Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

1983. február 2. Képújság 3 Javító-karbantartó vállalatok új helyzetben Az idei év elejétől jó néhány AFIT-szerviz működik önállóan tovább, számos GELKA-részieg alakult kisvállalattá. A meg­újult szolgáltató-hálózat remél­hetően rugalmasabban igazo­dik a megrendelők, a piac igé­nyeihez, a korábbinál gazdasá­gosabban, jobban dolgozik - ez a cél, s ezt ígérik a tervek. Több kisebb egységgé alakult az AFIT XII. szombathelyi válla­lata, nagykanizsai és zalaeger­szegi üzemei önálló tanácsi kis­vállalattá, a szombathelyi és a sárvári karbantartó üzemek leányvállalattá szerveződtek. Az egységek — amelyek egye­bek között a Csepel, IFA, Rába és Skoda típusú tehergépkocsik javításával, felújításával foglal­koznak — vállalják, hogy a Cse­pel motorokhoz alkatrészeket is készítenek. Az IFÁ-khoz pilla­natnyilag is mintegy négyszáz­féle alkatrészt gyártanak, a Rá­bákhoz a gyártó cég közvetlen segítségével oldják mea az anyag- és alkatrész-utánpótlást, a Skodák minden típusához vállalják — részben saját készí­tésű alkatrészekkel — a moto­rok és fődarabok rendbehoza­talát. Repülőgépüzemünk to­vábbra is gyártja és javítja a vitorlázógépeket. Az idei esztendőtől évente harminc vitorlázógépet újítanak fel, ugyanannyit építenek; eze­ket felerészt konvertibilis valu­tával fizető piacon értékesítik. Tanácsi felügyelet alá került a csongrádi AFIT négy üzeme is. A szegedi központi üzem egy autószervizzel együtt közös vállalatként működik, a dolgo­zók létszáma ezeregy°zázról hatszázra csökkent; úgy terve­zik: feladatukat - az elmúlt évihez hasonló 21 millió forintos nyereséget célul tűzve -, ennyi dolgozóval teljesitiik. A javítá­sok mellett speciális hiánycikk- járművek gyártására is rátér­tek. A rövid idő alatt sikert aratott húsipari termoszkocsik, továbbá olajbányászati, erdő- gazdasági brigádbuszok mellett hamarosan megkezdik a beteg állatok — lovak, szarvasmarhák - szállítására alkalmas jármű­vek előállítását. Vállalták az egész ország városi ikarus-bu- szainak sebességváltó-javítását. Az AFIT más tanácsi kisvállalat­tá alakult üzemeiben — a ceg­lédi, gödöllői, váci, szekszárdi szervizekben - is úgy vélik: az átszervezéssel gyorsabbá és nem kevésbé .hatékonyabbá vá­lik a munka. Az AFIT-ihoz hasonlóan a GEL- KA számos korábbi egysége is önállóan működik tovább az év elejétől. A volt Tolna megyei GELKA Szekszárdi Elektromos Gépjaví­tó Vállalat néven a villamosgé­pek, készülékek, híradás- és vá­kuumtechnikai termékek javítá­sával áll a lakosság szolgálatá­ra; új szolgáltatásuk a gyorsja­vítás. Kisvállalatként működik ezután a GELKA bonyhádi és zombai szervize is. A fővárosmeíléki munkásvá­rosban, Százhalombattán janu­ár elsejével SZVELKA néven ta­nácsi kisvállalatként működik a GELKA utóda. A szervezet és névváltoztatást követő első többletszolgáltatás: a villany­bojlerek szerelésekor megcsinál­ták a vízszerelői munkákat is. Foglalkoznak ezután hőtárolós kályhák bekötésével, érintésvé­delmi vizsgálatokkal és vállal­ják az építkezéseken használa­tos kisgépek, betonkeverők