Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-09 / 7. szám

1983. január 9. Iregszemcse Intenzív búzatermesztés A gabanaprogram végrehajtása olyan folya­mat megyénkben, amely több figyelmet kíván a jelenleginél. Ennek oka többek között az is, hogy a búza-, kukorica-, árpatermesztést tel­jesen gépesíteni lehet, biológiailag jó értékű növény áll rendelkezésre, ugyanakkor egyre fogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, tehát á gabonaprogram olyannyira ösz- szetett, hogy - exportáruként sem utolsó növé­nyekről van szó - egy cikkben nem is lehet elemezni. Csupán arra van mód, hogy képet adjunk róla, hogyan kapcsolódtak be Ireg- szemcsén az intenzív búzatermesztésbe. Itt olyan vezetőség van a szövetkezet élén, nagy­jából kilenc év óta, amely mer kockáztatni. Keresik a legjobbnak Ígérkező növényeket, gépsorokat — két okból is. Egyrészt a gabona­program révén lehet a termelésben - eredmé­nyességben - előrelépni, az állattenyésztési ágazatnál kevésbé eszköz- és munkaigényes, s nincs is annyi kockázata. Varga János szövetkezeti elnökkel megnéz­tük, hogyan kezdődött Iregszemcsén az a program, amely most úgy jó félidejénél tart. Kezdjük mindjárt ott, hogy ebben a térségben együtt volt minden a gabonatermesztés fej­lesztéséhez. — Programunk úgy kezdődött — mondja az elnök —, hogy „fülest" kaptunk a KSZE nö­vénytermesztési rendszertől. Van egy országos program, amelynek az a lényege, hogy meg­felelő gépesítéssel több búzát kell termelni, az egyre növekvő termelési költségek ellenére azonos termelésköitségi szinten. Mi erre azon­nali válaszoltunk - igent mondtunk. Persze a nagy pénzügyekben nem vagyunk olyan jár­tasak, mint a bankosok, ezért Jerkovics János­hoz, az MNB megyei igazgatóhelyetteséhez fordultunk tanácsért. Majd a termelőszövetke­zetek szövetségéhez mentünk, ott is nyitott volt előttünk az ajtó - a kölcsönös támogatási alapból kértünk pénzt. Kaptunk pénzt, ígére­tet, tanácsot. Es hozzáfogtunk a munkához. Természetesen sok pénz kell egy ilyen vál­lakózáshoz. Körülbelül 32 millió forintról van szó. Tehát csak az olyan gazdaság pályázha­tott erre, amelyiknek volt saját pénze. — Kettős szerencsénk volt — mondja az el­nök —, mert volt saját erőforrásunk. A koráb­bi években úgy gazdálkodtunk, hogy jutott fejlesztési, beruházási alapra. A termelés gaz­daságosságának rendszeres figyelése révén eredményeink számottevők voltak, költségeink pedig a tervezett alatt. Mindig sikerült úgy gazdálkodni, hogy a különféle áremelkedése­ket kihevertük. Volt pénzünk, kaptunk a szö­vetségtől is. Együtt volt a gabonagépsor - mert nem­csak az újak tartoztak ebbe, hanem a meglé­vő és három évnél fiatalabb erő- és munkagé­pek is. Ugyanis a harminckétmillió forint ér­tékű gépsort kiegészítette a már meglévő jó állapotú géppark -, tehát ezek értékét „le­vonták", azaz beszámították a gabonagépsor­ba. így tavaly „csak" 7,3 millió forintgt köl­töttek új gépek vásárlására, idén periig tíz­millió forintot. Már befizették a gépek árát, várják, mikor mehetnek értük. A gabonaprogram nem utolsó érve, a meg­valósítás érdekében, hogy a nagy fokú gépe­sítés révén csökken a munkaidő. A vetést, nö­vényápolást, betakarítást, vetés-előkészitést rövidebb idő alatt lehet elvégezni. Ez azt je­lenti, hogy a búzát — csaknem kétezer hek­táron — tizennégy-tizenhat nap alatt tudják betakarítani —, optimális időben lehetséges szárítani. Tehát akkor vágják a gabonát, ami­kor a nedvességtartalma alacsony és szinte csak szelelik a szárítóban. Sok technikai előnyét fel lehet sorolni az intenzív búzatermesztésnek, de egy darabig időzzünk el annak emberi hatásánál. Rögtön állapítsuk meg, hogy a termelést irányító vezetőkre rendkívül nagy felelősség hárul. A traktor, vagy a kombájn nem szalad­hat üresen. Kiszolgálásához átszervezésekre volt, s van szükség a munkák csúcsidején. S itt jutottunk el valójában a lényeghez: a gabonaprogramot végrehajtó emberekkel meg­értették ennék szükségességét, hasznát az egyénnek és hasznát az államnak. Politikai munkáról van szó. Korábban sem volt baj a munkaerkölccsel, nem kellett a brigádvezetők- nek szaladgálni az emberek után reggél mun­kakezdéskor, de most másról volt szó: kilenc­ezer tonna búzáról. Körülbelül ennyit takaríta­nak be egy-egy évben — ötéves átlagban. S ezt a mennyiséget meg kell fejelni - a tavalyi termelési költség árán. Tehát hiába növek­szik például a vegyszer ára, a gépeké úgy­szintén, a termelés költségei — egy mázsa búzára vetítve - nem emelkedhetnek. Tavaly átlagosan — tábláktól függően —, 160—180 fo­rintba került egy mázsa búza. Ez még nem végleges adat, hiszen a múlt évi gazdálkodást értékelő mérleg még nem készült él. Fentebb mondtuk, hogy körülbelül a felé­nél tartanak az intenzív gabonatermesztési programnak Iregszemcsén. Felénél, de nem félúton —, mert az idei terv a folytatást még erőteljesebbé teszi. Van persze sok biztató jelenség 'is. Elsőként végeztek a járásban a búzabetakaritással, öktóber közepén már a földben volt az idei aratás magja, és több mint hárommillió forint 'prémiumot kaptak a gabanai'partól a búza kiváló minősége miatt. A gabonaipar a (megyében egyébként megkö­zelítően ihaftvalnimífflió forintot fizetett 'ki e cí­men. Tehát körülbelül hetven búzatermesztő gazdaság között a megyében I Amint közelebbről vizsgáljuk az intenzív bú­zatermesztést, sok oTyan érdekes és tanulsá­gos esettél találkozunk, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Például, ha július 20-a előtt takarítják be a búzát, hektáronként 2-3 mázsa többlettermést könyvelhetnek el. A szalma értékesítése ugyancsak sok százezer forintot hoz, egy-egy bálázó két év alatt mea- keresi az árát — ugyanakkor a népgazdaság papíripari nyersanyaghoz jut. Tavaly a búza betakarítása élőtt, még száraz időben 500 hek­tárról - amúgy kóstöló-próbaképpen -, levág­ták a borsót! A meglévő géppark, illetve amelyekhez még az idén jön tízmillió forint értékű traktor, kom­bájn, egy évben hosszabb ideig használható: borsóban, árpában, búzában és kukoricában. Az iregszemcsei vállalkozás másik nagy ta­nulsága az, hogy a megszorított beruházási lehetőségek ellenére is élőre tudtak lépni. Sa­ját erőből főleg. Az elmúlt évek gondos-ered­ményes munkája tette ezt lehetővé — anyagi­lag. Szellemileg pedig a vállalkozáshoz az adott indítást, erőt, hogy Iregszemcsén is segí­teni akarnak a gazdasági élet fellendítésé­ben. Egyelőre a búzatermesztés területén. PÁLKOVÁCS JENŐ Harmincezer viHanykáfyha Szűnőben a tüzelőgondok KÉPÚJSÁG Hol vannak a díszpolgárok? Egy kitüntető cím nyomában Dombóvár két díszpolgára, dr. Sáfár Lászlóné és Bertus Fe renc az 198.0-as ünnepségen ünnepélyes keretek között a vá­A lakosság nagy része ta­valy idejében gondoskodott téli tüzelőanyag szükségletéről, ám akik késő őszig, vagy még to­vább halogatták a szénvásár­lást, sokszor hiába járták a tüzéptelepeket. Az ellátás fő­ként a tiszántúli megyékben akadozott. A Borsodi Szénbá­nyákból — komoly üzemzavar, vízbetörés miatt késve küld­ték a szállítmányokat, amelyek amúgy is kisebbek voltak a vártnál. Ennek következtében az ország keleti területeire a du­nántúli bányákból kellett át­irányítani a szenet. Ez az át­csoportosítás azonban nem szüntette meg, hanem csak mérsékelte a hiányokat. Novem­berre megoldódtak a borsodi bányák termelési gondjai, újra fellendült a termelés. így a szénbányászat az elmúlt év vé­géig szombat-vasárnapi műsza­kok megszervezésével, többlet- munkával behozta a lemara­dást, sőt 26 millió tonnás évi tervét még túl is teljesítette, - erről tájékoztatták az MTI mun­katársát az Országos Energia­gazdálkodási Hatóság illetéke­sei. 1982-ben a tüzéD 5,1 millió tonna szén és brikett szállítá­sára kötött szerződést a bányá­szattal, amely az év végéig en­nél mintegy 82 ezer tonnával többet is szállított. A kereske­delem így folyamatosan feltölt­hette készleteit, amelyek jelen­tősen növekedtek október eleje és december utolsó napjai kö­zött. A megelőző év szintjét azonban nem érték el, ami a szénvásárlásoknál még mindig éreztette hatását; a hiányok csökkentek ugyan és fellendült az értékesítés, ám a tüzelő­anyag választéka sokfelé még szűkös volt. A bányászok az idén január­tól további erőfeszítéseket tesz­nek azért, hogy szállítmányaik­kal folyamatosan biztosítsák az ellátást, s a kereskedelem kész­letei is állandósuljanak. Az el­következendő hónapokban ki­egyensúlyozott kínálat várható a tüzéntelepeken, helyenként és időnként azonban továbbra is előfordul, hogy a választék­ból hiányoznak majd egyes, különösen keresett szénfaiták. Főként a iobb minőségű hazai szeneknél lesz ez íav, ezakből a kereskedelem nem is ígér a ta- »nlvinnl többet. A rendelkezésre álló készleteket igyekeznek le­hetőség szerint egyenletesen, ütemesen átadni az ország kü­lönböző részein lévő tüzelő- anvag-teleoeknek. Mint ismeretes, sok helyen átálltak az olajtüzelésről szilárd tüzelőanyagok használatára. Az ÁFOR tájékoztatása szerint azonban az elmúlt évben a tü­zelőolaj-forgalomban ez még nem érződött. Az ellátás ennek ellenére kiegyensúlyozott volt, s jelenleg is elegendőek a kész­ületek. A kedvező időjárásnak köszönhetően: egyelőre szállí­tási gondok sincsenek, hiszen az utak az egész országban könnyen járhatók. A tankkocsik a megrendeléstől számított két héten belül házhoz szállítják az igényelt tüzelőolajat azoknak a ’közületeknek és magánfel­használóknak, akik tárolótar­tállyal rendelkeznek. A kutak­nál is viszonylaa gyorsan ki- szolaálják a vevőket. Sokan várnak hőtárolós vil­la nykáH'há ra, illetve a bekötés­hez szükséaes engedélyekre. Az elmúlt