Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

! 1983. január 29. Képújság 7 Szállodáink Otthonossá tenni nem is pénzkérdés Mint ismeretes, a mai érte­lemben vett szállodák Párizs, a nagy idegenforgalmú város pél­dájára’ alakultak ki a XVII. szá­zadban a korábbi fogadókból. Az utóbbiak a városokba vala­milyen céllal utazók, egy-két nopig ott-tartózkodók szállásá­ul szolgáltak, azaz főként arra voltak jó^k, hogy az üzleti, eset­leg más ügyet intézőknek le­gyen hol hálniak, avagy a foga­dóhoz tartozó étel- és itaHkimé­résben a gyomor követeléseinek eleget tenniük. Félreértés ne essék, nem a fo­gadók iránti nosztalgiám ébre­dezik — hiszen a fogadók, a vendégfogadók korában nem éltem —, amikor a vendégfo­gadó és a szálloda szavak íz­lelgetése közben az első mel­lett teszem le voksomat. Ugyan­is azt érzem az elsőben, hogy ott mint vendéget fogadnak, szívesen látnak, igyekeznek ked­vemben járni. Míg a szállodá­déban — tapasztaltatom van bőven — kuncsaft, forgalmat hozó, pénzt adó ügyfél, szálló- vendég vagyok... Azért ilyen rossz véleménnyel talán nem vagyok a szállodákról? Vagy mégis? Bizonyítékért és ellen- bizonyítékért, kérem, tartsanak velem megyénk öt szállodájába és kukkantsunk be az-k néha kissé rideg kulisszái mögé. * Az átlagosan negyvenszázalé­kos kihasználtságú Hotel Dom­bóvár a fiatal szállodák közé tartozik, ugyanis mindössze 12 esztendős. Állapota korát meg­hazudtolja. A korrózió megette a bádogtetőt, ezért palára kel­lett cserélni, ami kétmillió fo­rintba került. Az épületben’most is folyik a munka: szabványvál­tozás miatt a villanyhálózatot alakítja ót a tulajdonos, a Dombóvári Egyesült ÁFÉSZ há­zilagos részlege. Ezt a szociá­lis létesítmények átalakítása kö­veti. Gond van a fűtéssel is. Né­hány szobába alig jut egy kis meleg. Ezt Pap János igazgató is elismeri, de erről tanúsko­dik az Országos Filharmónia művészeinek 1982. november 18-r bejegyzése is a „vásárlók könyvébe”. Persze, négy napig ők mint a szálloda lakói más egyebet is hiányoltak a szolgál­tatással kapcsolatban. Pana­szuk jogosságát mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy az egység néhány felszolgálója el­len most folyik az ügyben a fegyelmi tárgyalás. Viszont azok, akik a szállo­dához tartozó étteremben tar­tottak vállalati rendezvényt, bankettet, lakodalmat meglehe­tősen elégedettek, sőt, felsőfo­kon1 emlegeti a gyors felszolgá­lást és a kitűnő kosztot. De így nyilatkoznak az ott közétkezők is. A szobák — 24 van belőlük — ottjártunkkor tiszták voltak. De arc nélküliek, r.igedek. És azt hiszem szállodáink körül ez az arcnélküliség, a sivárság ellen kellene először\tenni. És ez nem is kerülne sokba... * ,,(Kellemes emlékként fogom megőrizni a szállodájukban el­töltött időt. Tisztasága, a sze­mélyzet figyelmes, udvarias ma­gatartása példaképpen szolgál­hatna sok, magasabb kategó­riába sorolt szállodának..." — kezdődik Adóm Győző buda­pesti lakos tavaly szeptemberi bejegyzése a tamási DÁM Ho­tel „vásárlók könyvébe". (E di­csérő bejegyzés nem az egyet­len a könyvben. Pedig az em­berek elismerés jegyzésére rit­kábban és nehezebben fognak tollat, mint felháborodottságuk- ban.) — Tessék parancsolni — szól mosolyogva a portán szolgála­tot teljesítő szobaasszony, Bese Guszíávné. Amikor elmondom jövetelem célját, készségesen vezet végig a szállodán, meg­mutatja a szobákat. Már a por­tán megkapott a látvány: hatal­mas ládákban pompázó virá­gok, az asztalon, a pulton örök­zöldekből készült ikebana. Az emeleten — a folyosón és a szobákban egyaránt — vázák­ban egy-egy szál fagyöngy, fa­gyai. — öten vagyunk. A főnök­asszony, egy takarítónő és mi hárman, a szobaasszonyok. Hogy mitől ragyog így a padló? A linóleum? — kérdez vissza csodálkozva. — A takarítástól... Mi sem szégyeljük megfogni a söprűt, meg a rongyot. Ha van egy klis időnk., miért ne? Köz­ben nézzük a kellemes szobá­kat. Tavaly mindegyiket sző­nyegpadlóvak burkolták. Néhá­nyat tapétáztak is. A többi fa­lát idén varázsolják újjá. Ap­ránként, ahogyan futja a pénz­ből. A helyi áfész kétcsillagos szál lodája 1971->ben épült. Belül vi­szont úgy látszik, mintha tavaly adták volna át. * A bonyhádi Béke étterem és szálloda kategóriáját illetően fogadó (1920 óta), ami a mai értelemben „leértékelt szállo­dát" jelent. A szobák ugyan tiszták, de az elhanyagolt, kor­szerűtlen, faszerkezetes, régi épületben még csak zuhanyzó sincsen. (Azt egyébként idén építtet a Tolna megyei Vendég­látó Vállalat.) — Sőt, az idén tatarozzák is az épületet — mondja Szavcsák Béla üzletvezető. - Az épület, illetve Bonyhád szállodtagondjá- nak enyhítésére sok variáció született és sokat vetettek már el... Tehát a szálloda marad a jelenlegi helyén, a közeljövő­ben bővítik még tíz szálláshely- lyef, a belső teraszt szociális helyiségekké alakítják. — És az udvarról mi a terv? Hiszen az se lebetonozva, se rendezve... — Így igaz. Csakhogy a sze­rény anyagi lehetőségek mel­lett a sürgősségi sorrend az ud­vart még nem „diktálta". — Kik a vendégeik? — Szállodánkat szívesen ve­szik igénybe kis pénzű embe­rek... De hírességek is laktak már itt. Közöttük Gázon Gyula, Latabár Kálmán... no és azok, akik a bonyhádi gimnázium ta­lálkozójára jönnek — és mutat egy vaskos vendégkönyvet, amelynek emlékező emléksora­it külön riportban lenne érde­mes feldolgozni. * Azt mondják, hogy az ugyan­csak a Tolna megyei Vendég­látó Vállalat fenntartásában — és a megyeszékhely központjá­ban — levő Gtahay Szálloda ar­ról „híres", hogy télen nem szabad ott lakni, mert az mini­mum egy kiadás megfázást okozhat. Ennek ismeretében beszélgettünk Pfundtner Alajos üzletigazgatóval, aki a múlt század végén épült, s a 17 év­vel ezelőtt átalakított szállodá­ról, valamint az egység gond­jairól így szólt: — Egyszerre 51 vendéget tu­dunk fogadni. Tizenöt szobához mosdókagyló, öthöz pedig Zu­hanyozó tartozik. A fűtési gon­dok mellett is jók az eredmé­nyeink: 78—80 százalékos a ki­használtság. Egyébként gázolaj­jal és gyorsgőzfejlesztőve! fű­tünk. A szobákba így is csak 16—18 fokot mutatnak a hőmé­rők. Ezért hősugárzókat is be­állítottunk. — A bútorzat is meglehető­sen elhasználódott... — A cserét megkezdtük, és folyamatosan csináljuk. Komlóczi János, a vállalat igazgatója pedig a következő jó hírekkel szolgált: A Garay Szálloda egyetlen lakosztálya Kis település - kis művelődés? Napjainkban a tudomány, a művészetek, a technika forra­dalmi átalakulása mélyen meg­ragadja az embereket. Az élet merészen kitágul, a rádió, a te­levízió, a gépkocsi megszüntet­te a távolságokat. Ehhez a fel­gyorsult ritmushoz kell alkal- mazkodniok a kis települések művelődési formáinak, intézmé­nyeinek is. CIKÓI DIALÓGUSOK A lankák közé szorult falu központját csak a csípős ja­nuári hideg szél, meg egy sár­ga autóbusz néhány utasa jár­ja csak. Frissen vakolt piroste- tős ház oldalán „mozi" felirat olvasható. Ez a művelődési ház is. A domboldali új házsor vé­gén a művelődési ház vezetőjét keresem. A kérdezett fiatalem­ber széttárja’ karjalit, majd ami­kor a nevet említem, pontosan kiszámolja a tőlük számított ötödik házat: — Ott lakik — mondja, és elköszön. Teleky Olga tanárnő, a cikói kultúrotthon igazgatója röviden bemutatja a falut. — A község ipar nélküli te­lepülés, ebből következik, hogy lakóinak nagy többsége ingá­zó. Bonyhádon a cipőgyárban, a zománcárugyárban, az ipari szövetkezetekben dolgoznak, de távolabbi munkahelyekre is el­járnak: az urán- és szénbá­nyákba, vagy Paksra és a szek­szárdi húsiparihoz is. A művelődési házat 1980-ban életveszélyessé nyilvánították, így semmiféle rendezvény meg­tartására nem kerülhetett ben­ne sor. A községi tanács mint a ház fenntartója 1982.-május végén felújította és átadta az épületet a község lakosságá­nak. Az átadási estet a mórágyi nemzetiségi és a váraljai ifjú­sági tánccsoport, a- nagymányo- ki iskola irodalmi színpada és a cikói Völgység kórus műsora tette emlékezetessé. A tiszteletdíjas igazgatónő nem színesíti a valót, mint ahogy a faluközpontban meg­kérdezett fiatalok sem. — Szabadidőben? . . . Futbal­lozunk, meg kisgazdák vagyunk mi, kérem... ja! Hát itt a cukli meg a kocsma, ott meg a mozi. Ennyi. Viszlát, mert megfázunk — sietnek el az öltöző felé a kipirult arcú, edzéstől1 lihegő fiúk. Mindjárt fél öt. A moziban ékkor kezdődik az előadás. A pénztár előtt fiatalok topognak. Hogy mit csináljon legközelebb a Dögkeselyű című magyar film rendezője, meg a mozi... ezt egy loboncos fiú határozza meg. — Ez is zárvta! — düny- nyög tovább és a klubhelyiség bejárati ajtajára mutat, ami közvetlen a mozi mellett van. — Csodálkoznak, ha iszunk! iHova a ... tudunk menni, ha a KISZ zárva, a klub zárva1. A kocsmát mindig pontos időben kinyitják . .. C’Sinos lány — Szekszárdon adminisztrátor — kevésbé he­vesen, mint társa, sorolja a szó­rakozási lehetőségeket: — ...meg eljárnak Hidasra, Szászvárra, Bonylhádita a disz­kóba. Itt egyszer volt, azt hi­szem. lEgy most érkezett fiú a szer­veződő KISZ-be agitál. — Kimeszeljük (mármint a KlSZ-helyiséget) és jó lesz ne­künk. — De itt van ez is! — bök egy másik a klub felé. — Ez klub... az meg a mi KISZ-ünk lesz! Minden szerdán és vasárnap van filmvetítés a moziban. Most tizenketten vásároltak belépője­gyet a már említett magyar fii mre. — Az elmúlt év második fe­lében öt táncos rendezvény, ea„y lakodalom, két ünnepély, egy öregek napja, két mesedélután, egy vetélkedő, öt ismeretterjesz­tő előadás volt. — sorolja Te- léky Olgc. Az idei tervekről szólva említi: — Megpróbálkoztunk nyugdí- ja'sklub megalakításával. Nem sikerült. Jobb szervezéssé!, na­gyobb propagandával megint elkezdjük. Igényként merül fel az ifjúsági klub újjáalakítása is. Most lenne megfelelő veze­tő. Az ötnapos munkahét be­vezetésével a szabad idő hasz­nos, kulturált eltöltése érd éké­ben az intézmény nyitottságá­val is próbálkozunk. Havonta egy szabad szombati programot biztosítunk az ifjúságnak. VARDOMBI MONOLÓG Szentesné HoffrrVann Mária óvónő 1978 óta másodállásban végzi a várdombi könyvtár és klub teendőit. Somberekből na­ponta jár munkahelyére. így munkaideje reggel héttől este hétiig húzódik. — Ugye, nem lesz hosszú a beszélgetés? Nehéz mozgatni az emberekét. Sok a tévé, amit olvasni akarnak, azt megvásá­roljak. Nálam a könyvtárban zömmel gyerekolvasók vannak, és egy-két nyugdíjas. A har­minchat négyzetméteres helyi­ségben nem lehet nyugodtan olvasni. A gyerekek mégiscsak gyerekek. A feltételek? Január­ban még nem tartottam könyv­tárat. Az olajkályhák cseréje lassan ment. Nem volt fűtés. A nagyteremben most állították Ibe a szenesikályhákat, szabad pártnap lesz ma. Nekem nem kell gazdasági ügyekkel foglal­koznom. Társközség vagyunk, mint Pörböly és Alsónyék is. Bátaszéken elintéznek mindent. Tavaly nyáron, augusztus 7-én neves fővárosi művészekkel kö­töttünk szerződést. Láttam, hogy a plakát nem ér semmit, ezért házalni kezdtünk. Hu­szonkilencen nézték meg az előadást. A diszkó helyett most inkább a bálok jöttek megint divatba. Eljárnak szórakozni Bátaszékre, Szekszárdra. Érthe­tő is. NÉMETKÉRI CSENDÉLET A könyvtárban egy régi fa­ragott bölcsőben új könyveket látni. Kicsit távolabb fölvetett fonalakkal két kis szövőállvá­nyon megkezdett munka. A művelődési ház igazgató­ját, Haná'k Ottót keresem. — Háromhónapos munkásőr- parancsnóki iskolán van. A fe. lesége vagyok, tessék — nyújt kezet Hanáíkiné Németh Teréz. A meleg könyvtáriban a délelőtti beszélgetést biztosan nem za­varja senkii, Reménykedem, .de máris kopognak. A nemzeti és társadalmi ünnepek, évfordulók könyvét hozza egy olvasó és mondja, hogy a téesz mikor kí­ván gyűlést rendezni. Hanákné A bonyhádi szállodának nevezett Béke fogadó — A Tolna megyei Tervező Vállalat a második negyedévre elkészíti a szálloda és a hozzá tartozó szolgáltató egységek hőközpontra való rákötésének tervét, s azután saját brigádunk el is kezdi a munkálatokat. Sőt, ezzel egy időben átalakítjuk, azaz burkolattal látjuk el a presszót, éttermet. A söröző je­lenlegi lejáratát pedig meg­szüntetjük, s a szálloddhall melletti előtérből lehet majd oda lejutni. Ezzel ismét egy ré­gi és súlyos gond szűnik meg, a lejáróban levő nyilvános vé­cé. Persze, ez utóbbira csákók­kor kerülhet sor, ha az épület bonthatónak bizonyul, azaz a Statikusok is jóváhagyják. A mondás úgy szól, hogy minden jó, ha a vége jó. Hát ennek a riportnak is jó vége lesz, hiszen a Hotel Gemencet hagytuk a végére. Lehet, hogy némi tudat alatti pszichológiai megfontolásoktól vezérelve. A háromcsillagos Gemencet 1971. augusztus 23-án, a vadá­szati világkiállításra adták át. Megyénk legnagyobb szállodá­ját a Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat üzemelteti. A két apartmanon kívül 88 két­ágyas szobája van, s hozzá tar­toznak az elegáns különtermek, a mélyék rendre ra ngos rendez­vények színhelyéül szolgálnak. Az étterem, a presszó a terasz- szal közikedvelt, s egy ügyes, amellett kedves üzleti fogással hamarosan még kedveltebb lesz. — Maci-klubot alakítunk. An­nak azok a gyerekek lesznek a tagjai, akik szüleikkel gyakran járnak hozzánk „vendégségbe” — mondja Fekete István igaz­gató, s máris mutatja a tagsági igazolványt. — Ennek félmuta- tásárp a gyerekek ingyen kap­nak fagyit vagy tejszinhabos süteményt. _Javaly, a rokkantak évében árkedvezményt adott a mozgás­sérülteknek a szálloda, de ezt idén sem szüntették meg. Amint gyönyörködöm a han­gulatos, virágokkal teli szobák­ban, társalgókban, így folytatja az igazgató: — Folyamatosan cseiéljük a bútort, alakítunk, szépítünk mindig. Azt, amire éppen futja. Ezt másként nem lehet csinál­ni, így megelőzzük a „f»robba­nást”. Az éves fenntartási ke­retet okosan és hasznosan fek­tetjük be. Vég ereiül álljon itt két sokat­mondó, szigorú szám: a Ge­menc 1972-berr 7 millió 588 ezer forintot, tíz esztendővel ké­sőbb 26 millió 608 ezer 870 fo­rintot forgalmazott. Elköszönök az igazgatótól, aki meglepetésemre lekisér az emeletről, egészen a kijáratig. — Minden vendégemmel így teszek — mondja természete­sen. V. HORVATH MÁRIA a könyvtár vezetője, s jól ismeri férje művelődési házas munká­ját. Mindketten német'kériek. Két gyermekük van, szolgálati lakásban laknak. — Posta-, takarék-, a könyv­pénzt adtam föl, meg a TIT- tagdíjat — sorolja a nap már elvégzett feladatait. — Könyvpénzt? — Ottóval Paksról, a köny­vesboltból válogatunk bizo­mányba könyveket, amelyeket a takarékszövetkezetben árusí­tunk. Egy szálig elviszik. Szép- irodalmi, ifjúsági regények... Az iskolásoknak ajánlott és köte­lező irodalomból’ válogatunk, de kérésre is hozunk például hímzéshez szakkönyvet, sza­kácskönyvet vagy a rock-lexli- kont... Most háromezer forint fölött árultunk. (A takarékszö­vetkezet betétállománya meg­haladja a húszmillió forintot). — Ifjúsági klub, az most nincs, van viszont egy KISZ- alapszervezét. Ők mindenütt ott vannak. Talán a régi aranyko- szorús klub méltó örökösei lesz­nek. Megint kopognak. Egy fiatal­Szentesné Hoffmann Mária ember csak benéz, nem akar zavarni, távozik. — Aki buszra vár, gyakran bejön, belelapoz az újságokba, aztán megy a dolgára. Most egyre többen fordulnak meg, hogy a kis motorvezetői tanfo­lyamot szervezzük. Elszaporod­tak a faluban a „Ba'bettá'k és társaik", gondoltuk jó lesz, ha a közlekedés rendjével is meg­ismerkednek a tulajdonosok. Harmincötén vannak eddig. Ilyen létszámhoz már kijön a vizsgabizottság is. Alapfokú né­met nyelvtanfolyamhoz már osa'k egy ember jelentkezése kell. Politikai oktatás meg pótszil- veszteni bál a januári progra­munk... • Napjainkban a tudomány, a művészetek, a technika forra­dalmi átalakulása mélyen meg­ragadja az embereket. Az élet merészen kitágul, a rádió, a te­levízió, a gépkocsi megszüntette a távolságokat. Ehhez a fel­gyorsult ritmushoz kell alkal- mazkodnlok a kis települések művelődési formálnak, intézmé­nyeinek is... DECSI KISS JÁNOS Teleky Olga

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents