Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

8 KÉPÚJSÁG 1983. január 29. Bulgária Két esztendő a mérlegen A bolgár ipar kiemelkedő ered ményeket ér el a számítástech­nika területén. Képünk az észa k-bulgáriai Silistra városban lé­vő „ORGTECHNIKA" üzemben készült. A gyár legújabb termé­ke, az ,,ELKA—98” elnevezésű pénztárgép. Az ,,ELKA—98” na­gyobb memóriaegységgel rend elkezik, mint a korábbi, „EL- KA—88"-as modell. Az informá dókat 500 órán át tárolja és az adatok menet közben mindé nkor ellenőrizhetők. lati elbírálás-értékelés is: a Szovjetunió Energiatárolás - tenger alatt Számos országban működik olyan berendezés, amely az. éj­szaka termelt villamos energiát átalakítja és elraktározza, majd a nappali energiafogyasztás idején visszaalakítja, és átadja oz elektromos hálózatnak. Ha­sonló energiatároló terveit és prototípusát készítették el le- ningrádi szakemberek — csak­hogy ez a tároló a tengerben, víz alatt működik. Hatalmas, vasbetonból ké­szült tartályokat engednek le a tengerbe, mintegy 100 méter mélységbe. Ezekbe a tartályok­ba éjszakánként a felesleges villamos energiáival vizet szi­vattyúznak, és sokkal nagyobb nyomásúra töltik fel őkét, mint amekkora nyomás a tartályok környezetében uralkodik. Nap­pal pedig — amikor a tárolt energiára szükség van — egy szelep megnyitásával kiengedik a vizet a tartályokból', és a ki­áramló vízzel turbógenerátoro­kat működtetnek. Az egész szer­kezet egy mini vízerőműre em­lékeztet. A megoldás előnye, hogy a tartályok nem foglalnak el helyet a patton, és a számí­tások szerint a rendszer üze­meltetése is olcsóbb lesz, mint a hasonló elven működő felszí­ni energiatárolóké. Az első tenger alatti víztároló berende­zés Lenigrád közelében hama­rosan megkezdi működését. Az új esztendő küszöbén Bul­gáriában is értékelték a végzett munkát és felvázolták a követ kező hónapok tennivalóit. Új vonásként — más szocialista országoktól eltérően — az 1982-es esztendőt nem önma­gában vizsgálják hanem a leg­fontosabb mutatókban két esz­tendő teljesítményét minősítet­ték. Ez — mint ahogy arra bol­gár közgazdászok rámutatnak — reálisabb értékelésre od módot. A bolgár statisztikai hi­vatal jelentése szerint a nem­zeti jövedelem az ötéves terv­időszak első két esztendejében összesen tíz százalékkal, az ipa­ri termelés körülbelül 9,8 szá­zalékkal, míg a mezőgazdasági 10.4 százalékkal nőtt. Ezek a mutatók azt jelzik: a számotte­vő növekedés ellenére — amely különösen akkor jelentős, ha figyelembe vesszük a nehéz vi­lággazdasági helyzetet, amely Bulgáriát is nagymértékben érinti — egyelőre elmaradás ta­pasztalható az 1981—85-ös évekre elfogadott népgazdasá­gi terv fő irányzatairól. Az idei esztendőre összeállí­tott népgazdasági célokat — mint Sztam's Bonev miniszterel­nök-helyettes, az Állami Tervbi­zottság elnöke jellemezte — c: realitások jellemzik. A terv­készítők abból indultak ki, hogy Bulgáriában is vég­érvényesen befejeződött az ex- tenzív növekedési szakasz, az ehhez szükséges valamennyi termelési tényező gyakorlatilag kimerült. Éppen ezért az idei esztendőben előtérbe kerül a tartalékok teljesebb kihaszná­lása, köztük az anyag- és ener­giagazdálkodás javítása, a munkaszervezés és a munkafe­gyelem erősítése. Figyelemre méltó, hogy például a nemzeti jövedelem 3,8 százalékkal ter­vezett bővülését — ez összeg­szerűen mintegy egymilliárd le­vő lesz — teljes egészében a munkatermelékenység növelé­sével kívánják elérni. Az ipari termelés 4,8 százalékkal, a me­zőgazdasági termelés pedig a Terv szerint 2,7 százalékkal bő­vül 1982-höz képest. Ezexnek a célkitűzéseknek a megvalósításában nagyon so­kat várnak Bulgáriában a ta­valy bevezetett átfogó gazda­ságirányítási reform kiteljese­désétől. Az intézkedések a ko­rábbinál nagyobb önállóságot biztosítottak a vállalatoknak és lényegesen módosították, a mi­nisztériumok feladatait, illetve hatáskörüket. Ami a vállalatokat illeti: az idei esztendőtől kezdve o ko­rábbi több száz mutató helyett mindössze hét tervmutatót kap­nak. Kötelezően előírják a vál­lalatok alaptevékenységére vo­natkozó értékesítés mennyisé­gét,, a nyereséget, a valutabe­vételt, a műszaki fejlesztés te­endőit, az új beruházásokat, a hazai, illetve az importból szár­mazó anyagok és félkésztermé­kek felhasználásának felső kor­látáit. A vállaltatok számára megadott mutatók kötelező ér­vényűek. (Azt tervezik egyéb­ként, hogy a vállalati tervezési munka javítása érdekében a későbbiek során öt évre előre rögzíthetik a mutatókat.) A vál­lalatok a jövőben önállóan dönthetnek majd, hogy a köte­lezően előírt termékeken felül mit gyártanak és azokat milyen piacokon értékesíthetik. Ezzel összhangban módosul a válla­termelési erőforrások maximális kihasználásával a miinél na­gyobb nyereség elérése a cél. Az 1983. évi terv különleges figyelmet szentel a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésnek, a fejlett szocializmusnak megfe­lelő anyagi-műszaki bázis to­vábbi építésének. Hangsúlyoz­za a beruházások összpontosí­tásának, az állóeszközök gyor­sított üzembe helyezésének, a befejezetlen építkezéseik csök­kentésének szükségességét. Döntő jelentőségűnek tekinti a XII. pártkongresszus határoza­tai alapján az új közgazdasági szemlélet, az új gazdasági me­chanizmus elvének következe­tes alkalmazását. Ezek az in­tézkedések — ahogy azt bolgár közgazdászok megállapítják — elősegítik, hogy az ország gaz dasága a következő evekben is kiegyensúlyozottan, gyors ütem­ben fejlődjön. FARAGÓ ANDRÁS Kölcsönös segítség a mezőgazdaságban írta: Viktor Zajcev, a szovjet-magyar tudományos-műszaki együttműködés állandó albizottságának titkára Az SZKP Központi Bizottsá­gának 1982. májusi plénumán elfogadott élelmiszerprogram nagy feladatokat állít a szov­jet nép elé. A kitűzött célok el­éréséhez nemcsak a saját erő­források mozgósítása a fontos, hanem a testvéri szocialista or­szágokkal — így a Magyar Népköztársasággal — folytatott gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználása is, a kölcsönös előnyök alapján. MAGAS ELVI JELENTŐSÉGŰEK A Szovjetunió és Magyaror­szág oazdasági kapcsolataiban egyre nagyobb szerepet játszik az együttműködés agráripari te­rületen. Nemcsak a mezőgaz­dasági termékek és élelmiszer­áruk kereskedelméről van szó, hanem az ásványi műtrágyák, a gyomirtó szerek, az agrár- szektor részére gyártott beren­dezések, a mezőgazdasági ter­mékeket feldolgozó üzemek, a közszükségleti cikkek kölcsönös szállításáról és gyártási együtt­működéséről is. Egy sor agráripari ágazatban a két ország kapcsolatai elvi jelentőségűék. Így például ás­ványi műtrágyákból és a gyár­tásukhoz szükséges nyersanya­gokból a Szovjetunió biztosítja Magyarország imporfszükségle- téinek 60 százalékát. Az előző ötéves tervidőszak végén a Ma­gyar Népköztársaság traktor- parkjának 40 százalékát és kombájnparkjának körülbelül 50 százalékát szovjet gyártmá- nyű gépek alkották. Ugyanak­kor friss gyümölcsökből és bo­gyós gyümölcsökből a magyar szállítások fedezik a szovjet im­portszükségletek több mint egy­negyed részét, konzerv zöldsé­gekből és gyümölcsökből több mint a felét, friss almából az import 70 százalékát. Növekszik a magyar növényvédő szerek, a mezőgazdasági gépek, a kon­zerv- és tejipari berendezések Szovjetunióba irányuló export­ja is. KIVÁLÓ TERMÉSEREDMÉNYEKHEZ VEZET A szovjet és a magyar mező- gazdasági termelés fejlesztésé­ben fontos szerep jut a növény- termesztés területén kialakult együttműködésnek. A hatvanas években a szovjet búzafajták, a hetvenes években a szovjet napraforgófajták meghonosítá­sa segítette Magyarországot a kiváló terméseredmények eléré­sében. Napjainkban a Magyar Népköztársaságban elterjed a kubányi rizstermelő rendszer, amely hektáronként 40—50 má­zsás rizstermés elérését teszi lehetővé. A Szovjetunióban az előző ötéves tervidőszakban bevezették a magyar iparszerű kukoricatermesztést, amely a talajmüvelés. mennyiségének csökkentését teszi lehetővé, s egyúttal kevesebb munkával le­het az egységnyi terméket elő­állítani. A Szovjetunió jelentős mennyiségű here-, hibridkukori­ca-, zöldség- és takarmánynö­vénymagot, gyümölcsfacsemetét és gyökeres szőlővesszőt impor­tál Magyarországról. A két ország tudósai közös genetikai és szelekciós kutatá­sokat folytatnak. Jól példázzák ezt az új kukoricás cukorrépa- és szőlőfajták. A szovjet és a magyar fajták keresztezésével 17 cúkorrépahibridet tenyésztet­tek ki, amelyek minősége és terméshozama felülmúlja a je­lenleg termesztett fajtáikéi Ta­valy szüretelték le a közösen létrehozott szőlőfajta első ter­mését. A fajta fokozott hideg- tűrésével és a betegségekkel szembeni ellenállóképességével tűnik ki. AZ IPARI HÁTTÉRT ERŐSÍTI Sikeresen fejlődik az együtt­működés a mezőgazdaság ipa­ri bázisának ágazataiban: a mezőgazdasági és az élelmi­szeripari gépgyártásban, az ás­ványi műtrágyák és a mérgező vegyszerek gyártásában, a kor­szerű technológiák kidolgozá­sában és meghonosításában. Az agrokémia területén példá­ul szoros kooperációs kapcso­latok alakultak ki. A Szovjet­unió jelentős mennyiségű nit­rogén- és kálimütrógyát, szá­mos vegyipari terméket szállít Magyarországnak. Cserébe nö­vényvédő szereket kap. Az utóbbi években a két or­szág integrációs kapcsolatai­nak jelentős részévé vált a ta­pasztalatcsere, a komplex tech­nológiák átadásának formájá­ban. Ez a kooperáció napjaink­ban már a mezőgazdasági ága­zatok egész sorát öleli fel, töb­bek között a baromfitenyésztést, a sertéstenyésztést, a kukorica, a cukorrépa, a rizs termeszté­sét, és néhány más mezőgaz­dasági növény termesztését is. Jellemző példája ennek az 1978-ban aláírt szerződés, amelynek értelmében Magyar- ország két komplett baromfi- gyárat és két hizlalótelepet száillit, emellett a baromfigyá­rakat minden szükséges beren­dezéssel felszereli, biztosítva a Tetra tojóhibridek magos pro­duktivitását, és segítséget nyújt az új technológia elsajátításá­hoz. Az agráriparban jelentős eredményekkel jár a szovjet— magyar együttműködés. A lehe­tőségek kihasználása elősegíti a két országban a mezőgazda- sági termelés kiegyensúlyozott és dinamikus fejlődését, a la­kosság élelmiszer-szükségletei­nek teljesebb kielégítését, va­lamint az ipar számára a szük­séges nyersanyag biztosítását. Kuba Az Apostol „Egyenes derékkal jöttem, Onnan hol nőnek a pálmák. Mielőtt meghalok lelkem Versekben osztja el álmát!” Fiatalok és idősebbek ének- fik-dúdolják szerte a világon a forradalmi jelképpé lett kubai dalt, a Guantanamérát. Am őzt már kevesebben tudják, hogy verssorait egy lánglelkű költö- forradaimár, Jósé Marti vetette papírra, „Egyszerű versek" cím. mel, még a múlt század végén. Marti emlékét nemcsak a Guantanaméra őrzi. Eszméi, gondolatai ma is érvényesek, ma is hatnak egész Latin-Ame­rikában. Most, születésének 130. évfordulóján a kubai nép nagy szeretettel, széles körű ünnep­ségekkel emlékezik meg az „Apostolként" emlegetett haza­firól. Jasé Marti 1853. januáír 28- ón született a havannai kikötő- negyedben, egy spanyol beván. dorlócsalád első gyermeke­ként. A vékony termetű, ragyo­gó tehetségű fiút vonzza az iro­dalom, a költészet, de legin­kább a hazájában folyó sza­badságküzdelmek lelkesítik. Már 17 éves korában szembe­kerül a spanyol gyarmati ható­ságokkal. Hat év börtönre íté­lik, megismeri a kényszermun­ka poklát majd száműzetésbe Spanyolországba küld'ik, ohol jogi és bölcsészdiplomát szerez. Szenvedélye és elhivatottsága azonban egyetlen cél felé ve­zérli: felszabadítani Kubát a gyarmati elnyomás alól. Rövid életének nagyobbik része száműzetésben telik el. Akárhová kerül, Mexikóba, Guatemalába, az Egyesült Ál­lamokba, mindenütt keményen dolgozik. Költő, drámaíró, éles tollú publicista, nagy hatású .szónok. Szervezi, aktivizálja emigráns honfitársait, a felsza­badító harc döntő szakasza előkészítésének szellemi atyja. A függetlenség kivívását azon­ban már nem érheti meg. Má­sodik hazatérése után néhány hónappal fegyverrel a kezében hal meg, a harctéren éri az ellenséges puskagolyó. Csupán 44 éves volt. Verseinek, gondo­latainak magától értetődő tisz­A lánglelkű kubai forradalmár tasága, hősi hatolta nekünk, maiavaroknók Petőfit juttatja eszünkbe. Jósé Marti Latin-Ameríka tör­ténelmének egyik legjelentő­sebb gondolkodója volt, aki sok mindent előre mégérzett a kontinens jövőjéről. Felismerte, hogy a hanyatló spanyol biro­dalomnál veszedelmesebb a kö­zeli szomszéd, az Egyesült Ál­lamok. Figyelmeztetett a mono­kultúra, az egyoldalú gazdasá­gi szerkezet, az Egyesült Álla, mokhoz fűződő egyoldalú kül- kapcsolatak veszélyeire. Valódi függetlenséget kívánt Kuba számára, nem pedig azt. hogy gazdát cseréljen. Jól sejtette meg a veszélyeket. Halála után nem sokkal Washington egyen­lőtlen szerződéssel láncolta magához a cukorszigetet. Csak hat évtized múltán, Fidel Cast­ro és a felkelő hadsereg kato­nái teljesítették be Marti al­mát: kivívták Kuba második függetlenségét. Az Apostol egységre, közös fellépésre buzdította Latin- Ameríka — ahogyan ő fogal­mazott: „ai mii Amerikánk" —• népeit. Szavalt akár ina is el­hangozhatnának a folklaiTdí háború utón ismét összefogás­ra hajló kontinensen: „Itt az. ideje, hogy számba vegyük erő­inket, egymáshoz igazítsuk lép­teinket é's szilárd tömböt alkos­sunk, mint az ezüst az Andok méhében”. A Jósé Marti emlékmű a Fór radalom terén, Havannában

Next

/
Thumbnails
Contents