ja­vítását, karbantartását. A szolnoki járásban működő GELKÁ-ból lett kisvállalat meg­szervezte, hogy szervizkocsijai beavűjtőhelyeken vegyék át a helyben nem javítható háztartá­si gépeket, híradástechnikai cikkeket, majd a kész masinát, készülékeket vissza is szállít­ják. (MTI). Magyar Külkereskedelmi Bank Új vonások a hitelezési tevékenységben A Magyar Külkereskedelmi Bank, amely alapvetően deviza­bank, mind szélesebb körben nyújt forint hiteleket hazai vál­lalkozásokhoz, exportfejlesztő elképzelések megvalósításához. A Magyar Nemzeti Bank és a Közép-európai Nemzetközi Bank mellett az MKB is részt vesz az exportárualapokat bővítő hite­lek kihelyezésében. Az elmúlt két évben 250 millió forintot adtak többek között köninyűipa- ri, vegyipari vállalatoknak zö­mében külföldi gépek vásárlá­sára, termelőkapacitásaik bőví­tésére és arra, hogy jelentős mértékben növeljék kivitelüket. Emellett a bank más forrásból is támogatia az exportorientált beruházások megvalósítását, a vállalatok exportcéljainak el­érését. Az MKB vállalkozási alapjá­nak felhasználásával jelenleg hat társulásban vesz részt. Tár­sulást hoztak létre például a Lőrinci Textilipari Vállalattal a nem szőtt 'kelmék termelésének, választékának bővítésére, s a Balatonfelvidéki Erdőgazdaság­gal újszerű technológia beveze­tésére, itt a korábban csak hul­ladékként értékesíthető faanya­got exportra dolgozzák fel. Az esetek többségében a vállalko­zásban a termelők meglévő esz­közeikkel, épületeikkel vesznek részt, a bank pedig tőkével, melyjjől külföldi termelőbsren- dezéseket vásárolnak az export- kapacitások bővítéséhez, a gyár­tási folyamat korszerűsítéséhez. Az eredményen a társulásban résztvevőik a tőkehozzájárulás arányában osztoznak. A tapasz­talatok szerint általában ott .te­remthetők meg az együttműkö­dés feltételei, ahol a társulás­ban részt vevő egységek elkülö­níthetők a termelővállalat egyéb üzemeitől, kialakíthatók az ön- elszámolás feltételei. Olyan vállalkozásoknál, ahol nincs lehetőség az önelszámoló egységek létrehozására, a bank alapjuttatás formájában támo­gatja az exportfejlesztő elkép­zelések megvalósítását. így ka­pott az ERŰTERV iraki faluvflla- m ősít á sí f őv ál l a I k o z á s á h o z. a I a p - juttatást nyolc terepjáró meg­vásárlásához, a Szegedi Kon­zervgyár 11 millió forintot steri­lizáló berendezések beszerzésé­hez — új exportcikként nagy ki­szerelésű konzervek készítésé­hez —, vagy a Debreceni Kötött­árugyár 36 millió forintot kül­földi berendezések megvásárlá­sához, a kötöttáruk gyártásá­nak fejlesztéséhez. A vállalkozási alapból az el­múlt több mint két év folya­mán közel 500 millió forintot fordítottak összességében tár-, sulások, vegyes vállalatok lét­rehozására, vállalatalapításra és alapiuttatásra. Az idén ja­nuár 1-től a bank a nyereségé­ből — amelyet korábban teljes egészében befizetett a költség- vetésbe —, 75 millió forintot visszatarthat vállalkozási alap­jának további növelésére. Mindezen túl az MNB és a MKB képviselői olyan megálla­podás előkészítésén dolgoznak, amely lehetővé teszi, hogy a külkereskedelmi bank az elkö­vetkezőkben forgóeszköz jelle­gű hitelt is nyújthasson export- fővállalkozások finanszirozásá- hoz, továbbá külföldön vagy Magyarországon létrehozandó vegyes vállalatok alapításához és működtetéséhez. (MTI). Hat és fél perc utazás A Mecsek „gyomrában” jártunk (II.) És akkor találkoztunk az egérrel... Mesélnek. A bányászok sze­retnek mesélni. Ott állunk gu­micsizmásán, rosszul feltekert kapcával, „ceig” nadrágban, meg sisakban, oldalunkon az akkumulátor, a vállunkon pedig a lámpa. A légakna bejáratá­nál vagyunk. Vakítóan süt a Nap. Várni kell, tehát van idő a történetre. Egyszer — valahol a világban - leesett egy bányász az ak­nába. Ott is bödönszállíltás volt. El nézelődött, s azt hitte, alatta a bődön. Nem volt ott. Zuhant. Ezer méter zuhanás állt előtte. Nem vesztette el a lélekjelenlé­tét. A bányász soha nem veszti el a lélekjelenlétét, hámozom ki már a történet elején a lé­nyeget. Minden ilyen aknában négy kifeszített kötél biztosítja a bődön vezetését. Az ügyes bá­nyásznak sikerült megkapasz­kodni az egyik kötélen. Ereje arra nem volt, hogy tartsa ma­gát, hát zuhant tovább, de a kezével és a combjaival szorí­totta magát a zsíros, ragacsos, csúszós kötélhez. így haladt le­felé, ezer métert az akna fene­kéig. A többiek már fönn riasztot­ták a mentőkét, már gondolat­ban eltemették a társat. Egy­szer a gépész barakkjában megszólal a telefon. A „lezu­hant” bányász jelentkezett. Nincs baj, csak a tenyerén, a hasán, meg a combján nem ma­radt egyetlen négyzetcentimé- ternyi bőr sem. Engedjék le ér­te a bödönt, de a bejárathoz hívják a mentőt, mert nagyon rosszul van . . . ARCCAL KIFELÉ A BÜDONBÖL ... A történet végére visszaérke­zik a bődön. Olyan, miint egy meghízott űrhajó. Vagy inkább, mint egy kerekeskút vödre. A felérkezők kiszállnak belőle, ami egy ugrás, mert bent egy lét­rára kell felmászni, kint pedig a létrán lemászni. Űk a ’lemá- szást megspórolják. Az egyik bányász — aknamélyítő - bent marad. Kiadogatja a hegesztő­készüléket. Hárman veszik el tőle a nehéz berendezést..- Beszállhatunk — mondja kí­sérőnk, Szabó Jenő, 'beruházási osztályvezető. Leszáll velünk még Sebestyén Zoltán, az Ak­namélyítő Vállalat üzemvezető- helyettese is.- Arccal kifelé kell állni a bödönben - kapjuk az utasítást. Arccal kifelé állunk a bö­dönben. Szabály az szabály. Lassan megemelkedik velünk a bődön. Alattunk automatiku­san kinyílik a légakna ajtaja. Pár pillanatig várunk, a bődön ring alattunk. A kötélkiegyem- íítés folyik.- Ezek voltak már bányában — mondja Szabó Jenő.- Akkor nem kell avatás? — kérdezi a gépész.- Nem.- Milyen az avatás? — kér­dezem. Mosolyognak. — Hét egy kis vizet engednek utánunk — mondja Sebestyén Zoltán.- Köszönjük, a vízből nem ké­rünk. Kellemes az utazás. Lámpá­inkkal az öt és fél méteres át­mérőjű akna falát világítjuk. Négyméterenként látjuk az ak­nasablon helyeit. Hat és fél percig tartott az út. A falakon csorog a víz. A fe­lettünk lévő kúpos szerkezet bennünket megvéd. De amikor kimászunk a bödönből, nem ke- rülhetiük el a hűsítő vizet. Lent legalább 20 Ce'lsius-fok van. S ahogy pillanatnyi időnk marad a nézgelődésre, kitárul előttünk a tér. Tényleg, a bá- nyaépítés olyan, mint a jég­hegy. A csúcs csak egy látvá­nyosság. A föld alatti világ pe­dig csupa látványosság. Mellettün k az akna mélyítők betonoznak. Egy kisebb bödön- nel szállították le nekik a be­tont. Az egyik vágat - jó len­ne tudni, hogy északi, déli, ke­leti vagy nyugati irányú, de tá­jékozódási készségünket itt már elveszítettük - megrogy- gyant. Most azt kell helyrehoz­ni. Rendes boltívet építenek,- teszem fel a teljesen logikus, csodálkozó kérdést. — Heti harminchat órát dol­gozunk, ezt elosztva öt munka­napra, hét óra 12 perc jön ki. Az időbe nem számít bele a leszállás, a munkahelyre való eljutás, sem a kifürdés, ami a bányászok legkedvesebb tevé­kenysége. Erről később mi is megbizonyosodunk. A hőmérséklet minduntalan változik. Hol kellemesen hűvös van, hol párás, szinte vizes le­vegőt szívunk be, hol meg szá­raz, meleg levegőt. Ilyen mély bányákban már nem tudják a levegőztetéssel biztosítani a megfelelő hőfokot, így csak klímaberendezéssel dolgozhat­nak. Mellettünk felvisít egy hatal­mas kompresszor. Vastag mű­anyagcsőbe fújja a levegőt, ami egy oldalsó vágaton aztán eltűnik a szemünk elől. Caplatunk előre. Mindunta­lan megállunk. Jó szerencsét kí­vánunk a szembejövőnek. Ő szintén nekünk. Megállunk. Kísérőnk magya­ráz. Nehezen értjük. Szó esik légaknáról, vakaknáról, centrá­lis vakaknóról. Ahol állunk ép­pen 917 köbméter betont dol­goztak be, mert omlás volt. Aztán megkerüljük ezt a he­lyet. A döntő gurítóhoz étke­zünk. Az eddigi szépen, simán kidolgozott vágütfal megszűnik. Fenyőtámokat látunk, meg leg­alább negyvenöt fokos szögben felfelé egy négyszögletes vága­tot. Ez az aknafenék felé tart, mert azt még mélyítik, s majd itt görgetik 'le a kibányászott követ. Felmászunk a két aknamélyí­tőhöz, megnézendő a klasszikus bányászkodóst. .. (Folytatjuk) HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY mintha valami óriási pince len­ne. Indulni kell. Hatszáznyolcvan méteres út áll előttünk. De az­tán kiderül, hogy kellemesebb, mint gondolnánk. A falak szür­kék. A lámpa fényében megné­zem, mert követ szeretnék lát­ni, keresem a vörösesbarna uránércet. De csak szürke „pin­cefalai" látok. — Cementáljuk a falakat — mondja kísérőnk. Mellettünk apró folyócska. Vele egy irányban haladunk. A víz kristálytiszta. Inni lehetne belőle. Csak langyos és savas. Lenyúlok, s tényleg langyos. Lá­bunk cuppog helyenként az iszapban. Szépen haladunk előre a lég­aknarakodóban. NÉZZÉK CSAK, OTT AZ EGÉR ... Töredelmesen bevallom, hogy nem hittem benne. Mondták, hogy mióta ehetnek lent a bá­nyászok, elszaporodtak az ege­rek. Mit kereshet ezer méterrel a föld alatt az egér? És ak­kor tényleg van egér. A bá­nyászlámpa fénykörében sza­lad. S aztán eltűnik előlünk. Az egér kapcsán kérdezem, meg hót az evés miatt is: — Hány órát dolgoznak? — Hét óra 12 .percet. — Hogy jött ki a 12 peirc? Még mindig a fenyő a legjobb tartószerkezet Megérkezett a bődön A csákány „tartja magát” Falazzák a boltívet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents