Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

ArtÉPÜJSÁG fi Hidak sorsa A műszaki szóhasználatban a hidakat műtárgyaknak nevezik. Köznapi értelemben is műtár­gyak, m űaíkotá sok; eg ye d i sé - gük, karcsú ívelésük, méltósá­guk művészi alkotássá teszik a mérnöki munka e remekeit. A hidak általában sokáig készük­nek és hosszú életűek, ember­öltőkön át részei a tájnak, ékességei a városoknak. Hát még a budapesti hidak! Mind­egyik más: úgy hozzánk nőttek, hogy szinte személyiségük van — sokuknak személyneve is. Történetük és. sorsuk van, miint az embereknek. Szeretjük őket, simogatjuk a tekintetünk­ké!, ment ltudjuk, a Duna-parti három településből nélkülük soha nem tehetett volna világ­város. Ki tudja, melyik volt az első híd a két folyópart között? Vé­lik, már a rómaiak is építettek hidat. Az Árpád-híd mostani kiszélesítése és felújítása során hidászok és régészek közösen keresték az egykori cölöpöket. A középkoriak feljegyezték, hagy Zsigmond király uralkodá­sa alatt cölöphíd létesítését ter­vezték. Tudjuk, az első hajó hi­dat török vezér, Szokolu Musz- tafa készíttette: hetven ladikra helyezitek a pallókat;, s két megrakott szekér is áthaladha­tott rajta. Később is voltak ha- jóhídjoink, elaninyira, hogy Ki­rályi Hajóhíd Hivatal is műkö­dött. 1832. februárjában új hajó- hidat avatták Pest és Buda kö­zött, s lám, mennyiiire régi ha­gyományaink vannak: napokig jártak a látványosságban gyö­nyörködni a város lükéi. Idéz­zük az egykori krónikást: „A szorgalom vas kezei három nap alatt összefűzték annak (ti.: a hídnak — a szerk.) 43 ingatag hajéit, ’s a’ két városi sétálok örömmel köszöntik rajta egy­mást, vígan dübörögnek új ge­rendáin a' könnyű hinták ... E' híd szemezésénél mindazonál­tal lég örvendezi etőbb tünemény az volt, hogy a' hajak tatjai magyar felírással díszeskedtek (egyik felől „szabad királyi Pest városa" — másíik felől pe­dig „szabad kiráilyi Buda vámo­sa ) és így nemzeti lánczczal szövetkeztetiik, forosztják az idén, legelőször egy egésszé a‘ két testvér anyavárost.’’ A re­formkorban vagyunk, a magyar nyelvű felirat megjelenése már az önállósodási törekvések jel­képe. Talán itt érhető először tetten az az állítás, hogy a hi­dak na k sorsuk van: tizenhét év után, 1849-ben a honvédsere­gék élői visszavonuló osztrák hadaik felégették ezt a hajó- hidaít. De akkor már állt az első ál­landó híd, a Lánchíd, Széche­nyi nagy álma, kezdeményezése és a reformok híveinek első nagy győzelme. Az „1936-iki XXXVI-ik törvényczikk”, amely a Lánchíd építését elrendelte, kimondotta azt is, hogy kilenc­ven évig a hídon való átmene­teinél „mindenki kivétel nélkül a fizetésre köteles”. Addig ugyanis a nemesek mindenféle vám alól mentesek voltak, ez a rendelkezés tehát1 a közteher­viselés, a törvény előtti egyenlő­ség eszméjének első valóra vál­tása. Három év múlva kezdő­dött meg a munka, s újabb hármat kellett várni, mire any- nyira előrehaladt, hogy 1842. augusztus 24-én sor kerülhetett a díszes alapkőletétel! ünnep­ségre. Akkor használták a vi­lág talán legdrágább vakoló­kanalát az előkelőségek: mű­vészi ötvösmunka volt, elefánt- csont nyéllel, az értékét 2000 (akkori) forintra becsülték. 1848-ban a hidat már használ­hatták, augusztus 26-án helyé­re került az utolsó láncszem is. A befejező munkálatok még hátravoltak, de a hadihelyzet minduntalan megakadályozta, hogy elkészüljön, Hol az osztrákok akarták feíroöbantani (ezt a híd építé­sének vezetője, Clark Adám akadályozta meg), hol a hon­védelmi bizottmánynak volt szüksége a felhalmozott anya­gokra. A vár ostroma során ágyúgolyó találta el az egyik láncszemet, később a már fel­szerelt útpályát elbontották, hogy az osztrák seregnek meg- nenezítsék az átkelést. Végül Széchenyi Lánchídját 1849, no­vember 20-án, Hayinau jelen­létében avatták fel s adták át a forgalomnak. (Széchenyi Ist­ván soha nem haladhatott át rajta.) Több mint húsz év telt el, mire újabb híd építését hatá­rozták el, amely a már egye­sített főváros első hídja lett. A Margitszigetnél, a Duna két összefutó ágára merőleges, tört vonalú híd 1876-ban ké­szült el. A századfordulón szi­geti lejáróval egészítették ki. A Margit-híd építésével kap­csolatban is nagy viták folytak, nem mindenki látta be szüksé­gességét, de az élet a bővülő városban bízókat Igazolta. A növekvő közlekedés újabb hidakat követelt: a déli össze­kötő vasúti híd 1876-ban, az északi (Újpest és Óbuda kö­zött) a millennium évére ké­szen állt, akárcsak a Fővám téri, a Szabadság-híd. S meg­kezdték egy újabb lánchíd elő­készítését is, az Erzsébet-hidat, amely 1926-ig Európa leghosz- szabb nyílású függőhídja volt (teljes hossza 374, szélessége 18 méter volt, az átívelés fesz­távot sága pedig 290 méter volit.T Hosszú szünet után ké­szült el a Nagykörút másik vé­gén a Pertőfi-híd (1937-ben), s az évtized utolján kezdődött meg az Árpád-híd építése. Ezt már osak a háború után tud­ták befejezni, sőt, teljességé­ben csak két év múlva; 1984- ben fog kibontakozni előttünk. 1950-ben ugyanis, mikor elő­ször átgurították rajta a hidá­szok hagyományos söröshordó­ját, csak 13 méter széles volt az eredetileg 30 méteresre ter­vezett szerkezet. Közbeszólt a háború... Ám a hídsors abban is különbözik az emberitől, hogyha kell, feltámad, -újjá­épül. 1944 őszén 8300 híd volt az országban, 1945 tavaszára 1400-zal kevesebb. Elpusztul­tak a legnagyobbak, a 'leg­szebbek - köztük valamennyi budapesti. Először a Margit- híd gerincét szakították szét 1944. november 4-én, rajta vil­lamosokkal, autókkal. (Máig sem tudni pontosan, hány em­berrel szakadt a hullámsírba. Karácsonykor az északi, Szil­veszter napján a déli vasúti- híd bukott a Dunába. Január 14-én a Szabadság-bidat, a pesti oldal felsrabadításának napján a még megmaradtokat végezték ki. A felszabadulás után szinte megbénult a város. Siratta ha- lattai't, elszörnyedve látta a romákat. Élni kellett, s élni csak úgy lehetett, ha a hida­kat is újjáélesztik. Majd száz éve, amikor félégették az utol­só hajáhidat, senki sem gon­dolta, hogy még egyszer szük­ség lesz ilyen szerkezetre. A szovjet utászok azonnal neki­láttak egy cölöphíd építésének, ám azt a még zajló Dunán összegyűjtött jégtáblákkal a németeknek sikerült megsem­misíteni. Az akkor legépebb Ferenc József- (Szabadság)- hidat egészítették ki hajókra szerelt 140 méteres áthidalás­sal. Ezt követte a „Manci”, egy, a Margit-hídnál a Szigeten át­futó cölöpözött hadihíd. Mind­egyik persze ideiglenes, néha fél napokra is szétszedték a hajóút szabaddá tétele végett. Télen el is vitte a jég. 1946. január 18-án egy új, állilandó hídon, a hősies mun­kával épített Kossuth-hídon indult meg a forgalom. Ez volt az első a Dunán Regensburg- tól a Fekete-tengerig. S ezzel máir új fejezet kezdődött a pesti hidak sorsában. TUMEOBCKflJI npseaa Testvérlapunkban, a Tam- bovszíkaja Pravdában jelent meg a hír: a micsurinszki ku­tatóintézetben hosszú évek óta kísérleteznek új szőlőfajták elő­állításával. Sok új fajtájuk van már termesztésben a Szovjet­unióban. Az egyik legjobban bevált a Tambovi fehér. Mintegy száz tagja van a szovjet háborús veteránok tam­bovi szekciójának. A volt par­tizánok, akik nemcsak a hábo­rúban bizonyították: életüket is készek adni a hazáért, ma is sokat tesznek azért, hogy jobb legyen az élet. A tambovi Polimermas rend­szeresen rendez nyitott kapuk napját. Ilyenkor különböző is­kolákból mennék tanúlók az üzembe, hogy megismerkedje­nek az ott dolgozók életével, munkájával Jól szolgálják ezek a találkozások a gyermekek pályaválasztását. * Nagy feladatokat kell meg­oldaniuk Tambov megye dól- gozóinak 1983-ban is. Jól mu­tatja ezt két szám is: 4,1 szá­zalékkal növelni kell az elmúlt évihez képest a munka terme­lékenységét és 6,3 százalékkal több terméket kell előállítani Taimbov megye üzemeiben idén, mint amennyit tavaly termel­tek. Ahhoz, hogy ezeket az eredményeket biztosítani tud­ják, 100 üzemet új gépekkel szerelnek fel. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP, A modem építészet immár évtizedek óta üvegből és fém­ből alkot. A legutóbbi évekig az alumíniumból készült nyílás­záró szerkezetekkel, külső és belső burkolóelemekkel kap­csolatban az volt a követel­mény, hogy kiképzési formá­jukkal illeszkedjenek az adott épület egészének esztétikai ha­tásához, sőt, hogy meghatároz­zák ezt a hatást. A korábban alkalmazott üreges alumínium elemek nem biztosították az épületek jó hőszigetelését. Ma, amikor mindenütt takarékos­kodni kell az energiával, köve­telmény a jó hőszigetelés. A Fémmunkás Vállalat szé­kesfehérvári gyárában 1981-től dolgoznak a hőszigetelés meg­oldásán. Ma már sikerült meg­áldani a problémát: az alumí­nium elembe műanyag réteget helyeztek, s az így nyert új ter­mékük a mérsékelt és hideg éghajlati viszonyok között a hőszigetelésben állja a ver­senyt a hagyományos faszerke­zetes építészeti megoldással. A székesfehérvári gyár ezt az új terméket a múlt év második félétől már nagyüzemben gyárt­ja, ebből szállították például a nyíregyházi kórház épületének fémszerkezeteit. Az utóbbi időben a megren­delők egyre magasabbra állít­ják az esztétikai mércét is, mégpedig a fémszerkezetek szí­nezésével kapcsolatban. Idén már a megrendelők negyven százaléka színezett fémfeílü- lettel kéri a terméket. A gyár eddiig a lényegesen kisebb vo­lumenű színezéshez nyolcvan százalékban dollárelszámolású importalapanyagot használt fel. Most, az import megtakarítá­sára, a Fémipari Kutató Inté­zettel együttműködve, olyan eloxáló technológiát dolgoztak ki, amely hazai vagy rubel- élszámölású alapanyaggal ké­pes az alumíniumfelület min­den igényt kielégítő színezésé­re. A belső műanyag réteggel ellátott, tökéletesen hőszigete­lő új termékkel és az újonnan kidolgozott technikájú színe­zéssel a székesfehérvári gyár jelentősen növeli piaci lehető­ségeit. 1983-ban a korábbiak­hoz képest az exportmegrende­lések többszörösére számít. Az idén a Szovjetunióban három városban is elkészítik egy-egy épület fémszerkezetét. Afganisz­táni, algériai és líbiai megren­delésük is van már dollárért. PETŐFI PÉPE Báos-Kiskun megyében a ke­celi virág- és zöldségkertészek köre figyelt fel elsőként a győ­ri íakaltosmester, Bíró Ernő és fia találmányára, a Carbo- robotra. A folyamatos széntü­zelésű, automatikus vezérlésű, meleg vizes kazánt alig egy hónappal ezelőtt helyezték üzembe, másfél héttel később pedig már a nagyiközönségnek is bemutatták. Gyorsan híre ment kiváló tulajdonságainak, üveg- és fóHaháza'k fűtésére használják. Gyenge minőségű barnadaraszenet égetnek benne. A feketeszenet, a kokszot, a bri­kettet nem is szereti. Az új ka­zánnal a fűtés egyharmadába kerül, mint a korábbi olaj­fűtés. A Carborobot nagy előnye, hogy a viszonylag rossz minő­ségű, 14 százalékos páratarta'l- mű dairaszenet is igen jó (85 százalékos) hatásfokkal égeti el. Ily módon szinte alig ke­letkezik salak. Ugyanakkor a környezetet sem szennyezi, mert jóformán füstje sincs, olyan tö­kéletes az égés. Az idő a feltalálókat igazol­ta. Kezdetben még mosolyog­tak is rajtuk, három évvel ez­előtt azonban az Országos Ta­lálmányi Hivatal is kiadta a szabadalmat, amely ma már húsz országban élvez védettsé­get. A kazánnak természetesen a gyakorlatban is bizonyítania kellett. A bizonyítás kitűnően sikerült. Óriási a kereslet. Az or­szágban jelenleg csak három­száz ilyen kazán működik, de több ezer is elfogyott volna belőle, ha lenne olyan üzem, amely sorozatban gyártja. Fel­használási köre igen széles, alkalmazható mezőgazdasági, élelmiszeripari, valamint iroda- és lakóépületek, üzemi csar­nokok, kulturális és kereske­delmi létesítmények fűtésére. Ugyanis különböző nagyságú kazánok készíthetők a 35 ezer­től a 300 ezer kilokalóriás tel - jesítményűekig. A Carborobotba évente csak egyszer kell begyújtani. Működtetését automatikus be­rendezés végzi: Napjaink nagy kérdése, ho­gyan tudnánk minél több ola­jat megtakarítani. S lám, itt van egy igénytelen gyomrú, rossz minőségű szenet is jól megemésztő kazán, amelyből, ha százszor annyi is lenne az országban, az is kevés lenne. Megmozdult már valami. Ko­márom megyében a kocsi VÁMOS GYÖRGY Ez a 66-os méretű (I) cipő nem valamelyik különösen nagy lábon élő milliomos számára készült, hanem a frankfurti cipőmúzeum egyik büszkesége... 1983. január 12. Aranykalász Tsz, Győrben egy termélőszövetkezet, Tatabányán a KOMÉP Vállalat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy gyártatni kezdi a Carborobotot. SOMOGYI^ ■iituiiuui.ni.i«:mmiiiiiiiii.inHM»—■ Beváltak a mérői kazánok, megkétszerezik a termelésüket. A Kaposmérői Épitőipari Szö­vetkezet vasipari részlege áp­rilisban kezdte el a kétfajta, főként lakások fűtésére alkal­mas, vegyes tüzelésű kazánok gvártását. Azóta az UN-3-as és az UN-4-es kazánokból összesen 1250 darabot készítet­tek a budapesti Vasért, a ka­posvári és a nyíregyházi Szöv- ker és a pécsi Szuperett Áru­ház részére 16 millió forint ér­tékben. Ezek a kazánok ha­mar kedveltté váltak, mert szén­nel, fával, mezőgazdasági hul­ladékanyaggal egyaránt fűthe- tők. A jövő évi kapacitást tel­jes egészében lekötötték. A tervek szerint (idén mintegy 2500 kazánt gyártanak. Mint a szövetkezet vezetői elmondták: a jelenlegi kapacitás tízszere­sére is kötnének velük szerző­dést. Évente 30 ezer kazánra is lenne vevő. Ajánlatot kaptaka Titántál is kétezer kazánra, a gvőni, a tatabányai kereskedel­mi vállalatok is vásárolnának. A jövő év második felében új kazánnal is jelentkeznek: az UN—6-os típussal. Ez kétféle változatban készül majd: ve­gyes és gáz tüzelésűben. Míg a korábbiak 15-32 ezer, illetve 15—42 ezer IcHakaláriásak, ez 60 ezer kiilákalóriás lesz, s kisebb intézményék, iskolák, óvodák, bölcsődék fűtésére is alkalmazhatják. Kísérletképpen jövőre 150-et gyártanak belőle. Dunántúlt napló Ötvenkétmillió forint értékű pinceprogramot valósítanak meg Pécsett 1983-ban. 1982­ben 32 pécsi pincében végez­ték valamilyen beavatkozást — 11 helyen megerősítést, a töb­bin megszüntetést -, az idei tervben már csak 12 pince sze­repel, ebből nyolc a megerősí­tésre váró. Rohamosan fogy­nak a beavatkozásra váró pin­cék. Pécs 1975 óta kap rend­szeresen támogatást a pincéi „ellen”. A kezdeti években száz körül volt az éves programban szereplő pincék száma. A megerősített pincéket hasz­nosították, illetve hasznosítják, ötvenöt olyan pince van Pé­csett, amely különböző célokat szolgál. Tetemes összeggel fel­újítottak egy régi borospincét, amit a pécsi felsőoktatási in­tézmények ifjúsági klubjának szánnak, de felvetődött már az is, hogy itt egy nagyobb vendéglátóegységet lehetne ki­alakítani. Olyasmire gondol­nak, mint a prágai Tamás­pince. A Jókai utca alatti pin­cében futópályát terveztek, de kiderült, hogy erre nem alkal­mas. Most azon gondolkod­nak: magánvállalkozásban te­kepályát alakítanak itt ki. Egy másik pincére két jelentkező is van: a Dél-dunántúli Tervező Vállalat klubot szeretne itt be­rendezni, a Villány—Mecsekal- jai Borgazdasági Kombinát pezsgőbárt kíván itt nyitni. A kisebb pincék hasznosítá­sa kevesébb gonddal jár. A Pécsi Állami Gazdaság kom- posztüzemének létrejöttével le­hetővé vált, hogy kistermelők is vállalkozzanak gomba- termesztésre. Eddig mintegy húsz pincét át is adtak ilyen célra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents