Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

1983. január 25. j­^IfepCUSÄG 3 M unkásőregység-gyíílések (Folytatás az 1. oldalról.) az oklevelet. Az alegységek versenyét a második szakasz nyerte, a rajok közt a III. sza­kasz első raja lett az első. Kivá­ló parancsnok jelvényt heten, Kiváltó munkásőr jelvényt kilen­cen kaptak. A 25 éves Szolgálati Érdem­érmet Link János, Szavcsák Mi­hály, Gergely István, Sebestyén Ferenc, Hengl János és Sebessy Sütő Albert kapta, a 20 éves fokozatot György Flórián. A 15 éves fokozatot 'három, a 10 éves fokozatot kilenc, az ötéves Em­lékjelvényt 10 munkásőr kapta. Három tartalékba menő és nyel leszerelő kapott emlékér­met, emléklapot. Az egységgyűlést az új mun­kásőrök eskütétele zárta. Utána színpadra lépett a munkásőrség Vörös Csillag Érdemrenddel ki­tüntetett központi kórusa. Az év végén Spanyolországban is Sikerrel — egy második és egy harmadik 'hellyel - szereplő kó­rus ezúttal is hatalmas sikert aratott. Minden számukat vas- taps köszönte, ugyanúgy a két szólóénekesnek, Kovács János­nak és Kovács Péternek is ki­jutott az elismerésből. * Faddon, a Váci Mihály nevét viselő művelődési házban tar­tottá évzáró-évnyitó gyűlését a szekszárdi városi-járási Cséby József imun'kásőregység. Lukács Istvá'n, a járási párt- bizottság első titkára, Tatár La­jos, megyei parancsnok és Nagy Ferenc egységparancsnok fogadta a jelentést, majd a Himnusz elhangzása után a faddi általános iskola — amely­ben Tolna megyében az elsők között alakult meg az úttörő mun'kásőr sza'kálegység —, út­törői köszöntötték a munkásőrö­ket. Az egységgyűilés elnöki tisztét betöltő Kovács János, Szekszárd város tanácselnöke köszöntötte a munkásőröket, hozzátartozóikat, a vendégek között dr. Kamara János rend­őr altábornagyot, a párt Köz­ponti Bizottságának tagját, bel­ügyim inisztériumi államtitkárt, dr. Péter Szigfridet, a megyei párt­Dr. Kamara János bizottság titkárát, Tatár Lajos megyei parancsnokot. Nagy Ferenc egységparancs­nok beszámolója azzal foglal­kozott, milyen külpolitikai -hely­zetben, milyen belpolitikai, gaz­dasági körülmények között dol­goztak az elmúlt évben a Csé­by József egység műnk ás őrei. Részletesen értékelte, hogyan tett eleget az állomány a ki­képzési, a szolgálati feladatok­nak, hogyan álltak helyt a ter­melő munkában. Azt állapítot­ta meg: nőtt a harckészültség színvonala, jó az egység kor szerinti összetétele, javult a pa­rancsnoki állomány - főleg a rajparancsnokok - vezetőkész­sége, a törzs jól oldotta meg tervező, szervező feladatait. Mindez nagyon jól kifejeződött az őszi zárógya'korlaton. Az 1983-as feladatokról úgy szólt a parancsnoki beszámoló, hogy oz állomány jelenlegi po­litikai, szakmai felkészültsége jó alap a további előrehaladás­hoz, hiszen -a harcszerűségben, a parancsnoki-, a törzsvezetés módszereiben van mit tovább csiszolni, finomítani, következe­tesebbé tenni. A legfőbb fel­adat: példamutatás a munka­helyen, a munkásőrségben, a magánéletben. Befejezésül a leszerelő'k, a tartalékba menők eddigi szolgálatát méltatta Nagy Ferenc egységparancsnok, az új munkásőiröknek pedig elődeik példáját ajánlotta kö­vetésre méltónak. Lukács István, a járási párt- bizottság első titkára felszóla­lásában a politikai, a gazdasá­gi tennivalókat emelte ki. Né­hány adattal ismertette a szek­szárdi járás, a város ipari me­zőgazdasági üzemeinek múlt évi eredményeit, az azokra ala­pozandó, következő feladato­kat. Az idei évben az 1982-es- nél magasabb színvonalon, ma­gasabb exportképességgel, ala­csonyabb munkaráfordítással kell dolgozni, mondotta befeje­zésül. Dr. Kamara János belügymi­nisztériumi államtitkár hozzá­szólásában megemlékezett a munkásőrség alakulásának idő­szakáról, majd világpolitikai és belpolitikai kérdésekről szólva elmondotta: a kedvezőtlen kö­rülmények ellenére is előre kell haladnunk, ennek fontos ténye­zője saiát szorgalmunk, tudá­sunk, akaratunk. Az 1982-es év azt bizonyította: kedvezőtlen körülmények ellenére is lehet eredményesen dolgozni, nem­csak többet, de jobban is, nem­csak jobban, hanem okosabban is. Foglalkozott a közrend, a közbiztonság, a határok védel­mével, amelyben a rendőrség számíthat a munkásőrség aktív közreműködésére, a már régi haavományo'kon alapuló együtt­működésre. Jó és kipróbált az együttműködés országos, me- avei és helyi keretek között, Tolna megyében ugyanúgy, mint az ország más részeiben. A belügyi államtitkár felszó­lalása után Kovács János, Cse- hák György alapító munkásőr táviratát olvasta fel, amelyben az egységgyűlést köszöntötte és kívánt eredményes munkát g mai, fiatal mun'kásőr-generáció- naik. Utána kitüntetések átadása következett. Elsőként a szocia­lista versenyben legjobb, hete­dik szak asznák adta át a ván- dorzászlót, oklevelet Tatár La­jos, megyei parancsnok, Lukács István, a járási pártbizottság első titkára és Nagy Ferenc egységparancsnok. Kiváló pa­rancsnoki jelvényt három pa­rancsnok, Kiváló munkásőrjel- vényt 'kilenc munkásőr kapott. A 25 éves Szölgálati Érdem­érmet kapta Nagy Ferenc egy­ségparancsnak, Háromházi Fe­renc egység-szolgálatvezető, és Simon József törzs-munkatárs. A kitüntetés 15 éves fokozatát heten-kaptáik, a 10 éves foko­zatot tízen, az ötéves emlék- jelvényt pedig negyvenketten. Tizenhárom leszerelő, tartalék­ba menő munkásőr kapta meg az emlékérmet, az emléklapot, köztük 26 évi szolgálat után az egyik alapító, Majzík Tamás. Az egységgyűlés tizenhat munkásőrjélölt eskütételével fe­jeződött be, utálna a bogyiszlói inépitáneegyüttes adott műsort. A szekszárdiak egységgyűlésén Balogh József vette át a fegy­vert Farkas Andrástól Uj módszerek, bővebb szerepkör Harmincéves az újjászervezett TIT Bővíti a sza ba ászomba ti imunikásiiskoHa rendszerét, spe­ciális ismereték nyújtásával se­gíti a pedagógusok oktató-ne­velő munkáját, s a korábbinál lis több közhasznú tanfolyamot Indít az idén az újjászenvezésé- 'nék 30. évébe lépő Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat. A szervezet tartalmi munkája ebben az éviben minden eddi­ginél szorosabban kapcsolódik az alapvető népgazdasági ér­dekekhez. Ezen belül változat­lanul az egyik leglényegesebb feladat a tudományos ismere­tek széles körű terjesztése, a mindennapi kultúráihoz tartozó tudásainyag áradása. Az úgy­nevezett emberi tényező fon­tosságát hangsúlyozva az ál­lampolgárok általános és szak­mai műveltségének fejlesztésé­re, politikai tájékozottságának szélesítésére törekszik a TIT. El­sősorban a közgondolkodást kí­vánja jelentősen befolyásolni, erősíteni a szocialista hazafi­sa g es az internacionalizmus gyakorlatát, és nem utolsó sor­ban törekszik orientálni az élet­mód alakítását. Ezeknek a kö­vetelményeknek akkor tud meg­felelni a szervezet, ha jó a kap­csolata a tudományos és az al­kotó műhelyekkel és azoktól hathatós segítséget kap. Az utóbbi évékben különösen a nemzeti történelmünkkel, a nemzet- é's történelemtudatra I foglalkozó kurzusók iránt nőt­ték az igények. Tartalmi, formai és módszer­tani változó sókat, a korábbiak­nál összehangoltabb tervezést követel a TIT -tői a tömegkom­munikációs eszközök egyre bő­vülő ismeretterjesztő szerepköre. Idén elsősorban a televízió mű­soraira épülő tevékenységét bő­víti a társulat, s tanulmányozza a nyugati országokban már jól bevált „táv-felnőttoktatási" for­mák adaptálásának lehetősé­geit. Június elején a fővárosban az ötnapos tanítási hét beve­zetésének tapasztalatait ösz- szegzi a szervezet országos kon­ferenciája. Júliusban kezdődik a sporttal foglalkozó e'lőadás- Sorozat, a tíznapos testkultúra nyári egyetem Agárdon, ezzel egy újabb „fehér falt" tűnik el az ismeretterjesztésben. A ci­gány lakosság műveltségének emelése, társadalmi beilleszke­désük meggyorsítása érdekében csökkentik körükben a hagyo­mányos, csak felvilágosításra szorítkozó előadások számát, s nagyobb teret szentelnek a szakmai alapismeretek oktatá­sának. A „klasszikus” felnőttoktatás kereteit áttörve, ma már min­den korosztályhoz szólni kíván a TIT. Növeli iskolasegítő, ki­egészítő szerepét: elsősorban speciális ismeretek adásával se­gíti az oktatási-nevelési folya­mat egészét. Nyelvtanfolyamo­kat szervez 3—6 éveséknek, az iskolákban szorgalmazza a kü­lönböző — például kis matema­tikus, fizikus - baráti körök mű­ködését, részt vállal pedagógu­sok továbbképzéséből. A metszéshez nagyon be kell öltözni Öcsényiek véleménye 1982-ről 'Régebben viták, sőt viharos szódsatálk színhelye volt a leg­több tsz-közgyűlés, még a zár­számadó is, vagy éppen az volt a legviharosabb. Fölálltak az emberek és megmondták a vé­leményüket. A közgyűlés mahol­nap ünneppé szelídül, szürkül. Igaz, előzőleg kisebb közössé­gekben megtárgyalják az ered- íményt, a gondot, a tennivalót, de azért a közgyűlés még lehet­ne jobb is. Beszámolók egész sorát kell végighallgatni, meg­szavazni sok mindent. A har­madik órában már a vendég is égy érezheti, hogy büntetés itt lenni, hát akkor mit érez a tsz- tagságina'k legalább a fele. Nem szólóinak meg, mert mit 'mondjanak, amikor úgyis tisz­tázódott már minden. Pedig 'milyen jó lenne beszélgetni! Oldott és kicsit talán izgalmas [eszmecserének a részese lenni. Megkerestem három szövet­kezeti tagot, hogy beszélges­sünk 19S2- rő’l. fal álamra vá­lasztottam Öcsényt. Nagyon jó tsz-be semmiképpen nem akar­tam menni, ott csak azt vár­hatja az ember, hogy minden 'rendben. Ha volnia is kritizálni - való, nem merik mondani, mert vagy nem teljesen biztosiak a dolgukban, vagy nagyon ma­gánjellegű a panasz, az pedig wem újságba Való, maguk a tsz-tagok is tudják. Öcsény, az itteni Kossuth Tsz közepes gazdaság. Rengeteget (fejlődött az utóbbi időben, né­hány évvsll ezelőtt a mélypon­ton volt. Ilyen szövetkezetben [érzékenyen re!agálrtak az em­berek mindenre, a jót is hama­rabb észreveszik, mint azok a tagok, akilk már hozzászóktak a jó állandóságához, egy erős tsz-!ben. Na persze vannak, akik örökké csak tudomásul vesznek dolgokat és vonniak, akik nem nyilvánítanak Véle­ményt, „nem kockáztatnak”. Három vezetőségi tagot ke­restem föl az őcsényidk közül. Számaikra a véleménymondás természetes kell, hogy legyen, sőt kötelesség. Megkértem őket, külön-'külön és persze váratla­nul érkezve, hogy „értékeljék” 1982 munkáját. Először a szőlőhegyre men­tünk fotóriporter kollégáimmal. Asszonyok metszették a szőlőt. Kegyetlen hideg, vad szél vá­gott bennünket. Nem ideális körülmények között beszélget­tünk, de azért kibontakozott az eszmecsere, sőt közben a met­széssel is haladtaik, én meg kö­vettem őket az olVadó, sáros te­tejű talajon. Miinek á csorog­junk? Vannak munkák, amelyek [megengedik a tereferét. Papp Já'nosnéVa'l kicsit nehe­zen indult a beszélgetés. Nem őcsényi, hanem szőlőhegyi la­kos. A szövetkezetnek 1960 óta tagja, de az első három évben gyes-en volt, aztán amikor el­kezdett dolgozni a közősben, a szőlészeti brigádba került. Azóta itt tevékenykedik, tehát csaknem húsz esztendeje. Meg­tanulták a legkényesebb mun­Gép van elég, jó szakember kevesebb Görzsöny László kólkat is, például a metszést. Rappné határozotton állítja, hogy 1982 jó óv a szövetkezet­iben, meglesz a tervezett ered­mény. A búza ugyan keveseb­bet a'dott, mint várták, de a ku­korica pótolta a hliónyt, nem be­szélve a szőlőről, aiml kimagas­lóan jól fizetett. A szőlészeti brigád kapott is dicséretet. Fegyelmi volt-e? Volt, de több lőhetett volna. Miiért? It­tasan menték munkáiba egye­sek. Szeretnék többet megtudni, de ezen a pontos elakad a be­szélgetés. (Néhány sorral arrébb másik asszonycsapart metszi a szőlőt, kötözi a szálvesszőket. Bedla Já­nosáé, alk'i nemcsak vezetőségi tag, de brigáldvezető is, vastag »általi átkötötte az arcát, így próbál védekezni a viharos szél ellen. Beszélgetés közben né­hányszor megigazítja a sálat. Valóban jó az év, összességé­ben elérték, amit vártak, mond­ja, de lehetne jóbjj is az ered­mény, ha mlindefikí mündig ren­desen dolgozna. Eljutunk me­gint az italozás témaköréhez. A vezetőség nem elég határo­zott ebben a kérdésiben? De igen, csak hát büntetéssel nem lehet mindent elérni. A szövet­kezet vezetői azon vannak, hogy ■a jó munkát feltétlenül megbe­csüljék, erkölcsi elismeréssel is. A hidegben dolgozó szőlészeti munkásokat mindennap meglá­togatja valamelyik vezető. Nem feledkeznek meg róluk. A láto­gatás valóban látogatás, hiszen itt ellenőrzésre nem nagyon van szükség. Jólesik az asszo- nyóknak, ha válthatnak néhány szót a tsz első számú vezetői­vel, irányító szakembereivel. IBeda Jáinosmé ezt tartja leg- fontösábbnálk. Nem lehet any- ■nyira elfoglalt senki, hogy meg­feledkezzék a tagokról. A Kossuth Tsz gépműhelyé­iben Görzsöny László autóvílta- mosságii szerelővel beszélget­tem. Huszonnyolc éves, két év óta vezetőségi tag. Szókimon­dó, de nem vagdalkozik, el­lenkezőleg : higgadtan, felelős­séggel beszél a bajokról, a Szövetkezet gondjairól. Szerin­te nem az italozás a legfőbb gond, hiszen ez nem jellemző, az viszont igen, hogy sok jó Szakember elment a tsz-'ből, na­gyobb pénzért, könnyebb mun­káért. Az ő műhelyében is hár­man voltak, ma már egyedül dolgozik. Nincs lehetőség mi­nőségi cserére, amikor kellene, sem a gépjavításban, sem a traktorosók, sem az állatgondo­zók között. Ha valaki hanyag, sőt súlyöSan hibázik, az lenne a leghatásosabb fegyelmezés, Iha áttennék más munkakörbe. Erre ma már nincs mód. Ilyen körülmények között is (jó az eredmény? Igen, mert az irányítás szakszerű, gondos és az időjárás segített. Úgy is mondhatnám, rajtunk kívül álló ókók is közrejátszottak, hogy jó évet zárjunk — mondja Gör­zsöny László, a fiatalt vezető­ségi tag. Szigorúan vélekednek a hi­bákról mindnyájan. Ez az egyik biztosíték arra, hogy a fejlő­désben lévő gazdaság tovább­jut az eredményes gazdálkodás útján. A tagság java, többsége a közösért dolgozik, becsülettel. G. J. Fotó: Bakó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents