Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
1983. január 8. NÉPÚJSÁG 5 Gondok és lehetőségek Közművelődésünkre műnk -életének más területeire, kedvezőtlenül hatnak a gazdasági nehézségek, tehát a népművelőknek is a korábbinál nehezebb, szűkösebb viszonyok között kell folytatniok tevékenységüket. Ez persze nem jelenti azt, hogy a művelődési házak, -könyvtárak, mozik csukják be kapuikat, hanem az ott dolgozók keressék meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel új színt, lendületet vihetnek munkájukba, amelynek gyümölcsét napról napra mindannyian — gyermekek és felnőttek egyaránt — élvezzük. Megyénk elmúlt évi közművelődési tevékenységét értékelte, majd a következő időszak feladatait határozta meg az a közművelődési tanácskozás, amit a szokásostól eltérően nem a naptári év végén, sőt nem is a következő elején tartottak, hanem jóval korábban. Hiszen a közművelődési munka jellegéből adódóan inkább szeptembertől—szeptemberig való gondolkodást igényel. Póló Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, a tanácskozás előadója úgy fogalmazott, hogy a fáziskésést szeretnék csökkenteni, amikor statisztikai adatok nélkül ugyan, de számba veszik az év legsikeresebb törekvéseit, eredményeit, felsorakoztatják a gondokat, a hiányosságokat, hogy azokból a kiemelkedően fontos feladatokat körvonalazni tudják. Igaz, hogy részletes adatok még nem állnak rendelkezésre, azonban a köz- művelődési tevékenység belső és külső feltételeinek változásai, a jelentkező új tendenciák már ismertek, és ez megfelelő alapot biztosít ahhoz, hogy az elkövetkező időszak alapvető célkitűzései, feladatai megfogalmazásra kerüljenek. Napjaink közművelődési tevékenységének főbb irányát több párt- és állami dokumentum jelöli meg. Ezeknek, a megváltozott körülményeknek, valamint a helyi sajátosságoknak a szem előtt tartásával kell, s lehet csak tervezni, s a mindennapos munkát végezni. E hasábokon elsősorban — a teljesség igénye nélkül — azt vázoljuk, hogy melyek a kiemelt területek, s azok a lehetőségek, amelyeket érdemes még jobban kiaknázni, s amelyek valóra váltásával mindannyionk élete gazdagabbá, teljesebbé válhat. Az említettek megvalósulásának egyik oldalán a személyi feltételek állnak. Igaz, hogy az elmúlt évben megyei, járási és városi intézményben vezetőváltásra nem került sor, viszont jelentősebb létszámfejlesztésre sem. Sajnos, a meghirdetett álláshelyek száma még mindig magas, és betöltése ötven százalékban képesítés nélküliekkel történik. A művelődési otthoni hálózatban a főhivatású képesítés nélküliek aránya 45-50 százalékos. A helyzeten csak g középfokú képesítést adó tanfolyam segítene, amely rendszernek kidolgozása még mindig várat magára. A tartalmi feladatuknak nagy tere a munkásművelődés, a munkahelyi közművelődési tevékenység. Alapelve a munkahely társadalmi, közösségi viszonyainak alakítása, a munka és a kultúra, a magánélet és a közélet összekapcsolása. Mértékét — társadalompolitikai céljai mellett — az iparfejlesztés, a mezőgazdasági termelés korszerűsítésének üteme szabja meg. A munkahelyi művelődés támogatására megyénk valamennyi jelentősebb üzemében létrejöttek a munkahelyi művelődési bizottságok, melyeket támogat a közművelődési hálózat. Működésükben viszont még sok a formalitás, amely a tapasztalatok hasznosításával, céltudatos népművelői munkával csökkenthető. Feltétlenül meg kell említeni e témakörnél Paksot, ahol különleges körülmények között dolgozó mintegy tízezer munkás művelődése érdekében nagy erőfeszítéseket tesz a munkásművelődési központ. A speciális helyzet speciális feladatokat teremt. Sok gondot jelent a munkásszállások klubjainak működtetése és támogatása, a sajátos szórakozási igényeket 'kielégítő műsorok, rendezvények biztosítása. elérkeztünk a klubokhoz, melyekből megyénkben ' **• ' • nyolcvanöt működik. Viszont tervszerű munka a kluboknak mindössze egyharmadában van. Változatlanul nagy a klubvezetők fluktuációja, a klubvezetői viszgát tetteknek pedig alig tíz százaléka vállal klubvezetést. Probléma az is, hogy az ifjúsági klubok együttműködése igen laza, vagy "semmilyen a helyi KISZ- szervezetekkel. Amennyiben a járási-városi módszertani központok az ifjúsági klubok szakmai támogatására nagyobb gondot fordítanának, erősödne a klubtanácsok munkája, s ezzel együtt élénkülne, tartalmasabbá válhatna a kistelepüléseken folyó köz- művelődési munka. A kistelepüléseknél maradva talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy kétharmaduk helyi közművelődési intézményeiben szinte nem történik semmi, pedig megyénk lakosságának kétharmada él ezeken a helyeken. A mozi legfeljebb egy vagy kéthetente tart előadást, a fiókkönyvtár egy-egy órára nyit csupán ki, hogy fogadja az éppen arra tévedt olvasót. Ezen csodálkozni teljesen felesleges, hiszen az. említett falvak kultúrával „szolgáló” vagy kultúrát szolgáltató helyei rendkívül elhanyagoltak, a falakról hullik a vakolat, a berendezést szinte csak néhány rozoga szék jelenti. Csoda, hogy az ott élők esti óráikat, esetleg a hét végét nem kívánják az áporodott levegőjű, roskatag épületekben, silány szórakozással tölteni? Egyáltalán nem! Gondoljuk meg... A kisközségek lakásainak berendezése, komfortja nemhogy vetekszik a kultúrházakéval, hanem összehasonlíthatatlanul fölötte állanak. Nem szólva a tévéről, rádióról, lemezjátszóról, magnóról, a jó könyvekről, melyek társaságában szívesebben tölti idejét az ember ... Akkor milyen lehetőségek vannak? - kérdezhetnénk. Hiszen a közművelődés is felelős a kistelepülésen élők alapellátásáért - mert végső fokon ezt is annak kell tekinteni — és annak javításáért. Pontosabban ezért már ebben az évben és a továbbiakban is kiemelt feladat lesz e területen javítani a közművelődési tevékenységet, gazdagítani, színesíteni a kínálatot. A meglévő, illetve erre a célra rendelkezésre álló pénzt a kistelepülések ellátására fordítják. S amennyiben a körülmények javulnak, következhet a második lépés: bevonni a különféle rendezvények szervezésébe a helyben élő értelmiségieket, az ott lakó középiskolásokat. De emellett tovább kell folytatni azt a megkezdett gyakorlatot, mely szerint a gazdaságok beszállítják a közeli városban rendezett egyes programokra az érdeklődőket. Kik az érdeklődők? Vagy hogyan válnak azokká az emberek? A ráhangolást gyermekkorban kell kezdeni. Valahogy úgy, ahogyan a 3—4 éves gyermekeket szoktatjuk az önállóságra, küldjük őket bevásárolni. Hasonlóan azt is el kell érni, hogy gyermekeinknek már általános iskolás korukban járt útjuk legyen a könyvtárakban, művelődési házakban. Az iskola és a közművelődés egy és ugyanazon célért tevékenykedik, néha együtt, máskor egymást kiegészítve. A közoktatás és közművelődés kapcsolatrendszerének bővítése is sok tartalékot rejt. VónOTO^ill beszélni kellene az öt munkanapos hét „dik- ö “ 1 tálta" új igények megjelenéséről, de most csak érintve szólunk róla, hiszen több helyen ügyesen alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, mely túlmunkát igényel a népművelőktől. Anyagi elismerésük lehetőségeit pedig most keresik az illetékesek. Biztosan gondolkodtak mir azok a szülők, akik gyermekeiket reggelenként bölcsődébe vagy óvodába viszik, azon, hogy a kis lurkók ott vajon mit is csinálhatnak. Hogy is élhetik a napközbeni életüket? A játék, az egymás közti civakodás, a szeretet apró jeleit igyekeztem most kamerámmal megörökíteni és átnyújtani azoknak a szülőknek, akiknek csemetéi a nap egy részében a szekszárdi Arany János utcai bölcsőde lakói. KAPFINGER ANDRÁS képriportja Gyermeklesen hm —