évben a tervezett 30 ezernél néhdhv ezerrel több hő­tárolós vi'llanvkálvhát kötöttek be a lakásokba. A Magvar Vil­lamosművek Tröszt *az idén is hasonló mennyiségű ói kályha használatára ad engedélyt, s ebből minteov 10 ezer enaedély már az iaéaylők birtokában van. Es az iDar és a kereskedelem várhatóan ezúttal hizt0sítio a 30 ezer hőtárolós villanykály­hát erre az évre. (MTI). (Megyénk városaiban, közsé­geiben évről évre rendszeresen kifejezik elismerésüket a taná­csok a társadalmi munkában élen járóknak és mindazoknak, akik a legtöbbet tettek az adott - egy viszonylag rövidebb - időszakban településükért. Min­den esztendőben szép számmal akadnak olyan férfiak és nők, akik kitüntető jelvényt, okleve­let, netán pénzjutalmat kap- ■ > nak. Az elismerésnek egy ma­gasabb foka a díszpolgári cím adományozása, amelyet leg­utóbb 1977-ben szabályozott mi­nisztertanácsi határozat, illetve a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala elnöki utasítása. Esze­rint haz;áink települései közül a városokban adományozható díszpolgári cím. Erről érdeklőd­tünk Bonyhádan, Pakson, Dom­bóváron, és Szekszárdon. o Dr. Schüler Zoltán, a bony­hádi Városi Tanács V. B. titká­ra (mondatta: — Nincs még Bonyhádnak díszpolgára, elképzelésünk vi­szont van e cím adományozásá­val kapcsolatban. Ezért is hozott rendeletet tanácsunk 1982 feb­ruárjában a díszpolgári cím alapításáról és adományozásá­ról, részletesen rögzítve többek között azt, hogy ki, milyen te­vékenységért kaphatja ezt a nagy elismerést. — Az 1977-es országos ren­delet életbe lépése óta több mint öt év telt el. Ez az idő - úgymond - rövid volt, Vagy esetleg túlságosan szigorúak az adományozás feltételei? — Bonyhád várossá válása után a település életében nem ez volt a legfontosabb, a leg­meghatározóbb. Lényegében fel sem merült annak a gondolata, hogy korábban valaki ilyen ma­gas kitüntető címet kapjon. Ezenkívül: nem tartottuk helyén­valónak, hogy a várossá válás után nyomban „csináljunk" egy díszpolgárt. Az az elvünk, hogy e _ címet csők olyan személy kapja, aki szó szerint rászol­gált, vagyis „A város érdekében kiemelkedő jelentőségű politi­kai, 'társadalmi és közéleti tevé­kenységet fejtett ki; A (hazai és a nemzetközi munkásmozgalom, a tudomány és a művészet él­harcosaként érdemeket szerzett a szocialista és kommunista társadalmi rend építésében, a nemzetközi békeharcban, a nemzetközi kapcsolatok fejlesz­tésében, és ennek folytán kap­csolatba került a várossal, elő­segítette a város szocialista fej­lődését, tekintélyének emelé­sét”. Nos, úgy Ítéljük meg, hogy ha például tízévenként lesz Bonyhádnak egy díszpol­gára, az nagy dolog, hiszen, ha a tanács sok ilyen címet ado­mányozna, akkor azok keveseb­bet érnének. o — Van-e díszpolgára legfiata­labb városunknak? - kérdeztük a paksi Városi Tanács vb-titká- rától, dr. Tóth Lajostól. — Egyelőre nincs. A települé­sért leghasznosabb tevékenysé­get kifejtőknek „Pa'ksért” em­lékplakettel és 6 ezer forint ju­talommal fejezi ki elismerését a tanács. — S alapítottak már díszpol­gári címet? — 'Még nem, de úgy tűnik, nem késtünk el vele. Ez a cím az eddigieknél lényegesen mé­lyebb tartalmat takar. Várható­an néhány éven belül lesz Paks­inak díszpolgára. o — Dombóvár első díszpolgá­ra az azóta már elhunyt Kiss János volt - tájékoztatott Vi- dóczy László, a városi tanács elnöke. - Életútját, a kommu­nista mozgalomban hosszú év­tizedeken át kifejtett tevékeny­ségét igyekezett ily módon is elismerni tanácsunk 1975-ben. — Az elsőt. továbbiak is kö­vették? — Igen, 1976-ban dr. Szőke Sándor tanár lett a város disz- polgára néprajzi tevékenységé­ért, s Dombóvár monográfia já­rnák elkészítéséért. Ezután négy évvel pedig dr. Sáfár Lászlómé nyugalmazott városi tiszti főor­vos, közegészségügyi felügyelő és Bertus Ferenc, a helyi áfész igazgatósági elnöke vette át ros egész társadalmának e leg­nagyobb elismerését dokumen­táló oklevelet. Dr. Sáfár László­né, a város és a városkörnyék egészségügyi fejlesztésében ki­fejtett több évtizedes áldozatos tevékenységéért, Bertus Ferenc pedig a város és a városkörnyék kereskedelmi hálózatának fej­lesztéséért, az (ellátás-szervezé­sért, a szolgáltatások színvona­lának emeléséért lett Dombóvár díszpolgára.- S 1980 óta?- Napirenden tartjuk-e kér­dést. Legközelebb, valószínűleg 1984-ben ismét két személy ve­heti át az elismerő oklevelet. o Szekszárd város Tanácsa 1979-ben hozott rendeletet a díszpolgári cím adományozásá­ról, de még nem kapta meg senki e címet.- Miért? — kérdeztük Kovács János tanácselnöktől.- A város viszonylag új ve­zetésének figyelmét az eddig eltelt mintegy másfél évben az ennél fontosabb, lényegesebb és sürgetőbb tennivalók kötöt­ték Is, de mindezt a diszpo'lgá- ri cím adományozása jelentősé­gének lebecsülése nélkül mon­dom - válaszolta, majd Így folytatta: - Nem feledkeztünk meg erről sem, sőt konkrét ter­veink vannak.- Az adományozásra csak ta­nácsi kezdeményezés alapján kerülhet sor?- (Nem, ugyanis kezdemé­nyezhetik ezt a városi szintű ál­lami szervek 'mellett a társadal­mi és a tömegszervezetek, ille­tőleg a lakosság is javaslatot tehet a cim adományozására.- Történt-e már kezdeménye­zés, érkezett-e javaslat?- Még nem. .«ii. Négy város, négy díszpolgár - ez tehát vizsgálódásunk ered­ménye. De ekként is megfogal­mazhatjuk ugyanezt: négy vá­ros közül csupán egyetlen egy adományozott ilyen címet, igaz, az már négyet is. Az ily módon jól érzékelhető különbség leg­alábbis elgondolkodtató. A megtiszteltető cím adományo­zása természetesen nem köte­lező sehol sem, s túl gyakorivá válása valóban csökkentené rangját, értékét. Azonban ha jelenleg valaki a megyébe ér­kezve a társadalmi megbecsü­lés, elismerés e magasabb fo­kú formájáról érdeklődik, az a felelet: sem Szekszárdnak, sem Bonyhádnak, sem Paksnak nin­csen díszpolgára. S a „miért?" re adható válaszok ismerete nélkül az illető akár azt is meg­állapíthatja, hogy nyilván azért, mert mindeddig senki sem volt méltó rá. Csakugyan nem?! VITASZEK ZOLTÁN Fotó: MAGYARSZÉKI ENDRE J)(U ^}OVí'^mgS TüQCíL t mm&m rnytitét^h, ^ rlismrrt tt ckim* áfítt&imw fijládtjá fywwá-sfa mámtól tt (km# Mám ri&tm 'Omnlmhit íámmhlmi , 7>wmá&<: ■*' v ,/bfnfwJáf (kíws a, Áimti yúmrcy zhw-* s^átná tmMh %&./% heti , Ptwáxkkit. á/ --------------------------------". : *h W{*r Egy kitöltetlen oklevél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents