Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

1983. január 29. ^HéPÜJSÁG5 Rugalmasság nélkül nem megy ‘Nem irigylem mostanság a gazdasági vezetőket, legyenek bár egy üzem „gazdái”, vagy egy nagyobb terület átfogó irányítói. Embert próbáló, egész embert kívánó időket elünk, Éles a verseny és egyre élesebb lesz. Kü ígazdá lkodé sün - kát illetően különösen, de idebent, akár egymással kap­csol aitban is. Sőt, ne vegyék ezt valamiféle eretnekségnek, néha még egymás ellenében lis. Ami ez utóbbi „egymás ellenében"-t Illeti, addig nincs baj, amíg a verseny a tisztesség keretein belül marad, és eleddig nincs olyan tapasztalatom, hogy tisztességtelenné vált volna a versengés. Annái inkább szolgált örömömre számos esetben az egymás segítésére való törekvés, több­ször még olyan esetben is, amikor a saját nyereség csök­kenését is vállalták, csakhogy segítsenek a bajbajutottakon. Az kétségtelen, hogy gazdaságii nehézségeink nem rend­szerünkből fakadnak, nem természetes velejárói annak. Sem a gazdaságii rendszernek, sem a társadalminak. Nyi­tott gazdaság lévén a miénk, nemzeti jövedelmünk több mint egyhairmada a külpiacokon reá I íz áló dik. Nem csoda hát, ha a tőkés rendszer gazdasági válsága nálunk is meg­érezteti hatását, hogy egy manapság divatos szóval éljek, hozzánk is begyűrűzik. 'Hanem ez a begyűrűzésre való, a kelleténél gyakoribb hivatkozás néha — úgy érzem — a m!i magunk kényelmes­ségét akarja eltakarni. Mintha még mindig nem tudnánk kellő gyorsasággal váltani, alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Persze, vannak ellenpéldák is szép számmal, hivatkozom is majd néhányra, de szabadjon most és itt elsősorban olyan gondjainkról beszélnem, amelyek izgatnak, érdekel­nek, s amelyeken nem is nagy erőfeszítéssel lehet segíteni. A legelső, amit említenék, az, hogy meggyőződésem, bá­torság nélkül egy vezető nem alkalmas az irányításra. Bá­torságról! beszélek és nem felelőtlenségről. Kísérletezni nem­csak szabad, hanem keil is, hanem azért az élet nemcsak kísérletezésből áll. Nomármost visszatérve a bátorsághoz, ahhoz, hogy egy gazdasági irányító bátor lehessen, kellő felkészültség, em­berismeret, szakismeret szükségeltetik, és még egy valami, ami lehet, hogy furcsán hangzik ilyen kiélezetten, ez pedig a tévedéshez valló jog. Pontosabban annak biztosítása, hogy ne kelljen félnii, ha valami „nem jön be", ezért sen­kinek se veszik a fejét. Persze, ha a tevékenység másból se áll, mint tévedések­ből, az más kérdés, annak le kell vonni a megfelelő kon­zekvenciáit. Aztán itt van egy másik kérdés, a naprakészség. Ho va­laki nem lismeri naprakészen az igényeket a lehetősége­ket — legyen bármilyen poszton .—, ha nem tud gyorsan és „könnyedén" alkalmazkodni a minduntalan változó kö­rülményekhez, az elveszett ember. S ha csak önmagát ve- szejti el, az még hagyján, hanem ha már egy nagyobb kö­zösségnek okoz kárt, az igencsak naigy baj. 'Előbb említettem, hogy mondok jó, követendő példákat a mi megyénkből a rugalmas, gyors váltásra, alkalmazko­dásra. Az egyik a TOTÉV-é. Már évekkel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy egy idő után — ez az idő természetesen jó néhány év — valamiféle pro­filváltást kell végrehajtani a vállalatnál. Föl kell készülni a karbantartásit munkákra, mert nemcsak az emberék kop­nak, hanem a, házak is. Igen ám, de a karbantartásra való alkalmasságnak megvannak a föltételei. A házgyártás lett korunk gyakorlata — hangsúlyozom, a házgyártás nem házépítés. Ez egyáltalán nem baj, mert a régi, a hagyományos módszerekkel nem tartana ott a la­káshelyzetünk, ahol ma van. Viszont most mindinkább elő­térbe kerül a karbantartás, aminek elvégzéséhez a házgyá­ri ismeret nem elég. Itt a hagyományos ismeretékre van szükség. A vállalat vezetése ezt kellő időben fölismerte és meg­szervezte a: feltételek biztosítását Másik példa. A Paksi Konzervgyár évek óta súlyos lét­számgonddal küszködik. Ennek különböző okai vannak, most ne azokat firtassuk, hanem ismerjük el, hogy a vál­lalatvezetés jó érzékkel fölkarolta az újítómozgalmait, ser­kentette az embereket arra, hogy mozgassák agysejtjeiket és ahol csak lehet, új, termelékenyebb módszerek, techni­kák és technológiák alkalmazásával! pótolják a hiányzó emberi munkát. Eredményeik — noha akadnak azért gond­jaik még most is — önmagukért beszélnek. (Kis vállaltat a kéményseprőké, de munkájuk nélkülözhe­tetlen, fontos, és számos ember él belőle. Ha csak a ha­gyományos tevékenységet folytatnák, nehezen élnének meg belőle. Fejlesztették tevékenységüket, úgy kibővítették mun­kájuk körét, hogy a régi értelembe vett kéményseprés már csak egy a sok közöl. A vállaltat jól prosperál, dolgozói m egta Iá I jálk szám ittasaikat. Hivatkozhatnék egy sokkal nagyobb üzemre, megyénk együk legrégibb gyárára, a Bonyhádi Zománcárugyárra, de többször is megírtuk már, jó példának állítva más üzemek elé. Itt (is az alaposan előkészített, "bátor kezdeményezés, az új iránti érzék hozta meg gyümölcsét. Van egy mondás, miszerint az az igazi kereskedő, aki az eszkimóiknak is tud eladni hűtőszekrényt. Nos, mostan­ság ilyen emberekre van szükség, miinél többre. Persze, a kereskedelemben is, de leginkább a termelő üzemeikben. Nem arról van szó, miszerint alkalmatlannak ítélnénk üzemeink vezetőit. Sőt, túlnyomó többségük rendkívül jó képességű ember mrixT szakmailag, mind vezetői készségét tekintve, inkább bátorítani szeretnénk vailameninyllüket a fentebb elmondott jó példáikkal. Ezekben az időkben elképzelhetetlen súlyosabb hiba, mind a kényelmesség, a megelégedettség, a „járt utat já­ratlanért el ne hagyj" szemlélet. Óvjon bennünket ettől a jobbítani akta ró szándék. LETENYEI GYÖRGY A szem a lélek tükre - mond ja a régi közmondás. Az arc annak loglalata. Az is mutatja benső világunkat, az ott leját­szódó eseményeket: figyelem, feszültség, öröm, mélabú, bá­nat, vidámság... Életünk néhány ellesett pillanatát örökítettük meg a fényképezőgéppel. CZAKÓ SÁNDOR. Farsangi hangulatban EHéláző A szövőnő Elmélyülteti Fájdalom Hát kérem... A vigasztaló Számjelek között

Next

/
Thumbnails
Contents