Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

A iNhEPÜJSÄG 1983. január 8. Évtizedek a pályán... Egy nemzedék elköszön A népművelés azon területek egyike, amelyikhez állítólag „mindenki ért". Valóban, a társadalom legszélesebb rétegei vesznek részt a művelődéspolitika célkitűzéseinek megvaló­sításában. A népművelés eszközeivel is találkozik mindenki. Akad, aki szándékait, terveit a helyileg illetékes művelődési házéval azonosítva, rendszeres látogatójává válik egy-egy ismeretterjesztő előadássorozatnak, tanfolyamnak, szakkör­nek. kiállíásnak. Akad, aki a népművelési intézmények ön. kifejezést jelentő lehetőségeivel élve képzőművészeti, nép- művészeti vagy irodaimii körök munkájában vesz részt. A társas szórakozás színtereként pedig a klubestek, táncmu­latságok szolgálnak. A szolgálat szó azért hang-- súlyozandó, mert a következőkben olyan emberekről be­szélünk, akik mindezeket irányítva, szervezve, rendezve, a népművelést szolgálatnak tekintik. Megyénik három idős népművelőjét kerestük meg nyugdíjba vonulásuk alkalmá­ból. Egy olyan nemzedéket képviselnek, akiknek rengeteg jutott a munka nehezéből, s akik most elköszönnek ... Krassay Gyula — Viszek magammal egy al­bumot, egy névsort Tárgyiasult emlékeimet. Ezeket lapozgatom és kóstolgatom a nyugdíjas éve. két. .. — kezdi beszélgetésünk­kor Krassay-Gyula. Neve Fadd községével az el­múlt évtizedben szinte össze­forrt. — A pályáin nékem a csúcsot Fadd jelentette. A termelőszö­vetkezet anyagi és erkölcsi tá­mogatása tette lehetővé, hogy a község kulturális életének fej. lesztése érdekében született el­képzelések sorra meg is való­suljanak. A tsz-fenntartású művelődési ház eredményeiből nem csupán a szövetkezeti tagok, de az egész község „profitált". Gyak. ran hallani, hogy a kultúra nem áru, ám, a színvonalas elő­adások biztosításához sok pénz­re van szükség. A faddiak első­ként ismerték fel, hogy a be. fektetett anyagiak, ha nem is pénzzel1 mérhető módon, de megtérülnék. Ezért éltek a tsz jó lehetőségével, és a falubán a közélétnek, a társas, kulturált szórakozásnak olyan teret bizto­sítottak, amely országos viszony­latban is példa lett. írók, költők, színészek, képzőművészek, poli­tikusok találkoztak a faddi em­berekkel, akiket ezek az estek kisebb-nagyobb közösséggé is formáltak'. — Akadtak kezdetiben olya. nők is, akik kocsma jellegű in­tézménynek tekintették a műve­lődési házait, mert presszó is üzemelt benne. Ezek magatar­tásukkal — enyhén szólva — zavarták a rendet. Előfordult, hogy az URH-t, a körzeti meg­bízott rendőrt kellett segítségül hívni. Ilyen estéken bizony elég keserűen mentem haza. Szeren­csémre a közösség mellettem állt, és évek múlva a rendbon­tóik is beálltak o sorba. Ilye­neken lehet a nevelő munkánkat mérni. Szolgai alázat kéll hoz­zá ... — lapoz emlékei albu­mában Krassay Gyufa. * Egy kis falu felekezeti isko­lájának egyik tanítója aktívan, örömmel rendez színdarabokat, műsoros esteket, sőt tantestü­leti kollégáival szerepeket is vállal. Változik a társadalmi rendszer, de a munkáját to­vábbra is szeretettel és lelke­sen végzi. Ezt értékelve a felet­tesek, a függetlenné váló nép­művelési felügyelői állást ajánl­ják fel. Egész járás kultúráját kíséri figyelemmel „hírhordó­ként”. Ami valahol jó, azt má­sutt is ajánlja. Kísérletezik a kollégáival, módszerek kidolgo­zásán fáradozik. A kérdés: mit, hogyan? (Hazahívják Tolnára a művelődési ház vezetőjének. In­nét megy nyugdíjba. Dióhéjban ennyi Rész Antal népművelői pályája.- ...és a tapasztalata? — A legfontosabb a népmű­velők egymás közötti kapcsola­ta, mert népművelőnek csak népművelő segítheti a munká­ban. A társadalmi vezetőségek? Többnyire csak papíron... Olyan a mi munkánk sokak szemében, hogyha nincs botrány, s valaki tanácsülésen nem szólal fel, hogy ilyen vagy olyan disznóság történt a' „kultúrban”, akkor nincs gond, nem foglalkoznak vélünk... Kívülállónak a nagy rendezvények, táncmulatságok jelentik a „kultúrmunkát". Hogy évek óta sikerrel csináljuk a felnőttoktatást, vagy a szakköri tevékenységet, ami nem terem látványos eredményeket, de hasznos és fontos.. Ezt alig is­merik. Különös pálya ez. Vala­mikor kevésbé tudományos munkát végeztünk, mint ma. Akkor ösztönösen a közösségek igényei szerint dolgoztunk. A mi munkánkat mindig a helyi körülmények határozzák meg. Ezeknek a keretei között fo­gadják el a számukra megfelelő népművelő szeméilységét is az emberek. A népművelőnek ezekhez kell idomulnia. Csak hivatástudattal lehet a népmű­velést végezni — összegez Rész Rész Antal Antal. Majd bontja a napi pos­tát, intézni a telefonos ügye­ket... *- Visszatekintve, a pályát igen nehéznek látom. Korszerűt­len intézmény a falu szélén, sű­rűn váltakozó kollégákkal. Egy nevetséges példát említek: húsz éven keresztül nem volt gazda­sági vezetőm. A gazdasági ügyeket is én láttam el. Egy fizetési jegyzéken a számfejtő, a kifizető, az ellenőrző aláírá­sánál is az én nevem állt — idé­zi népművelő emlékeit Csikós Imre, a dombóvári művelődési ház volt, ma már nyugdíjas igazgatója. — Az ismeretterjesztő előadá­sokat az üzemekben rendeztük, mert olyan körülményeink vol­tak, hogy a házba nem szívesen jötték az emberek. A színházi előadások, meg a táncmulat­ságok maradványaiból, bevéte­leiből tartottuk fenn a munka­köröket — folytatja. A néptáncegyüttes sikerei, a vasutas fúvószenekar eredmé­nyei, a színházi előadások gondjai kavarognak, amint a múltat faggatja. Nem panasz­ként említi, hogy az élmúlt két évtizedben a napi munkaideje Csikós Imre átlagosan 12 óra volt. Azt sem, hogy az ünnepnapok is a mun­kahelyen köszönték rá. A Haza­fias Népfront, a párt-, a KISZ-, az úttörőszervezetek munkájá­ban is részt kell vennie — hite szerint — annak, aki közösségek programjainak szervezője. Tájé­kozott legyen, aki tájékoztatni akar - vallja. A népművelő egyik legfontosabb tulajdonsá­gának tartja az emberismeretet, hogy mindenkihez a maga nyel­vén tudjon szólni. A fáradtságérzetet feledtetik a még meg nem valósult ter­vek, mint a környékből össze­gyűjtött néprajzi anyag sorsa, állandó kiállítássá rendezése... — Amit kicsit sajnálok — mondja Csikós Imre - az az, hogy a két fiammal keveset tudtam foglalkozni. Amikor ha­zamentem már aludtak, amikor felébredtem, már ők mentek el az iskolába. Ami elismerést a pályán kaptam, annak fele a feleségemé... * Hegycsúcsról ugyanúgy mesz- sze lát az ember, mint a pályá­ja végéről visszatekintő. A há­rom népművelő vallomásából, másfél évtized leszűrt tapaszta­lataiból ezen a helyen csak né­hány fogalmat emelnénk ki. Lássuk: „szolgai alázat”, „hi­vatástudat", „tenni akarás", „emberismeret, -szeretet". Mindezek együttes eredménye, hogy a nyugállományba vo­nulók mindegyike felújított, kor­szerűsített, vagy éppen modern új művelődési házat adhatott át. A közművelődés szolgálatá­ban utánuk következőknek ... DECSI KISS JÁNOS Einstein éleiéből Történetek egy lángészről A nagy tudós, Albert Einstein 'semmit sem kapott ajándékként egész életében, de meg­volt üz a képessége, hogy sem magát, sem másokat ne vegyen túlságosan komolyan. Ez a képessége segítette, hogy elviselte a nagy gyűlölködéseket és a nagy dicséreteket, ame­lyeket mindenkor terhesnek érzett. Rendkívül szellemes tréfákkal tudta leleplezni a hamis pátoszt. „Mindenki boldog, ha egyszer alkal­ma van szívből nevetni” - ez volt életfilozó­fiája. Amikor a zürichi technikai főiskolán tanul­mányait végezte, tanárai semmi rendkívülit nem fedeztek fel Einstenben, hacsak azt nem, hogy 'nagyon rendszertelenül jélent meg az előadásokon. Amikor letette vizsgáit, állás nélkül maradt. „Humorral veszem ezentúl is a dolgokat, ahogy jönnek, nem hagyom meg­fosztani magüim tőlük" - mondta. „Isten meg­teremtette a szamarat - és vastag bőrt is adott neki". Újságokban hirdetett és keresett magántanítványokat óránként három frankért. Diplomájának megszerzése után két évvel Einstein hivatalnok lett: állást kapott Bernben, a svájci szabadalmi hivatalban. Feleségül vet­te egy korábbi évfolyamtársát, a szerb szár­mazású Mileva Maricot. Az akkori időszakból való leveleiben - sok- sók fizikai újdonság között — találjuk ezt a sort: „Gyereket várunk". S jött 'Hans-AI bent, akit Bujának becéztek, akiből egy rendkívül szemtélen fickó lett, és aki rövidesen egy öcsi­két is 'kapott. HOBBIJA A TUDOMÁNY Einstein mint „harmadosztályú szakértő” nagyon keveset keresett. Talicskán maga húz­ta haza a fűtéshez a szükséges fát és szenet, és zsákokban hurcolta fel a bérlakásba. A legrosszabb fajta, olcsó cigarettát szívta. Ami­kor Mileva asszony lement vásárolni, Einstein bal karján tartotta a íkis Eduardot és jóbbjá- val írt. Hétfőtől szombatig Einstein a benyúj­tott szabadalmi kérvényeket vizsgálta, ezt „kenyérkereső munkájának" nevezte. Vasár­nap, meg az ünnepnap a konyhaasztalnál ült, élőtte cédulák és ceruzáik, — törte a fejét és képleteket írt. A tudomány volt a hobbija. „Mérni, ami mérhető. Mérhetővé tenni, ami nem mérhető" - ez a fizika alapja. De még nem tették következetesen mérhetővé azt a két fogalmat, amelyre az egész tudomány fel­épült, s ez: a tér és az»idő. íme, Einstein első próbálkozásaként híres elmefuttatása: egy gyorsan szaladó vonatban ül egy fizikus egy órával, Kitekint: kiint az órák lassabban jár­nak! Egy másik fizikus a sínek mellett áll és megállapítja: a vonaton lévő órák lassabban járnak! Tehát mindkettő azt tapasztalja, hogy a másik órája késik. Ez paradoxonnak lát­szik. Einstein következtetése azonban tökéletesen helyén van, csak ellenszegül az ember felfogó­képességének. A jelenség ugyanis csak a fénysebesség (300 000 kilométer másodpercen­ként) alapján mutatható ki. Az ilyen sebesség elképzeléséhez az embernek — azt lehetne mondani — nincs érzéke. 1905 a fizika nagy éve. 'Később a történé­szek ettől számítják a fizika XX. századi „aranykorának” kezdetét. Einstein ebben az éviben még három további korszakalkotó mun­kájával lépett a nyilvánosság ©lé. Ezek közül az egyik, az ún. kvantumelméletről szóló hoz­ta számára később a Nobel-díjat. Einstein re­lativitás! elméletéből ezt a következtetést von­ta le: „Az elmélet vicces és vonzó”. S ebből a „vicces elméletből" született meg a képlet: E = mc2. Évszázadunk sorsdöntő képlete. BERLINI ÉVEK A Berlinbe való költözés Einstein számára egyben az elválást jelentette első feleségé­től és két fiától, ők Zürichben maradtak. A házasságot 1919-ben hivatalosan is felbon­tották. Később elvette Elsát, egy távoli uno­kanővérét, s két fiával, valamint feleségének két lányával is együtt folytatta életét. Amikor egyszer előadóútra Svájcba utazott, nem ment szállodáiba. „Egykori szerelmesem­nél lakom” — mondtá, s átutalta neki később a Nobel-díj egész összegét — még mielőtt megkapta volna. De az aranyérmet sem látta soha. 1922-ben nevében a stockholmi német nagyikövet vette át, Berlinben Elsa asszony azonnal elzárta. Öt nem érdekelte az arany­érem. Egész életfelfogásában tág tere volt a hu­mornak - ezt Einstein nyíltan vallotta, s apró alkalmi versekben magát is gyakorta kigúnyal- ta. Egyszer hegedülés köziben fényképezték le, s a képen látszott, hogy nagyon meghízott. Er­re a képre írta: „A tudomány sokat ér, - a művész nem ily kövér”. Einstein nevetése valóságos természeti je­lenség volt. Egyszer vendégségben járt Leiden­den (Raul Ehrenfestnél, akivel különlegesen jól megértették egymást, s akinek a felesége szin­tén fizikus volt. Egy alkalommal nevetés köz­ben akkorát csapott a karosszék karfájára, hogy valóságos porfelhő szállt ki a kárpitból. Ki a jó háziasszony - teszi fel a kérdést? „Az, aki mértéket tud tartani a tisztasági mánia és a piszkos lomposság között”. „Mint sok szomorú ember ajkán, az övén is állandó masály ült — meg tréfa" — írja róla Clarira Goi! írónő, oki gyakran volt vele együtt Berlinben. Einstein magányos ember volt. Éj­jelenként sokszor kiiosont a konyhába, s impro­vizálni kezdett hegedűjén. Aztán hirtelen ab­bahagyta: megtalálta a keresett megoldást. Hegedűsnek műkedvelő volt, de nagyra érté­kelte tudását. Egyszer egy híres csellistának játszott, s megkérdezte véleményét arról, ho­gyan játszik. A művész rovatban volt, végül ki­jelentette: „Relatíve jól”. Hanyagsága közmondásos volt. Legszíve­sebben egy ócska pulóverben járt, kitaposott régi cipőben, zókoi nélkül. .Elsa asszony kény­telen volt egyedül vásárolni neki öltönyt, in­get, s amikor az új holmikkal hazatért, Einstein rájuk sem akart nézni. Képtelenség volt fod­rászhoz küldeni, így Elsa asszony volt kény­telen megnyírni, aki rövidlátó volt, szemüve­get viszont nem viselt. A lornyont nyírás köz­ben nem tudta használni, így aztán a frizura egészen torzon borzra sikerült - Einstein ezzel sem törődött. Einstein milliomos is lehetett volna, de a pénz nem érdekelte. íBIsa asszonytól zsebpénzt kapott, s mint régen, fillérre menőkig takaré­koskodott. Egy látogatója, aki később köny­vet írt 'róla, egyszer meglátott egy papírda­rabot, amely kiesett nadrágzsebéből. Egy köl­temény állt rajta, amelyet a 'belga királyné írt hozzá. A papírlap egyik sarkában Einstein ap­róbetűs írásával ez állt: „Autóbusz 20 pfen- niing, S-Bahn 10 pfennig, újság 10 pfennig”. Toni Mendel, egy igen művelt, és műértő öz­vegy, Einstein barátnője volt. (Elsa asszony bi­zony sok könnyet hullatott miatta.) Einstein és a szőke Toni igen jól megértették egymást, - ennék ellenére a mélyebb kapcsolat csak né­hány hónapig tartott. Einstein magának való ember volt, egy „el nem kötelezett", cigány, — ahogyan magáról mondta —, „Amolyan iga­zi egyfogatos ló vagyok, amelyhez nem lehet párt befogni, s aki teljes szívvel soha sem kö­tődtem sem államhoz, sem hazához, sem ba­ráti körhöz, még saját családomhoz isem. S mindezen 'kötöttségekkel egy soha nem csil­lapodó idegességgel, s a magány utáni vágy- gyal álltam szemben". LEVÉL ROOSEVELTNEK 1933. január 30-án, a hatalomátvétel napján Ernsten Amerikáiban volt éppen egy felolvasó- kőrúton. Azonnal lemondott berlini állásáról, ennek ellenére megfosztották állásától, meg állampolgárságától is. Einstein később el­mondta: „Miután mór benyújtottam lemondá­somat, a hitleri rendlszer még nagy ünnepé­lyességgel ki is rúgott...” Az Egyesült Állomokban, a kis egyetemi vá­roskában, Princetownban, Einstein új műkö­dési területet talált. Átköltözése jelkép volt: a fizika pápája elhagyta Berlint, és az Újvi­lágiba imént. Németország vezető szerepe a tu­dományban ezzel véget ért. Hírneve akkor már régóta szinte legendás volt. A világ leghíresebb egyetemei és aka­démiái versengtek érte. Húsz éven keresztiül szüntelen áradatként ontotta az új gondolato­kat, de alkotóereje ékkor megtört. „Kezdem úgy érezni, ereklye lettem egy fogadalmi temp­lomiban, senki sem tud ugyan mit kezdeni a régi csontokkal, de mindenki meg akarja sze­rezni őket" — tréfálkozott. A hitleri hatalomátvétel után Einstein azon kevesek közé tartozott, akik rögtön rájöttek: csak a Harmadik Birodalom iránti tökéletes elutasítás és szilárdság segíthet már, meg a katonai erő. így lett a meggyőződéses pacifis­tából az atombomba kifejlesztésének kezde­ményezője. Miután régi berlini barátja, Otto Hahn és ennek munkatársa, Fritz Strassmann 1938 decemberében megfejtette a maghasa­dás titkát, Einstein attól félt, hogy Hitler egy minden képzeletet felülmúló politikai zsarolás­ra használja fel az atombombát. Ezért írta alá 1939. augusztus 2-án a Roosevelt élnökhöz in­tézett híres levelet. „Hiszen, ha tudtam volna — mondta utóbb —, hogy a németék nem fej­lesztették ki az atombombát!” A háború és a Harmadik Birodalom össze­omlása után Einstein nagy örömmel fogadott minden életjelt régi német barátaitól. Azonban semmiféle hivatalos kapcsolatot inem kívánt többé létesíteni Németországgal. „A németek által elkövetett rémtettek a Jegszörnyűbbek, amélyeket úgynevezett civilizált népek valaha elkövettek" — írta Ottó Haönnak.- sb -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents