Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

1983. január 13. rtÉPÜJSÁG 3 T ajekoztato az 1983, január 1-én hatályba tépett társadalombiztosítási rendelkezésekről (3.) 6. A szerződéses üzemeltetésű üzlet vezetője közeli hozzátar­tozóinak társadalombiztosítása. A szerződéses üzemeltetésű üzlet (egység) vezetője tevé­kenységének gyakorlásában rendszeresen közreműködő kö­zeli hozzátartozójára a biztosí­tás 1983. január 1-től kiterjed, tehát ugyanazon ellátásokra jo­gosultak, mint a munkaviszony­ban álló dolgozók. A közeli hoz­zátartozók közül a házastárs nem biztosított, de a társada­lombiztosítási ellátások közül anyasági segélyre, temetési se­gélyre, nyugellátásra és bal­eseti ellátásra jogosult. Az ellátásokat egységesen havi 3000 forint alapján kell megállapítani. A házas-társ utá­ni havi 600 forint, az egyéb kö­zeli hozzátartozók utáni havi 960 forint (napi 32 forint) társa­dalombiztosítási járulék fizeté­sére a vezető kötelezett. 7. Táppénzzel kapcsolatos rendelkezések. 1983. január 1 -ét megelőzően a táppénz alapjaként figyelem­be vehető napi átlagkereset fel­ső határa 400 forint, a jutalé­kos üzletszerzőknél 200 forint, a bedolgozóknál pedig 100 fo­rint volt. A felső -határ megálla­pítása igazodott a nyugdíj alap­ját kéoező átlagkereset -felső határához. A -nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset felső határának megszüntetése indokolttá tette a napi 400 forintos összeghatár megszüntetését. 1983. január 1- től a táppénz alapjául szolgáló -napi átlagkereset korlátozás -nélkül figyelembe vehető, to­vábbá — a keresetek időközben történt változására tekintettel — a jutalékos szervezőknél napi 300 forintra, a bedolgozóknál pedig 200 forintra emelkedett -a figyelembe vehető napi átlag- kereset legmagasabb összege. A gümőkór miatt -szükséges kórházi ápolás -idejére járó táp­pénzt anyagi támogatásként 1983. január 1. előtt -napi 10 forinttal, legfeljebb nap-i 50 fo­rintra, eltartott hozzátartozó esetén napi 15 forinttal, leg­feljebb napi 100 forintra kel­lett kiegészíteni. 19-83. január 1-től -a gü-mőkóroS betegeknek a kórházi á-polás idejére a táp­pénz teljes összege jár. Emelkedett a gazdasági dol­gozó, továbbá a háztartási al­kalmazott táppénzének napi összege is, 42 forintról 80 fo­rintra, az alkalmi fizikai mun­kát végző személy és a szak­munkástanuló táppénzét pedig napi 65 forint helyett 120 fo­rint -alapulvételével kell megál­lapítani. Az alkalmi fizikai munkát végző személy, a gazdasági dol­gozó, valamint a háztartási al­kalmazott terhességi-gyermek- ágyi segélyének összege is fel­emelésre került a jelenlegi napi 65 -forintról 120 forintra, -illető­leg 42 forintról 80 forintra. Az ötnapos munkahétre tör­ténő áttérés szükségessé tette -annak kimondását, hogy a táp­pénz mértéke szempontjából Irányadó kétévi megszakítás nélküli biztosítási idő megálla­pításánál a szabad szombat sem számít megszakításnak. 8. Az egyes társadalombizto­sítási ellátások alapjául szolqá- ló ún. fix összegek korszerűsí­tése. A magánszemély gazdaságá­ban foglalkoztatott dolgozók, a háztartási alkalmazottak és a szakmunkástanulók nyugellátá­sának, baleseti nyugellátásának megállapításánál az említett jogviszonyokban eltöltött -időre - a tényleg-és keresettől függet­lenül - jogszabályban megha­tározott (fix) összeget kell ke­resetként figyelembe venni. Ugyanígy kell eljárni megha­tározott körben (pl. munkás­őrök, önkéntes rendőrök, kiegé­szítő tevékenységet folytatók) a baleseti nyugellátás megálla­pításánál is. Az eddig havi 1700, illetőleg havi 1950 forintban meghatáro­zott összegek egységesen havi 3000 forintra emelkednek. Az 1982. december 31-e után megnyíló igények elbírálásánál a magasabb fix összeget -kell alapul venni akkor is, ha p-l. az igénylő 1983. január 1. előtt volt háztartási alkalmazott. 9. A nyugdíjasok foglalkoztatá­sa szabályainak korszerűsítése. Az 1983. január 1-én hatály­ba lépett -rendelkezések a nyug­díj folyósítása mellett a jelen­leginél kedvezőbb lehetőséget biztosítanak a munkavállalás­ra. Az új rendelkezések értelmé­ben minden nyugdíjasra nézve 1260 órára emelkedik a foglal­koztatási keret és 60 000 forintra a keretösszeg, vagyis a naptári év alatt a nyugdíj foyósítása mellett teljesíthető munkaórák, illetőleg a naptári év alatt a foglalkoztatási kereten belül el­érhető keresetek, felvehető dí­jazások együttes összeqe. 1983. január 1-től -a folyósítás korlá­tozása szempontjából nem lesz különbség a fizikai és a szellemi m u n-ka-körben fog la l-kozta tottak között és megszűnik a nyugdíj és a kereset együttes összegé­nek havi átlagát jelenleg 10 000 forintban meghatározó keret­összeg. Bővült azoknak a munkakö­röknek a száma, amelyekben a nyugdíjasok a nyugdíi korláto­zása nélkül dolgozhatnak. így dolgozhat 1983. január 1-től pl. -az alsófokú nevelési-oktatási intézményeknél -az óvónő és a pedagógus, a gyermekintézmé­nyeknél a dajka, a folvamato- san üzemelő eqészs-éaüavi és szociális intézményeknél a szakdolgozó. Továbbra is a nyuadíi érin­tetlenül hagyása -mellett foglal­koztathatók -a vakok és -azok, akiknek ellátása 1983-ban a -havi 2200 forintot nem haladja meg. Jogszabályi mentesséa alap- ián a nyugdíj korlátozása nél­kül foalal-koztathatók a M-aavar Tudományos Akadémia rendes és -levelező tápjai, az Állami- és Kossuth-díjasok, továbbá a kiváló és érdemes művészek. A foglalkoztatási keret, ille­tőleg a keretösszeq túllépése hónapjában a nyugdíj folyósí­tásának korlátozása a jelenle­ginél -kedvezőbben alakul. Ha uqva-nis a nyugdíjasnak a fog­lalkoztatási keret vagy a -keret­összeg túllépése hónapjában a foglalkoztatási keretet megha­ladó időre eső keresete, díja­zása nyugdijánál alacsonyabb lesz, vagy a keretösszeget nyug­díjánál alacsonyabb keresettel, díjazással lépi túl, ebben a hó­napban a nyugdíj nem szüne­tel, hanem a különbözet össze­gét folyósítják a nyugdíjasnak. A túllépés naptári hónapját követően a nyugdíj szünetelte­tése aszerint alakul, hogy a nyugdíjast milyen jogviszonyban foglalkoztatják, «Illetőleg milyen keretek között végez a további­akban munkát. Ha a naptári év további tartama alatt csak munkaviszonyban, szövetkezeti tagként vagy bedolgozóként foglalkoztatják, akkor a nyug­díj folyósításának szünetelteté­se -nem terjedhet túl -az adott naptári éven. Ellenkező eset­ben tehát, ha a naptári -év to­vábbi torta-ma alatt a -nyugdí­jas nem munkaviszonyban, nem szövetkezeti tagként és -nem be­dolgozóként, hanem bármilyen egyéb jogviszonyban (pl. meg­bízás -alapján) végez munkát, tevékenykedik, akkor a szüne­teltetés időtartama a keretösz- szeget meghaladóan felvett dí­jazások összegétől függően át­nyúlhat a következő -naptári év végéig, hosszabb időtartamra azonban nem. E szüneteltetés alatt fennálló munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói jogviszonyban elért kereset a szürrtelt-etés -időtarta­mát nem hosszabbítja meg. Ha azonban a nyugdíjasnak a túl­lépés naptári évében, pl. -meg­bízás alapján végzett munká­ért -a következő évben -a szüne­teltetés alatt fizetnek ki díja­zást, a szüneteltetés -időtarta­ma meghosszabbítható, termé­szetesen az előzőekben említett időtarta míg. Módosul a foglalkoztatási ke­ret és a -keretösszeg felemelé­sére jogosultak köre. Mivel eh­hez a helyi adottságok, illetőleg a helyi -munkaerőigények isme­rete szükséges, a foglalkoztatá­si keretet a jövőben a munkál­tató székhelye szerint -illetékes megyei (fővárosi) tanács végre­hajtó bizottságának munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve emelheti fel. Az pedig, hogy a keretösszeg felemelésére kinek van -hatás­köre, attól függ; a nyugdíjast milyen szerv, -intézm-énv stb. fog­lalkoztatja. Ha pl. vállalat, -ak­kor a keretösszeget a felügye­leti jogkört gyakorló miniszter emelheti fel, ha pedig tanácsi irányítás alatt -működő szerve­zet a foglalkoztató, -akkor az il­letékes megyei tanács vagy a fővárosi tanács elnöke. Megváltozott az a rendelke­zés is, amely kimondja, hogy az iparigazolvány és a műkö­dési engedély (a továbbiakban: -iparjogosítvány), a magánkeres­kedői igazolvány alapján, va­lamint gazdasági munkaközös­ség, ipari és szolgáltató szö­vetkezeti szakcsoport (ez utób­biak a továbbiakban: ipari szakcsoport) tagjaként folytatott tevékenység a nyugdíjasnál mi­kor jelenti keresőfoglalkozás folytatását és mikor eredmé­nyezi a nyug-dij, vagy a növelt összegű öregségi és munkakép­telenségi járadék szünetelteté­sét. Az új rendelkezés szeriint a nyugdíjas (járadékos) akkor minősül keresőfoglalkozást foly­tatónak, ha a megelőző évben -az említett tevékenységek vala­melyikéből származó -és nyugdí­jasként elért -adóköteles jöve­delme - a munkaviszonyban, a szövetkezeti tagként, bedol­gozóként elért keresettel, vala­mint megbízásért, illetőleg bár­milyen munkavégzésért kapott díjazással, tiszteletdíjjal stb. együtt - a 60 000 forintot meg­haladta. (Átmeneti rendelkezés, hogy az 1982-ben elért keresetet, ka­pott díjazást, tiszteletdijat stb. az adóköteles jövedelemhez nem lehet hozzászámítani.) Ha a lakosság ellátási érde­kei ezt indokolttá teszik, a ki­zárólag -iparjogosítvány vagy magánkereskedői -igazolvány alapján folytatott tevékenység esetén a 60 000 forintot a Tár­sa d a lom b-iztos ítá s-i Fői ga zga tó - -ság - egyetértésben az Állami Bér- és -Munkaügyi Hivatallal — felemelheti. Az 1982. december 31-ig ha­tályos rendelkezések által meg­jelölt körben az utólagos men­tesítés lehetősége 1983. június 30-ig marad -fenn. 1983. január 1-től a -nyugdí­jast foglalkoztatónak nyugdíjas- nyilvántartó lapot 'kiállítania, vezetnie és évenként a -nyugdij- ifolyósító szervnek megküldenie nem kell, de statisztikai szem- -pontból -nyílván kell tartania a nyugdíjas foglalkoztatására vo­natkozó, -jogszabályban meg­jelölt egyes adatokat, továbbá a foglalkoztatási keret vagy keretösszeg túllépését, -illetőleg a túllépés után történt kifizetést a nyugdíjfolyósító szervnek be kell jelentenie. (Folytatjuk) SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság Percek, forintok, százalékok Teljesítménybérezés és teljesítmény A teljesítménybérben dolgo­zók percekből, fillérekből kere­sik meg a havi bérüket. Ró­luk -munkájukról beszélni kell, sőt egy-re inkább szükséges. A téma ellentmondásos. Szeret­nénk, ha egyre több ember munkáját lehetne mérni, s ak­kor a nagyobb keresetek nem „szúrnának szemet" és termé­szetesen az üzemek házalóján sem lenne annyi vitára lehető­ség. A tapasztalat azonban az, hogy egyre nehezebb kiigazod­ni a teljesítménybérezés rej­telmeiben. Az Orion -tamási gyárában jártunk, őszintén tár­ták fel a gondokat, a gyár dol­gozói és vezetői ismerik az el­lentmondásokat, próbálnak se­gíteni rajtuk. A vizsgálódást folytathattuk volna másutt is, hiszen a 'tapasztalatok hason­lóak a megye majd minden üzemében. Varg-a László, a gyár igaz­gatója mondja: — Normakarbantartás éven­te rendszeresen van. Az utasí­tást központilag kapjuk, de itt helyben döntjük el, hogy melyik területen végzünk karbantar­tóit. Jogunk van egyes gyárt­mányokról normaidőt átcsopor­tosítani másik gyártmányra. A gyárban kétféle teljesít­ménybérezés van. Csoportos és egyéni elszámolás. A szereidében csoportos el­számolás van. Krizsány László művezetővel és Fa-bó László fő­művezetővel beszélgetünk.- Vannak rosszabb és jobb idejű munkák — mondja a fő­művezető. - Ebből következik, hogy nekünk, vezetőknek fi­gyelnünk kell -a százalékokat, a csoportokat. Addig nincs baj, mig a 130 százalékot elérik az asszonyok. De van olyan cso­port, amelyik csak 95 százalé­kot teljesít, és a fizetéskor kezdik figyelni, hagy ők meny­nyit teljesítettek. Az asszonyok a szereidében csoportos elszámolásban dol­goznak A Hámón Kató szocialista brigád tagjai „130 százalékos emberek". Takács Józsefné, a brigád vezetője, a művezető­vel együ-tt dönti el, hogy ki mi­lyen -munkát végez. Vita nincs, a csoportos elszámolás min­denkinek -egyforma százalékot hoz. — Az asszonyok szeretnének ünnepek előtt általában több pénzt hazavinni — mondja a művezető. — Ilyenkor elérnék a 150 százalékot is, de nem en­gedhetjük meg, -mert akkor ha­mar jön a normarendezés. — Tehá-t akkor nem dolgoz­nak az asszonyok? — Nem erről van szó. A munkákat úgy kell összeállíta­ni, hogy amikor elszaladnak a teljesítménnyel, akkor olyan feladatot adunk ki, -amelynek kevesebb -a normaideje. Így a- jó és a rossz munkák kiegészí­tik egymást. Az újságíró hiá-ba gondolja: akkor ez nem igazán teljesít­ménybérezés. Hiszen ismeri a problémákat: órabért -kellene emelni az itt dolgozó -asszo­nyoknak - erre azonban nincs lehetőség - ugyanakkor szigo­rúbb normaidőket alkalmazni. S lehetőleg úgy kialakítani a normaidőket, hogy azok egy­formán teljesíthetők legyenek. Gondolva, hogy -az egyéni teljesítménybérezés egészsége­sebb, a berkeii-t présműhelyben beszélgetünk tovább. Orbán Gáborné betanított munkás: — Van olyan -munka, ame­lyen 150 százalékot tudok el­érni, de van, amelyen csak 80-at. — Mi van akkor, ha 150 szá­zalékot teljesít? — A rossz és a jó munka ki­egészíti egymást. — Hogyan? — A művezető naponta nézi a teljesítményeket és korrigál­ja. Tapasztalataim szerint nem egyedi esettel találkoztam. Csak annyi a különbség, hogy másutt esetleg eltitkolják eze­ket a gondokat, az Orionban nem. Miért van ez így? A főművezető mondta: „Amit az első negyed-évben nem csi­nálunk meg, azt mindig a ne­gyedik negyedévben akarjuk behozni”. Reggelenként a brigádvezető osztja el a munkát A művezető is segít a teljesít mény alakításában Orbán Gáborné Ilyen esetekben -sokszor kell átszervezni a termelést. Az pe­dig állásidőt „eredményez". Az állásidőt — holt idő — pedig sehol sem szívesen írják. Az prémíumél-vonással jár. Nagyon sokszor kell várni az anyagra — ez pedig nincs a normaidő­ben. A másik gond a technoló­giai utasítások -körül alakult ki. A technológia és az üzemek között nagy a távolság. A tech­nológusok általában optimális helyzetre -dolgozzák ki a mun­kák folyamatéi. Közben - el­térő gépparik - pedig -a mű­helyben másképp dolgoznak. Nem mindig azon a gépen, amelyikre -a munkát kiírták. Ugyanakkor a műszaki fejlesz­tés párhuzamosa-n megy - az üzemrészek magúk is készíte­nek apró célszerszámokat, amit nem vezetnek rá a technoló­giára. így aztán jelentős idő- tartalékkal rendelkeznek. Kell is ez, mert kompenzálni csak ők tudják a termeléskiesést, miivel - az előbb említettük - az állásidőket nem írják. Minden évben begyakorlás címén va-n legalább 3-4 szá­zalékos normakarbanta-rtás. Sók helyen ez -egyben a ter­melékenységét is jelenti. Erre számítva a műhelyek igyekez­nek tartalékokat képezni. S olyan -munkákat tartalékban tartani, amelyeken jelentős fe­lesleges normaidő vain. Lehetőség volna arra, hogy egyik termékről a másikra cso­portosítsanak át idő-t. De ak­kor meg felborul a készáru ér­téke. Arra nincs mód, hoqy az árut, ha Olcsóbban állítják elő, akkor olcsóbban -adják. Vagy fordítva, ha drágább, akkor fel­felé az árral. Valahogy úgy néz ki a nor­maügy, mintha o futóverse­nyen a célsza-lagot attól füg­gően helyeznék el, ahogy a futók ereje bírja. Ha fáradtak, akkor közelebb visszük a cél- szalagot, ha frissek, akkor tá­volabb. A lényeg, hogy a ver­senyt megtartsák. Kicsit sötétre sikeredett a kép. A teljesítménybérezés és teljesítmény összhangját kelle­ne megteremteni. Ez csak ott, óbban az üzemben, munka­helyen lehetséges, ahol szer­vezett a termelés. Ahol a ve­zetők biztosítani tudják a fo­lyamatos munkáit, az anyag- ellátást, a jó gépeket. A mai gazdasági helyzetben, s ezt tudják mindenütt, erőtel­jesen kell foglalkozni a telje­sítményekkel. Több okból is. Meg kell teremteni annak le­hetőségét, hogy azok -az em­berek, akik többet tudnak tel­jesíteni és akarnak is: többet kapjanak, ennek megfelelően keressenek is. A vállalatok eredményes gazdálkodása ettől is függ. Azt pedig nem kell mondani, hogy erős, gazdaságosan működő üzemekre van szükségünk. Mi nda r»nyi un'kna.k. H.J.-G.K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents