Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-26 / 21. szám

2^fePÜJSÄG 1983. január 26. Washington, Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: *­Közel kétszáz személyt flar- tózitalttalk ile a kaliforniai Van- den'berg légitámaszpont köze­lében hétfőn, miután megpró­bálták eltartasz ölni a támasz­pont bejáratát. A tüntetők az MX interkontinentális rakéták készülő próbafelbocsátása el­len tiltakoztak. A Vandenberg támaszpont jelenlegi az egyet­len hely az Egyesült Államok­ban, ahonnan MX-'rakéták in­díthatók, s a 'támaszponton Minuteman típusú interkonti­nentális raikétá'k is vonnak. Tudván ezt, a tüntetők egy része — mintegy harminc sze­mély — egy távo'leső hátsó be­járaton bejutott a támaszpont­ra!, s majdnem egy kilométerre megközelítette az egyik atom- ralkéta ‘IcJtövőáiMását. Végül azonban valóimé nnyiüket őri­zetbe vették. Az Egyesült Állam okban a nukleáris fegyverkezés elleni mozgalom tömegméreteket öl­tött, is a legújabb felmérések szerint az amerikaiaknak már csupán 17 százaléka támogat­ja Reagan fegyverkezési prog­ramjait, amelyek közül az MX- rakéták telepítésének terve a legköltségesebbek és légértel- « metlenebbek közé itartozik. A kaliifonntaü tüntetés csak a résztvevők elszántsága tekinte­tlében különbözött száz és száz hasoni ó megmózdul ástál. Terri Mead (79 éves) az elsők egyike, akiket a rendőrök le­tartóztattak azok közül, akik a kaliforniai Vandenberg légi­támaszpont előtt az MX-rakéták ellen tüntettek. (Telefotó) Tüntetés az Egyesült államokban az MX-rakéták ellen Japán fegyverkezése A itckiói küHugyimSln isz'téríum kedd e n „m egal a póza tlan.no k' ’ nevezte a japán fegyverkezés­sel ikaposolatos, ismételten ki­nyilvánított szovjet aggodalma­kat. Mimit ismeretes, szovjet tö­megtájékoztatóéi eszközök az ellmúllit napokban több alkalom­mal! figyelmeztettek a sziget- országi katonai erőfeszítések veszélyéire. E figyelmeztetések­nek Nakaszone miniszterei nők szöuli és washingtoni látogatá­sa., illetőleg az említett két fő­városban elhangzott nyilatko­zatta1! adtak alapot. Különös felháborodást váltott ki a szov­jet fővárosban Nakaszoménak az a washingtoni kijelentése, hogy országának „a szovjet bombázókkal1 szemben egy el- süílyesztihetetlea repülőgép- anyahajó” szerepét szánja. A japán külügyminisztérium­ban ennek kapcsán Vlagyimir Pavlov szovjet nagykövet előtt hangoztatták: Az ország csak „olyan kismértékben” fejleszti elrettentő erőit, ami „szüksé­ges” az önvédelemhez. Azt bi­zonygatták, hogy Nakaszone Jaszuihrro miniszterelnök dél­koreai és egyesült államokbeli látogatása „az ázsiai és csen­des-óceáni béke és stabilitás megszilárdító sót" szolgálta, ügy áriákkor kifejtették: Tokió tiltakozik ormaik lehetősége el­len, hogy a Szovjetunió euró­pai telepítésű közép-hatótávol­ságú rakétái 'közül néhányat az Ura Ion túli területeire von­na vissza. Izrael a győztes feltételeit akarja rákényszeríteni Libannnra Bejrút, Böcz Sándor, az MTI tudósítója, jelenti: Izrael az Egyiptommal kötött Camp David-i megállapodás­hoz mérhető egyezmény eléré­sére törekszik c Libanonná! folytatott tárgyal ónokon — je­lentette ki a Khaildébon lezaj­lott kilencedik találkozó után David Kimche, az izraeli kül- dölCtség vezetője. Antoine Fattal libanoni kül­döttségvezető a 'tűrhetetlen iz­raeli nyomást elítélve rámuta­tott: Izrael o győztes feltételeit akarja rákényszeríteni Libanon­ra, miközben azt állítja, hogy nem a libanoni írvép ellen 'há­borúzott és nem Libanon el­foglalása volt oz invázió célja. A Libanon szuverenitását, nem­zeti egységét, létfontosságú arab kapcsolatait fenyegető iz­raeli követelések csak azért nem vezették a 'tárgyalások megszakításához, mert az iz­raeli diktátumot eluta'sítá bej­rúti kormány még mindig bízik oz amerikai közvetítés sikeré­ben és nem akar „ürügyet” szóig áltatni Izraelnek a csak­nem nyolc hónapja tartó meg­szállás meg h o ss z abb í'tá sá b oz. A Hibámon! vezetés növekvő elégedetlenséggel szemléli a teljes jogú partnernek tekin­tett Egyesült Állaimok tehetet­lenségiét, amii abban nyilvánul meg1, hogy nem támogatja kel­lő ené'W'yél Libanon álláspont­ját, nem lép fel határozottan Izrael elfogadhatatlan követe­léseivel szemben. A bécsi tárgyalások elé Csütörtökön ismét benépesül a bécsi Hofburg bálterme, a a nevezetes Redouten-Saal, amely 1973. óta, kereken tíz éve ad otthont a haderőcsök­kentési tárgyalásoknak, hivata­los nevén „0 közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat" üléseinek. A január 27-én kezdődő, immár 29. forduló jó alkalom arra, hogy leltárt készítsünk, hol is tart a mind a mai napig kézzel­fogható eredményt felmutatni nem tudó tárgyalássorozat. A karácsonyi és újévi szünet­re hazautazó 19 nemzeti kül­döttség két javaslattervezetet hagyott a tárgyalóasztalon. Az egyik, a négy közvetlen státu­sú szocialista ország, a Szov­jetunió, az NDK, Csehszlovákia, és Lengyelország által tavaly februárban beterjesztétt doku­mentum, amely abból indult ki, hogy az addig elért részered­mények lehetővé tennék az el­ső haderőcsökkentési megálla­podás konkrét kidolgozását, megszövegezését. A tervezet megfogalmazói arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy bár­milyen alacsony szinten is de induljon el valami dokumentált, szerződéses csökkentés Közép- Európában. A javaslattervezett a csökkentés első szakaszára szólt, kizárólag a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra rótt kötelezettségeket, de feltételez­te, haay az első egyezményt szükségszerűen követi a máso^ dik megállapodás, amely a bé­csi tárgyalásokon részt vevő többi közvetlen státusszal ren­delkező ország számára is ha­tározottan körvonalazott kötele­zettségéket tartalmaz. Külön­ben a Szovjetuniónak és a töb­bi három említett szocialista or­szágnak nem fűződne érdeke az első megállapodás megköté­séhez. A Varsói Szerződés tagorszá­gai úgy ítélik meg, hogy feb­ruári tervezetükben értékes kompromisszumos lépéseket tettek. A Szovjetunió ebben több mint kétszer akkora mér­tékű csökkentést vállalt, mint amekkorát a .tervezőt az Egye­sült Államok számára előirány­zott. Kihagyták belőle a> légi­erők személyi állományának korlátozására vonatkozó része­ket, az első szakaszban mellőz­ték a fegyverzet csökkentését érintő utalásokat és végül lehe­tővé tették, hogy a kísérő intéz­kedések részéként — részleges formában — ellenőrizzék az el­ső szakaszban vállalt végre­hajtását Minit emlékezetes, a négy szocialista ország tavaly februári kezdeményezése ered­ményeként 900—900 ezer főre redukálódna mindkét oldalon a Közép-Európában áíloimá’sozó h derők létszáma, melyen belül 7—700 ezer fő lenne a száraz­földi haderők, felső határa. A nyugati fél nem fogadta el a javaslatot, mert: 1. A tervezet nem tisztázta a létszámkérdést — NATO-tagor- szágok továbbra sem fogadják el a szocialista országok újon­nan kicserélt adatait és VSZ- túlerőt tételeznek fel az adott térségben —, illetve 2. nem tartják kielégítőnek a kísérő, illetve ellenőrző intéz­kedésék körét. A tárgyalóasztalon hever a másik dokumentum is, a NATO- Itagorszógok múlt év júliusi ter­vezete, amely hét évre szóló forgatókönyvnek tekinthető. A szocialista országok fő kifogá­sai a következőkben foglalha­tók össze: o nyugati dokumen­tum határozott visszalépésit je­lent az egy évvel korábbi álla­potokhoz képest, mivel a júliu­si tervezet továbbra is erőlteti az említetlt léts'zámvíitót — a nyugati álláspont szerinlt annak tisztázása nélkül a tervezetben foglaltak nem valósíthatók meg — másrészt a kompromisszu­mos hajlam leghalványabb je­le nélkül megrekedt az úgyne­vezett kísérő vagy kiegészítő intézkedéseket illetően az 1979- ben ismertetett nyugati csomag­terv mellett, melyet akkor a szocialista országok kereken el­utasítottak. A júliusi NATO-ter- vezet további negatívuma és fo­gyatékossága, hogy az 1973- ban közös érövéi" kiiafakított mandátummal szemben a NA- TO-tagországok ezúttal hallani sem akarnak a fegyverzet csök­kentéséről — s ezért nem mel­lőzhető a tárgyalások hivatalos elnevezése, bármennyire is ne­hézkésnék tűnik — továbbá .ha­tározottan egyoldalú előnyökre kíván szert tenni a redukáló nyomán. Például, egész szovjet hadosztályok kivonását követe­li minden különösebb ellenszol­gáltatás nélkül. Végül a. terve­zetben említés nélkül1 marad az a korábbi szocialista javaslóit is, hogy a haderőcsökkentés végrehajtott második szakaszát követően egyik fél közvetlen résztvevő országa se rendelkez­hessék az egyik fél haderőioék 50 százalékát meghaladó po­tenciállal. Ebben a javaslatuk­ban a szocialista országok arra próbáltak garanciákat kapni, hogy a NATO a haderőcsök- kenlbést nem használja fél a nyugatnémet Bundeswehr túl­zott mértékű megerősítésére. Magyarország — mint isme­retes — nem közvetlen résztve­vője a becsli tárgyalásoknak, hanem úgynevezett „száirnyor- szág", amelyre más kötelezett­ségek vonatkoznak, mint a köz­vetlenekre. A júliusi nyugati ja­vaslat — ránk nézve is tartal­maz néhány hátrányos megfo­galmazást, így mindenekelőtt a kísérő intézkedés terén. A NA­TO-tervezet megpróbálja el­mosni a határt a közvetlen és a közvetet státus között — már ami a kötelezettségeket illeti —-, és az ellenőrzésben magyar és bolgár nemzeti érdekeket is sértő gyakorlatot kíván követ­ni. Az idézett 1973-as alap- megállapodás e tekintetben vi­lágosan és egyértelműen elha­tárolja; a jogokat és kötelezett­ségeket. Ha elfogadnánk a ta­valy júliusi nyugati tervezet idevonatkozó, részeit, akkor a NATO ellenőrzési lehetőséghez jutnia valamennyi szocialista, or­szág területén, ellenkező eset­ben viszont az Egyesült Álla­mok teljes mértékben elrejt­hetné haderőit az ellenőrzés elő''., összegzésül megállapítható, hogy az álláspontok ellentéte­sek és pillanatnyilag merevek. A VSZ politikai tanácskozó tes­tületének prágai dokumentuma megerősítette a szocialista or­szágok tavaly februári állás­pontját; nem várható, hogy ah­hoz képest nágyobb enged­mény vagy kompromisszum szü­lessen. A szóda lista országok megítélése szerint a két állás­pont közeledése alapvetően a nyugati fél politikai szándéká­tól függ és e tekintetben bizo­nyos összefüggés felfedezhető a héten Genfben folytatódó rakétaltórgydlások és a bécsi fórum munkája, Hletve sorsa között. A bécsi tárgyalásokról tudósító újságíróknak ráadásul új nevet is meg kell1 jegyezniük, miivel — feltehetően és alapve­tően a washingtoni személyi harc eredményeként lecserélték a Bécsben tárgyaló amerikai küldöttség vezetőjét, Richard Staiar nagykövetet. E tény ön­magában nem ad különösebb okot az optimizmusra -i- éppen az említett politikai szándék hiánya1 'miatt. SZABÓ ZOLTÁN A kudarcok alagútja? Kedd esti kommentárunk. Időszerű találós kérdés: Az is baj, ha olcsó, az is baj, ha drága - mi az? A válasz: az olaj. Téved, aki úgy véli, mindez rossz tréfa. Bizonyság rá a kőolajexportáló orszá­gok szervezete olajipari minisztereinek hétlön Centben vé­get ért rendkívüli tanácskozása. Ilyen látványos kudarc talán még soha nem érte az OPÉC-et, mint most. Meddőnek bizonyult a kvótavita, vagyis annak eldöntése, hogy a tagországok naponta meny­nyi olajat termeljenek ki és dobjanak piacra, öt héttel ez­előtt a bécsi tárgyaláson 18,5 millió hordóban állapodtak meg (1 hordó egyenlő 159 literrel). Ezt most 17-17,5 millió hordóra szerették volna csökkenteni, de a csökkentést mindegyik ország a többiektől várta. A „nemzeti önzés" nyomán bizony keserű kilakadások hangzottak el a genfi találkozó után. A „ki-ki azt csinál, amit akar" felfogás ugyanis hátrányosan érintheti az OPEC pozícióit, s aligha hagyja érintetlenül a nemzetközi olaj­piacot. Több „fekete arany" — óhatatlanul csökkenő árak. Bár Genfben most nem állapodtak meg árváltozásban, valószínű, hogy a korábbi, 34 dolláros hordónkénti alapár előbb vagy utóbb lefelé indul, ha a kinálat túlmegy az OPEC által egészségesnek minősített határon. Sokan persze azt mondják erre: annyi baj legyen! Csak­hogy ha csökken az olajexportáló országok bevétele, ez megingathatja a nemzetközi pénz- és hitelpiacot. Arról nem is szólva, hogy az OPEC-ben jó néhány olyan ország található - elegendő Venezuelát vagy Mexikót emliteni -, amely hitelekre szorul. Az árcsökkenés ezenkívül — bár­milyen furcsa — negativ hatással lehet a nemzetközi keres­kedelemre, visszafoghatja némely olajtermelő állam im­portját. Más oldalról nézve a világ kényelmesebbé válhat az olajat helyettesitő energiaforrások fölkutatásában. Már­pedig minden késedelem súlyos anyagi következménnyel járhat. Mert az olajkincs közben egyre apad... A genfi kudarc kikezdte az OPEC hierarchiáját. Úgy tű­nik, Szaúd-Arábia - végleg vagy csak ideiglenesen — el­vesztette hangadó szerepét. A szaúdi miniszter hasztalan próbálta jobb belátásra bírni kollégáit, azok ezúttal lölül- kerekedtek mind ár-, mind kvótaügyben. A magyarázat egyszerű. A Perzsa-öböl menti országokban - bármily je­lentős olajexportjuk — összesen 11,5 millió ember életszín­vonalát érinti ,a nemzeti bevétel. A többi OPEC-tagállam népessége viszont meghaladja a 333 milliót. Vagyis: a nemzeti jövedelem tekintetében más helyzetben van a rit­kán lakott Szaúd-Arábia, mint mondjuk Venezuela vagy Nigéria. Egy hónapon belül másodszor ültek tárgyalóasztalhoz az OPEC-államok szakminiszterei. Kiutat most sem találtak belső gondjaikra. Ellenkezőleg, mintha még mélyebbre ásták volna magukat a kudarcok alagútjában. GYAPAY DÉNES PANORÁMA MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége kedden az Októberi Forradalom érdemren­det adományozta Nicolae Ceau- sesounalk, az RK'P főtitkárának, román államfőnek 65. születés­napja alkalmából. Az SZKP KB és a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége üdvözlete rámutat: a Szov­jetunióban jól ismert Nicolae Ceausescu hozzájárulása az alapvető társa da Imii -gOzdtaság i változások megvalósításúihoz, a szocializmus romániai felépíté­séhez és a szovjet—romáin együttműködés fejlesztéséhez. A szovjet vezetők az üzenetben jó egészséget, sok sikert kíván­nak Nicolae Ceausescu Romá­nia javára kifejtett tevékenysé­géhez és azokhoz az erőfeszíté­seihez, amelyék a két ország kapcsolatainak további fejlesz­tésére irányulnak. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban köszöntötte Nicolae Ceausesout, a Román Kommunista Párt főtitkárát, a Romáin Szocialista Köztársaság elnökét 65. születésnapja alkal­mából. * 'Losanczí Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Gtanli Zjail Szliingíh köztár­sasági elnököt India nemzeti ünnepe, a köztársaság napja alkalimábal. Lázár György, a 'Minisztertanács elnöke Indira Gandhi miniszterelnökhöz inté­zett üdvözlő táviratot. * 'A Magyar Külügyi Intézet és a francia nemzetközi kapcso­latok intézete január 24-én és 25-én kerékasztal-találkozót tar­tott Budapesten. A két intézet szakértőn az európai biztonság és együttműködés, valamint a kelet-nyugati kaipcsallatok idő­szerű kérdéseit vitatták meg, s véleményt cseréltek a nemzet­közi gazdaságii és pénzügyi kapcsolatokról. POZSONY 'Kedden Pozsonyban aláírták a csehszlovák és a magyar író- szövetség új, hároméves együtt­működési megállapodását. Az okmányt, amely a két állam 1981—1985. évi tudományos, ok-. Itatási és kulturális együttmű­ködési munkatervén alapul, Jan So'lavic, a Csehszlovák írószö­vetség alefnöke és Csőik Gyula, a Magyar írók Szövetségiének titkára látta el kézjegyével. GENF Kedden megérkezett Genfbe az európai nukleáris fegyver­zet korlátozásáról folyó szov­jet—Oinroerika i tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség. A de'legádió vezetője Ju'liij Kvi- cinszki'j. BONN 'Nem túl derűlátóan nyilatko­zott kedden az európai közép- Ihatátávdlságiú íegyvsrdk csök­kentéséről folyó genfi tárgya­lások idei kiállításairól Willy Brandt, a Német Szociálde- Imókrata Párt elnöke a Deutsdhe Welléndk adott interjújában. Változatlanul aggodalom ma I tölt dl, hogy sikerül-e még idén őszig megállapodást elérni a (genfi tá rgya Iá sokain — mondta Brandt, majd így folytatta: Nem osztom Kóhl kancellárnak és Genscher külügyminiszternek ezzdl kapcsolatos, szándékosan derűlátást sugárzó kijelentéseit. Willy Brandt azért szállt síkra, Ihogy adott esetben a genfi tár­gyalásokat 1983 ősze után is folytassák. Ha a tárgyalások állása arra mutat, hogy érdé-' mes meghosszabbítani őket még egy fordulóval, akkor he­lyesebbnek tartatnám ezt □ meg­oldást, semmint egyszerű nap­tári döntést hozni ebben a fon­tos kérdésben — hangoztatta az SPD dlmöke. PÁRIZS Megegyezés nélkül ért véget a Szocialista laterna d anái é l e­szerelési bizottságának hétfőn Párizsban tartott ülése, amely Kailevi Sorsa, finn miniszterelnök elnökletével az európai bizton­ság és leszerdlés kérdéseivel foglalkozott. Az ártdkfezleten egy im unka csoportot bíztak meg az­zal, hogy dolgozzon ki közös ál­lá sfogilalóst, amelyet a Szocia­lista linternadianálé áprilisban Sldirtey-'ben tartandó kongresz- szusa elé terjesztenek. v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents