Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
^NÉPÚJSÁG 1983. január 29. T^jipar^ beruházás Tűrő Dombóvárról - naponta tíz káddal A túródobokat szerelik a munkások. A t. olvasóit s helyütt arról kellene informálnom szerkesztőségi terveink szerint, Hogy teljes üzemben van a tejipari vállalat új beruházása. Várjunk még egy hónapot. Várjunk még legalább öt-hat hetet, mert a szekszárdi sajt- és citopánüzem késik. Az okait ne keressük, vannak erre hivatott szerveik, Vitatkoznak is éppen eleget — talán a soka áll is többet — a kivitelezőik, tervezők, beruházók — méq perre is mennek. No, keressük e fontos élelmiszeripari beruházás másik ágát-bogát — Dombóvári. A portán szíves szóval fogad bennünket egy asszony, el is kísérne bennünket a gyárigazgatói irodába, ha nem ismernénk a járást. Több mlint harminc éve koptatjuk azonban a sajtó nevében az öreg víztorony alatti uitait, tudjuk, merre kell menni. Az irodák üresek. Késő délutánra jár már. Az üzemben elhalkultak a tejfeldolgozó gépek, a takarítók vízsugarai is lekonyultak, tiszta a tejüzem. Csak a sajt- üzemi részen dolgoznak az iparosok. Vasasok. Csöveket szerelnek. Kádakat helyeznek át. Szűrőket dobnak kli. Szivattyúkat raknak új helyükre. Mondom is a kollégámnak, siess a felvétellel, hátha elkésünk. Megtörténik a vetetkezés. Két ember a tejtartályok körül, az új túródombok mellett vési a betont, helyeit az új alapnak, az új üzem új technikájának. Az irodában, ahol oly sok kellemes beszélgetésen voltam már, most kfesé hideg van, a fogadtatás azonban barátságos, meleg. Kovács Sándor igazgató székkel kínál. Egy harmadik szobába megy, onnan hívja a másik igazgatót, Hoffman n Ádámot. Furcsa helyzet. Egy időben két igazgató ül a riporter előtt, melyiket kérdezzem ... Hoffmann Ádámot kérdem: — Hova, merre visz az útja? — Szentlőrincre. Ott vá Ha l - koztam egy tsz-tejüzem irányítására. Négy szövetkezeté az üzem, ők adják a nyersanyagot, én a szaktudást, aztán majd csak összejövünk valahogyan. — És Kovács Sándor? — Új ember vagyok. Új a szakmában, most tanulok. S az o szerencsés helyzet áll előttem. hogy Ádám gyakorta jön majd ide tanácsot adni. Az első időikben nekem jobbára az üzemszervezés a dolqom, ehhez értek, bár itt minden nagyon jól együtt van. — Ha idejövök, tudom, hogy a szekrény melyik fiókjában melvik irodalmat találom — mondja o leköszönő igazgató. Mert nemcsak személycserének vaqvunk tabui, hanem termékváltásnak is, úgv is mondhatom, hogy profilváltásnak. Ebben aiz üzemben több mint fél évszázad óta készítettek vajat. Negyedszázada kitűnő sajtot. Most a fő profil a túró lesz. Túró, minden mennyiségben. Ezért a sajtos gépek egy részét át kell szerelni, másikakat kidob»#, és némelyik múzeumba kerül majd. Eddig öt, egyenként ötezer literes sajtkád volt üzemben. Évek óta, nap mint nap ezekben készült a finom sajt, mikor milyent kívánt a fogyasztó, mit adtak feladatul a központból. Most a kádakban túró készül. — Túró, ilyen iszonyú meny- nyiségben? Igen. Túró öt darab egyenként ötezer literes tartályban. A tartályokat naponta kétszer „üzemelik", az tehát ötvenezer liter olyan tej, amelyet „beállítottak" s olyan túró jön ki végül, amilyent akarnak. A recept jó, a gyártási technológia, nem boszorkányos, öt tartály, azaz sajtkád, kétszer töltve tejjel és ebből túró lesz...! Hova viszik majd ?! Budapestre. Komlóra, Kaposvárra, és természetesen Tolna megye településéibe. Mert a szekszárdi sajt- és citopánüzem munkába állása „átcsoportosítja” a Tolna megyei kisüzemeket. Átrendezik a termelést. Az egyik üzemet megszüntetik, a másikat tartalékra helyezik, a hármadikat „íezsínozzák”. A dombóvári túrót fog gyártani. Túrót mindig, folyamatosan és mindig azonos minőségben. — Az embereket nem kell átképezni. különösebb nehézség nincs a túrógyártás során. Aki itt nálunk tejes — dolgozóink legnagyobb része, nyolcvan százaléka tíz évnél hosszabb időt töltött már el itt — az mindenhez ért. Talán a monotonság, az egyhangú termelés okoz müjd gondot, de ez már az utódom, Kovács elvtárs gondja — mondja Hoffmainn Ádám. És valóban alig-alig kell átalakítani ezt az üzemet. A tej- átvétel nem kíván különösebb változtatást. A túródobok felszerelése van még hátra, és le kell venni a sajtkádafcról a keverő apparátust... Néhány szivattyú áttelepítése, a fűtési-me legítésü rendszerék átdolgozása — ez vár még a szakíiparosok- ra, a vállalat saját embereire. S akkor egy pontot tehetünk a nagy szekszárdi tejipari beruházásra, de még nem a végére, majd csak hat hét múlva közölhetünk írást arról, hogy teljes üzemben a szekszárdi új tejüzem ... PÁLKOVÁCS JENŐ S férfit az autó egyenletes zúgása elálmositotta. „Meg kellene állni valahol, imielőtt tényleg lecsukódna a szemem" - gondolta és lopva a feleségére pillantott. Az asszony - negyven körüli, vörösre festett, dúskeblű nő, abból a típusból, aki után még néhány évvel ezelőtt is megfordultak a férfiak, a teherautósofőrök pedig obszcén szavakat kiabáltak felé |a vezetőfülke |ablakából -, fejét a tűzpiros műbőr borítású fejtámlán pihentette, és egykedvűen bámulta az autópálya végtelen szürke aszfaltcsíkját. Hajnali ötkor indultak Velencéből, és három órája nem szóltak egymáshoz egy szót sem. A férfi a leállósávra kanyarodott, majd néhány imásodperc múlva csikorogva fékezett. — Ha nem akarunk megdögleni, legalább egy órát pihennem kellene - mondta, és anélkül, hogy a feleségére nézett volna, harákolt néhányat, majd kiköpött az ablakon. Az asszony fölényes mozdulattal emelte fel fejét a tűzpiros műbőr borítású fejtámláról; cigarettára gyújtott, és a füstöt a férfi arcába fújta:- Szóval álmos vagy? — kérdezte, hangjában félreérthetetlen gúnnyal. — Hát ki a franc akart Nápolyig jönni? Ahelyett, hogy már Velencéből hazamentünk volna...- Ezt már tegnap is elmondtad.- Igen elmondtam. És ma is elmondom, és holnap is el fogom mondani... A férfi dobolni kezdett a műszerfalon, aztán hangját egy fokkal feljebb emelte: — Ha már megkaptuk ezt a rohadt útlevelet, legalább használjuk ki, hogy kint lehetünk. Az asszony egészen a férfihoz hajolt, miközben arcát düh- csikók kezdték elborítani. — Na persze! Használjuk ki, hogy egy teljes hónapig Olaszországban lehetünk! Csakhogy nekem elegem van ebből a szánalmas turistáskodásból I Elegem van a koszos kempingekből, a langyosra melegített konzervekből, a koszból, mocsokból. .. — Három év múlva imár szállodára is telni fog.- Három év múlva! Ebből a pénzből maradhattunk volna Velencében öt napig európai körülmények között... De nem! A mérnök úrnak egy teljes hónap kell Olaszországból, hogy aztán odahaza elmondhassa, mennyi mindent láttunk! De azt már nem fogja elmondani a ynérnök úr, hogy milyen körülmények között éltünk az „álmok városában". A pofon a nő bal arcán csattant. A férfi beindította a motort. — Délután Rómában leszünk — mondta, és visszakanyarodott az autópályára. Néhány perc múlva érezte, már nem ura a kocsinak. Lassított. ötszáz méterre egy bekötőutat vett észre. Hosszú idő óta most nézett először a feleségére. Az asszony, talán a pofontól, talán a fáradtságtól előredőlve aludt. A férfi óvatosan rákanyarodott a bekötőútra. Egy ideig még aszfalton gurultak, aztán az autó rándult néhányat, ami az aszfalt végét jelezte. Nehéz, kövesúton haladtak tovább. Az egyik rázkódásnál az asszony fölébredt, és csodálkozva nézett körül. — Hol vagyunk? — Látod. Hegynek fölfelé megyünk. Itt biztosan találunk olyan helyet, ahol egy-két órát pihenhetünk. Ahogy elnézem, neked is jót tenne egy kis alvás. — Mit akarsz te itt? — Mondtam már. Aludni. — A férfi ismét a nőre pislahtott. Látta, ahogy a felesége görcsösen kapaszkodik a kesztyű- tartóba. - Vagy azt hiszed, hogy meg akarlak ölni? Tíz percbe telt, amíg fölértek ia hegy tetejére. Kopár, mintegy kétszáz méteres síkság vette őket körül. Az autópályából mindössze egy vékony, talán tizenöt méteres szelet látszódotl. A férfi hátranyúlt, majd egy pokróccal a hóna alatt elhagyta az autót. — Két óra múlva fölébreszthetsz - mondta, és a gépkocsi háta mögé terítette a pokrócot. A nap már erősen melegített. A férfi gatyára vetkőzött, kicsit megtornásztatta elernyedt izmait, aztán jóleső érzéssel végigheveredett a pokrócon. A nő lassan a■ férfi felé sétált. — Ha hazaérünk, elválok tőled. A férfit láthatóan nem érte váratlanul a kijelentés. — Rendben van i— mondta, és kedvetlen mozdulatokkal ülőhelyzetbe görnyesztette magát. — Kedvesem, te tizenöt év alatt legalább tizenötször el akartál válni tőlem, de egyszer sem váltál el. Azt is megmondom, miért. Mert még egy ilyen barmot úgysem találsz. És ezt te is nagyon jól tudod. Most pedig aludni szeretnék. Szikszai Károly: Szemtanúk-Te utolsó szemét - sziszegte to Inő. - Most aztán nagyon tévedsz... Majd meglátod.- Majd meglátom - válaszolta a férfi, és rövidesen horkolni kezdett. Az asszony lábait maga alá gyűrve egyik cigarettáról a másikra gyújtott. Legszívesebben sírni szeretett volna, de sehogyan sem sikerült neki. Csak ült, és az autópálya apró szeletét bámulta. Végül is Nyugat-Európában van. Negyvenévesen először. De undorodott magától, és undorodott a férjétől. Az első kempingben eltöltött éjszaka után már legszívesebben itthagyta volna a nagy NYUGATOT. A filmekről, prospektusokból ismert városokat, vendéglőket, pizzasütőket... „Szart ér az egész" - mondta a férjének két nappal ezelőtt. Akkor is összevesztek. De most már vége. El fog válni és kész. A lakást biztosan neki Ítélik. Végül is egy kétszobás öröklakás a Mátyáshegyi úton nem kis dolog. A férje meg menjen a kurváihoz. A kurváit hozza el ide, |ne pedig őt... Éppen egy újabb cigarettára akart rágyújtani, amikor különös dologra lett figyelmes. Az autópálya vékony szeletébe egy lapos, sötét színű gépkocsi érkezett. Két férfi ugrott ki belőle, és azonnal az autó mögé térdepeltek. Kezükben géppisztolyt szorongattak. Az asszony félelemtől eltorzul arccal a férjéhez rohant.- Hé, ébredj már - suttogta. - Nem hallod? Ébredj már! A férfi kinyitotta a szemeit. Dühös volt, duzzadt és csúnya.- Mit akarsz? — kérdezte és ő is megérezte leheletében az áporodott szájszagot, amit másoktól sosem tudott elviselni.- Off lent valami szörnyűség történik - mutatott az asszony az autópálya felé. A férfi föltápá szkod ott és elindult a mutatott irányba. Lenézett, és megtántorodott.- A gépet! Gyorsan a gépet! — súgta a feleségének. Az asszony az autó hátsó üléséről előhalászta a Zenitet és odadobta a férfinak. A férfi izgatottságában alig tudott gjességet állítani. A géppisztolyokból kizuhogó lövedékek elnyomták a Zenit halk kattanásait. Az asszony az autó mellett térdepelt, és arcát kezeibe temette. • Talán ötven másodperc telt el. Az autópálya vékony szeletében egy szétroncsolt autó lát- szódott. Nem mertek visszamenni. Átvágtak a hegyen, fél óra múlva rátaláltak egy műútra. Fogalmuk sem volt, hova vezet. A férfi szólalt meg elsőnek:- Megfogtuk az isten lábát.- Csak nehogy bajunk legyen belőle.- Ugyan, mi bajunk lehetne? Bármelyik újság milliókat fizet ezért az anyagért. Gazdagok leszünk, érted?- Kérlek, ne hülyéskedj.- Esküszöm, nem hülyéskedek. Ide figyelj, tisztán lefényképeztem őket. Tudod, hogy mennyit ér ez a rendőrségnek? És mennyit ér az újságoknak? Biztosan valami nagy fejest nyírhattak ki. Címlapon hozzák majd le ezeket a terroristákat. Nekünk meg fizetnek.- Mennyit?- Legalább tízezer dollárt. Alább nem adjuk! Szállodában fogunk lakni és kicseréljük ezt a vacak autót.- Új autót is veszünk?- Veszünk. De még milyet! Lesz benne rádió, meg sztereó magnó. Majd meglátod. Gazdagok lettünk szívem. Nagyon gazdagok.- És veszünk majd egy-két divatos cuccot is?- A legszebbeket. Gyönyörű ruhákat veszünk neked. Az első városban megállunk, és telefonálunk néhány lapnak.- És a rendőrségnek?- Nekik is. De előbb az üzlet. Persze a rendőrség is fizetni fog. És még az sincs kizárva, hogy valamelyik fénykép elnyeri az „év fotója" címet.- És mi lesz, ha a terroristák megkeresnek bennünket?- Ugyan szivem! Először is nem mondjuk meg, hogy honnan jöttünk. Másodszor pedig nálunk nagyon jó a közbiztonság. A mi országunkban egyetlen terrorista sem teheti be a lábát. Az asszony egészen a férfihoz simult és a haját kezdte simogatni. Aztán végighúzta ujjait a nyakán, le egészen a combjáig.- Akarod, hogy egy kicsit megálljunk? — kérdezte, miközben melleit a férfi vállához érintette. A férfi rápislantott, majd elmosolyodott.- Nem lenne rossz, de előbb vegyük fel a dohányt. Az asszony, ahogy bizonyos színésznőktől látta, elbiggyesztette ajkát:- Bogárkám, ne hagyd a feleségedet ilyen árván... A férfi elvigyorodott és az első bekötőútnál elfordultak.- Nemsokára Rómában leszünk - mondta a férfi félóra elteltével, és a feleségére kacsintott.- Igen szívem - válaszolta a felesége, majd az előttük haladó kis Fiatra mutatva megjegyezne: - Hogy cammog ez a tetű. A férfi köhécselt egyet, aztán megszólalt:- Nem baj, hadd cammogjon. Most már van időnk. - Jobb kezét elvette a volánról, és átkarolta vele a feleségét. — No, és melyik szállodában óhajt pihenni asszonyom?- Uram, önre bizom.- A legszebb apartmant nyittatom ki az ön számára.- Uram ön lekötelez. A férfi tüsszentett.- Így igaz. Látod szivem, így igaz. Adnál egy papirzseb- kendőt?- Te tetted el.- Ja persze. ■■ ■- " evette felesége válláról a kezét, a zsebébe nyúlt, és abban a pillanatban a fékre taposott. Az autó csikorogva csúszott vagy tizenöt métert. A mögöttük lévők azonnal tülkölni kezdtek. Az asszony krétafehér arccal nézett az urára.- Mi történt? A férfi remegő kézzel végigtörölte homlokát.- A film, amit még Velencében vettünk. Elfelejtettem befűzni... És zsebéből előhúzta az original tekercset.
