervezetek képviselői is. Valamennyi intézkedésünket széles körű véleménycsere előzi meg.- A jogszabályokból adódnak településenként eltérő feladatok is. Kérem, most inkább arról szóljon, hogy az új jogszabályokból melyek azok az általános leiadatok, amelyek a helyi tanácsokra hárulnak... — Talán abból kellene kiindulni, hoav a tanácsoknak a lakásgazdálkodás egész rendszerét új alapokra kell helyezniük. A lakásügyek intézésének eddigi formáját fel kell váltani az érdemi gazdálkodással. Eddig ugyanis a tanácsok nyilvántartásba vették a lakásigénylőket, többé-kevésbé az igények összetételétől függetlenül szervezték az állami lakásépítéseket, majd a társadalmi bizottságok köz re m ük öd és éve I igyekeztek a legsürgősebb problémákat megoldani. Ezután másra van szükség. Tudjuk, hogy a népgazdaság szűkös anyagi helyzete ellenére kiemelt társadalompolitikai feladat a lakáskérdés megoldása. A népgazdaság anyagi helyzetéből és a lakásépítés anyagi tértiéinek igazságosabb elosztásából adódóan csökken az állami erőforrásból építhető lakásök száma és növekszik a magánerős építkezés. Ez azt is jelenti, hogy a tanácsoknak a jövőben nagyobb gondot kell fordítaniuk a magán'la'káis- épiítés megszervezésére, a feltételek javítására, a jobb telek— Már a központi elgondolások és jogszabályok kialakításában is részt vettünk. Véleményeztük a lakás- és lakbérrendszer módosítására kidolgozott jogszabálytervezeteket:. Ezt követően a tanácsok korszerűsítették a saját tanácsrendeleteiket. A megyében négy város és 12 nagyközség alkotott új lakásügyi tanácsrendeletet. E rendeletekben a helyi sajátosságoknak megfelelően - 1983. január 1-i hatállyal - szabályozták a lakáshoz jutás feltételeit, a jogos lakásigény mértékét, a lakásgazdálkodás rendíszerét és egyéb fontos kérdéseket. A lakbérrendszer módosítása szükségessé tette a lakásállomány pontosítását is. Az ingatlankezelő szervezetek legkésőbb 1983. február 28-ig felülvizsgálják a jelenlegi lakáskatasztert. Ennek alapján állapítják meg az új lakbért, amelyről a bérlők 1983. március 31-iq értesítést kapnak. Az ezzel kapcsolatos esetleges vitákat a tanácsi éaítésügyi szak- igazgatási szervek döntik el. Az úi iakbérfizetési kötelezettség, mint ismeretes, 1983. július 1-vel lép hatályba. A lakbérrendezéssel párhuzamosan folyik a lakásigények megújítása is. A helyi tanácsok lakásügyi szervei az érdekelteknek külön tájékoztatót küldtek ki. Ebben közölték a lakáshoz jutás módozatait, az igénylési letét összegét és a megújítás határidejét: 1983. április 15-élt. Természetesen ezt követően is lehet lakósigénylést benyújtani, de ez már új igénynek számít.- A ilakásgazdátkodás másfajta tevékenységet követel az ingatlankezelő szervezetektől, a tanácsoktól. Néhány mondatban szólna e.'ől is? — Igen fontos feladat az ingatlankezelő szervezetek tevékenységének korszerűsítése. A megyei munkabizottság által létrehozott szakértői csoport a jelentősebb intézkedések végrehajtására programot készített. Eszerint az ingatlankezelő szervezeteknek a jövőben elsősorban a kezelői, fenntartói feladatok jobb, színvonalasabb megoldására kell felkészülniük. Egyben fokozott gondot kell fordítaniuk a szükséges felújítási munkák szervezett elvégzésére. Tervbe vettük bérlőközösségék létrehozását is. — A családiház-építés fontos előfeltétele az építési telek biztosítása. A telekel látás helyzetét a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megtárgyalta, az ezzel (kapcsolatos tényekről részletesen tudósított a Népújság. Fontos azonban megjegyezni: azt szeretnénk elérni, hogy az építési szándékot sehol se akadályozza, vagy késleltesse a telekhiány. Említésre méltó, hogy a szekszárdi Városi Tanács létrehozott egy irodát, amely a magánépífke- zőkoek nyújt segítséget. Ez a segítség kezdetben ingyenes információt jelent, később az igényeknek megfelelően, térítés ellenében olyan szolgáltatásokra is alkalmas lesz, mint a típusfervajánlás, építési dokumentáció és engedély megszerzése, építőanyag-be szerzés, gépkölcsönzés... — Az előbb felvillantott egy sokakat érdeklő, izgalmas kérdést: a bérlőközösségek létrehozását. Értékesítenek-e \majd állami lakásokat, iha igen, milyen feltételekkel? .— A lakásvásárlással kapcsolatos érdeklődés az utóbbi időben élénkült és várhatóan fokozódik az új lakbérek megismerése után. A jogszabály több új elemet tartalmaz. Ezek mindegyike elősegíti az elidegenítést, illetve a megvásárlást. A korábbi szabályoktól eltérően most nem kötött a lakásszám, tehát bármilyen nagyságú lakóépület eladható a bérlőnek vagy másoknak. Sőt, az új jogszabály úgy fogalmaz: ha a bérlők hetvenöt százaléka kéri az elidegenítést, akkor a kérés csak rendkívül indokolt esetben tagadható meg. Az eladásra váró épületeket a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai jelölik ki a helyi lakás- politikánák megfelelően. A kijelölésnél figvelembe kell venni, vannak, akik helyzetüknél fogva nem tudják megvásárolni a lakást, számukra továbbra is biztosítani kell az állami bérlakást. Már emiatt sem képzelhető el - ez nem is cél —, hogy a bérlakások zömét eladja tanács. Az igények kielégítésében, a lépcsőzetes lakáscserék szervezésében nélkülözhetetlenek az állami bérlakásoki Ezek értékesítése a lakás- cserealap elvesztését is jelentené. A tíz évinél, nem régebben épült lakóépületek nem idegeníthetők el, de nem keletkezhet az eladás során vegyes, állami és személyi tulajdon sem. Ha tehát az épületben lakók egy része nem kívánja megvásárolni a lakást, akkor az elidegenítés csak akkor lehetséges, ha megfelelő cserelakást biztosítanak. Többek között ezek azok az indokolt esetek, amikor az eladást a tanács megtagadhatja. Az is valószínűnek látszik, hogy egyes magas, fenntartási költségű lakóépületek (például toronyházak) megvásárlása iránt nem is lesz olyan kereslet, mint a viszonylag kisebbek iránt... Ez is befolyásolhatja a végrehajtó bizottságokat a kijelölésben. A megyei lakásügyi munkabizottság javasolta a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainak, hogy mielőbb alakítsák ki konkrét álláspontjukat. A munka folyik, de még nem értek a végére.- Köszönöm a beszélgetést. Sz. ]. Garzonok a munkásszálláson A konyha — Nekem még soha életemben nem volt egy parányi szobám sem, ahol egyedül lehettem volna. Egyszerűen azt sem tudtam, hogy mi az, hogy vendéget fogadni . . . Eddig még sosem volt vendégem. Kardos Béla, a TAÉV villany- szerelőjének drámai szavai a múltra utalnak. Tavaly novemberben ugyanis történt valami .. . Olyan dolog, ami minden ember életében fordulópont. Hát még azéban, aki állami gondozásban nevelkedett, majd Ipari tanulóként, azután pedig fiatal szakmunkásként olyan szálláson lakott, ahol o több ágyas szobákban csak egy ágyat tudhatott magáénak, s a csendre vágyás pillanataiban esetenként zsivajt. Kardos Béla 1982 novemberében lakást kapott. Egy garzont a munkahelyétől, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattól. — Igaz, bent volt az igénylésem a: válla latnál, de nem is gondoltam, hogy én kapok lakást. Olyan valószerűtlennek tűnt a'z egész. Amikor már „éles" volt a: helyzet, amikor a vállalat vezetése és a szakszervezeti bizottság tárgyalta a lakáselosztást, méq a gondolattal sem mertem játszani. S amikor meqkaptam a kiutalást, meqijedtem. Féltem az egyedülléttől. — Lakásavató,t tartott? — Igen. Eljöttek a brigádtagok . . . akik eljönnek azóta is. Csuda1 jó érzés vendégeket fogadni, de az is jó, amikor az ember gondolkodik vagy olvas. Naayon boldog vagyok. Kardos Béla az említett Elektromos brigádnak, a TÁÉV szocialista brigádjának togja. — A Munkaügyi Minisztérium 1980 májusában közleményt adott ki a munkásszállások jobb kihasználásával, valamint megüresedésük esetén más célú felhasználásával kapcsolatos feladatokról — magyarázza dr. Tóth Bálint, a> TÁÉV jogügyi osztályának vezetője. — A közlemény egyebek között tartalmazza! a munkásszállá üresen álló szobáinak garzonná való alakítását, amelyek bérbe adhatók a vállalatnál dolgozó fiatal házaspároknak, avagy méltányossági alapon, iíleve káderpolitikái szempontokat figyelembe véve a vállalatnál dolgozó egyedülállóknak is. — Mivel a vállalatunknak c szekszárdi Tartsay úton levő munkásszállója általában 80 százalékos kihasználtsággal működött, 1981-ben megszületett a' döntés, hogy egy traktust garzonokká alakítunk át — folytatja Tóth Béla, a szakszervezeti bizottság titkára. — Úgy véltük, amennyiben ilyen lehetőséget is tudunk nyújtani a fiataloknak, könnyebben megtarthatjuk őket a1 vél Mainál. A földszinten, a korábbi 16 szobából és a vizesblokkból kilenc — egyéniként harminc négyzet- ' méteres — garzont alakítottunk ki. Tavaly novemberben adtuk át a lakásokat, — A garzonok létrehozása o m unka ss zál Iá s á tál okításának, korszerűsítésének első fázisa volt — mondja Lőczi József, a személyzeti osztály vezetője. — Edééként az egész átalakítás tervdokumentációját a vállalat dolgozói készítették társadalmi munlkábcn. A garzonok mindössze fél év alatt készültek el. — Amint láttam a lakások bútorzatát, nem volt nehéz kitalálni, hogy azt is a vállalat vásárolta. — iqy igaz — hangzik Tóth Béla válaszc. — Az üfo- és fekvöalikolimatosságok, a tévé, a villanytűzhely, hűtőszekrény is beletartozik az összkomfortba. — Mindezért mennyit kell fizetniük a lakóknak? — Lakásonként 490 forintot. Vagyis a bútorhasználáton kívül a lakbér, a fűtés, a villany- fogyasztás is bennfoglaltatik ebben az összegben. — Ez valóban csekély — mondom, mire dr. Tóth Bálint kezembe ad egy szerződést, amely a lakásokra: vonatkozik. Megjegyzi, hogy a már említett okok miatt egyaránt hasznos a vállalatnak, ugyanokkor a lakóknak is. Ugyanis a garzonok lakói amellett, hogy vállalják: munkaviszonyukat öt éven belül nem szüntetik meg a vállalatnál — ez csupán erkölcsi kötelezettség, mivel be nem tartását nem szankcionálják —, előtakarékoskodnak következő lakásuk megvá sár fása1 érdekében. Minden lakó — a gyermekeket természetesen kivéve — havonta 800 forintot fizet az OTP-be, ifjúsági takarékbetétbe. — Miiként döntöttek a lakások elosztásakor? — összegyűjtöttük az igényeket, amelyeket a munkahe'yí vezetés és a szakszervezeti bizalmiak javaslattól láttak el. Ezt környezettanulmány követte — mondja dr. Tóth Bálint. Tőle a szót Tóth Béla veszi át: — Ezután a vállalat gazdasági vezetése, szakszervezeti és KISZ-bizottságának javaslata következett. A döntést a vállalat igazgatója a szakszervezeti bizottsággal együtt hozta meg, — A vállalat és a bérlő között létrejött szerződések hány évre köttettek? — A megállapodás egy esztendőre szól, amit meg lehet újítani,, s meg is újítunk. De egy-egy család, illetve bérlő maximum öt évig lakhatja a számára kiutalt garzont. Ennyi idő alatt mindenképpen hozzá lehet jutni lakódhoz. Természetesen az előbbieknél ugyancsak tud -segítséget nyújtani a vállalót, hiszen dolgozóinak rend szeresen épít KISZ- és társas- lakásokat — teszi hozzá a személyzeti osztály vezetője. mii ■■■■ Kissé zavarban vagyok Ugyanis csak a harmadik csen. getésre nyitja ki garzonlakásuk: ajtaját Hernerné Dór Borbála. Igaz, az óra délelőtt fél tizet mutat, viszont a fiatalasszonyon látszik, hogy a csengő riasztotta. — Ápolónő vagyok. Éjszakás voltam ••— mondja magyarázatképpen, én pedig nem győzök elnézést kérni a háborgatásért. — Csöppet sem zavarnak — mondja mosolyogva és már kicsit tágabbra nyitott szemmel. — Férjem három éve dolgozik a TÁÉV-nél, szobafestő-mózoió- kén,t. Augusztusban házasodtunk össze — kezdi az asszony Novemberben költöztek Q keltejük számára is tágasnak mondható garzonba. Előtte Deesen laktak albérletben. — A bejárás nem volt könnyű. Hogy mennyivel máisabb így lakni! Sóikkal1 több idő jut szórakozásra, olvasásra ... — mondja, majd szóból kerül az is, hogy talán két-hórom éven belül vállalati KISZ-lákásuk lesz. Sül mm— Juhászné Fancsali Ilona pedig korán kelt. Ha tetszett neki, ha nem. Ugyanis két kislánya, a háromesztendős Enikő és a másfél éves Imola pontosabb és bannosabb ébresztő a leajobb vekkernél. Náluk ilyenkor kora délelőtt már „nagyüzem" van. Az anyuka gyesen a két kislánnyal, így a délelőtti program kis sétán kívül a főzés, a takarítás és a mesélés. Míg anyukai a ko.py- hábbm van, a két lányka1 önfeledten játszik. Most éppen rajzolnak. Enikő elkészülve művével, a kiságyra szeretné azt illeszteni. A klisédét sikertelen. De sebaj.... — Apukámnak van ragasztója — mondja. — Majd ad belőle nekem. — Az egyetlen kiságy, Imolo fekvőhelye a mi bútorunk. A többi a vállalaté — mondja Juhászné, akinek a férje révén — építésvezető a vál Iá latnál — jutottak e lakáshoz, amelyben addig laknak, mig be nem fejezik az építkezést és a sajátjukba nem költözhetnek. A két Juhász kislány „alkotás" közben V. HORVÁTH MARIA Fotó: BAKÓ JENŐ
