Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

1983. január 8. "íxflÉPÜJSÁG 3 Ügyintézés - munkaidőben ? A megyei népi ellenőrzési bi­zottság nemrégiben azt tekin­tette át, hogy az állampolgárok el tudják-e intézni ügyeiket munkaidőn kívül. A vizsgálat célja ez esetben sem a lelep­lezés volt, hanem az, hogy a jó tapasztalatok közreadásával is hozzájáruljon az ügyintézés javításához. A vizsgálat nagyobbik része a tanácsok ügyfélszolgálatának áttekintése volt. Az ellenőrzés kiterjedt 13 he­lyi tanácsra, illetve azok szak- igazgatási szerveire, nyolc ál­lami, két tanácsi vállalatra, hat ipari szövetkezetre és két taná­csi intézményre. A munkát a népi ellenőrzés többféle módszer együttes al­kalmazásával végezte el. Az el­lenőrzésen kívül kérdőíveken is megkérdezték az ügyfeleket vé­leményükről. Ezenkívül tartal­mas munkakapcsolatot alakítot­tak ki a szakszervezettel és a népfronttal. Az utóbbi ankéto­kon vitatta meg a kérdést a la­kossággal. ÜGYES AZ ÜGYFÉLSZOLGALAT Az államigazgatási munka továbbfejlesztésének egyik leg­fontosabb kérdése az ügyfélfo­gadás és az állampolgárok tá­jékoztatása. A vizsgált tanácsok ennek megfelelően intézkedé­seket hoztak, amelyek hozzá­járulnak ahhoz is, hogy az ál­lampolgárok minél rövidebb idő alatt el tudják intézni ügyei­ket. Az ügyfélfogadás ideje ál­talában rugalmas, ligazodik az igényekhez. Az idő igazolta az ügyfélszolgálati, irodák létét, ezek teljes munkidőben az ál­lampolgárok rendelkezésére áll­nak, és megkönnyítik a szak- igazgatási szervek munkáját is. A jó tájékoztatással a hatósági ügyintézésben való részvételük­kel megfelelően előkészítik az államigazgatási eljárást. Az egyszerűbb ügyeket el is intézik, kiadják a kért Igazolásokat. A dolgozók kiválasztásánál figyelembe vették az ott folyó munka jelentőségét, ezért a fel­adat ellátására a legmegfele­lőbb, szakmailag képzett és ta­pasztalt szakembereket bíztak meg ezzel a munkával. Az ügy­félforgalom, a település nagy­ságától függően változó. Na­ponta 30—120 ember fordul meg az irodákban. Szombatokon a tanácsokon ügyeleti szolgálat működik, amit nemigen vesznek igénybe. Külön gondot okoz — különösen kis településen, kis apparátus esetében —, hogy az ügyeleti szolgálatért szabadnap jár, amit forgalmasabb napon kell kiadni. 'Arról nem Is szólva, hogy az ügyeletes nem biztos, hogy segíteni vagy 'intézkedni tud. Ma már nincs munkaidő utáni szolgálat, régebben kísérletez­tek ezzel a módszerrel — nem sok sikerrel. Minden jel szerint az állampolgároknak eszükbe sem jut saját munkaidejükön kí­vül intézni ügyeiket... Kilépőt kérni egyszerűbb? JÓ A JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT A jogsegélyszolgálatok felvi­lágosító munkájának köszönhe­tően a vizsgált tanácsoknál is kimutatható, hogy egyes válla­latoktól kevesebben jelennék meg felvilágosítást kérni, és csökkent azoknak a beadvá­nyoknak a száma is, amelyek­ben teljesíthetetlen kérések sze­repelnek. összességében azon­ban még nem érzékelhető, hogy az ügyiratok száma csökkent volna a tanácsnál. A kapcsolat a tanácsok és a jogsegélyszol­gálat között egyre inkább el­mélyül. A tanácsi tisztségviselők egyre gyakrabban találkoznak a jogsegélyszolgálatok dolgo­zóival. Néhol az együttműködés szervezettebbé tételének igénye is felmerül, például szerződés formájában. Az ügyiratforgalom ma is ha-.. - talmas, még a kisebb községek­nél is több ezer iratot iktatnak. Nemrégiben korszerűsítették az eljárási módokat, omi ez eset­ben szerencsére egyszerűsítést jelentett. Alkalmazása viszont igen eltérő. A vizsgált tanácsok egy része szélesebb körben él azzal a lehetőséggel, hogy egy­szerűbben intézkedjék, ez főleg lakás, gyám- és építési ügyek­ben tapasztalható. Másutt ima is a régi és bonyolultabb eljá­rásokat alkalmazzák, amiből arra is következtettek a népi el­lenőrök, hogy nem ismerik elég­gé az új lehetőséget. A vizsgálat bizonyította, hogy az állampolgárt általában csak akkor hívják be személyesen, ha az elengedhetetlenül szük­séges, és egyre inkább terjed az a módszer, hogy több idő­pontot is megjelölnek. Kiderült viszont, hogy a ta­nácsok nem végeznek úgyneve­zett ügymenet-vizsgálatot, vagy csak nagyon ritkán. Ezért elő­fordul, hogy az ügyintézési ele­mek egymásutánisága nem mindig logikus. Ezért a népi el­lenőrzés javasolja, hogy dol­gozzanak ki ügymenet-típuso­kat olyan eseteikre, amelyek az állampolgárok tömegeit érintik. Az utóbbi időben a végrehajtó bizottságok szabályozták a ha­táridőket, amelyeket általában be is tartanak. A rövidített ha­táridejű ügyek nem hátráltat­ják az egyéb munkák harminc- 'napos határidejének betartá­sát. KILÉPŐT KÉRNI KÖNNYŰ A munkaviszonyra vonatkozó szabályok értelmében a munka- időkereten belül annak korlá­táit és módjait a kollektív szer­ződés, illetve a szövetkezetek­nél, költségvetési 'szerveknél a munkaügyi szabályzat tartal­mazza. Ezeket a szabályokat, min­denütt meg is találták a népi ellenőrök. E szerint végzik a munkaidőn belüli eltávozás en­gedélyezését is. A különböző formáktól függetlenül nyilván­tartják a távozási és érkezési időpontokat. Ebből következik, hogy a munkáltatók tájékozot­tak az egész és törtnapi mun- kaidőkiesések számszerű ada­tairól. Az viszont már nem ál­talános gyakorlat, hogy a fel­dolgozott adatokat értékelnék, elemeznék és kutatnák az el­távozások okait, majd pedig in­tézkednének azok megszünteté­séről. Jó példákkal azért lehet ta­lálkozni. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál például a nagy létszám és a sok bejáró miatt . gondot okozott minden évbein a tüdőszűrés. Már tavaly megszervezték, hogy a dolgozók ne a lakóhelyük szerint menje­nek el tüdőszűrésre, a vállalat vállalta a csoportos szállítást, most a helyi véradáshoz hason­lóéin szeretnék megszervezni a helyi szűrést. A Paksi Konzerv­gyárban például a munkaidő kezdése és vége - a kisgyere­kes anyák esetében - alkalmaz­kodik a munkaidő kezdéséhez és végéhez. A Palota Bőrdísz- műgyárban pusztán a kilépés engedélyezésének megszigorí­tásával az évi több mint 10 ezer óráról háromezerre csökkent a törtnapi hiányzások száma. A BHG Híradásteohnikai Vál­lalat szekszárdi gyárában az üzemrészek közötti munkaver­seny értékelésének egyik szem­pontja volt a kieséseik csökken­tése, aminek következtében fe­lére csökkent a hiányzás. Másutt viszont szinte automa­tikusan kiadják a kilépőt, csak annyit kell feltüntetni, hogy a dolgozó hivatalos, vagy ma­gánügyben kíván-e távozni. Iga­zolást általában csak abban az esetben kérnek a dolgozótól, ha a távoliét időtartamára át­lagkereset jár. A szekszárdi Városi Tanácson péltlául hetven megkérdezett közül háromnak kellett igazo­lást bemutatni a munkahelyén. Az ügyintézés főként a reggel fél nyolc és délután öt között dolgozóknak jelent gondot, a ikétműszakosok már megtalál­hatják az ügyintézés módját munkaidőn kívül is. Ugyanez a helyzet a rugalmas munkaidő­ben dolgozóknál is. Ebben az esetben járnak a legjobban maguk a‘ munkáltatók is. Ugyanakkor a bérezési forma is hatással van a kilépésekre. A havibérben dolgozók eltávozá­sával a vállalatok általában nem is foglalkoznak, még saját belső szabályuk ellenőrzésére sem fordítanak gondot. Az egyéni vagy csoportos teljesít­ménybérben dolgozók esetében nagyobb súlyt kap az ellenőr­zés. Ugyanez érvényes a dolgo­zóra is, aki még indokolt eset­ben is meggondól'ja, hogy k'i- menjen-e, ha ezzel csökken a keresete-­A vizsgálat a javaslatok meg­küldésével nem ér véget,*a né­pi ellenőrök még ebben a ne­gyedévben kimennek ismét a helyszínre és megnézik, hogy a tanácsok, vállalatok, intézmé­nyek mit tettek vagy mit akar­nak tenni a jobb ügyintézés, il­letve a törtnapi hiányzások csökkentése érdekében. Ihárosi Az élelmiszeripar 1982. évi eredményei Eredményes évet zárt az élel­miszeripar; jó színvonalú, ki­egyensúlyozott ellátást biztosí­tott a lakosságnak és export- terveit is teljesítette — ez de­rül ki a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium 1982-es évet elemző összesítéséből. Ta­valy az iparág — az állami gazdasági, termelőszövetkezeti, fogyasztási szövetkezeti üzemek­kel együtt — összesen 216 mil­liárd forint értékű árut ter­melt, ami' több mint 7 milliárd forinttal haladja meg az előző évit. Az ágazat eredményeiről Kiss Ferenc, a MÉM élelmiszer- ipari főosztályának vezetője adott tájékoztatást az MTI mun­katársának. A mezőgazdasági üzemek a kedvező időjárást is kihasznál­va, . valamennyi termékből ele­gendő nyersanyagot biztosítot­ták az iparnak. A vállalatok munkája is — sok helyen éppen az önállóság nyomán — átgon­doltabbá, szervezettebbé vált. Javult kapcsolatuk a mezőgaz­dasági partnerekkel, ami az ütemesebb áruá'tvételékben, a korábbi években még gyakori minőségi viták csökkenésében is megnyilvánult. Az üzemék egymás közötti kapcsolata szin­tén örvendetesen erősödött, mindiinkábfi általános gyakor­lattá vált, hogy különféle se­géd- és csomagolóanyagokból a vállalatok kisegítik egymást, a tárolók feltöItésóméI pedig — nem ritkán helyzeti előnyükről lemondva — elsőséget bizto­sítottak a kényesebb árut gyártó társüzemeknék. Erősödött az érdekeltség, fo­kozott figyelmet fordítottak az üzemek a belső tartalékok fel­tárására. A minőségi kifogások további csökkentésére például mind több helyen nagyobb súlyt kapott az eredmény szerinti bé­rezés. A terv teljesítéséhez a több mint 7,5 milliárd forint ér­tékű beruházás is közrejátszott; a rekonstrukciók, korszerűsítések mellett több új üzem lépett a termelésbe, ezzel iis bővítve a feldolgozókapacitást. Az adatok szerint aiz életszín­vonal visszafogottabb emelke­dése a hazai élelmiszerfogyasz­tásban nem éreztette hatását: 1981-hez képest tavaly mintegy másfél százalékkal több termé­ket vásároltak. A korszerű táp­lálkozás terjedését jelzi, hogy több hús, baromfi, tej, konzerv, mirelit-áru és üdítő ital fogyott. Ugyanakkor — elsősorban az évközi áremelkedés hatására — némiktépp visszaesett az édességfogyasztás, és dohány­áruból is kevesebb kelt el. Nö­vekedett viszont a cukor for­galma', a mii részben az otthoni gyümölcsbefőzés terjedésévéi magyarázható. Az 1981-es évinél több sört és szeszes italt vett a lakosság. Az élelmiszerfogyasztás némi emelkedésében közrejátszott az is, hogy 100—120 új termék bővítette a választékot. Első­sorban a- konzerv-, a tej-, a hús-, a baromfiipar jelentkezett újdonságokkal. Az iparág — annak ellenére, hogy a külpiaci feltéttelek egy év alatt nehezültek — 7 szá­zalékkal növelte exportbevéte­lét HÉTRŐL I ü JírTJ HÍRREl HÍRRŐL Az 1983-as esztendő első hete meglehető­sen hosszú volt. Arra elegendő, hogy bezáród­junk a munkába, ismét megszokjuk az üzemi konyháknak a karácsonyi, szilveszteri és újévi traktánál sokkal egészségesebb kosztját. Te­hát arra is elegendő volt az eltelt hat nap, hogy kikúráljuk az esetleges gyomorbántal- makat, hogy elmúljék a divatos kacsatánc okoz­ta izomlázunk, de arra is jutott idő, hogy meg­tegyük ilyenkor esedékes fogadalmainkat, hogy az új esztendőben miként változtatunk élet­módunkon, munkastílusunkon. De a hét ele­gendő volt arra is, hogy mindezeket nagyjá­ból elfelejtsük és éljük további szokásos mun­kás hétköznapjainkat és tegyük a dolgunkat kötelességtudóan, lelkesen, néha kevésbé úgy, de mindenképpen kicsit jobban, mint tavaly. Fliszen ezt mindannyionk érdeke így diktálja. Hiányzott a munkahely A tamási sajtüzemben trappista is készült az első munkanapon. Az év első munkanapjainál tartva leszögez­hetjük, hogy sem idén, sem máskor nem kü­lönböztek évközbeni „társaiktól”. Hát miben is tértek volna el? Esetleg annyiban, hogy az üzemcsarnokok, műhelyek, irodák kicsit hide­gebbek voltak a megszokottnál. Ez érthető, hi­szen a több napos fűtési pauza után idő kel­lett a falak újbóli átmölegedéséhez. Csakhogy ennek a munkát illetően különösebb jelentő­sége nincs is. Idén meg - lévén tavaszra« tél -, főként nincs, hiszen eddig se havat, sőt mégcsa'k jégcsapot sem láttunk. (Legfeljebb a tévében, vagy azok, akik síelni mentek más országokba.) Egy középkorú asszony pedig így' fogalmazott a minap: „Na és, ilyenkor mi van? Egy-két fokkal kevesebb? Legfeljebb jobban csipkedjük magunkat a munkában. Az viszont nem is árt, hiszen teljesítménybérben dolgozunk, s majd a borítékban is érezzük az eredményt.” Egy másik asszony pedig azt mondta, hogy bártja is ő, hogy milyen gyor­san kell a kezének járnia. „Megy az magától” is, hiszen már alig várta, hogy kezdődjék a munka. „Ennyi időn át otthon sem jó!" Persze, hiszen ismerőseim is - mint sok­helyen, másutt — már a nyáron ledolgozták a két ünnep közé eső munkanapokat. Milyen jó dolog is ez! És nemcsak gazdasági szem­pontból — noha jelentősége kétségtelen. Ha­nem pszidhológiai meggondolásból is. Vizs­gáljuk csak kicsit magunkat! Emlékezzünk sza­badságainkról a munkahelyre vgló visszaté­résre... Milyen jó volt megint dolgozni! Rá kellett jönnünk újból és újból, hogy nem hiába mondják a munkahelyet második otthonnqk, ahol napjaink egyharmadát töltjük. Szeretjük, s valljuk meg, gyakran hiányzik is! S talán ezért is esett oly jól a Szekszárdi Szabó Szövetkezet dolgozóinak az a levél, amelyet a szövetkezet vezetői írtak. Abban kí­vántak a szövetkezet minden tagjának ered­ményes új esztendőt és ugyancsak ebben tá­jékoztatták mindannyiokat az elmúlt év ered­ményeiről és az idei tervekről .. . Már maga a gesztus is örömmel töltheti el a szövetkezet tagja it. Ignoti nulla cupido Kodály Zoltán a Tanügyi bácsik! Engedjé­tek énekelni a gyermekeket! című cikkében, amikor az énektanítás fontosságát, szükséges­ségét bizonyította, s harcolt, hogy az általá­nos és középiskolákban legyen énekoktatás, elmondotta, hogy az éneklés boldogságot visz az ember életébe, amelyek szebbé, gazdagab­bá tesz. Mindezt csak az érzi, akinek már van kapcsolata a zenével. Mert „Ignoti nulla Cupido. (Amiről nem tudunk, az vágyat sem kelthet bennünk.)" Milyen nagyon igaz! És az idézett mondat bizonyítéka lehet a legszél­sőségesebb vagy legközismertebb példáknak Vegyünk egy közelit. Megyénkben - a szű­kös gazdasági viszonyok ellenére is —, sorra adják át a lakásokat, például mint a napok­ban Tamásiban. Tavasszal pedig a TÁÉV ad át a saját dolgozóinak a megyeszékhelyen hat­van OTP-lakást. Ezeknél a lakásoknál bátran alkalmaz építőipari vállalatunk egy új formát. Arról van szó ugyanis, hogy elkészítik a laká­sokat, a lakók viszont dönthetnek: a belső burkolást, tapétázást, szőnyegpadló felraká­sát, illetve azok megvásárlását rábízzák-e a vállalatra, avagy maguk gondoskodnak a szükséges anyagokról. Teljesen mindegy, hogy a hatvan család közül hányon választják a második lehetőséget. A hangsúly a lehetősé­gen van, ami építkezéseinkben új formát kí­nál. Biztosítva ezzel azt, hogy a lakások min­denkinek saját ízlése szerint, az elképzelt szín- harmóniában készüljenek. S gondoljuk csak meg, hogy a magunk választotta, a saját ízlé­sünk diktálta falak, szőnyegek, csempék kö­zött mennyivel jobban érezhetjük magunkat! Bizonyára eltelik egy-két év, mire a társashá­zi lakások építkezésénél az említett forma be­vált szokássá válik. De addig is dicséret illeti a TÁÉV-et a harmónia érdekében vállalt — esetleg - rizikóért is. S ahogyan kiteljesedett oktatási intézményeinkben az énekoktatás, úgy válik majd természetessé ez az építkezési for­ma is. Akkor, amikor már tudunk róla, amikor vágyat érzünk iránta, amikor igényeinknek csak az felel meg! Egy másik első nap kapcsán A hét elején, kedden mentek először iskolá­ba a téli szünet — amit hó és hideg híján egyáltalán nem lehet télinek titulálni —, után a gyerekek iskolába. Legtöbbjük várta ezt a napot, mégha nem is a tanulás — ahogyan mondani szokták -, hanem a társakkal való találkozás miatt. Rengeteg mesélnivaló gyűlt össze a viszonylag kurta szünidő alatt. Egy­két napi „berázódás” után azért már jólesik a rendszeres munka is, és akad belőle bőven, hi­szen most írják a „cetliket”, a fölméréseket az iskolákban. Az első félév január 30-ával be­fejeződik, s az után, pontosan február 4-én értesítik az iskolák a szülőket az első félév ta­nulmányi eredményéről. Hogy e téren lesznek-e meglepetések? Re­méljük, hogy nemigen. Mert azokban a csa­ládokban, ahol a szülők rendszeresen figye­lemmel kísérik gyermekeik előrehaladását, naprakész kapcsolatot tartanak a pedagógu­sokkal, ott bizonyosak, hogy milyen érdemje­gyekkel tér haza a csemete február 4-én az iskolából. S azoknál a családoknál, ahol a gyerekekkel nem törődnek a szülők, ahol fölös­leges fáradságnak tartják a fogadóórákon, szülői értekezleteken való megjelenést, leg­alább most, a számvetések idején tűnődjenek el azon, hogy a jobb kapcsolat és a törődés egy-egy jeggyel jobbat „írattathatott” volna az ellenőrző könyvecskébe. S ha belátják en­nek fontosságát, még nem késő változtatni. Ilyenkor, az újév táján erre vonatkozó foga­dalmat tenni nem fölösleges — persze, csak akkor, ha sikerül is azt betartani. Nemcsak nőknek! A napokban Felsőnánán járva szívélyesen és némi büszkeséggel kalauzolt végig bennün­ket Kovács Miklós, a termelőszövetkezet el­nökhelyettese a mostanában elkészült új léte­sítményeken. Megnéztük a szövetkezet brigád­ja által épített és tavaly elkészült központi gépműhelyt, az irodákat, a tálalókonyhát és ebédlőt. A szövetkezetben azóta van közétkez­tetés. Azóta nem kell az asszonyoknak estebé­det főzniök, azóta nem kell hideget csoma­golni férjüknek és maguknak ebédre. Tehát kevesebb a munkájuk, több idejük jut a csa­ládra, a pihenésre, egyébre. És ez nem kis dolog. De az sem az . . . Szóval megnéztük a most készülő üzemcsarnokot is, ahol a szövetkezet nőtagjai végzik majd tavasztól a melléküzem- ági tevékenységet. Tágas csarnok-, hozzá kap­csolódva a korszerű szociális helyiségek. Ha­talmas öltöző és zuhanyozó... Majd egy ki­sebb — a férfiaknak. Addig úgy tudtam, hogy ott csak nők dolgoznak. Minek hát a férfi­öltöző? Kiderült, hogy a fűtőknek és a főnök­nek. Tehát a sok felsőnánai és kétyi asszony férfifőnököt kap. Persze, kiderült az is, hogy a szövetkezet vezetői e posztra asszonyt keres­tek. Csak vállalkozó nem akadt. Kár! V. H. M. - K. A. A Kéty határában levő étkezde

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents