Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. január 25. Moziban A Matnska-rejtély megmaradt Matuska, azaz Michael Sárrá zin a tárgyalóteremben 'Hollywoodi film Magyarorszá­gon - azlt hiszem, így lehetne legrövidebben jellemezni Si'mó Sándor filmrendező áj magyar —NSZ-aim erikái filmjét, a Via­duktot. Hollywoodi recept sze­rint készült, magán viseli az amerikai filmgyártás jegyeit, de letűnésének előrejelzését is. Minden esetre szerte a világon sok filmkészítő irigyelhette Sí­rná Sándort, és az operatőr An­dor Tamást, amikor meghallot­ta, hogy m'agyar kollégái nem 'maketten dolgoznia!, hanem a valóságban, ténylegesen röb- banfhatnlak a mia már ipari mű­emlékként ismert biatorbágyi hídon. Valós méretű — bár bizo­nyára ki selejtezett - mozdony, vasúti kocsik zuhantak a hu­szonhat méteres mélységbe, el­készítve ezzél a díszletet □ men­tés következő képsoraihoz. És mindez még olcsóbb is volt, mintha terepasztalon makettek segítséglével idézik fel a ször­nyű merényletet. No persze te­gyük azt is hozzá, hogy ettől ■még nem lett jobb a film, mint ahogy a neves amerikai színész, Mi-ohae'l Sárrázlin kétségkívül jó színészi játéka sem vitte a fil­met, nem tudván leplezni an­nak alia-pvető hibáit. Midhaei Sarraziint egyébként A lovakat lélövik ugye? című világhírű filmből ismerhetik a miagyar né­zőik.1 A Viadukt révén biztos, hogy nem ér el olyan népszerűséget és Sikert, mimt Jane Fonda part­neréként A lovakat lelövik ugye? című fMimiben. Az ötvenes évek­ben Vánkonyi Zoltán készített Miatuslkórál filmet Merénylet c Imiméi.' Várkonyi elmebeteg, imagányos merénylőiként állítot­ta be Matuslkát, Si'mó Sámdo- -nék ennél tovább mennek. Ná­luk megjélenlilk egy bizonyos Kovóos nevű titokzatos idegen, aki kezében tartja a rendőrség főfelügyelőjét iis. Tud Matuska adbaahli és j-üteborgi merényle­téről és a biatorbágyíra, a filmkészítőik szerint már ő ad utasítást, mert mint mondja: „a Ijó oél érd-ékében a pusztítást nem tekintjük egyébnek esz­köznél”. Hogy ml az a „jó cél” és minek, kilknék az eszköze Matuska, az homályban miarad, épp úgy, mint a valóságban. Máig sem tisztázott teljes mér­tékben Miatuskd Szilveszter sze­repe, viszont jó ürüqy volt, hogy az ország korabeli vezetői, mint a fi-lmlben Balogh főfelügyelő, «kijelentsék: „ez az embertelen, eszelős tett Moszkva műve", no és bevezethessék a statáriumot, amelynek Fürst és Sallai áldo­zatául estek. A robbantások képein kívül jószerivél semmi sem miarad meg a filmből a néző emléke­zetében, hisz a többi idő csak orra van, hogy kitöltse a két órát, előlkészítse a magyar szár­mazású francia látványtervező, Alexandre Trauner jóvoltából tényleg látványosra sikeredett merényletet. Közben látunk sze­relmi jeleneteiket, amílknek sem­mi közük a film cselekményé­ihez, csak épp a hollywoodi re­cept szerint kell néhány mez­telen kebel a jó eladhatóság­hoz, látunk szép tájakat, amit Ausztriáiban nem kunszt fényké­pezni és döcög a cselekmény, a film, a befejezés felé. A leg­eredetibb alakot, a bécsi nyo­mozó dr. Ebsteimt, a titokzatos Kovács sofőrje lelötíi, amire a ■történélimii tankönyvekben még csak utalás sincs. Igaz, a f ifim - készítőknék sem lehetett célja a MatuSka Szilveszter körüli ho­mály oszlatása. Űk csak elad­ható, látványos filmet akartak készíteni. Am«i egyébként szintén nem sikerült. Mindenesetre, akit lérdékél Matuska személye, a biatorbágyi merénylet társadal­mi háttere, annak javaslom, hogy ne a moziba üljön, hanem olvassa el Harmath Endre nem­rég megjelent könyvét a bia- tonbágyi merényletről. TAMÁSI JÁNOS Vecsési-kiállítás a Vigadóban Vecsési Sándor a kiállításra érkezett kölesdiek egy csoportjával (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A közelmúlt napokban Ve­csési Sándor festőművész — Munkácsy-díjos, érdemes mű­vész — alkotásaiból nyílt kiál­lítás a Vigadó Galériában, Bu­dapesten. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a termet, s a ba­rátok, a pályatársak, a tiszte­lők között ott voltak Tollna' me­gye képviselői is, közöttük né­pes csoport Xölesdről. Jelenlé­tükkel fejezve ki azt a szemé­lyes kapcsolatot, mely a festő­művész és a falu lakói között alakult ki. Igaz, Vecsési Sán­dornak — felesége és annak családja révén — volt kapcso­latai megyénkkel, de kiteljese­dő művészetét sokáig nem is­mertük, fejlődését nyomon kö­vetni nem tudtuk. Kölesdli kiál­lítása és a gyöniki iskola seccá- ja is pillanatnyi helyzetet je­löl, tudásának, művészetének azt o fokát, ahová félvereked- te magát, ameddig eljutott. Ké­pein megjelenték a tolnai dom­bok, a szűkebb kurdi pátria, az idős szülők, az elmúlás... és színeiben a tompa, visszafogott pasztellek. A Vigadóban megrendezett VecsésiJkiiáilhTás a művész ed­digi munkájának, festői erényei­nek megmérettetése, amolyan korai számvetés, hiszen még csak ötvenéves. A kiállított negyven képből harminc az utóbbi két esztendőben szüle­tett. Mondanivalóját erősebb, határozottabb színekkel fejezi ki, ezzel pontosít, hangsúlyoz, így, színéi révén nagyobb el­lentét iis feszül képein, — meg­fogja és gonidolkodásra készte­ti a szemlélőt. Érdemes észre­venni két sorozatát — az eltű­nő és a múló világot —, és a benne rejlő szándékot, mely nem mais;, mint az, hogy letűnő életünket, környezetünket át­mentse a jövőnek, és ítéletet is mondjon róla. A tártat látogatása utáni az a jóleső érzés fogja el a szemlé­lőt: jó festő Vecsési, képeinék tartalma, színe, harmóniája, ak­tualitása nekünk szól. Ezértt tud­juk megérteni. KONRÁD LÁSZLÓ Fotó: KONRÁD ZSOLT A kiállító dedikál Rádió Szócímkék Mint minden kornak, napja­inknak is megvannak a divatos szavai, mondatpaaeljei. Okkal, ok nélkül használjuk őket, és néha már eredetű értelműket, jelentőségüket is elvesztik, hisz sokan a semmit mondásra hasz­ná,Ijáik az egyes kifejezéseket. Vimcze Péter tegnapi Szót kérek rádiójegyzetében ezekről be­szélt. Egy vállalati intézkedési tervet említve, amelyben csak ilyen általánosságok voltak: hogy „a következő évben haté­konyabb termelést kell megva­lósítani”, -továbbá „a munkafe­gyelem megszilárdításától is je­lentős gazdasági eredmények váirhatók". Divatos, gyakran használt szavak ezek, csők ép­pen az intézkedési tervben az nem volt benne, mi módon akarnak intézkedni, mit tervez­nek tenni azért, hogy céljaik, a jobb, hatékonyabb termelés,-a magasabb gazdasági eredmé­nyek megvalósuljanak. A napokban Szekszárdon lát­tam egy Skodát. Gazdája' a motorház szélére széles, elütő színű csíkot ragasztott. Az ön­tapadós csík, messziről kedve­ző képet mutatott, csak közel­ről lehetett látni, hogy a- ka­rosszéria rozsdásodó, elkorhadt részeinek takaráséra- ragasztot­ták oda. Azt hiszem — egyet­értve Vincze Péter rádiójegyze- tével — ezek a gyakran hasz­nált, divatos kifejezések is sok helyen csak efféle szócímkék, amelyek egy ideig eltakarják a mögöttük írej-fő hibákat, gondo­kat, de a megoldáshoz semmi­képpen sem vezetnek. Díszle­nek, jól is mutatnak, hisz ettől lesz „korszerű” egy vállalati beszámoló, netán intézkedési terv, de amíg tartalommal nem ruházzuk fel őket, addig csak szócímkék, díszítőelemek ma­radnak. Tj.­Néptáncbemutató „'Dél -du iránt ŰK antol ógia ” oimmel mutatták be műsoruk legjavát az országrész legjobb néptá-ncegyiüttesisi vasárnap a Pécsi Nemzeti Színházban. Ba­ranya, Somogy és Tolna megye nyolc legjobb táncosa portja fő­leg a tájegység hagyományait őrző koreográfiákat adott elő a tizenöt műsorszámból álló prog­ram keretében. A mecsekvidéki, 0 somogyi és a sárközi folklór legértékesébb táncainak bemu­tatóján a legnagyobb sikert a 'mecseknádosdlak német nem­zetiségi műsora, a pécsi Bara­nya együttes szerb tánca és a kaposvári Somogy táncegyüttes „Ugrás és tap-sos" című pro- d Ük-diója aratta. Tv-jegyzet Kassák A péntek este az ellentétek jegyében zajlott le: egy mester­művet nagyon vitatható tévékomédia előzött tmeg. Pedig Gör­gey Gábor Noé-ötietéből, pontosabban a bibliai ötletből, sok mindent lehetett volna csinálni, ezek szerint ezt is. Kassák Lajos viszont jóval halála után is a meglepetések művésze: Az út vége című regénye évtizedekig hevert kézirat­ban, majd röviddel megjelenése után Esztergályos Károly tévé- filmet készített belőle. Kassák neve egybeforrt <a magyar avant­gárddal, de a korszerű realizmusnak is mestere volt, amint az Egy ember élete bizonyítja, vagy 1945-ben irt regénye, Az út vége. Igazi értékét egyaránt jelenti a pontos környezetrajz, a jellemek biztos ábrázolása, a kor megjelenítése, amit Kassák a munkásmozgalmán belül élt át. Egyik versében így énekel: Mivel költő vagyok — olyan egyértelműen szeretnék - beszélni szavakkal — ahogyan a matematikusok — beszélnek számokkal. S ezt is ő irta: Az igazi művész a rend és egység odaadó szol­gálatában dolgozik. Az út vége szervesen illeszkedik a Kassák-életműbe: szembe­nézés a valósággal, valóban a rend és egység szolgálata, még akkor is, ha a munkásmozgalomból induló hőse a megszokottal ellentétes utat jár be. Esztergályos Károly megértéssel nyúlt Kassák regényéhez, lé­lektani eszközei kifinomultak, s azt is tudja érzékeltetni, hogy az árulás hogyan viszi egyre mélyebb alvilági körökbe az áru­lót. Talán a jelképekből kellene kevesebb, a háttérben mozgó figurák esetenként feleslegesek, például a sejtelmesen szor­goskodó alakok nélkül is tudjuk, hogy megkezdődött az újjá­építés. Kassák még sok meglepetést tartogathat valamennyiünknek, egyebek között a tévének is, néha nem alaptalanul érezzük, hogy művészete ma sem kapja meg a jogos elismerést. Eszter­gályos Károly tehát adósságot is törlesztett, amiben két kitű­nő színész segítette, Hámori Ildikó és Iglódi István. Cs. L. Modellhéz Annak ellenére, hogy például Arisztotelész kihagyta az épi- töművészetet a művészetek sorából, nem volt az az antik művé­szetelmélet mostohagyermeke, sőt mind a görögöknél, mind a rómaiaknál gazdag elméleti irodalom tárgyalta problémáit. Az augustusi kor híres műépítésze és építészeti szakírója, Vitruvius az építésztől megkövetelte: alkotásai szilárdak, célszerűek és szépek legyenek. Nos, e hármas követelmény lényegében egy harmonikus kapcsolatot is feltételez az építészet és a társmű­vészetek között, ám - mint azt a szegedi körzeti stúdió Modell- ház cimű műsorának közreműködői is hangsúlyozták — korunk művészete nem igényli ezt, az úgynevezett technikai civilizá­ció bűvkörében. Mert miképpen születik egy épület vagy városrész? Elkészül az építészeti terv, ettől szinte függetlenül kijelölik azt, hogy ugyanebben a környezetben hová kerüljön képzőművészeti al­kotás, ki legyen az alkotó, s az illető netán meg sem tekinti műve majdani helyét. Mindezekről olyan építészek és képzőművészek szóllak a mű­sorban, akik a tervezés kezdetétől a befejezésig együtt dolgoz­tak Szeged egyik új középületén, a Csongrád megyei Tanács Oktatási és Továbbképző Intézetén, bemutatva az épületet és az ott elhelyezett képzőművészeti alkotásokat is. A látvány le­nyűgöző volt, s amint felmerülhetett a nézőben a kérdés: va­jon mennyivel kerülhet a szokásosnál többe egy ily módon el­készülő épület vagy lakónegyed, feloldva a „dobozszerű sem­legességet", már meg is kaptuk a választ: ha építészek, ipar­művészek, képzőművészek így összefognak, az közgazdasági és művészeti értelemben is gazdaságosabb. A szegedi modellház ennek az összefogásnak ígéretes kez­dete lehet, s a kezdet eredményei birtokában meg kell keres­ni és találni a folytatás lehetőségeit, szervezeti kereteit, mind anyagi okokból, mind vizuális kultúránk érdekében. Mert jelen­leg például a tervezőnek az az érdeke, hogy minél több tervet csináljon, s nem az, hogy minél jobbat.. . A szegedi modellház - mint hallottuk - „viszonylag olcsó ház", ami a szellemi ráfordítás növelése, ésszerű felhasználá­sa nyomán jöhetett létre, kísérleti jelleggel, a képzőművészeti alkotások decentralizálásának csongrádi modelljeként. A kísér­let egyértelműen bevált. A többi most már „csupán" a folyta­tás mikéntjén és időbeniségén múlik. V. 1. Kertész Lajos Liszt-társasági hangversenye Kertész Lajos igen szép „iV-i- gadó-programot” hozott kö­zénk, noha a Liszt-társasági est műsora korántsem a vigalom dramaturgiai jegyében- állt fel .. . Ám azt tudjuk, hogy a kedves gesztus, amivel már év­ről évre megajándékozza me­gyeszékhelyünket (ez hol aka­démiai inagytermi koncertelőze- tes, hol más, „nagyban jegy­zett" dolog), most megkímélt bennünket attól, hogy január 14-e estéjén a Pesti Vigadó bejárata előtt toporogjunlk, s amint azóta már tudjuk: re­ménytelenül. Mert a 600 főt befogadó terem jegyei, napok­kal itorábbani, az utolsó szálig elkeltek. Nem ismeretes, há­nyán rekedtek kívülre, az azon­ban igen: sokan. Ezzel mintegy hitelesíthetjük is abbeli kijelentésünket, hogy Kertész Lajost a ma élő honi zanarista-nemzedék egyik él­lovasának törtjük, bár a meg­fogalmazás tónusát rögtön tom­pítanunk kell. Kertész ugyanis nem költői lovas, hanem zenei „tank”. Ez a filigrán ember akkora érzel mi-érte Imi tölteteket képes sűríteni művészetébe, hogy nem csodáljuk, ha- némely idős, ve­zető muzsikusunk Bartók elő­adás módját emlegeti játék­stílusa kapcsán. A dologba illetéktelennek tartjuk beleérteni magunkat, ám annok argumentál ásóba igen, hogy a mostani „előest” újabb meglepetést hozott szá­munkra. Az első, viszonylag technikai jellegű meghökkenés: nem hit­tük, hogy az Augusz-ház „le­robbant”, s azóta felújított kon­certzongorája „ilyeneket tud”. Ismételjük: technikai ügy: gya­korló muzsikusok praktikus meggondolandó! körébe uta­landó. Ám a műsorkezdő Bach— Busoni 'két korálelőjátéka rög­tön az elején orról győzött meg bennünket, hogy a művész nagy koncepciójú; a technikai tökéletesség méllett (elmebélí technikai dolgokra is gondo­lunk) hatol ma s tömbökben ké­pes építkezni, ami méltó az al­kotói a lapélgondolá sokhoz. Liszt darabjai Szekszárdon „Otthonosak”, s azt mintegy mellékesen jegyezzük ide, hogy a fizikailag is erőpróbát jelen­tő Alleluja és két Legenda megszólaltatása közt a művész még előadott is — szóban, ze­netudományos értékkel. Az Alleluja, a művész elmon­dása szerint, itt és most hang­zott él először nyilvánosság előtt. Fenntartásaink -legfeljebb a grandiózus mű, Muszorgszkij: Egy kiállítás képéi... némely tempóvétele kapcsán lehetné­nek, ezeket azonban megingat­ja az előadói szuverenitás tisz­tességes, „kőtób-lákba vésett” joga. Csakhogy ennek minden­kor azzal az alázattal kell bír­nia, ahogy Kertész az általa megidézett művekhez, alkotói szellemiséghez nyúl... DOBAI TAMAS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents