Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-12 / 9. szám

1983. január 12. KÉPÚJSÁG 5 Devizakímélő módszerek a kereskedelemben Import- pénz nélkül Manapság a politikusok, a gazdasági vezetők beszédei­ben, az újságcikkekben az import szóhoz talán leggyakrab­ban a takarékosság szó társul. A fogyasztó - ebből követ­keztetve r- felkészült arra, hogy a megszokottnál mind kevesebb külföldi árut talál az üzletékben. Tény, hogy az a dollárösszeg, amelyet az ország a fo­gyasztási cikkek behozatalára fordít, korábban — a hat­vanas években, a hetvenes évek első felében — nőtt, és később ez a növekedés megállt, majd lassan csökkent. Tekintve, hogy a tőkés infláció miatt változatlan összegért 'mind kevesebb árut 'lehet importálni, mór a stagnálást is megérezhette a fogyasztó. A gyakorló vásárlónak mégsem az a benyomása, hogy eltűnték a polcokról a márkás kül­földi áruk. Sőt, mintha inkább nőtt volna a választékuk. KETTŐS CÉL Ellentét lenne hát a szavak és a tettek között? A kor­mánynak az az álláspontja, hogy az alapvető fogyasztási cikkekből, még ha dollárral kell is fizetni értük, legyen folyamatos az áruellátás. Ezért nincs hiány például kávé­ból, citromból, távoli tájakon termő fűszerekből. Az első narancsszállítmányok tavaly már kicsit később érkeztek, mint máskor, és banánból is valamivel kevesebbet forgal­maznak ebben a szezonban a vállalatok. Ugyanakkor azon­ban a legkorszerűbb nyugati iparcikkek, a divatos külföldi ruhaneműk, a márkás farmerek, itatok, cigaretták is meg­vásárolhatók. A fogyasztási cikkek importjának ugyanis - túl a 'lakos­ság alapvető ellátásán - fontos szerepet szán a gazdasági kormányzat. Egyrészt azt, hogy lekösse a nagyobb vásárló­erőt, másrészt azt, hogy a legkorszerűbb technikát képvi­selő termékek megjelenése az üzletekben ösztönözze a ha­zai termelőket hasonlóan magas színvonalú gyártmányok előállítására. KÖZVETLEN ÁRUCSERE - NAGYOBB VÁLASZTÉK Adott pénzért azonban csak adott mennyiségű árut lehet külföldön vásárolni; így a fenti szándékok az importkeret csökkenése mellett csak „halványan" valósulhatnának meg. Kifejlődőben van azonban az importnak egy úgynevezett devizakímélő módja is, amely egyre több árut eredményez. Ezt a módszert - a közvetlen árucserét - kezdetben csak néhány KGST-tagországgal alkalmaztuk. Túl azon, hogy az országok kormányszervei éves vagy több évre szóló meg­állapodást kötöttek meghatározott fogyasztási cikkek be­hozatalára és kivitelére, a magyar belkereskedelmi vállala­tok is üzleti kapcsolatot építettek ki például csehszlovákiai, lengyel, román vállalatokkal. Felajánlottak olyan hazai fo­gyasztási cikkeket, amelyeket bőségesen tudtak itthon be­szerezni, és kértek értük cserébe a külföldi belkereskedelmi vállalattól olyan termékeket, amelyekkel azok rendelkeztek esetenként a szükségesnél nagyobb mennyiségben. Ez a belkereskedelmi vállalatok közötti vólasztékcsere később el­terjedt a KGST-ben: a tagországok nemcsak velünk, hanem egymás közt is kicserélik nélkülözhető árualapjaikat. KAPCSOLAT A QUELLE ÉS A KLUDI CÉGGEL Az utóbbi években ezt a bevált gyakorlatot - amely a partner országokban egyaránt színesítette, változatosabbá tette a belső árukínálatot - Magyarország kiterjesztette több tőkés cégre is. A Centrum Áruházak például az NSZK-beli Qelle-vel cserélt árut, és jut anélkül külföldi termékékhez, hogy dollárral kellene fizetnie. Hasonlóképpen jár el a Skála-Coop ,is, amikor finn, dán és más áruházakkal folytat cserét. S míg korábban túlsúlyban voltak az úgynevezett homogén cserék — mondjuk ruhát adtunk ruháért, cipőt ci­pőért —, addig ma változatosabb üzleteket is kötnek. Itt vannak például a vas-műszaki kereskedelmi vállala­tok, amelyék az NSZK-beli Kludi céggel állnak üzleti kap­csolatban. A Kludi korszerű csaptelepeiért a Vasért már nem a raktárán lévő fogyasztási cikkekből szállít, hanem olyan árut ad, amit partnere jobban tud hasznosítani; réz­csövet, öntvényt. Ehhez azonban az együttműködésbe be kellett vonni olyan vasipari vállalatokat, mint a Csepel Mű­vek vagy a Mofém. Az Ofotért a szintén NSZK-beli Foto Quelle-vel lépett ha­sonló kapcsolatba. A márkás külföldi fotócikkekért egyebek között szemüvegkereteket és szemüvegtokokat szállít, ame­lyeket kifejezetten erre a célra rendel a hazai termelőtől. KÜLFÖLDÖN DOLGOZZÁK FEL A példákat még hosszan sorolhatnánk, hiszen ma már jó­formán valamennyi jelentős belkereskedelmi vállalat folytat valamiféle árucserét külföldi cégekkel. Méghozzá úgyne­vezett null-szaldósat, tehát olyat, amelynek révén deviza egyáltalán nem, csupán áru cserél gazdát. A megállapo­dások olykor termelési kooperációval társulnak, sőt, az is előfordul, hogy a magyar belkereskedelmi vállalatok a bér­munka eszközével élnek: a hazai alapanyagot — például 'műanyagot - 'külföldön dolgoztatnak fel az ottani maga­sabb színvonalú technológiával késztermékké, például mű­anyag vödrökké, szennyestartókká. A devizakímélő import különféle formái teljesen új tevé­kenységet követelnek meg a belkereskedelmi vállalatoktól. Míg korábban csak a hazai ipartól rendeltek a maguk szá­mára árut, illetve a rendelkezésükre álló devizából vásárol­tak külkereskedelmi vállalatok közreműködésével külföldön, addig újabban mindenütt intenzív piackutató munkát foly­tatnak. Egyrészt felkutatják külföldön az itthon hiányzó és várhatóan kelendő fogyasztási cikkeiket, másrészt a hazai 'kis és nagy termelőkkel tárgyalva keresik az ellentételként fel­ajánlható alapanyagokat, félkész termékeket, készterméke­ket. 40-50 MILLIÓ DOLLAR ÉRTÉKŰ ÁRU Mindezt természetesen érdékünkben áll megtenni, hi­szen az importálandó fogyasztási cikkek általában a szabad árformába tartoznak, s így forgalmazásukkal az átlagosnál nagyobb nyereséget realizálhatnak. Számukra az sem mellé­kes, hogy a külföldi áruk színesítik kínálatukat, a nagyobb választék több vásárlót csábít az üzleteikbe, amelyek ez­által más, hazai áruikból is többet értékesíthetnek. GÁL ZSUZSA Hetvenöt évesen - munkában A Deli házaspár még ma is a mozgalomban dolgozik. A feleség tanácstag, a férj póri" titkár, pártoktatást vezet, társadalmi munkát szervez ... Deli Gyuri bácsival hamar megegyezünk abban, hogy nyu­godtam tegezhet, „csak” negy­ven évvel idősebb nálam . .. Ezt a „csákót" ő mondja, ne­kem borzasztóan hosszú idő, neki csekélység. Minden em­ber olyan 'idős, amilyennek tart­ja magát. Deli György 75 éves., nyugdíjas rendészeti vezető, első osztályú tímár szakmun­kás, s a megye legidősebb párttilkára — de még fiatal­ember. A hatvanötös szám csak a naptár hibája, Dell Gyuri bá­csi nem tehet róla, hiszen az ő esetében nem kellene olyan hamar írni az évek számát.- A konyhában ülünk és be­szélgetünk. A munkáról kérde­zem, mivel még mindig a nagy­községi tanács alkalmazásában áll, mint társadalmimunka-szer- vező. Ö természetesen ezt mondja; — Abbahagyom. Vége, csi­nálja más, fáradt vagyok! A felesége, aki a legjobban ismeri, csak ingatja a fejét: — Dehogyis fejezi be. — Vége, ha egyszer azt mondom, akkor vége! — Tavaly is, meg azelőtt is ezt mondta. S ahogy kitavaszo­dott, ment újra a tanácshoz, hogy akkor kezdi a munkát.. Őszre megfárad. Kicsit pi­hen ... De milyen ez a pihenés? Deli Gyuri bácsi a simon'tor- nyai községi pártalapszervezef titkára, s ez pedig ad munkát számára. — A Beidek Laci nem enge­di .. . — mondja az asszony. Beidek László, a simontomyai pártbizottság titkára szívesen dolgozik együtt az „öregekkel". Simontomyán a nyugdíjas párt­tagok még mindig dolgoznak valamit, vagy társadalmi mun­kát végeznek, vagy részmunka- idősök vallóból. Beszélgetünk a múltról. Első­nek a gyár kerül sorra. A gyár minden simontornyai nyugdíjas­nak a fiatalságot jelenti. Az­tán szóba kerül a tanácselnö- kösiködés. Három évig volt Gyönlk tanácsi vezetője, keser­vesen kellemes emlékek fűzik ehhez a faluhoz. Az a három év rengeteg munkát adott, nem is mindig becsülték meg érte, de azért szívesen emlékezik rá. Aztán újra jött a gyár. Nagyon jó — 1700 fortnt — nyugdíja lett 15 éve. Irigyélték érte. Hát azóta változott a vlág, a nyug­díj évente emelkedik, de a na­gyon jótól ma már messze van. — De megélünk .. . Ma már nem kell sok az embernek — mondja1 Deli György, majd így folytatja — Van még kérdés, fiam? — Hát éppen lenne, ha van ideje a Gyuri bácsinak. — Időm oz nincs, délután pártok tatást .tortok, még ké­szülni is kellene. — Akkor nincs több kérdés — mondom. — Köszönöm, hogy megláto­gattatok I Kint az udvaron még meg­mutatja a1 rügyező orgonát. — Bolondos az időjárás. — Bolondos. — Egy hete még ibolyánk is volt. Egyébként Simontomya a megyei teriülteffejlesztési ver­senyben hosszú idő óta az el­sők között szerepel. Dell György 75 éves nyugdíjas a társadalmi munka szervezője ... H. J.-G. K. Deli György Egymillió tonna cukorrépa-vasúton Több mint egymillió tonna cukorrépát szállítottak az idei kampány során a debreceni MÁV Igazgatóság vonalain a kábái, szerencsi, szolnoki, hat­vani és sélypi gyárba'; a cu­korrépa e hagyományos termő­területén ez a második szezon, hogy túlhaladták az egymillió tonnát. Az első vasúti szerelvényt szeptember 9-én rakták meg répával, s utána megállás nél­kül haladt o munka. Gyorsítot­ta a szállítást, hogy a nagyobb állomásókon bővítették a ra­kodóteret, új tárolóhelyeket építettek. A legnagyobb hajdú­sági cukorrépatermelő gazda­ságokban éjszaka is hordták a répát a vasútállomásra, hogy a vasúti kocsik rakodása folya­matos legyen. Megkönnyítette a munkát, hogy kevés volt a csapadék, a földuta.kon is gyor­san haladtaik a járművek. Az igazgatóság területén október­től menetrend szerint közleked­tek a cukorrépáit szállító szerel­vények; a korábbinál jobb volt az összhang a fuvaroztatók és a vasút között. Vasarely-képek Tatabányán Vasdrely — Vásárhelyi Vik­tor — festőművész munkáiból nyitnak kiállítást január 13-án 17 órakor a tatabányai nép- házban. Az „op-airt” egyik ne­ves művelőjének munkáit Cse- péi Tibor budapesti zenetanár bocsátja bemutatásra a nép- háznak. Csepei nagy rajongó­ja a magyar származású, Fran­ciaországban élő és alkotó mű­vésznek és értékes Vasarely- gyűjteménnyel rendelkezik. Ezekből mutatnak be mintegy harmincat a tatabányai kiállí­táson, amelyen a gyűjtő vetített képes előadást is tart Vasarely munkásságáról. Högyészi ÁG Mozikezelő, állattenyésztő, asztalos... A Högyészi Állami Gazdaságiban több mint tíz éve foglalkoznak a Hampshire baromfik tenyésztésével. A tyúkok, kakasok, amelyek a gazdaságból kerülnek ki, jó húsukkal, gyors növekedésükkel, kedvező takarmány-felhaszná­lásukkal 'emelkednék más fajok fölé. £ tyúk- féleség jó hírét iBí'szkup Ferenc nyugdíjas ku­tató tartja fenn. Több mint tíz éve vállalkozott a Gödöllői Kisállattenyésztő Intézet nyugdíjasaként arra, hogy a högyészi gazdaság tyukászatában a Hampshire-fajta tenyésztéséhez tanácsokat ad, segíti a gazdaság szakembereit e faj jó tulajdonságainak megtartásában. így a sok-sok értékes szakmai tanács, a sókéves munka ta­pasztalatainak összegezése, majd értékelése s ennék felhasználása a további munkában, ugyancsak Biszkup Ferencre vár.- Vamnak-e más területen mellékfoglalkozá­sú, másodállású emberek? - kérdeztük dr. Gscheidt Mátyás igazgatótól. A lista, amelyet tanulmányozunk, hosszú és meglehetősen változatos. Rögtön az első öt embernél álljunk meg. A Tolna megyei Mozi- üzemi Vállalat „alkalmazottai" - fő foglalko­zásuk mellett, öt személy öt pusztán, kisköz­ségben vállalkozik arra, hogy hetenként egy­két alkalommal kezelje a mozit. A moziüzemi vállalat nem tud 'minden géphez saját, főállá­sú embert állítani, 'kézenfékvő, hogy a pusztán, a faluban lévő emberek kezeljék a gépet. így ennek kettős haszna is-van. Hiszen a dolgozó plusz jövedelemhez jut, ugyanakkor nem kell bezárni a falusi mozikat. A másik terület, amelyen sok ember tevé­kenykedik szerződéses alapon, a szállítás. Évek óta nincs gondja a gazdaság vezetőségének a rengeteg vagon kirakásával, berakásával. Ugyanis az állomásokhoz közel lakó dolgozók brigádokat alakítottak - vagonrakás céljára. Ezek egyszeri, de ismétlődhető szerződések. Vállalkozik például a gazdaság hat szakályi dolgozója arra, hogy szombaton kirakják az érkező vagonokat - a vasút azonnal értesíti az emberek vezetőjét, és fél óra múltán már kéz­zel, géppel rakják a vagont. Van olyan brigád, amelyik vasárnapra vállalkozott, van, amelyik kizárólag éjszakára. Ember-munka—kedve vá­logatja itt is. A harmadik „ágazat" a mellékfoglalkozások tekintetében a nyugdíjason iköre. .November­ben 65 nyugdíjast alkalmaztak, de van, amikor százan is tevékenykednek a gazdaság nyug­díjasai mellékfoglalkozásként, ugyancsak „ki­alkudott" bérért és természetesen ennek ellen­szolgáltatásaként megfelelő munkát ajánlanak fel. Mintegy húsz dolgozónak adott a gazdaság igazgatója engedélyt arra, hogy működési te­rületükön másodállásban ipari tevékenységet folytassanak. 'Ez is kettős hasznú, hiszen a dol­gozó a lakóhelyén szolgáltatást nyújt, legin­kább hiányszakmában, ugyanakkor folytatva napi munkáját otthon, saját 'kis műhelyében több jövedelemhez jut. Villanyszerelők - négy személy -, asztalosok, egy tűzifafűrészelő, áfész-es gázpalackárusok, a vasúti raktárban más cégnek is munkát végző, húskimérő ható­sági húsboltban, sőt, kézilabdaedző is van a több mint húsz személy között. Az elmúlt években, amikor kedvezően ala­kult a gazdasági helyzet, s volt lehetőség a régi cselédházak szanálására, helyettük új ott­honok építésére, ekkor is vállalkozókra bízták a munkát. Munkaidő után fogtak az építőrész- leg dolgozói a bontáshoz és a felhasználható anyagot leginkább — megvásárlás után — sa­ját lakásuk felújításához használták fel. Érdekes módon alakult egy nagyobb megbí­zás teljesítése. Konténerekre volt szükség a gazdaságnak, de nem tudták munkaidőben se­hogy beszorítani a műhelyi tevékenység közé. így erre az egy feladatra is akadt vállalkozó csoport a lakatosok között: tizenhat konténert, határidőre elkészítettek. Pj-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents